Független Budapest, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-08 / 14-15. szám

HARMINCEGYEDIK évfolyam

1936 április 8

14—15. szám

POLITIKAI

Megjelenik minden szerdán

Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt: egész évre P 24,—, fél évre P 12.— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden IBUSz pavillonban

FELELŐS SZERKESZTŐ

B. VIRÁGH GÉZA

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3

Telefon: 19-9-80

Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476

A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZÉKESFŐVÁROSI SZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA

HÚS VÉT

Amikor Kómából megérkeznek a harangok, hogy zúgva-gélig ve hirdessék a feltámadás nagy eszméjét, úgy érezzük, hogy ez az ősi vallási'misztérium is szimbóluma a magyar nép sorsának. Kóma felől szállnak hozzánk az új reménységek, Kóma felől [ zúg minden magyar lelkében az öröm harangja, hirdetve, hogy a feltámadás útja Róma, az örök I város, amely felé nemcsak a katolikus magyarok j milliói, hanem az egész magyar nemzet rebbenve J tekint.

Hogy mi lesz a világ jövője, azt senkisem tudja.

A külpolitikában, a diplomácia műhelyében óriási a sürgés-forgás, forr, készül valami, hogy összedrótozzák valahogyan az összetört világot, melynek cserepei nem akarnak összeforrni, bár szuronyok erejével kísérlik meg az elrontott, széjjelzüllesztett Európát együtt tartani. Át kell mennie Európának, de legfőképpen az úgynevezett legyőzött kicsi nemzeteknek a golgotán, meg kell járnia a Kálvária minden útját és a keresztfáról szemlélnie, miként vetnek kockát köpönyegére a latrok. Ha van vígasztalás, ha van hit, úgy a húsvéti hét története | nyújtja azt nekünk, a Megváltó megrendítő tragikuma, amely rajtunk ismétlődik meg. Kincs szen- tebb ünnepe a magyarságnak, amely közelebb állna leikéhez, mint éppen a húsvét fenséges ünnepe, amelynek könnyes szépsége ríj erőt ad a további szenvedésekhez, amelyeknek végén azonban ott áll a feltámadás magasztos szépsége.

1936 húsvétién az írás, a mi vigasztalónk, erőnk, bizodalmunk.

*

A Megváltás, a Feltámadás, a Tavasz örökszép ünnepe Húsvét. Szimbóluma az emberiség örök sorsának, egyben fenséges tragikumával, megrázó erejével fájdalmas szépsége az emberiségnek. A keresztrefeszítés, az azt követő feltámadás, a magyarság számára mélységesebb jelentőségű és többet mondó, mint a világ bármely más népének és ’mikor most ünnepi áhítat borítja el a magyar világot, százszorosán átérezzük a szent ünnepnek mélységes tartalmát: Feltámadunk! •

1936. tavaszán hittel és reménykedéssel nézünk a jövendőbe. Fülünkben a szent szó, amely’1 egyben elhatározás, dacos akarat is: feltámadunk. Megfeszítették az Igazságot akkor is, most is, és az isteni példa útmutatás, amelyet sóiba, egyetlen pillanatra se feledhet a megfeszített magyar nemzet.

*

Éj húsvétim készül Európa. A feltámadás nagy ünnepe megkezdődött. A hatalmas német nép megtépte és felpattantotta a koporsót, amelyben eltemették és büszkén egyenesedett fel. Szomszédunk, a kicsiny osztrák nép is ragyogó szemmel, színesre pirosodott orcával néz a tavaszba, öntudatosan, bátran. A mi husvétunk még késik, a zord idők még nem múltak el felőlünk és mégis tudjuk, hogy itt a tavasz, az új élet, hit és reménység, kezdődik a nagy föld in db] ás, amely megrázza, azt a kőkoporsót, amelybe »örökre« eltemettek bennünket az üvöltözök, akik még most se szűntek meg kórusban harsogni a feszítsd meg«-et.

A természet törvényei ellen azonban nem lehet hadakozni. Tél utón tavasz következik és nincs az a földi erő, amely képes lenne visszatartóztatni csak a legkisebb virágot, a legcsekélyebb fűszálat is, hogy ki ne bújjon a földből, amikor eljön a kikelet ideje.

Beszélgetés Bornemisza Géza iparügyi miniszterrel

„Budapestet minden tényező együttműködése tette nagygyá, az országot is csak minden tényező együttműködése virágoztathatja fel"

Bornemisza miniszter nyilatkozik a Független Budapest munkatársának

A parlamenti tudósítás jelentéséből tudtuk meg, hogy az ipari javaslatot a felsőház rövid vita után általánosságban és részleteiben, »hozzászólás nélkül«

elfogadta.

Már ez a jelentés egymagában is arra utal, bogy ezúttal komoly, alaposan átgondolt javaslat került a felsőház elé, amely az or. szággyűlés szűrőjén is átment, hogy most már rövidesen életbe lépve szolgáltassa ama célokat, amelyek megoldására a javaslat alkotója; Bornemisza Géza miniszter az új törvényt megalkotja.

Ne legyünk babonásak s ne zavarja ezúttal örömün- Borneraisza Géza ket az a véletlen, hogy az ivariörvény felsőházi elfogadása. évven ci, rosszhírű áprili$ 1-ére esett.

S ne legyünk rosszmájnak és epések sem s ne idézzük Bethlen Istvánnak a maga rendszerét korbácsoló talán önfeledt szavait, mikor a fásítás kérdésében gúnyosan jegyezte meg:

— Hiszen erdősítésre törvényt is hoztunk, csak nem hajtottuk végre.

No igen: hisz ez az. Ezen múlik az egész. A törvény önmagában még csak papiros. Vagy ha ez kevés, hát mondjuk, hogy a biblia igazsága. Élni kell vele, hogy Igévé váljék számunkra.

Maga a közigazgatási bíróság elnöke: Puky Endre évadnyitó beszédében éppen ez idén mutatott rá arra a különös jelenségre, hogy: a törvények kihirdetése után sok esetben csend támad s végrehajtásukra. csak hónayok, sőt évek múltán kerül sor.

Hogy ez mennyire úgy van, elég, ha éppen az iparnál maradunk, s az ivarfejlesztési törvényre hivatkozunk, amelyet 1931 július 7-én hirdettek ki az Országos Törvénytárban, — de a végrehajtási rendelet 12.000/1933. sz. alatt csak két év múltán jelent meg róla.

fVUg az iparügyi miríiszférium megszületett

Talán éppen csak a késlekedések ébresztették Gömbös Gyula miniszterelnökben a gondolatot, hogy mindez még sincs egészen rendjén s hogy ez a lassúság sehogy sem illő ahhoz az ütemhez, amelyet a mai időt; igénye és szükséglete parancsol. Talán az lehetett a rugó, amely a miniszterelnököt arra vezette, hogy először az ipari termelés, az energia gazdálkodás, s a bányászati rendészet ügyeit egy minisztériumban egyesítse, de csak azért, hogy mindezeket együttesen egy önálló minisztérium hatáskörébe utalja. így született meg aztán az ivari minisztérium.

Emlékezhetünk még rá, hogy milyen megosztott vélemény fogadta az új minisztérium felállításának tervét. A kisipar örült, a nagyipar azonban nem igen pengetett hasonló húrokat.

A GyOSz 1935 február elején tartott választmányi ülésén ('borin Ferenc óva intette a kormányt a kereskedelmi minisztérium kereteinek megbontásától, kérve az illetékeseket, hogy: »tegyék újabb megfontolás tárgyául az új minisztérium, felállításának tervét, amely nem hogy megkönnyítené, de ellenkezőleg, újabb ellentétek felmerülésével csak megnehezítené a helyzetet.

A zaj, a morajlás csak erősbödött, mikor a Személyi vonatkozású kérdések tolultak előtérbe, s amikor már a körül folyt a vita, bogy ha már az új minisztérium létesítése elkerülhetetlen, ki kerül

jön akkor voltaképpen az élére? Nálunk —- sajnos — nagyobb hullámot vernek a személyi vonatkozások még az intézményeknél maguknál is. He itt csakugyan égzengés és földindulás támadt, amikor a miniszterelnök a maga fiatalsága mellé az élet reális követelményének engedve, magából az éleiből vette maga mellé azt, a, férfit, akire az új minisztérium vezetését bízni akarta.

S úgy esett a választása Bornemisza Gézára, a fiatal férfira, aki eddig nem is játszott szerepet a. politikában, de már az oroszlánkörmöket sejteni lehetett abban a valóságban, hogy egészen fiatalon kerülhetett az ország egyik legnagyobb vállalatának az élére. 8 a gazdasági élet a legkérlelhetetlenebb, de ágyben legmegbízhatóbb fokmérője is az igazi értéknek és alkotó képességnek.

A hódmezővásárhelyi kisiparosok a napokban; ünnepelték Bornemisza Gézát, sőt a kisiparosság atyjának nevezték. Jó jel, ami csak árra vall, hogy a kisiparosság a maga emberét látja a miniszterben s még jobb, hogy a nagyipar sem lázadozik ez ellen, ekként igazolva Bornemisza miniszternek éppen e sorok írója előtt tett kijelentését, amellyel az iparügyi minisztérium ipari rendeltetését magyarázta, mondván:

— Szó sincs róla, mintha itt érdek ellentétek lehetnének. íS ha volnának is, éppen énnek d ntinisz- térhim a célja, hogy az ellentéteket minden szempontot' figyelembe vételével levezesse és kiegyenlítse.

Ä kézműiparosság átemelése a középiparba

Hogy mennyire szociális szempontok vezetik a minisztert a maga munkájában, csak egyetlen idézetet kell ide rögzítenünk. Azt a nehány szót, amivel a felsőháziban az ipari vitát Bornemisza Géza bezárta. A következőket mondotta ugyanis:

— Az ipari törvény nem politikai célokat akar szolgálni. Az iparosságot a gyáripari termelés fölénye szorongatja. A kisiparosok jövője szempontjából kívántos a kézműiparosság jórészének átemelése a középiparba. A kisipar és a gyáripar között új egyensúlyi állapotot kell teremteni. S a minthogy magát Budapestet is minden tényező együttműködése tette naggyá, úgy az egész országot csak ugyanazon erőknek a békés együttműködése virágoztathatja fel.

Ebben a néhány rövid mondatban nemcsak a miniszter lelkisége, szociális érzése nyilatkozik meg, de benne van magának a minisztériumának az igazi, nagyjelentőségű hivatása és feladata is. Ebben a nyilatkozatban a nyers materiális világfelfogás helyébe, amely mindig az erősebb győzelmét ismeri el a nyers erő jogán, már benne van az új szellem, amely az állam létét is abban a krisztusi, felfogásban értelmezi, hogy ennek a kötelessége és hivatása, hogy az erős és a gyenge harcában ne a darvini elméletet, igazolja., hanem, hogy éppen a gyenge oldalára álljon és megvédje az erő brutális érvényesülése ellen.

Mindezek a gondolatok ott fakadnak fel a lelkemben, amikor várok a titkári szobában, hogy rám kerüljön a sor.

Szokatlan közvetlenséggel fogad a miniszter úr. Fiatalsága olyan jól illik e rügyező tavaszi Ígéretes hangulathoz.

Ismeri jól a. Független Budapestet, amelynek régi olvasója is. Mikor üdvözlöm az ipari javaslat letár gyalása alkalmával, elgondolkozik.

— Boldog volnék, ha a célomat el tudnám érni és segítségére tudnék lenni a kisiparnak. Hogy ezt elérhessük, áldozatra is készek va-