Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1881-10-08 / 2. szám
huszároknál őrnagy, nálunk tábornok és hadtest parancsnok. Török Ignácz, gödöllői, 54 éves az osztrák seregnél t mérnöki testben alezredes, a kir. testőrségnél a mérnöki tudományok tanára, nálunk tábornok. Láhner György, beszterczei, 54 éves, nős, egy gyermek atyja, az osztrák seregben őrnagy, nálunk tábornok volt. Knezics Károly, horvát születésű, 41 éves, nős két gyermek atya, a magyaroknál tábornok. Pöltenberg Ernő, bécsi, 35 éves, nős, 3 gyermek atya, a Sándor huszároknál kapitány, nálunk tábornok és hadtest parancsnok volt. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, Hessen nagy- herczegségi születésű 30 éves tábornok. Agyonlövettek a következők: Kiss Ernő, 49 éves, a Hannover huszárok ezre- iedese, a magyaroknál altábornagy, s az ország főhadi kormányzója. Schweidel, bács-zombori, 53 éves, nős, 5 gyermek atyja, huszár őrnagy, nálunk tábornok volt. Dezseffy Arisztid, abauji, 47 éves, az osztrákoknál huszár ezredes, nálunk lovassági tábornok s felsőmagyarországi hadtest parancsnok volt. Lázár Vilmos, nagybecskereki, 34 éves, nős, 3 gyermek atyja, tábornok. * Vértanukról zeng az ének Kik szabad honért küzdének, Lett jutalmok — vész s halál! — Bűn volt zsarnok kényről szólni, Csak titokban sirt a honfi, Most egész hon sírva áll, \ hősök sirhalminál! A szabad szó szent adója, Bus dalban száll a sirdombra, Melyen ég dicsfénye rezg ; Édes álom s béke ringat, Vértanuknak üdvöt ég ad, A meggyászolt sir felett Támaszt újabb életet. SZŰCS DÁNIEL. Eötvös Károly kerületünk egykori szeretett képviselőjéhez a veszprém- megyei ellenzéki párt a következő feliratot intézi: „Mélyen tisztelt képviselő ur! A veszprémmegyei ellenzéki párt elérkezettnek látván az időt, hogy végleg egyesülnie — s igy pártérdekeit hazafias irányban fejleszteni elodázhatlan szükség, elhatározta, hogy f. évi októberhó 16-án esetleg t. képviselő úr által kitűzendő határnapon Veszprémben közgyűlést tart s erre igen tisztelt képviselő urat, mint a pártnak mindenha szeretett vezérét, ezúton, hazafias tisztelettel meghívja : Kérvén, hogy e közgyűlésre megyénk többi ellenzéki képviselőit, Hegedűs Károly, Győrffy Gáza, Hunkár Sándor és Fenyvessy Ferencz urakat is, kik ez idő szerint a fővárosban tartózkodnak, nevünkben s különös tiszteletünk kifejezése mellett meghívni méltóztatnék. Azon reményben, hogy igen tisztelt Képviselő űr, ki megyénk s pártunk érdekeit bizonyára most is, országos ügyekkel fáradozása közben szivén viseli, kérelmünket méltányolni s közgyűlésünket buzditó szives megjelenésével szerencséltetni fogja, kérjük fogadja kerülnek s egyszer csak összecsapódtak az adósságok hrllámai a Hanzi ur fölött. ... És jövének a makkabeusok s Izrael nomád népei s prezentirozák néki a Wexlik sokaságát . . . ... És Hanzi ur csinálta a legnagyobb „Kunst- stuck“-ot, mondván nékiek ekként: „Hitetlen gyaurok, segítsetek engem képviselővé megválasztani, akkor én kanonokká leszek — s kifizetlek.“ S a maccabeusok úgy cselekvének. Föltüzék a korcsmaczégérekre a Wexliket s a pirosövet s ráirták : „In hoc signo vinces!“ Excelsior! * Az egész választási komédia alatt azonban a legnagyobb bolondot tette — Jókai Móricz. „A szabadelvüpárt végrehajtó-bizottsága levélpapírján levelet irt Hanzi úrhoz, melyben többek közt ezt Írja :j „Tisztelt barátom! Levelét vettem . . . Kövessen el mindent s hiszem, győzni fog. Csak kitartás ... A kért összeg elküldetett. Megbízunk stb. Jókai Mór. Nagy regényírónk bizonyosan nem tudta, hogy Hanzi ur olykor-olykor tulbőven szók felönteni a garatra így tőn a választási maneuvre alatt is egy veszprémi fogadóban, honnan baza hajtatni akarván, a kocsihoz való erőlködése közben kiejtette e pompás epis- tolát egy másik hasonérdeküvel együtt a katufrékból Hogy aztán ezek közkézen forogtak egy óra múlva — az már nem a Hanzi hibája. S nem is az ő érdeme, hogy a „Veszprém* * szerkesztője akkor közzé nem tette. * Denique meglett képviselőnek. Senki se hitte. Maga Hanzi sem. Fogadni kellett a gratulansokat és fizetni a kortesszámlákat. így történt, hogy egy kellnerrel parliamenti nézet- különbséges vitába keveredett, a siófoki fórumon — a mely aztán csattauós megoldást nyert a Hanzi ur érdemes arczán. Prosit, Rohonczy 1 É jen Tisza Kálmán 1 sohanem szűnő ragaszkodásunk s őszinte szívből fakadóit tiszteletünk kifejezését, melylyel vagyunk Veszprémben, 1881, okt. 6-án. Hazafiul üdvözlettel A veszprémi ellenzéki párt nevében: (Következnek az aláírások. A phylloxera-vész megyénkben. Veszprém, 1881. szept. 30. Alig feltehető, hogy találkoznék valaki, ki akár közelebb, akár távolabbról érdekelve ne lenne a phylloxera ügy által; a csapás nagymérvű horderejétől vissza ne riadna: annyival is inkább, mert megyénk lakosságának egy része elüttetnék iőfoglalatosságától, a szőlőmiveléstől s elvesztené főkereseti forrását, a a bortermelést, s megnyugodnék mindama intézkedéseken, a melyek eddig felsorolhatok. Mi is történt csak a vész elhárítása végett? A múlt évben megjelent Soólybin, hova a phylloxera még 1876-ban hozatott be, tizenegy phylloxera- biztos, mindannyian felismerték a bajt, constatálták a veszedelmes bogár jelenlétét, tettek róla az illető helyeken jelentéseket, de a baj megmaradt bajnak. Ez évben szintén már négy phyiloxera-biztos nézte meg a helyszínét s tán csodálkozott is, hogy az egész 94 katasztr. holdnyi soólyi begy tele van, sőt már nem fér meg a túlszapora bogár s rajokat bocsátott a szomszéd hegyekre, igy a márnái s papvásári (Litér) hegyeken miutegy 150 holdat lepett el. Lehetetlen szó nélkül hidegvérrel nézni a lassú intézkedések foganatba vételét, melyek a vész tovater- jedéséuek meggátlására ez ideig beszámíthatók. Még nehezebb elhallgatni azon könnyelmű félrevezetést, midőn találkoznak, kik a vész nagyságát kicsinylőleg tüntetik fel, a teher alatt görnyedező, csapások hosszú sora által megközönbösült, a türelemben bámulatos erélyt kifejtő értetlen népetámitják, midőn ismeretkörük korlátoltságában azt hirdetik, volt már ilyen szőlőbaj hajdan is, fordult az idő s elmúlt a baj — csakhogy mai napság szeretnek mindent újnak nevezni s minden kicsiségről nagyot állítani. Megvagyok győződve, hogy a vész tovaterjedését akadályoztató rendeletek kifogástalanul jók és czélsze- rüek, de mit érnek, ha csak a papíron vaunak, vagy egyik másik helyen egyszer kidoboltatnak s aztán a feledésnek adatnak át, ha kérlelhetien szigorral foganatosítva nem lesznek? De hiába is kényszerítik a népet azok megtartására, mikor e veszedelem iránt egészen hitetlen. Ha felőle kellőkép fel világosittatik s meg- győzetik, hogy saját érdekében, saját jóléte megmentéséért őrködjék, ha látja majd, hogy a phylloxera biztosok nem csak nézegetni járnak, hanem az irtás minden nemeivel akadályozzák a veszedelem növekedését s nem csak papiron védik a szőllőket, de a meglepett talajon tettleges óvintézkedéseknél lépnek fel: akkor szívesen állnak maguk őrt s figyelnek minden gyanús jelenségre. Nem akarom azt a szomorú jövőt látni, midőn szőlleink elpusztulva, a nép megélhetési forrásától megfosztva, kezében a koldusbotot hordozza —, pedig, ha Francziaország mindent elkövetett szőlleinek megvédésére s mindennemű intézkedései mellett is sikertelenül; az eddigi eljárás vajmi kevéssé vigasztal, hogy mi könnyebben, minden nagyobb kár nélkül menekülhetünk ki e veszélyből. Legyen elég most már, hogy a phylloxera ügye, tanácskozás, tanulmányozás, ülésezés tárgyaként használtatott fel, — ezzel még semmit sem tettünk. Van hatalom, mely parancsolhat, rendelkezzék szigorúan, van szer, mely védelmez, használtassák fel ott hol még roppant költséges volta mellett érdemes szénkénegezni s tán van még idő is a védelemre, ne pazaroljuk el ezt, mert itt bizonyul be leginkább az angolok ama közmondása : az idő péuz! Eö. D. A MEGYÉBŐL. Teés, 1881. október 7. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjének.) October hó 1-én kezdte meg működését a téési uj postahivatal, tek. Riffer Sándor szakképzett fiatal ember vezetése alatt, s naponkint egyszer gyalog posta fog közlekedni Teés és Palota között. Kézbesítési községek: Teésd, Jásd, továbbá: a kisteési, csőszi, inotai és szt.-mihályfai puszták. Hogy mily nagy jótétemény ez ránk nézve, azt megmondani nem tudjuk. Ennek bebizonyítására csak egy pár esetet említek. Hányszor történt az meg, hogy leveleink 3—4 napig a palotai postán hevertek s ha néha találkozott, a kit a szt. lelkesedés megszállott s bement a pósta- hivatalba, az egyiket azért nem akarta elhozni, mivel a czimzettel haragba volt, a másikat nem ismerte stb. Végre mégis ha a palotai pontos éa erélyes póstamester mintegy rákényszeritette azok elhozására, akkor meg annál vesztegeltek a küldemények pár napig, gondolván : elég ha elhozta Palotáról, neki nem kötelessége még haza is hordani azokat s igaza is volt. így történt azután akárhányszor, hogy több időt vett igénybe azoknak Palotától Teésig való útja, mint p. o. Bécstől Palotáig való szállítása. Még nagyobb baj volt az, ba nem volt kéznél levélbélyeg, mert akkor a levéllel át kellett adni az 5 brt. is; de hányszor ment el aztán a levél bélyeg nélkül s hányszor pedig nem is ment el. Az első esetben a levél be lett vetve a levélszekrénybe, a második esetben pedig össze lett tépve, az 5 kr. pedig mindkét esetben bevándorolt a pálinkás butibba. S hogy még több említett hiba nem fordult elő, az csak a palotai póstamester ur óvatossága és erélyességének köszönhető, a ki — daczára bokros teendőinek — mindig figyelemmel kisérte a teési küldeményeknek kézbesítését. Azért, most midőn tőle némileg búcsút veszünk, nem mulaszthatjuk el, hogy éber figyelméért hálás köszönetűnkkel ne adózzunk neki. Midőn ezt tesszük, viszont örömmel üdvözöljük tek. Riffer Sándor urat uj hivatalán, annyival is inkább, mert meg vagyunk győződve, miszerint uj pósta-hiva- talunk biztos kezekbe van letéve. Diether. Mezőföld, október 6. A mily kellemesen hangzik ez a szó: függetlenség, épen oly kellemes érzést is kelt az az emberben, ugyanannyira, hogy azt szabadon gondolkozó ember az első pillanatra is nem hagyhatja figyelmen kivül. így nem mellőzhetjük, hogy a „Veszprémi Független Hírlap“ - nak születését örömmel ne üdvözöljük s hozzánk érkezése pillanatában ne kiáltsuk: Isten hozott! Hazánk bármely részében halljunk is felmerülni hasonló irányú mozzanatot, mindannyiat szives örömmel fogadjuk s jegyezzük fel emlékünkbe, mert az mind a függetlenség eszméjének életrevalóságáról tanúskodik. Annyival is inkább százszoros örömmel fogadjuk azt Veszprém városától, mely megyénknek központja s igy közvetlen érdekkel bir ránk nézve. De ezerszeres örömmel üdvözöljük az uj vendég megjelenését, mert ezzel kibontva látjuk megyénk függetlenségének zászlóját, mely felfogja ébreszteni a szabad gondolkozást hosszú álmából, melyben az idáig — ha nem is teljesen, de legalább magáról keveset tudva — oly édesdeden szendergett. Vessünk C3ak egy rövid pillanatot megyénknek a közel múltban lezajlott politikai mozzanataira. Láttuk ott híven küzdeni a nép bajnokait a függetlenség eszméjéért mind az utolsó pillanatig. Láttuk őket, midőn kénytelenittettek viszavonulni a cselekvés zászlójával a küzdelem teréről. S miért volt mindez, hol, miben rejlik ennek oka? Véleményünk szerint ott és abban, hogy hiányzott nálunk egy összetartó kapocs, egy vezér csillag, mely körüljárva népünk között, a helyes meggyőződésre vezette volna azt. Hiányzott megyénkben a függetlenség pártvezéreinek tömörülése, hiányoztak a higgadt tanácskozások. Most azonban, midőn a „Veszprémi Független Hírlap“ megjelenésével ezen szellemi hid — mely a fővárosi s egyéb vidéki pártállásnak viszonyait érdeklő mozzanatokat egyesíteni s azokat szétárasztani van hivatva — felépült, ezzel minden ezután történhető eseteknek elejét venni s általa a megyénkben egy elvért küzdőket tömörülve látjuk. Ennek voltunk hiányában, a mit pótolva látunk a „Veszprémi Független Hirlap“ megjelenésében, s az ismert előzmények után Ítélve, bizton reményijük, hogy meg fog felelni feladatának, melyet megoldani van hivatva. Örömmel üdvözöljük azért vidékünkön az uj daliát s egyedüli óhajunk: hogy az meleg pártolásban részesüljön minden polgárnál, kiben a szabad eszmékért melegen dobog a szív. Fel, tehát polgártársak 1 öleljük keblünkre megyénk uj zászlaját s igyekezzünk azt mind anyagi, mind szellemi pártolásban részesíteni, hogy ha a czél, melyért az küzd elérve s diadalra juttatva lesz, mi is elmondhassuk; hogy annak kiviteléhez mi is egy por- szemnyivel járultunk. Üdvözöljük azért mégegyszer a kedves vendéget s kiáltsuk örömmel: Isten hozott! x. y. z. Siófok, 1881. okt. 6-án. — A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőségének. — Hallgat az egész világ, csönd van mindenfelé még a hullámos Balaton sem mozog, ott fekszik mozdulatlan, némán 12 mértföld hosszú ágyában. A mi vidékünk édes nyugalmát sem veri fel semmi sem, egyhangú itt is a világ. A vonat megjön mindennap, s alig-alig száll ki abból egy vagy két utas. Ifjú nőegyletünk is hallgat, nem hallatszik, hogy valami jótékony mulatság rendezésével életjelt adna magáról. A szüret, az folyik elég jókedvvel, bár a szőllő leve ez évben nem egyébb rabvallatónál. De azért hangzik a dal, a hegyen, el-el puff'in-dördül a szőllő- pásztorok puskája ; sőt néhol még a zene hangjai is bele vegyülnek a szüreti zajba. Hiába, sírva vigad a magyar! Pórul járt a napokban Schön József nevű czipész- mester városunkban. — Az eset a következő: Schöu József, egy helybeli polgár ember szőílőjébe ment szüretre, itt erővel rátukmáltak egy puskát és kívánták tőle, hogy azt süsse el. Schön József vonakodott ezt tenni, azonban később a sok erőltetés következtében mégis megtette ezt. A lövésnek oly szerencsétlen kimenetele lön, hogy a boldogtalan ember egyik szeme világát elvesztette. Mondják, hogy tréfából a gyutacs mellé lőport hintettek, minek következtében az összes puskapor a fegyver lőkupakjáu jött ki. A szerencsétlent Dr. Neuman Adolf orvos ur gyógykezeli, szemevilágát vissza azonban többé nem nyeri. Ilyen következménye van egy rósz tréfának. Egy másik szomorú eset is adta elő magát városunkban. A helybeli gyógyszerésznek ugyanis szép ifjú neje morpbiummal megmérgezte magát. Ugyanez ideig még nem halt meg, de életéhez kevés a remény. Tettének okát nem tudni bizonyosan. Nagyon sokfélét beszélnek erről, de a szószátyárkodóknak nem lehet hitelt adni. Mielőtt soraimat bezárnám, nem muleszthatom el tudtára adni, hogy b. lapjának megjelenése úgy városunkban, mint vidékünkön kedves meglepetés volt a szabadon gondolkodó, független érzelmű embereknek. Adja a sors, hogy ezen szép irányú vállalat meg- i/mosodva, szent hivatásának mindig úgy megfeleljen, miut egy igazi „független“ magyar hírlaphoz illik. Hazafiui üdvözlettel r. I. Közgazdaság. — Tapolcza, deczember 29-én. Borüzletüukbeu az utóbbi hetekben nagy mérvű hanyatlás mutatkozik, minek oka, főleg azon körülmény, hogy a venni szándékozók kíváncsian néznek az uj borok fejtés utáni fejlődésére és a szerint fogják szükségleteiket fedezni. Igaz, hogy rendesen márczius havát szoktuk a fejtés havának nevezni, szükséges azonban, hogy az idén azt már január hóbau végezzük, mert a szőllő rothadt voltánál fogva, rendkivül sok seprő lévén, ha a rendes fejtés idejét bevárnék, a borra ártalmas lehetne. A mostanában eladott borok nagyobbrészt urasági finom fajtájú borok, ezek fejtve 18 és 20 krjával adattak el, könnyebb bor csak kicsiny mennyiségben vétetett 12—13 és 14 krig, ó borok kevésbé kerestettek és nagyobb mennyiségben nem is vásároltatott („Z. K.“) Újdonságok. — Királyi adomány. Ő felsége a deve- cseri róm. kath. templom belső felszerelésére és fedelének helyreállítására 100 frtnyi segélyt adományozott. — Felolvasások B.-Füreden. A balatonfüredi szeretetház a téli évadban érdekes felolvasások színhelye lesz. Ugyanis Engel Gyula tudor, zalamegyei tiszteletbeli főorvos, aki a szeretetház egyik igazgató-tanácsosa, több közérdekű, népies fölolvasást fog ott tartani. Az érdeklődés már is nagymérvben nyilvánul ez életrevaló terv iránt, az egész környék értelmisége részéről. Az első fölolvasás tárgya: „Miként éljünk?“ lesz; a a másodiké: „A szinek hatása“. Igen kívánatos, hogy Engel Gyula tudor ur közérdekű, dicséretes kezdeményezése B.-Füreden mielőbb és minél több utánzatot leljen. — És ismét a „Gott-Erhalte.“ A helyi székesegyházban okt. 4-én szokásosan megülték ünnepi misével ő felsége a magyar király névünnepét s ez alkalommal egyszersmind azzal főzték le, hogy az osztrák császári hymnuszt húzták el a tiszteletére. Bizonyosan meg fogja szépen köszönni az után az országos botrány után, melyet ez a gyűlöletes nóta pár hó előtt a pozsonyi „Gott-Erhalte“-pör folytán az egész magyar birodalomban előidézett. Vagy kevés itt a magyar király sérihetlen személye iránti tisztelet — vagy sok a szemtelenség. — Az aradi vértanuk emlékére városunkban is tartatott ünnepélyes gyászistentisztelet ölet 6-án d. e. a ferencziek templomában s a kegyelet e tényének fö- kint az kölcsönz nagy fontosságot, hogy 21 év óta ez most először tartatott. Az ünnepély egyesek hazafias buzgolkodása folytán jött létre az okt. 4-iki Gott-Er- halte viszhangjaid. Magát a szertartást ftdő Meszes Polycarp úr tartotta s a kegyeletáldozók közt ott láttuk pártkülönbség nélkül városunk inteligentiája nagy részét, a városi hatóságot teljes számban, számos megyei tisztviselőt s a régi honvédek több tagját. A fölállított ravatalt a vértanuk s yrf. Batthyányi arczképei, gyászfátyol s koszorúk disziték. Az ünnepély be,végeztével a chórus a „Hazádnak rendületlenül“ hymnuszt játszotta. — Az okt, 6 iki gyászistentisztelet, mely az aradi vértanuk emlékére tartatott, 12 frtnyi költségbe került s ezt a következő polgárok adták össze, minden felszólítás nélkül: Balogh Károly 1 frt, Kompolthy Tivadar 1 frt, Pcrlaky József 1 frt, Kovács Vincze 1 frt, Kenessey Pongrácz 2 frt, Fejes Antal kapitány 50 kr, Kovács Imre 1 frt, Kovács Ignácz t. aljegyző 50 kr, Bászl József 2 frt s Pécsek Gyula 2 forint. — Esküvő. Fényes esküvő tartatott f. hó 5-én városunkban. Herényi Gizellát városunk egyik legszebb leányát vezelt oltárhoz Tulok Ernő derék ifjú földbirtokos. Szivünkbőt csatoljuk szerencsekivánatunkat az ifjú pár frigyéhez. — Tolvajbandát fogott el rendőrségünk pár nap előtt. Öten voltak a gazficzkók, kik fegyveresen eljártak helyből a vidéki községekbe rabolni, ügyük a bün- fenyitö törvényszéknek fog átadatni. — Színtársulat jő városunkba legközelebb. Balogh Alajos kapta meg az engedélyt a téli ivadra városunkra nézve s — mint értesülünk legközelebb meg is jő — jól szervezett társulatával. Bérletet nem fog nyitni. — A veszprémi naptár már sajtó alá ren- deztetelt s igy, kik üzletüket e több ezer példányban nyomandó vállalatban meghirdetni óhajtják, küldjék be hirdetéseiket lapunk kiadóhivatalába mielőbb. — Olvasó-egylet alakult Siófokon. Hát hiszen ez igen szép, csak ne legyen azután belőle suttyomban kormánypárti egylet!
