Független Budapest, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1937-12-22 / 51-52. szám

■vy HARMINCKETTEDIX évfolyam 51—52. szám ruggcflcnBudapesi VÁROSPOLITIKÁI, POLITIKAI ES KOZGAZDASAGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztár! csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSEG PARTJA SZEKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA SZENT ISTVÁN esztendejének küszöbén írta: KARAFIÁTH JENŐ m. kir. titkos tanácsos, Budapest Székesfőváros főpolgármestere v x Karafiáth Jenő. Amikor székesfővárosunk főpolgármes­teri tisztjét elfoglaltam, annak a reményem­nek adtam kifejezést, hogyha a minden szépért, nemesért és j óért önzetlenül lel­kesedő közgyűlési aka­ratot elkerülhetőnek látszó politikai mes­terkedésnek mellőzé­sével mindenkor, min­den részrehajlás nél­kül, kizáróan a város érdekét tekintve tu­dom élő valósággá testesíteni, akkor, úgy székesfővárosunk, mint nemzetünk javára a kormány elgondo­lása, a törvényhatóság nemes hagyományai és saját egyéni meggyőződésem szerint is áldásos és hasznos, becsületes magyar mun­kát végzek. Hangsúlyoztam azt is, hogy a józan önmérséklés a derék és becsületes pol­gári munka jegyében, az önkormányzatban rejlő, lendítő erők hasznosítása útján, a köz­gyűlési teremben, de a nemes célért küzdő pártokban, az egymással szembekerülő poli­tikai elvek tiszteletben tartásával még a leg­különbözőbb pártkeretek között is békét és megértést óhajtok. Ha visszagondolok az elmúlt eszten­dőre, jóleső örömmel kell megállapítanom, hogy a törvényhatósági (bizottság közgyűlé­seit mindig az érdemi munka és a magas színvonalú vita jellemezte s hogy a székes- főváros kétségtelen hasznára és előnyére mindig a legbókésebb légkörben zajlottak le. Eltekintve azoktól a kisebb kilengésektől, amelyek a parlament életében is elkerülhe­tetlenek s nem mennek az alkotó munka ro­vására, lényeges kérdésben nem merültek fel elválasztó ellentétek a közgyűlésben, nyugodtan állapíthatjuk meg tehát mind a kormányzat, mind az önkormányzat szem­pontjából, hogy az a légkör, amely a kor­mányzópártok és az ellenzéki pártok között a pártközi értekezletek szűrőjén keresztül kialakult: hasznosnak és üdvösnek bizo­nyult. Még elvi és világnézeti különbségek mellett is egynevezőre tudott hozni minden pártot a székesfőváros és annak nagyszerű intézményei iránt táplált olthatatlan szere­tető s a főváros polgárságának jól felfogott érdeke iránt táplált kötelességérzet bölcs ön­mérséklésre bírta még a legerősebb ellenfe­leket is. Tudatában vagyok annak, hogy ezt a szívünkhöz nőtt és természeti kincsekkel megáldott gyönyörű fővárost elsősorban ön­ereje tudja boldogabbá és még gazdagabbá tenni. Aminthogy eddig sem az uralkodók kegye, hanem tehetséges és takarékos pol­gárságának kitartó kezdeményezése, továbbá úgy az iparban, mint a kereskedelemben; valamint a kulturális életben a legteljesebb elismerésre méltó öntudatos áldozatkészsége tette naggyá 'és világhíressé. Hiszem és re­mélem tehát, hogy az elkövetkezendő Szent István esztendőben, amely nemcsak főváro­sunknak lesz igen nagy eseménye, hanem az egész nemzetnek is, a fővárosunk iránti sze­retet és polgártársaik jól felfogott érdekei­nek megbecsülése az eddiginél is fokozottabb mértékben hozza össze a jószándék a törek­véseket, a Szent István jubileumi esztende­jét, amely annyi megoldásra váró feladatot tartogat számunkra, a legszebb sikc-r jegyé­ben zárhatjuk le. MOCIÁ tuá A Független Budapest részére írta: SZENDY KÁROLY A szeretet ünnepén meghatott érzéssel gondolunk azokra, kik az emberi élet útján gondok és megpró­báltatások között jár­nak. A megváltó Eszme annakidején azok számára hozta a szeretet és béke igéit. Mindenkinek szóit és szól ma is a betlehemi ének, de az árvák és szenve­dők szorulnak legin­kább az égi jóságra. Az emberiség a bet­lehemi éjszakában Szendy Károly azt a parancsot kapta, hogy a szeretet és irgalom útján keresse a boldogságot. A megváltó Eszme Isten gyermekeinek öntu­datára és méltóságára emelte az embereket. Bármilyen sorsban is élnek, bármilyen kü­lönbségek is vannak közöttük, ugyanannak az erkölcsi világrendnek és szellemi rendel­tetésnek az osztályosai. Ebből az eszmekörből fakadnak a szociá­lis gondolat alapvető elvei. A társadalmi élet kapcsolatai egymásra utalják az embereket. Nem lehetséges exisztencia szociális kapcso­lat nélkül. A külső életviszonyok a betlehemi eszmények szellemében lelki tartozásokkal járnak. A szociális igazság olyan szellemi és erkölcsi alapokon nyugszik, melyek az emberi élet örök mélységéből erednek. Emberszere- tetre, leiki testvériségre int és kötelez a sor­sunk. Önmagunkat becsüljük meg azzal, ha embertársaink sorsával közösséget érzünk. Az idők a közkérdések homlokterébe tol­ták a szociális kérdést, mely különböző vo­natkozásaival átszövi az egész életet. A szo­ciális kérdés nem egyes társadalmi osztályok életproblémája, hanem az egyetemes társada­lom jövőjének az útja. Emberi szolidaritás, társadalmi összeforradás csak úgy lehetsé­ges, ha mindenkivel szemben sorsközösséget érzünk és vállalunk. A főváros közélete eze­ket a magas érdekeket tartja szem előtt. Szo­ciális téren mindenkor azon volt, hogy a szo­ciális békét és megértést szolgálja. Szociális tevékenységében azok az eszmények irányít­ják, melyeket a karácsonyi szellem épített bele az ember erkölcsi öntudatába. A karácsonyi ünnepek alkalmából foko­zottabban érezzük szociális kötelességünket. Megértő és együttérző lélekkel kell azokra gondolni, kik embertársaik szeretetére és a közületek szociális gondoskodására szorul­nak. Mindenki karácsonyfáján a gyertyák fénye között ott ragyogjon az a gondolat, hogy szociális szellem nélkül nincs boldogabb jövő. A karácsony legyen nagy eszmei fi­gyelmeztetés a szociális köt el ességekre és feladatokra!

Next

/
Oldalképek
Tartalom