Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-09-16 / 37. szám
HARMINCEGYEDIK évfolyam 1936 szeptember 16 37. szám Független Budapest ROS POLITIKAI Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavilonban FELELŐS SZERKESZTŐ B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V«, BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 1-199-80 Posfatakarékpénztári csekkszámla: 45476 A NEMZETI EGYSEG PARTJA SZEKESFOVAROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Kilenc n| szavalat A helyettesminiszterelnök elnökletével megtartott háromnapos minisztertanács során Kozma Miklós belügyminiszter jelentést tett arról, hogy az októberben összeülő országgyűlés elé törvényjavaslatot_fog terjeszteni a fővárosi törvény némely rendelkezésének módosítása tárgyában. Ezt a bejelentést eleinte teljes közömbösséggel fogadta a közvélemény és nem akadt senki, aki e bejelentés mögött politikai mesterkedést akart volna felfedezni, aminthogy a belügyminiszter mindenki által tisztelt személye felette áll mindenfajta gyanúsításnak. Egyenes, nyíltszívű és szavú férfiúnak ismerik, aki nem beszél sokat, de ha mondani akar valamit, nem rejti véka alá mondani valóját. A belügyminiszteri bejelentést követő csend azonban nem tartott sokáig. Ellenzéki oldalon kezdetben suttogták, ma már hangosan kiáltják világgá, hogy a reform célja nem egyéb, mint a közgyűlés többségének intézményes biztosítása a Nemzeti Egység Pártja javára, ami egyszerűen úgy érhető el, hogy törvénymódosítás révén szavazati joggal ruházzák fel a szakszerűség címén a közgyűlésen helyet foglaló fővárosi bizottsági tagokat, akik a mai törvény rendelkezései szerint eddig csupáin tanácskozási joggal rendelkeztek, de szavazati joguk nem volt. Összesen kilenc szavazatról van szó és az ellenzék kiszámította, hogyha e kilenc szavazat mindegyike a NÉP javára fog esni, úgy a NÉP többsége a közgyűlésen biztosítva lesz és emellett a NÉP lesz a közgyűlésnek számszerűleg is legnagyobb pártja. A belügyminiszter ténykedésének ilyen módon való beállítása nem fedi a valóságot. A fővárosi törvénynek vannak tényleg hibái és mulasztásai, amelyek feltétlenül reformra szorulnak és amelyeket nem csupán az ellenzék ismert fel, de maga a kormány is meg- javítandónak jelölt meg. Ilyenek többek közt: az ajánlási rendszer, amely a szelvényekkel való üzérkedést és visszaéléseket teszi lehetővé és a kerületi beosztás, melyet pártkülönbség nélkül mindenki megváltoztatandónak tart. Ilyen alapvető reformok mellett eltörpül az a szempont, amelyet a politikai el- vakultság a belügyminiszternek tulajdonít, amikor abból a téves, sőt sértő álláspontból indulnak ki és vonják le a konzekvenciát, hogy minden szakszerűség címén helyet foglaló bizottsági tag önálló akaratnyilvánításra képtelen és a titkos szavazás dacára minden esetben a kormány akaratának lesz engedelmes végrehajtója. A valóság pedig az, hogy ki kell köszörülni azt a csorbát, amely a szakszerűség címén a közgyűlésen helyet foglaló _ bizottsági tagokat »másodrendű« bizottsági tagokká degradálta■ Ez a kilenc bizottsági tag mindegyike olyan előkelő közhivatali állást tölt be, amely mindenképpen méltóvá teszi őket arra, hogy egyforma joguk legyen a közgyűlés többi tagjaival. Egészen érthetetlen és megmagyarázhatatlan a mai törvénynek az a rendelkezése, amely a közélet_ legprominensebb férfiait egyszerűen megfosztja a közgyűlésén szavazati joguk gyakorlásától. Ezt a hibát jóvá kellett tenni és Kozm/i Miklós ^ belügyminiszter elérkezettnek látta az időt arra, hogy a hibát jóvátegye. Dicséret illeti érte és nem gáncs. A szavazati jogukhoz jutott kilenc bizottsági tagtól pedig senkise féltse Budapest Jövőjét vagy a főváros érdekeit. Akik tudásukkal, tehetségükkel, nagyszerűen végzett munkájukkal fel tudták magukat küzdeni a közéleti tevékenységnek tiszteletreméltóan magas polcára, azoktól joggal várhat becsületes jo munkát Budapest népe — szavazati joguk birtokában is. Bessenyey Zénó, a Közmunkatanács elnöke beszél a „Független Budapest* ‘-ne k a megvalósult tervekről, a Közmunkatanács sikereiről, a Madách, álról, a szállodaépítés szükségességéről és a tőke kötelességéről Szemben ülök az éppen most hazaérkezett Bessenyey Zénóval. Még szinte érzem rajta a jó vidéki illatot. De már kérdésekkel ostromlom. — Ennek a beszélgetésnek — amit méltóságos urammal az őszi munka-megkezdés legelején van szerencsém ezúttal lefolytatni — kezdem •— kettős arcúnak kell lennie, mint Janusnak. Egyik szemével vissza felé kell néznie a nufltba, a másikkal a jövőbe. Ilyenkor kínálkozik jó alkalomnak, hogy Budapest közönsége a Független Budapest hasábjáról megtudhassa: a Közmunkatanács elnöke hogyan van megelégedve •a közelmúlt eredményeivel és milyen reményekkel néz a legközelebbi jövő felé? Mi valósult meg mindama tervekből, melyek szerencsés büszkeségünkre éppen e hasábokon keresztül láttak először napvilágot, amivel jelezni kívánjuk, hogy továbbra is lépésről-lépésre kívánjuk követni a mi szeretett fővárosunk fejlődési útját és sebességét, amelynek motorikus erejét éppen a közmunkák tanácsának a munkája adja s amelynek főgépészét Bessenyey Zenónak hívják. Mosolygó derűvel mondja: — Hálás vagyok a Független Budapestnek. Mert legutóbbi számában olvastam a milánói polgármesternek Pesenti-iiek a meghatározását és mindenben helytálló, kétségtelenül elfogulatlan nyilatkozatát a mi Budapestünkről. Azt hiszem, az ilyennek a hangoztatása, minél szélesebb körben való terjesztése csak előnyös lehet nálunk, ahol szokás és divat lenézni és kisebbíteni mindazt, ami a mienk, hogy annál nagyobb hódolattal boruljanak le minden előtt, ami idegen. Tervek, amelyek megvalósulnak — Azt hiszem, Szendy Károly polgármesterünké az a sikerült mondás, hogy minket az idegenek rajongása tanított meg voltaképpen Budapest szeretetére. Ennek az ébredező szeretetnek a megnyilvánulását látom én újabban sok formában megnyilatkozni. Sőt, még abban is, hogy alig jövök haza vidékről, már itt ülsz velem szemben, ceruzával a kezedben, hogy halld és közöld közönségetekkel terveinket és elgondolásainkat a jövő Budapestjét illetőleg. Ez természetesen nem az én személyemnek szól, hanem a munkakörömnek, a hivatalnak, amelynek nagy büszkeségemre én állok az élén és amely munkásságomban csak buzdít engem az a tudat, hogy olyan munkaerők állnak mellettem, mint a Közmunkatanács hivatalnoki kara, Álgya Pap Hubert alelnökkel az élen, amelynek minden egyes tagjában él és lángol Budapest szere- tete és amikor dolgozik, nemcsak mint hivatalnok tesz eleget kötelességének, de egyben mint magyar hazafi és fővárosi polgár is. Természetesen, bogy a siker mindig a legjobb hajtóerő. - S ha a terveink gyakorlati keresztülvitelét szabad sikernek mondanom, nos, akkor azt is mondhatom kérkedés nélkül, hogy sikereink vannak. A tervek, amelyeket magunk elé tűztünk, sor szerint realizálódnak és ezzel lehetővé is teszük, hogy a megvalósítottak után sorjában és a lehetőség szerint tovább haladjunk. Legnagyobb anyagi áldozatot jelent ma a Közmunkatanácsra a Boráros téri hídfeljárók megépítése, amelyhez mi kétmillió pengőt adtunk, noha ez nem a mi feladatunk volt. De vállaltuk, még pedig azért, hogy a munka el ne akadjon, idejére kész legyen s hogyígy az óbudai híd építését is lehetővé tegyük s építésének megkezdését siettessük. M Madách, út és a töke kötelessége — Ebbe a munkatervbe bele esik a Madách sugárút is, amely ma már nagyon is foglalkoztatja a közönség érdeklődését — vetem közbe, mire Bessenyey Zénó lelkesen feleli: — Ennek csak örülni tudok. Mert hiszen ennek a megvalósítása igazán a Közmunka- tanácsnak fő öröme s büszkesége. Még áldozattal sem riadtunk vissza, hogy ezt a régóta húzódó kérdést siettessük s a munkanélküliség csökkentésére megvalósításálhoz hozzá is fogjunk. Amint már tudjuk: az Orczy-ház lakóinak november elsejére fel is mondtunk, ami azt jelenti, hogy a csákány megkezdi a maga munkáját, hogy líj építkezés lehetőségét nyissa meg. Itt ki kell emelnem, hogy elgondolásunk és terveink szerint ott akarnánk felépíteni a Közmunkatanács új székházát is- Nemcsak azért, mert a jelenlegi szűk és alkalmatlan, de azért is, mert növekvő ügymenetele a város központjába való helyezését sürgeti és teszi kívánatossá. Ha maga az űj munka alkalom teremtése nem volna elég indok az építkezés mellett, talán az egész közönség érdeke megmagyarázza, hogy mi vezette a Közmunka- tanács- ot mikor az űj székház felépítését tette magáévá. — Ez a kérdés most milyen fokon áll? A közönség úgy tudja, hogy ez már befejezett tény s hogy őssz-el már meg! is indul az építkezés? — kérdezem Öméltóságát. — Sajnos, még ott nem tartunk. Mert most már a döntés magától a fővárostól függ. Mi ajánlatot tettünk, mert hiszen átköltözés esetén a jelenlegi székház felszabadul. Ha a.' tárgyalások kedvező eredménnyel végződnek a fővárossal, amiben a polgármester jóindulatát és készségét ismerve — reménykedünk, — megvalósulhat a terv s ezáltal a Közmunkatanács is, de maga a főváros is, egy szép, művészi, új palotával gyarapszik. — Hogy most már magáról az új Madách útról beszéljek: itt a közönség alighanem tévedésben van. Azt hiszi, hogy az egész út úgy fog* kinőni az Orczy-ház lebontása után, akár- csak a sarjú a réten. Elfelejti, hogy ennek a felépítése a magánvállalkozás dolga. A Közmunkatanács ebben a kérdésben megtette a magáét, mikor az Orczy-ház lebontását elhatározta, de még inkább, mikor az építendő új házakra az adókedvezményt a pénzügyminisztertől kieszközölte. Lássuk a magántőke megmozdulását. És várjuk is ezt a megmozdulást. Nemcsak azért, mert a főkének a szociális szempontokat sem szabad figyelmen kívül hagynia, főképpen ma nem, mikor éppen ezzel oszlathatja el leg- inkább az ellene sűrűsödő néphangulatot, de egyszerűen ama lénynél fogva is, hogy ez az építkezés nyereséges és jó befektetés isSzállodaépítés a legjobb befektetés Ad vocem: tőke. Ha már itt tartunk, megkell jegyeznem, hogy ennek a tőkének nagy Bessenyey Zenó
