Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-11-11 / 45. szám
1936 november 11 45a szám HARMINCEGYEDIK évfolyam Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP m Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA nihccz Ödön dr. belügyi államtitkár: Budapest szeretete minden magyar ember veleszületett érzése, bárból látta is meg a napvilágot Az új állanifíthár beszélgetése a Független Budapest tnunbatársával A költségvetés útja (zd.) (Még két nap és Budapest székesfőváros 1937. évi költségvetése a törvényken előírt időre tető alá kerül és november 15-én már a belügyminisztérium illetékes tényezőinek asztalán várja a tanulmányozást és a kormányhatósági jóváhagyást. Az új fővárosi törvénynek — az 1930-asnak és az 1934-esnek egyaránt — sok hibája és fogyatékossága mellett van egy nagy előnye. Még pedig az, hogy — a múlttal ellentétben —• záros határidőhöz köti a költségvetés letiárgyalását. A vitát nem lehet, mint valami rétestésztát, nyújtani és hiábavalóságok felvetésével ihúzni, neon lehet obstruálni és november 15-én, akár tetszik, akár nem — a költségvetésnek a felügyeleti hatóság előtt kell feküdnie. A főváros háztartása nem kerülhet az ex lex állapotába. Legalább is normális viszonyok közepette — nem. Valljuk csak he, (hogy ez a törvényes újítás igen jól bevált. A rendelkezésre álló idő úgy a bizottsági, mint a közgyűlési tárgyalásra untig elég arra, hogy a törvényhatóság minden pártja kifejtse és — ameny- nyire lehet —• érvényre is juttassa a költségvetéssel szemben elfoglalt álláspontját. És miután még sohasem fordult elő, hogy a közgyűlés az eléje terjesztett költségvetést elutasította volna, úgyszólván teljesen irreleváns, hogy a vita mostanában csupán időbelileg szúkebhre szabott mederben folyhatik, mert hiszen érdemben minden várospolitikai és közü- j leti érdek és érv szabadon kifejthető — legfeljebb ke- \ vesebben fejtik' ki ugyanazt az álláspontot. Az idő- höz-kötöttség kétségtelenül azzal az előnnyel jár, hogy az egyes pártok kijelölt szónokai pregnánsabban, szabatosabban, tömörebben és dolgok lényegét jól megfogva kénytelenek álláspontjukat kifejteni, — ebből folyóan a beszédek érdekesebbek és jobban élvezhetők, mintha nyakló nélkül, szabad folyást engedve a szóáradatnaJk, a sok szó és felesleges eltérés között elvész a — mondanivaló. A most folyó költségvetési vitáról — minden pártszemponton felülemelkedve — el lehet mondani, hogy nívós, mértéktartó és termékeny volt — elismerésében és kritikájában egyaránt. Fájdalommal nélkülöztük ugyan az idei vitában Wolff Károly sokszor iránytszabó felszólalását és nem merülhettünk el Rassay Károly nagyszerű szónoki készségének csodálatában, de amit a költségvetés tárgyalása során kritikában, érvben, ötletben, életrevalóságban, hangban és modorban kaptunk, arra megnyugvással és jó érzéssel tökinthetünk vissza. Bennünket ez a vita azért is érdekel közelebbről, mert benne a Nemzeti Egység fővárosi pártja fényesen megállotta a tűzpróbát. Olyan fegyelmezettségről, tárgyismeretről, felkészültségről, céltudatosságról és önzetlenségről tett tanúságot a vita során, amellyel bebizonyította a város ügyeiben való teljes és alapos jártasságát és azt, hogy a reá szavazott polgárság jó kezekbe tette le a maga ügyét. Ezt az elismerést, amelyben — úgy érezzük — egységesnek kell lennie a törvényhatóság minden pártjának, csak fokozza az a tény, hogy a Nemzeti Egység Pártja a közgyűlés Benjáminja; hiszen a fővárosi politikába való bevonulása óta ez csak a második költségvetés, amelyről véleményt és kritikát kellett mondania. Igaz, hogy a feladatot könnyűvé tette számára Zsitvay Tibor parlamenti rutinja és mindent átfogó tudása, Harrer Ferenc mélyenszántó tárgyismerete és bőséges tapasztalata, Usetty Béla meggyőződéses elvhűsége és hideg tárgyilagossága; csupa olyan tulajdonság, amely szinte magától értetődően erőt és ösztönzést sugároz magából azokra is, akik elhivatottságot éreznek magukban, hogy a köz dolgaiban szerepet vállaljanak. És innen van, hogy a párt többi szónoka is annyi hozzáértést vitt bele a beszédébe, hogy mindenkinek éreznie kellett, hogy ez a párt felkészülten és vértezetten áll a közélet —• mondhatnák így is: a politika — minden harcával és változásával szemben. A költségvetés tehát elindul a maga útján. Hogy ennek az útnak a végén mi vár reá, — megváltozik-e az arculata vagy változatlan épségben tér-e vissza? — azt nem tudhatjuk. A lezajlott vita egyet mindenesetre félre nem érthető módon megállapított. Azt, hogy a polgármester által benyújtott budget reális és alkalmas arra, hogy a főiváros háztartásában a rend és a nyugalom legyen az úr. A törvény — sajnos — módot és jogot ad a kormányzatnak arra, hogy a költségvetésen változtasson. De vannak jogok, amelyekkel nem élni legalább olyan erőt és előnyt jelent, mint megkeresni és megtalálni azt az utat, amely a másóik, jogának — ebben az esetben B udapost tő r vén yh at óságának kői tségvetés-megál I a- pítási jogának — a tiszteletbontartásáíhoz vezet. Valóban igazság, hogy semmit sem lehet titokban tartani nálunk s így hát a hivatalos lapnak az a pársoros rövid jelentése sem hatott újságképpen, s váratlanul, hogy a kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére Mikecz Ödön dr. miniszteri osztályfőnöki címmel felruházott miniszterelnökségi miniszteri tanácsost államtitkárrá nevezte ki. A hír csak szentesítést nyert a hivatalos lap közleményében s hozzátehetjük, hogy olyan általános öröm és megelégedés kísérte, ami közéleti férfiúnak a legszebb kitüntetésnek számíthat. A babonás emberek szerint a szerencsét nem szabad elkiáltani s le kell kopogni, Shogy az ördög meg ne irigyelje. Ne legyünk babonásak s aggodalom nélk/ül jelentsük ki, hogy Mikecz Ödön dr. szerencséjét nem igen lehet elkiáltani. Mert az ő szerencséje voltaképpen nem az a szerencse, amit a szó gyökértani jelentősége fejez ki, hanem olyan adottságok meglétele, ami akkor is a pálya ívelését és sima előrefutását biztosítja, ha véletlenül a Mikecz-csaláiá nem azt a közismert szerepet töltené he Szabolcsban, amit tényleg betölt s ha a név nem a legjobbcsengésűek közé tartoznék is a Mikecz Ödön szűkebb hazájában. Ifjúsági v€2érségföl megüti foispánságon áí - a belügyi államüihárságíg E sorok írója előtt mondotta egyszer néhai Gömbös Gyula: —• Mindig aggódva nézem az ifjúsági vezérek pályáját. Nagyon veszedelmes, síkos pálya ez, amikor a kezdeti sikereket nem igazolja -a Későbbi élet. Sok meghasonlás, sok letörés jár ennek nyomd- j ban, w,ert csak az tudja valóban biztosítani helyzet- i előnyét, akinek a lelkét a tehetség igazi energiája ! telíti cselekvésekre. Az ifjúsági mozgalmakban nagy szerepet játszó Mikecz Ödönre is sok kiváncsi szem szegeződik, ami- ! kor váratlanul megjelenik egy kinevezés, amely a j fiatal nyíregyházi ügyvédet egyszerre a legmagasabb i megyei polcra állítja és Szabolcs megye kormányzását a kezébe adja. 1932-t írtunk akkor s a Gömbös-kormány a kezdeti lendület szárnyalásával hirdette az új idők jöttét, aminek egyik megnyilvánulását Látja a közvélemény ebben a főispáni kinevezésben is. A vélemények e tekintetben nagyon is megoszlottak. A nagyobbik rész, amely szakítva a múlttal — a fiatalság felé fordította tekintetét, igen helyeselte azt az eljárást, azt vallva, hogy a köznek is csak hasznára válhat, ha a fiatal erők akkor állhatnak a köz szolgálatálba, amikor még a saját, s nem hamisfogakkal próbálhatják ki a dolgok keménységét, s amikor a csúz és a köszvény nem lankasztja el életkedvüket. A kisebbik rész — azonban — szívta a fogát. S , előre nevetett a vállalkozás kudarcán, amely Dánielt j egyszerre be merte engedni az oroszlánbarlangba. Pediy a politika barlangja veszedelmesebb, mint a bibliai. Szabolcs különben sem volt könnyű terület. IS a szabolcsi megyeháza ugyancsak embert kívánt egész embert.— aki megálljon a maga lábún még | akikor is, ha a köztudat telítve volt a tudattal, hogy I Gömbös Gyula milyen reményeket fűz a »főispánok | Benjárain«-jánalc a működéséhez. Nos: a dologról kár volna sok szót vesztegetni. i A fiatal főispán jött, — látott és — győzött fi I olyan szilárdan ült a maga helyén, hogy semilyen j fajta ellenzék nem tudta volna onnan kimozdítani. Maga a megye kívánta ezt a legkevésbé, aki — büszke volt a fiára s valljuk meg őszintén — nem is minden indok nélkül. A megyei szolgálat mindig a legjobb próbája volt a hivatottságnak. S az a nyugalom és biztonság, mellyel Mikecz Ödön Szabolcs vármegye ügyeit ve- zetto — azt az érzést váltotta ki Gömbös 'Gyulában, hogy kicsinek találja Macedóniát Mikecz teljesítőképességéhez s egy nehezebb terület vezetésével bízza meg. Három évi főispánság után így jut el ugyancsak az akkori kormányelnök teljes bizalmából a sajtófőnökségig, hogy nem is egészen egy év — pontosan tíz hónap és tizenhat nap után megjelenjék az államtitkári kinevezése. A fő tanítómester S mikor üdvözölni készülök az új államtitkárt, aki olyan hirtelen lépked előre haladásának egyes állomáshelyein — eszembe jut a belügyminiszternek, Kozma Miklósnak a szava, melyekkel Preszly államtitkárt búcsúztatta. — Mindez csak őrségváltás, — úgymond —- mert a jó katonának oda kell mennie, ahova a kötelesség állítja. S mikor búcsúzom, nemcsak államtitkáromat búcsúztatom, de egyben a jó tamtómestert is. IS miután a tanítómester eleget tett kötelességének — visszamegy régi helyiére, hogy helyet adjon a fiatalabb erőnek a munkára is, a gyakorlatra is, a cselekvésre is. — Ha örülünk is ennek a változásnak, méltóságos uram — mondom — de azért sajnáljuk, hogy elveszítünk. Talán nincs a magyar sajtónak olyan munkása, aki nem azt érezné e pillanatban, mint én. — Ez a megnyilvánuló szeretet éppen olyan lelki gazdagság számomra, — feleli fátyolossá vált tekintettel — mint az a ragaszkodás, melyet szülőhazám, Szabolcs részéről van alkalmam tapasztalni. A közéleti férfi számára csak sarkaló erőnek számíthat, ha tapasztalja, hogy ott, ahová az élet egykor állította nem dolgozott hiába, mert munkássága nyomot hagyott a lelkekben >s az ^emberek szívesen gondolnak vissza ottani működésére. — Azt magam tudom a legjobban, hogy a szabolcsi nép mennyire ragaszkodik Hozzád, s hogy milyen érzésekkel kíván vissza -— mondom a választási időkre célozva, mikor Mikeciz Ödönnel együtt dolgozhattam. Meg is vagyok győződve róla, — folytattam — hogy az a szeretet —- ami a szabolcsiakban él irányodban, sokban közrejátszik, hogy a ceglédi nép, mely elsősorban is gazda-nép, siet a magáénak lefoglalni s képviselőjének választani. Ebben a bizalomban benne van a szabolcsiak szeretete és hűsége is, melyet pártatlanságoddal, jellemeddel és egyéni szeretetreméltóságoddal szereztél meg magadnak. Engedd meg, hogy a Független Budapest útján Budapest üdvözletét és szerencsekívánatait is tolmácsoljam. Hiszen, ha mint sajtófőnöknek nagy érintkezési felületed is volt a fővárossal a sajtón keresztül, de most, új működési körödben még több alkalmad lesz Budapestért dolgozni és cselekedni is. Szeretjük hinni, hogy ceglédi mandátumvállalásod nem jelenti, mintha nem szerethetnéd a vidék mellett magát Budapestet, a fővárost is. Elmosolyodik. — Budapest szeretete minden magyar embernek a vele született érzése, bárhol is látja meg a napvilágot. Nem is lehet másként. Budapest olyan kincse a magyarságnak, amelyre büszkén tekintünk s amelynek fejlődéséért minden lehető áldozatot meg is hoztunk a múltban s hozunk a jövőben is. Felemelő érzés ^zárnom r a, hogy az egész magyarság ma már átérzi ennek a városnak igazi jelentőségét s miután az idegen világ is kezdi értékelni és érdeme szerint méltatni: a magyar ember isi kezd felhagyni azzal a régi hibájával, hogy minden érték volt előtte, ami idegen — s mindent lebecsült, ami hazai. Szerencsére, már túl vagyunk ezen a betegségen s ma már tudjuk, hogy milyen drága kincsünk nekünk a mi fővárosunk. ITi-szen maga a természet koronázta ezt a vá-
