Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-01 / 13. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 április 1 13. szám VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—■, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Hősök A statisztika bizakodó ás egyre javuló számadatait eddig félénk elfogultsággal néztük, nem nagyon mertünk hinni az azokból felénk csendülő biz,tatásoknak. Óvatos elfogultsággal olvasgattuk a gazdasági élet javulását jövendölő híreket, de oly sokáig tartott a depresszió, hogy jogosan féltünk az esetleges csalódástól. Nem mertük megkondítanli az ünnepi harangokat, nem mertünk még hinni abban, amiben szerettünk volna. Olyanok voltunk, mint a bilincseitől szabadult rab: még ott éreztük magunkban a börtön levegőjét, nem tudtunk örülni a szabadságnak, napfénynek, nem nyújtózkodott még ki lelkünk a végtelenség felé, hogy örülni tudjunk a világnak, amelyet visszanyertünk. Ábránd, — mondtuk magunkban — vagy, hogy divatos kifejezéssel éljünk ■vágyálom. Most azonban nincs többé helye kételkedésnek. A vágy már valósággá lett, az ábránd materializálódott. A tavasszal együtt megjött a nagy felismerés, hogy vége a gazdasági télnek is: új, szebb, gazdagabb jövő elé érkeztünk. Az újjáéledésnek 'immár nemcsak jelei mutatkoznak, hanem eredményei is: meg kell szűnnie a gyanakvó félelemnek, az esetleges csalódástól való remegésnek. Itt van, félreismerhetetlenül és lét-agadba,tatlanul megérkezett a várvavárt tavasz, amely felé oly sóvárogva néztünk közel tízesztendős, fagyasztó telünk idején. Hogy eljutottunk idáig, ez nem véletlenül történt. Nem »természetfeletti gazdasági erők« okozták a javulást, mint ahogy azt. a kényelmesek elhitetni szeretnék. Mert a legegy&zerűbb' ég. legkenyelmesebb, ha elháríthatatlan vis majorokra hivatkozik az ember. Ha arra az álláspontra helyezkedik: minek küzdeni, verekedni, vérezni, mikor úgyis hiábavaló, amikor emberi erő úgy sem használ. Hia a magyar kormány így gondolkozott volna, ha ölbe tett kézzel arra várt volna, mikor vonul el fejünk felől a pusztító zivatar, akkor nem jutottunk volna el éhhez a mostani pillanathoz, amikor ia, legtúlzóbb optimizmus se jogusulatlan, amikor már hangosan hirdetjük, hogy elmúlt a hó- és jégkgreg, amely halálos dermedtségben tartotta életünket. Szabad örülnünk, hisszük, sőt tudjuk már, hogy kiszabadultunk a börtönből és előttünk a végtelenség perspektívája, amelynek nem szab többé határt semmiféle \ börtönfal. És szabad már visszafelé is tekintenünk. Retrospektív pillantást vetnünk laxra a herosztráte'szi erőfeszítésre, amely kiszabadított bennünket a bilincsekből és elvitt a napfény, a világosság, az új reménységék útjára. Ez a visszapillantás elmondja, hogy milyen nehéz volt iá kiszabadulás útja, milyen rendkívüli munkát végzett a Nemzeti Egység kormánya, amíg idáig eljutottunk.- Amikor Gömbös Gyula ezelőtt negyedfél esztendővel az ország élére állt, optimizmust hirdetett. Pedig akkor nagyon néhéz volt optimistának lenni. Minden romokban bevert, gazdasági életünk ájult kétségbeesésben tespedt és úgy látszott, nincs segítség. Csak ukkora energia, olyan szívós akarás menthetett ki bennünket, mint Gömbös Gyuláé, amely nem ismert akadályt, nem látott lehetetlent. Az erejét érző, feladatának nehézségeit ismerő, — de azoktól nem félő ember fanatizmusával látott ia munkának, felrázta letargiájából az országot és megkezdte a legcsodálatosabb küzdelmet a magyarságért, a nemzet ^ felemeléséért akkori elesettségéből. Gömbös Gyulának és kormányának hite, a nemzet ősebejébe vetett bizodalma, küzdőképessége, magyar rajongása és önfeláldozó, csak a célt tekintő fanatikus munkája íme meghozta a tavaszt, virágba borította a magyar 'fákat, csirába szökkentetto a magyar reménységeket. A történelmi materializmus rideg tanaival szemben hiszünk, mert hinnünk keli Oarlyle-nak abban a tanításában, hogy vannak hősök, akik a nemzeteket és világok sorsát megváltoztathatják. A magyarság ezeréves történetében mindig megérkeztek kellő időben azok a héroszok, akiknek köszönhető aiz a cisoda, hogy vagyunk, hogy Európa közepén itt áll a magyar nemzet. »Isten csodája, hogy még áll hazánk,« —mondta .Petőfi, de hozzátehetjük, hogy Istenen kívül ősök sorozatának is köszönhetjük ezt a csodát, Ez ént Istvántól kezdve mostariig és mostantól kezdve új meg újabb évezredekig. A magyarság zsenije mindig ki tudta termelni a maga héroszait és ki fogja termelni, valahányszor szükség lesz reájuk. Annikor most, Gömbös Gyula visszatért római útjáról és kinyilatkoztatta, hogy a magyar búza sorsa biztosítva van, ezt a kijelentést szimbolikusan is érthetjük. Igen, biztosítva van a magyar mag-vetés, a csírázás, a kalász és az aratás, biztosítva a jövő. A magyar a gabonát életnek nevezi és amikor Gömbös Gyula a búza sorsáról beszélt, önkéntelenül is az egész magyár életre vonatkoztathatjuk; kijelentését. Arra a miaigyar életre, amely az aléltságbél való felemelkedés után újból elindul a maga pusztai útját az ígéret földje felé, amelyet, el fog érni, mert hősök jelölték ki az utat és hősök vezetik ezen a nehéz útján. Látogatás a 76 méteres torony alatt... Mi van az OTI-kölcsönök kel ? — M főváros és a vidék részesülése az OTI pénzekben — Ezer kislakás — Telekostrom az OTT pénztára ellen — Mz agg kori biztosítás az iáén lép életbe Beszélgetés Weis István dr-ral9 az OTI vezérigazgatójával Alig van intézményünk, amelyről többet írnának és amellyel gyakrabban foglalkoznának a lapok, mint éppen az Országos Társadalombiztosító Intézetről, melynek rövidített OTI jelzője ma már csak olyan köztudatba átment fogalom, akárcsak a MÁV, vagy a jó békeidőkben az Emke. Nem tudom, vájjon ebben az esetben is érvényes-e az a felfogás, hogy akár jót, akár rosszat, de az a fő, hogy beszéljenek rólam? Mert llát ebben nincsen hiány: az OTI-ról esik szó bőven, szinte már túlságosan is és Weis István dr. vezérigazgatónak, ha ebben a nagy érdeklődést mutató nyilvánosságban egyáltalán kedve telhetne, elég bő alkalma volna felkiáltani az egyszeri törökkel: — Szeress Allah, szeress, de ne olyan nagyon. Az OTI nemcsak mint betegellátási éis mint szociális intézményünk foglalkoztatja m,a a közvéleményt, nevezetesen a munkásságot és az utána járulékot fizető vállalkozót, gazdát, a csaknem 2500 tisztviselőt, akik a nagy »felhőkarcolóban« az aktákat gyártják s az ugyanannyi orvost, aki kenyéradó gazdáját látja az intézetben, ha mingyárt ez a kenyér csak olyan vékonyka is, akárcsak elegáns zsúrok asztalain a »-püspök-kenyér«. Hogy itt hány ember sorsa vau érintve, az már ezekből az adatokból is érthetően kiviláglik. Pedig még a nagyobb réteget nem is említettük fel, amely az OTI felé úgy tekint, mint a tőke kimeríthetetlen forrása felé, aliol ebben a tőkeszegény, sivár lehetőségű országban még valami módon pénzhez lehet jutni, ha másként nem is, de egy elsózandó telek, vagy szanatóriumnak alkalmas palota átlőcsöíése révén. Annyi bizonyos, hogy különös elváltozás tanúi lehetünk az OTI-nál az eredeti rendeltetéssel szemben. Az intézet voltaképpen a testi bajok gyógyítására van hivatva. S talán mikor 1918 után az intézet új, nagyvonalú átszervezése megtörtént, talán senki nem is gondolta volna, hogy lesz egy más szerepe is a. nemzet életében: mégpedig a bank szerepe, amelynek »fölösleges« millióiért városok fognak versenyezni, akrácsak a mesék lovagja az elvarázsolt királykisasszony mosolyáért. Mz OTT új üzletága: a bankpolitika Mintha azáltal az OTI munkaköré kettőssé vált volna. Mintha négyes szociális missziója: betegségi, öregségi, baleseti és bányabiztosítási feladata mellé ódat ár.sül na a másik irányú feladata is, hogy beteg és sorvadó zó gazdasági életünk területeit felgyülemlett tőkéjével csak úgy öntözgesse, mint a lombardiai vízöntözök csatornái az olasz rizs- földeket. Az OTT-kölcsönök ma már nagy szerepet játszanak a vidéki városaink jövő terveiben csak úgy, mint magának Budapestnek új építkezési és beruházási terveiben. Nem tagadom, hogy engem elsősorban is az OTI bankpolitikája érdekel s arról szeretnék tiszta é«i megbízható képet nyújtani a Független Budapest olvasóinak illetékes ajakról elhangzott felvilágosítás alapján, hogy mit remélhet a főváros a közeljövőben az OTI-építkezések kapcsán s milyen nagyjelentőségű építkezések állanak küszöbön, amelyek hozzájárulhatnának a főváros gazdasági életének nekilendüléséhez. Hiszen tudjuk, hogy ez a lendiilés mindig az építkezésekkel van szoros kapcsolatban. Ami a jó porosz-szén a fűtőtestben, az az építkezés a gazdasági élet motorjában olyan becses kalória az, amely egymagában negyvenkét rokonszakmáit hoz lendületbe. Belépve ia. fogadószoba egyikébe, meglep, hogy zsúfolt, még pedig mind a két helyiség. Ahelyett, hogy fogynának, egyre szaporodik a jelentkezők száma. Egy kisasszony megkérdi a nevet. Feláll és helyet kínál. Pedig az óra már jó elől jár. — De itt úgy látszik, nem igen néznek a hivatalos idő betartására, mikor fogadás van. Beüzenem, hogy a Független Budapest részére van néhány kérdésem s így hamarosan bekerülök Weis István dr. vezérigazgatóhoz, aki készséggel áll rendelkezésemre s az alapos szakember figyelmével hallgat meg, s ugyancsak a szakember készségével felel is líjra. Hogyan omlik ajkáról a szó. Látszik, ,e nagy hálózat minden szálát, ágabogát alaposan ismeri. Legelőbb is az építkezések iránt érdeklődöm. Elmondom, hogy mennyire szívesen vette a közönség azt a hírt, hogy a belügyminiszter arra utasította az OTI-t is, a MABI elnökségét is, hogy sürgősen írja ki a tervpályázatot az engedélyezett új építkezésekre, hogy az mielőbb tényleg meg is induljon, ami lehetővé teszi az OTI-nak a Tisza Kál- mán-téri telekvásárlás hasznosítását. Most már szeretném tudni, hogyan látja maga az OTI vezérigazgatója a helyzetet s milyen reményeket fűz a munkálatok megindításához? Tiz OTT milliói nem „feleslegek** — Tagadhatatlan — mondja a vezérigazgató —, hogy a mai gazdasági helyzetben sokkal nagyobb jelentősége Van az OTI tartaléktőkéjének, mint más viszonyok között volna. Ma az OTI tőkének hivatása van, amit ez szívesen is vállal — feltéve, persze, ha ezt össze tudja egyeztetni a maga eredeti rendeltetésével, s ha tőkéjét úgy tudja befektetni, hogy annak minden fUllérje biztosított legyen. Magától értetődő, hogy a pénz nem feküdhet parlagon. Azt forgatni, kamatoztatni, gyümölcsöztetni kell, hogy az intézet szolgálhassa, a maga szociális kötelességét és megoldhassa a reá váró feladatokat. Persze, a kezünk kötött, s hogy nem tehetünk többet, mint amennyit a lehetőség szerint teszünk, az nekünk fáj ,a legjobban. De egyet mégis ki kell jelentenem. A közönség' nagy részében túlsók remények élnek az OTI-pénz hőségével és feleslegével szemben. Sokan szó szerint veszik és értelmezik a »felesleget«. Mintha tényleg feleslegeink volnának. Pedig hát er-
