Független Budapest, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1935-04-03 / 14. szám
1935 április 3 14. szám HARMINCADIK Jubileumi évfolyam Független Budapest VÁROSPOLITIKAI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Megjelenik minden szerdán Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel FELELŐS SZERKESZTŐ együtt: egész évre P 24.—, fél évre P 12,— Egyes szám ára 50 fillér. Kapható minden B. VIRAGH GÉZA IBUSz pavlllonban Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., BÁTHORY UCCA 3 Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Kozma Miklós és a főváros Június elején megtartják az új községi választásokat április 20-a után számolni kell a főváros törvényhatósági bizottságának feloszlatásával — Teljes sikerre vezetett a városházi ellenzék akciója Sipöcz Jenő főpolgármester és Rassay Károly nyilatkoznak az új városházi helyzetről Alig néhány napig tartott a főváros válsága és a borús horizont máris kitisztult. Nem kellett a válság elintézéséhez egyéb, cisiak emberi jóindulat, amely csodákat képes teremteni. Ha a világ nagy problémáit, amelyek most dermesztő nagyságban torlódnak az emberiség feje fölé, csak ezredrész annyi jóakarattal intéznék, most nem tekintene kábult rémülettel Európa a íeltartózhatatlanul közelgő veszedelmek elé. Az ellenzék, élén Rassay Károllyal, rendkívüli közgyűlés összehívását kérte, mert a törvényhatóság feloszlatásának és új községi választásoknak a híre felvetette a válaslztói névjegyzék kérdését, a boletta körüli visszásságok ügyét és a választási eljárással kapcsolatos; egyéb időszerű kérdések dolgát. Rassay Károly jogos és természetes akciója azonban azt a látszatot keltette a kormányban, hogy az ellenzék a »néma hét« ,tilalmát . akarja áttörni, minélfogva Kozma Miklós belügyminiszter úgy határozott, hogy inkább azonnal feloszlatja a közgyűlést, semhogy tribünt adjon a pártok részéről elhatározott kortesbeszédeknek. Gyanakvás jobbról és gyanakvás balról: úgy látszott, hogy a kétfelé! fenyegető látszatoknak áldozatául esik a beruházó kölcsön amely munkát, pénzt és életet jelcint a fővárosi egész iparának, kereskedelmének és dolgozó- társadalmának. Jós amikor a veszedelem a legnagyobbnak látszott és mindenki hitét velsztette, közbelépett a jóakarat. Ezúttal Sipöcz Jenő főpolgármester képében. Vagy helyesebben; elsősorban-a főpolgármester sízemélyé- bein, mert kívüle csupa jóindulat volt a két vitatkozó fél is: Rassay meg Kozma. És a három j »szándékú embernek sikerült az, ami már egészen valószínűtlennek látszott: megmentették a főváros békéjét és ami cinnél is több: megmentették a beruházások lehetőségét és ezzel Budapest népének ezer égető kérdését. Hetek kérdése csupán, hogy megkezdődhessék nagy beruházó program végrehajtása, amelyet Szendy Károly polgármester nagyszerű aktivitása érlelt meg néhány hónap alatt a megvalósiulásra. Ej tényezője az elmúlt hét eseményének Kozma Miklós belügyminiszter. Ezideig — mint azt a Független Budapest hasábjain megjelent nyilatkozatában kijelentette — nem ért rá a főváros speciális kérdéseivel foglalkozni, minden idejét a választások előkészítése vette igénybe és mind mostanáig nem lenne képiiuk arról, miiképpen fog gondolkozni és érezni a főváros dolgaival szemben, ha az elmúlt héten nem következik be a válság, amely hirtelen megvilágította a fővárosi és a belügyminiszter egymáshoz való viszonyát. Választási beszédeiből és 'tizenötesztendős közéleti múltjából tudtuk, hogy tetőtől-talpig korrekt úriember, méltó utódja a Kozma-nemzetségnek, a nagy főügyésznek és a költő Kozmáknak. Az előkelő szellemi örökség benne méltó gazdára lelt, aimit nagy- ■ szerű könyve tükröz vissza elevenen. Nem tudhattuk azonban, hogy milyen lesz a politikus Kozma, mit nyer, vagy veszít a főváros azzal, hogy ügyeinek "legfelsőbb intézője az új belügyminiszter, Kozma Miklós lett. Most már tudjuk. Az első attitűd, amellyel a fővárosnak egy vitális fontosságú kérdésében intézkedett, bizonyságot adott arról, hogy nyugodt, biztos jövő elé megy Budapest. Nemcsak az a jóindulat biztat benniinkciti ezzel a reménységgel, amelyet a választói névjegyzék és a 21 milliós kölcsön felé mutatott, hanem az a1 gesztusa is, amellyel a költségvetés jóváhagyása alkalmából fordult a főváros közönsége és érdekei felé. Üj fordulathoz jutott a szanálás dolga az új belügyminiszter hivatalba lépése folytán, olyan fordulathoz, amely megnyugtatta a tisztviselők tízezreit úgy az admin,liszt-rációnál, mint az üzemeknél. A szanálás már nem a tisztviselő megnyom,orílásál jelenti, hanem azt, amit a szó a valóságban jelent: gyógyítást. A főváros pénzügyeinek meg,gyógyítás.át, anélkül, hogy a tisztviselői kar vérérnek átömlesztésé- vcl akarnák ezt elérni. Az a néhány kísérő szó, amelyet a belügyminiszter a költségvetési jóváhagyásához fűzött, egy nemesen gondolkozó, a huszadik század életét élő kultúrember szava. Méltó kiegésizí- (őjo Sipöcz Jenőnek, Szendy Károlynak, Liber Endrének Lamotte Károlynak és a főváros többi kiváló vezetőjének. Kozma Miklós egyénisége szoros harmóniában van. ezzel az együttessel. Az ősi hagyományokon alapuló magyar alkotmányos szellem letéteményese búi, a. főváros, autonómiájának legfőbb védelmezője és ez jogosulttá teszi a reménységet, hogy szebb, jobb és derűsebb napok várnak reánk, Budapest pol- gá ra i ra. A városházi ellenzéknek Rassay Károly kezdeményezésére indított akciója — legalább is egyelőre — tisztái helyzetet teremtett a városházán. Azokkal a hírekkel szemben, amelyek a főváros törvényhatósági bizottságának közeli feloszlatásáról és az új községi választások kiírásáról szóltak, Rassay Károly arra az elhatározásra jutott, hogy rendkívüli közgyűlés keretében kell felszólítani a kormányt a bolettarendszer eltörlésére és a, teljesen elavult, használhatatlan 1930-as névjegyzék kiigazítására. Rassay Károlynak ezt az elhatározását az egész városházi ellenzék magáévá tette és pedig’ nemcsak a Nemzeti Szabadelvű Párt, a Demokratapárt és a Szociáldemokrata Párt, hanem a Friedrich István vezetése alatt álló Keresztény Ellenzék is, sőt a rendkívüli közgyűlés összehívásának a célját a Keresztény Községi Párt is helyeselte. Ilyen körülmények között átütő erőt kapott a Rassay Károly által megindított mozgalom, amely teljes sikerre vezetett. Sipöcz Jenő főpolgármester mielőtt a rendkívüli közgyűlés összehívásáról döntött volna, jelentést tett Gömbös Gyula miniszterelnöknek, aki a közeledő képviselőválasztásokra való tekintettel nem tartolta célszerűnek a rendkívüli közgyűlés összehívását — már csak azért sem, mert attól tartott, hogy a rendkívüli közgyűlés keretében a városházi ellenzék erős agitációt fog kifejteni a kormányzat ellen. Ilyen körülmények között kapta Rassay Károly azt az üzenetet, hogy vonja vissza a rendkívüli közgyűlés ösz- szeliívására vonal kozó ívet, különben a kormány a , rendkívüli közgyűlés összehívására kitűzött nyolc napos terminuson belül feloszlatja, a törvényhatósági bizottságot és azonnal intézkedik az új községi választásoknak a, kiírása iránt, Rassay Károly erre az üzenetre rendkívül határozott feleletet adott. A Király Színházban tartott választási nagygyűlésen részletesen feltárta, a, helyzetet. A városházi ellenzék — mondotta Rassay — kizárólag azért kérte a rendkívüli közgyűlésnek az összehívását, hogy a, kormányt kényszerítse olyan rendelkezések kiadására,, amelyek a bóléit a-rendszer eltörlésével és az 1930-as névjegyzék megfelelő kiigazításával lehetővé teszik a fővárosi polgárság akaratának szabad megnyilvánulását. A kormánynak azt a tervét, amely A Független Budapest munkatársa, megkérdezte I Rassay Károly tói, hogy ezeknek az izgalmas tanács- ' kozásoknak az eredményével megvan-e elégedve. Egyben aziránt is érdeklődtünk, bogy mi a véleménye a városházi helyzet további alakulásáról, Rassay Károly a következőket mondotta, a Független, Budapest munkatársának: — Tárgyilagosan és őszintén ki kell jelentenem, hogy Kozma Miklós belüg-gminiszter eljárását lojálisnak és minden tekint eiben korrektnek tartom. A belügyminiszter úr ugyanis nemcsak azt közölte velem, hogy a főpolgármester úr ritjáii hozzá juttatott kívánságaimat a maga részéről indokoltaknak tartja és azokat teljesíti, hanem azt is kijelentette, hogy azok az alapelvek, amelyeken az'én kívánságaim alapulnak, teljes mértékben rnegfe élnék az ő egyéni felfogásának is. Mintán a belügyminiszter úr álláspontomat magáévá tette és a lehetőséghez képest rém,élni, lehel a, választói névjegyzéknek', a megjavítását, a rendkívüli közszerint az 1930-as választói névjegyzék alapján akarja lebonyolítani az új községi választást, egyenesen a fővárosi polgárság ellen intézett merényletnek minősítette. Sipöcz Jenő főpolgármester Gömbös Gyula miniszterelnök megbízása alapján magához kérette Rassay Károlyt, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívásáról, az ellenzék céljairól és a kormány felfogásáról tárgyaljon vele. Közben bedobták a, vitába a húszmillió pengős beruházási kölcsön felvételének a problémáiéit és úgy állították be a helyzetet, hogy a, törvényhatósági bizottságnak a rendkívüli közgyűlés összehívásával kiprovokált feloszlatása következtében a, közgyűlés már többé nem. szavazhatja, meg a beruházási munkálatok fedezetéül szolgáló húszmilliós beruházó kölcsönnek a felvételét. Ilyen előzmények után jelent meg Rassay Karoly Sipöcz Jenő főpolgármesternél. Azok, akik Rassay Károlyt és Sipöcz Jenő főpolgármestert közelről ismerik, előre tudták, hogy tanácskozásuk megegyezéssel fog végződni. Nem lehetett, ugyanis kétség aziránt, hogy Rassay Károly és Sipöcz Jenő főpolgármester, akik egyformán szívükön viselik a fővárosi polgárság érdekeinek és polgári jogainak a megvédelmezését, meg fogják találni a* utat, amelyen jármok kell. így is történt. Sipöcz Jenő főpolgármester tudomásul vette Rassay Károlynak a városházi ellenzék nevében előterjesztett kívánságait, azokat azonnal továbbította Kozma. Miklós belügyminiszterhez, aki azután Rassay Károly kívánságait teljes mértékben honorálta, sót személyesen hívta, fel telefonon Rassay Károlyt, hogy közölje vele kívánságainak teljesítését. Rassay Károly erre természetesen tudomásul vette a kormány lojális elhatározását és azonnal intézkedett aziránt, hogy a rendkívüli közgyűlés ösz- szehívására vonal kozó ívet vonják vissza. Rassay Károlynak a városházi ellenzék vezérének, Sipöcz Jenő főpolgármesternek és Kozma Miklós belügyminiszternek ez a hármas tanácskozása jóleső példa arra, hogy miként lehet közérdekű kérdéseket közvetlen tárgyalás után közmegelégedésre elintézni. Rassay Károly akciója teljes sikert hozott a városházi ellenzéknek és ugyanakkor a, kormány olyan lojalitásról és megértésről tett bizonyságot, amely minden elismerést megérdemel. gyűlés megtartásának most már semmi célja nincsen. Miután kívánságaink teljesültek, már csak azért is clállottunk a rendkívüli közgyűlésnek az összehívásától, mert ezzel is bizonyítani akartuk, hogy a városházi ellenzéktől kezdettől fogva távolállott az a szándék, amelyet neki imputáltak. Azt hirdették ugyanis, hogy mi ezt a rendkívüli közgyűlést politikai agitá-. tűónak a céljára akarjuk felhasználni. Én a, főpolgármester úr előtt a leghatározottabban kijelentettem, hogy a -rendkívüli közgyűlés célja kizárólag a budapesti polgárság választójogának a megvédcljiiezése. Előre biztosítottam a főpolgármester urat arról, hogy mi a rendkívüli közgyűlésen nem aláírunk országos politikai természetű kérdésekkel foglalkozni. Azt is kijelentettem már tanácskozásuk elején, hogy nem ragaszkodunk a rendkívüli közgyűlés megtartásálhoz abban az esetben, ha a kormány két fontos kérdésben garanciái ad. Az egyik kérdés a belügyminiszter költségvetési leirata után aktuálissá vált húszmillió) pengős beruházási kölcsönnek a felvételére, a másik kérdés pedig az 1930-as névRassay Károly nyilatkozik az új városházi helyzetről
