Független Budapest, 1938 (33. évfolyam, 1-49. szám)
1938-08-17 / 33-34. szám
33 34a szám HARMINCHARMADIK évfolyam 1938 augusztus 17 Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavilonban FELELŐS SZE B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 117-981 Postatakarékpénzfári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Szent István Székesfehérváron, az árpádházi királyok ősi várában ül össze ezen a héten a magyar országgyűlés, hogy áldozzon Szent István királyunk dicsőséges emlékének, hogy hódoló lebomlással ünnepelje szent uralkodónkat, aki a legeslegnagyobb minden királyaink köizt. Szent István a magyar királyok gyönyörű ranglistáján is legelső, elhalványítva többi nagy uralkodóinkat is, amiképpen időrendben is ő a legelső királyunk. Nem véletlen, hanem a történelem naptára hozza magával, hogy Avignonban, ebben ,a. gyönyörű dél- francia városban, éppen most, néhány hét előtt ünnepelték II. Szilveszter pápának, Gerbert-nek az emlékezetét, a franciák. Szilveszter pápa onnan a messze távolból is megérezte, hogy a sors milyen óriási egyéniséggel ajándékozta meg a keresztény Európát és királyi koronát küldött Istvánnak. Ez a korona azóta szentsége a magyar nemzetnek, mint ahogy István királyunk is nemcsak a katolikus egyház csodatévő szentje lett, hanem az egész magyar nemzeté, felekezeti, vallási és társadalmi különbség nélkül. A székesfehérvári ünnepség fénye szerteszét szórja sugarait, nemcsak a csonkaországban, hanem a határokon túl is, mindenhova, ahol csak magyarok élnek. Amerika és Dél-Amerika magyarjai époly áhitattal ünnepelnek Szent István napján, akár az egyes európai vagy tengerentúli államokban szerte- széledt magyarok: mégis leginkább az elszakított területek magyarsága felé fordul ezen a héten tekintetünk. Hiszen a nagy király birodalmának ők is részesei voltak nem is olyan régen, 'lélekben pedig mindig azok is maradnak, amíg csak magyarok élnek ezen a földön. És minden magyar lélekből egyformán szakad fel a sirám, a vágyódás bús panasza: »Hol vagy István király., .« Nagyobb szükségben, nagyobb Ínségben talán még sohase volt hazánk, mint éppen most, Szent István királyunk ünnepi évében. Más nemzetnek is voltak nagy uralkodóik. De nincs a világtörténelemnek több olyan nemes fenség,n királya, mint a mi Szent Istvánunk, akinek csodálatos élete és alkotása akkora erővel élne népében, minit az övé. Szent István több mint egy nagy király,, több mint államalkotó: örökké lobogó fénynyel melegítő és ragyogó szimbólummá magasztosult, amiként Szilveszter pápa koronája is örök jelképe lesz az. egységes, szétszakíthatatlan magyarságnak. A nagy király és a Szent Korona dacol minden mesterséges tákolmánnyal, melyet az emberi gonoszság és tudatlanság termelt ki. Hiábavaló az önkény és erőszak; kilencszáz év után is győzedelmesen tün- döklik felénk a szent király és a Szent Korona alakjában megvalósult gondolat: nem lehet azokat földi erővel megalázni. Ezt hirdeti nékünk az az ünnep, amellyel Szent István előtt hódolunk. A magyar államiságot és alkotmányosságot Ő teremtette meg és az az erő, melyet Ö adott a nemzetnek, közel ezer esztendeje visz előre bennünket. Jöhetett német, tatár, török, jöhetett az osztrák császárság óriási ereje: Szent Istvánt nem lehetett legyőzni. És még mi, magyarok se tudtuk megdönteni a nagy király művét, pedig de sokszor támadtunk magunk is ellené, de sokszor akarta azt rombadönteni a »turáni átok«, melyet Ázsia pusztáiról hoztunk ide magunkkal, terhes örökségül. A Szent István-év és a székesfehérvári ünnepség is ezt a halhatatlanságot hirdeti. István király épolyan halhatatlan marad, mint maga a nemzett, amely megérti és követi Őt. Addig maradunk meg, addig van helyünk Európa népei közt, amíg teljesítjük Szent István törvényét, amíg azon az ríton haladunk, melyet ő jelölt ki az európai magyarság számára. Támadhatnak divatok, áramlatok, váltakozó koreszmék és gondolatok, mint ahogy a történelem során nem egyszer kísértettek meg bennünket vonzó fényükkel: elmúltak, elenyésztek. De sohase múlt el és nem múlhatik el Szent István és a Szent Korona útmutatása, vezérlése. Ez ennek a szépséges magyar ünnepnek, Szent István nagy esztendejének jelentősége és tanítása. Amikor a szent király letekint népére a magasságokból és ptt látja a térdeplő, imádkozó nemzetet fém séges lábainál, megnyugszik: dicső alkotása újból fel fog támadni és tündökölni örökkön örökké való időkre, Csendes bes BESSENYEI' ZENÓ titkos tanácsossal, a Közmunkatanács elnökével a stabil idegenforgalomról, a főváros közlekedési ügyeinek jelenéről, jövőjéről és egyéb időszerű városi kérdésekről Vájjon milyen érzés lehet otthagyni a régi környezetet s kiszakadni egy teljesen újba, de olyanba, aminek egész valóját a mi magunk lelke öntötte formába? Nem közönséges érzés, mindenesetre, még egy olyan ember számára sem, aki az alkotói képesség- olyan termékenységével és kifogyhatat- lanságával vezeti az ügyeket, mint Bessenyey Zénó, aki rövid elnöksége alatt hozzászoktatta a magyar közvéleményt, hogy nála körülbelül egybe is esik az »elgon- gondolás« fogalma a -»megválósí- fás«-sal, mert mire ő azt mondja, hogy »szeretném«, az már több, mint bizonyos, hogy meg is van, vagy rövidesen: »meg is lesz.« Erre a legkézenfekvőbb bizonyíték a Közmunka- tanács új székháza. amelynek elnöki szobájában most élvezem azt az eleven mozgást, azt a »sürgésforgást«, ami egy hangyaboly elevenségével hozza át a lüktető városnegyedbe a csendes budai palotából a Közmunkatanács egész nagy és kiszélesített munkakörét, pontosan a városházával szemben, mintha csak rá akarna pislantani a régi, öreg’, néhai kaszárnyára s azt mondaná feléje: — No, most már én is itt vagyok a, szomszédságban, most majd meglátjuk, így mire megyünk . .. Mikor a gyors és biztos ütemű munkához gratulálok és további sikereket kívánok őnagyméltóságá- nak, szeretettel köszöni meg s meghatva mondja: — Köszönöm a Független Budapesl-nek oly gyakran megnyilvánuló szolgálatkészségét, amely nyilván ugyanegy forrásból táplálkozik, mint maga az intézmény munkássága: Budapest önzetlen és sosem lankadó szereteté- ből. Hogy munkásságommal és törekvéseimmel bizonyos eredményeket tudtak felmutatni, azt én csakis ennek a közös szeretetnek tulajdonítom, ami olyan erő, mellyel a legnagyobb nehézségeket is át lehet hidalni, s mellyel mindig megtudjuk találni az egymáshoz vezető utat. — A tárgyilagos bírálónak ma el kell ismernie, hogy Budapest igyekszik megfelelni azon új követelményeknek, melyeket az új, a megváltozott körülmények támasztanak vele szemben s erős a hitem, hogy az a rokonszenv, melyet talán a magyar sors, talán maga a trianoni ítélet, talán ezeréves küzdelmünk ébreszt irántunk Európa különböző népeiben, s amelynek egyre több tanujelét is tapasztalhatjuk: csak mélyülni fog s a magyarság barátainak száma folyton növekedni is fog, aminek nagy jelentősége van, hiszen tudvalevőleg maga a mi főméltóságú urunk, a kormányzó adta ki úgyszólván parancsba, minden magyar I ember számára, hogy elsőrendű kötelességünk, j hogy minél több idegent szerezzünk meg barátunknak a magyarság számára. M idegenforgalom ügye — Kegyelmes uram szavaiból azt olvasom, hogy bizakodik a magyar idegenforgalom élet- képességében s nem tart azokkal, a,kik csupán a kimutatások számadatai szerint ítélik meg a jelen helyzetet s egyetlen számadat elég hozzá, hogy minden reményt feladva, megkongassák a lemondás vészharangját. — Ha gyakran esik is szó erről az idegen- forgalomról, ha sok nyilatkozatot is olvasunk a kérdésről, mégis szívesen foglalkozom ezzel a kérdéssel, nemcsak azért, mert elsőrendűen fontos kérdésnek tartom, de azért is, mert van külön mondanivalóm, amit éppen a kérdés fontosságára való tekintettel, nem győzök eléggé hangoztatni. Ez pedig annak a megértése, hogy az idegenforgalom eredményeinek a biztosítása állandó, öntudatos és célra törekvő munkálkodásnak lehet csupán az eredménye. Ez azt is jelenti, hogy nem lehet konjunktúrák eredménye. Ha ilyenként jelentkezik, akkor a konjunktúrával jön és azzal el is múlik. Az én megállapításom és tapasztalatom ellenben azt bizonyítja, hogy az érdeklődés, ami az idegen- forgalom állandó motórikus ereje, nem hogy megcsappanna, hanem ellenkezőleg: egyre nő és erősödik. — De különben külön idegenforgalomról is lehet beszélni, még pedig margitszigeti vonatkozásban. Azt már el sikerült érnünk, hogy a Margitsziget mint külön forgalmi pont szerepel a külföldet járó közönség szemében. S hogy az egyiptomi királynénak a külföld leghíresebb orvosai éppen a Margitszigetet ajánlták, mint abszolút nyugalmi helyet s hogy sok előkelő vendégünk három napra .jővén, három hét után is alig tudnak elválni a sziget- tők az azt hiszem olyan eredmény, ami az egész Budapest sikerét jelenti s csak bíztató a jövőre. Eamotte alpolgármester távozása — Mi a véleménye excellenciádnak a küszöbön álló városvezetői változásokról s az új erők ' megválasztáséiról az alpolgármester lemondása utóin? — Lamotte Károly távozásáról csak azt mondhatom, amit minden tárgyilagos ember mondhat, akit minden véleményében a főváros szeretete és érdekei felett való őrködés gondolata vezet. Lamotte Károly távozását mindenki — pártokra való tekintet nélkül — csak sajnálhatja. Hiszen az ő gazdasági sikerei ott vannak megrögzítve a, főváros pénzügyi helyzetének jelen kialakulásában, ahol a megtakarított és nehéz nemzetközi tárgyalások párviadalában meg;- mentett milliók hirdetik, hogy mit lehet elérni, ha munkánkban nemcsak a sablonos hivatali kötelesség, de ezenfelül a képviselt ügy igaz szeretete és a főváros polgárainak védelme adja a, készséget az ügy sikeres elintézéséhez. El nem tagadható büszkeségünkre szolgálhat, hogy ezek a sikerek annyira nyilvánvalóak, hogy most az ország legnagyobb pénzintézetének’élére állítják Budapest volt alpolgármesterét. Az én felfogásom szerint ez az erők szükségszerű érvényesülése, mert amint mondani szoktam: közérdek, hogy Bessenyey Zénó
