Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-07-05 / 27. szám
HUSZONNYOLCADIK évfolyam 27. szám 1933 július 5 Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. I, Telefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Nincs fegyverszünet — csah nyári szünet M kormány és a főváros karca — az üzemekért Izgalmas tárgyalások a fővárosi üzemek sorsának eldöntéséről M belügyminiszter néhány napon belül dönt a közgyűlési üzemi határozatnak a jóváhagyásáról vagy megváltoztatásáról — Már legközelebbi napokban leiratot intéz a kormány a fővároshoz az üzemi gazdálkodás racionalizálása és az igazgatási költségek lefaragása érdekében M kormány csak a 3 nagyüzemet és a közlekedési vállalatokat tekinti közér de kiteknek A várospolitikai mozgalmak közt kétségtelenül a legérdekesebb a nemzeti egység pártjának fővárosi szervezkedése, illetve az egységes községi pártnak és az új szervezkedésnek szinte a nagy nyilvánosság előtt folyó nagy harca. Ez a „testvérharc” sokszor bizony késhegyig ment, még hozzá olyan elkeseredéssel, amilyenre tényleg csak testvérek képesek egymással szemben. A harcok során több olyan nyilatkozat hangzott el, melyeket a szembenálló felek később szerettek volna meg nem történtekké tenni. Néhány túlbuzgó és kissé önző lojalitástól csöpögő orgánum, megemlékezve azokról az objektív tudósításokról, melyekben mi a harc egyes • fázisairól számoltunk be, igyekezett letagadni egyes nyilatkozatokat, amelyekre kétségtelenül a harc hevében ragadtatta magát a községi egységes párt illusztris vezére, Kozma Jenő. Nagy szolgálatkészségükben a defenzívából offenzivába mentek át és bennünket vádoltak, mondván, hogy konkolyhintők, kút- mérgezők, aknafúrók és mi egyebek vagyunk: csupán azért, mert híven regisztráltuk a történteket. Alijuk a vádat. Ha az őszinte igazság feltárása, az események becsületes regisztrálása konkoly hintés, úgy „konkolyhintők” maradunk továbbra is. * Egyébként pedig maradunk továbbra is megfigyelő állásunkban, amelyből konstatáljuk, hogy a kormánypárt két frakciójának harca az elmúlt hé- j ten vesztett némileg nagy hevességéből. A mult- heti, több orgánum részéről bejelentett zászlóbontásból nem lett semmi sem, csupán annyi történt, hogy Tabódy Tibor két ízben is megjelent a nyilvánosság előtt, egyszer a Vigadóban, a MOVE, tisztviselők vacsoráján, egyszer pedig Zuglóban, egy ottani helyi szervezet gyűlésén. Azokat, akik azt várták, hogy ezekből az összejövetelekből jyárospoliJ kai szenzáció robban ki, csalódás érte: Tabódyék megmaradtak rezervált pozíciójukban és ha volt egyáltalán meglepő eredménye ezeknek az összejöveteleknek, úgy ez abból állt, hogy — elmaradt a meglepetés. A zuglói gyűlésnek egyébként volt egy kisebb mellékérdekessége, az, hogy Tabódy Tibor l oldalán megjelent a keresztény községi pártnak egy temperamentumáról ismert, fiatal bizottsági tagja, bizonyítva azt a megállapításunkat, hogy Wolf fék tájékán se minden csendes. * Ezt igazolta az a beszámoló gyűlés is, melyen Homonnay Tivadar lépett választói elé, a kereszténypárt prominens vezetőinek kíséretében. A beszámoló meglehetősen óvatos és rezervált tónusban folyt le, a hallgatóságnak semmi sem jutott azokból a szokásos vagdalkozásokból, amelyekhez a kereszténypárti gyűlések publikuma az idők folyamán hozzászokott. Volt ugyan egy kevés kurucko- dás és ellenzékieskedés is, de az összes kapuk és visszavonulási utak gondos nyitvatartásával, semmi elhamarkodottság, de sok óvatosság. Akármilyen rezerváltak voltak is a szónokok, mégse maradt pikantéria nélkül a gyűlés. Amikor Wolff Károly felszólalására került a sor, egyszerre kiderült, hogy — ellenzék is van. Még pedig hangos és harcos ellenzék. Közbekiáltások förgetege zúdult Wolff Károly felé, aki nem szokta meg ezt. Nem akarunk messzemenő konzekvenciákat levonni ebből a tényből, nem bocsátkozunk merész próféciákba, csupán a ténymegállapításnál maradunk: a vezér, akinek minden egyes megnyilatkozása eddig ünnep és áhítat volt, aki maga volt a harci lendület és suhogó ostor, most védekezésre kényszerült. Egy pillanatra megzavarta a váratlanul jött ellenzék, amelyre nem számított, nem számíthatott. A jövőben számolnia kell vele. * Közeledik a nyár. A naptárban már rég itt van, a természetben megkésett, a városi politikában pedig alighanem csak néhány hét múlva kezdődik, ha majd a két nagy kérdést, a Talbot és a Vásárpénztár ügyét elintézték. Addig még lesznek kisebb-na- gyobb csatározások, de döntő ütközet nem lesz. El- halasztódik őszre. Az ősz azonban még messze van, sok minden adódhatik odáig. Ha most az is a látszat, hogy fegyverszünetet kötött, vagy köt a kormánypárt két tábora és lázasan sürgő-forgó békealkuszok igyekeznek összedrótozni az egységespárt belső egységét, nem nagy bizalommal nézünk ez elé a békekötés elé. Az élesre köszörült kardokat nem teszik vissza a tokba és nem akasztják a szegre a szembenálló felek, csak elteszik nyárra, addig is azonban treniroznak és paukolnak — a nagy őszi összecsapásra. Bál a fővárosi üzemek gia-zdálkodásiával és általában az üzemi problémák megoldásával egész serte-g; fórum foglalkozik, még mindig nincsen döntés a fővárosi üzemek sorsáról. A törvényhatósági bizottság közgyűlése már hónapokkal ezelőtt elfogadta Sipőcz Jenő polgármester előterjesztését, amely lényegében nem hoz változást. A főváros közgyűlésének többsége védelmére kelt a sokat támadott üzemeknek, amelyeknek 'a sorsáról az új fővárosi törvény értelmében most már a kormánynak kell véglegesen döntenie. A döntés az iparfejlesztési törvény határozott rendelkezései szerint a belügyminisztert, a pénzügyminisztert és a kereskedelmi minisztert együttesen illeti meg, i akik az- üzemi gazdálkodás problémáinak a megoldását úgy államháztartási, mint pénzügyi, ipari és adminisztratív szempontból is előkészítik. A fővárosi üzemek helyzetének a megvizsgálásánál külön kell tehát választani azokat a rendelkezéseket, amelyeket a kormány a vállalatok ellenőrzéséről szóló remeteietek alapján tesz, — annak a közgyűlési határoz,a-tnak a jóváhagyásától, vagy megváltoztatásától, amely a fővárosi üzemek sorsáról döntött elsőfokon a törvényhatósági bizottság. Felmerül mindenek előtt -az a kérdés, hogy miért késik a közgyűlési üzemi határozatnak a jóváhagyása? Erre vonatkozóan teljesen beavatott kormánykörökből a következő információkat kapta a Független Budapest munkatársa: — Az Iparfejlesztési törvénynek van egy rendelkezése, amely arról szól, hogy a kereskedelmi miniszter köteles az összes állami üzemeket, a belügyminiszter pedig az autonómiák összes üzemeit június végéig felülvizsgálni, abból a szempontból, hogy melyeket kell azok közül megszüntetni. A törvény szerint mind a kereskedelmi, mind pedig a belugyanis a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — A közüzemek felülvizsgálatával kapcsolatos anyag nemcsak hogy teljesen össze van gyűjtve, hanem a legapróbb részletekig le is van már tárgyalva. Ez az anyag három csoportra oszlik. Az első csoportba tartoznak a megyei és a városi közüzemek. Az ezekről szóló jelentés kilenc könyvre terjedő füzetet, az ezeknek összefoglalásait nyújtó jelentés pedig közel száz gépírt oldalt tesz ki, ami egymagában is mutatja, milyen bonyolult és nagy anyagról van itt szó. A legapróbb részletekig kidolgozott anyagot a belügy-, valamint a pénzügyminiszter urakhoz tettem át, mert a törvény szerint ennek a három miniszternek együtt kell döntenie. A döntés most már rövidesen meg is fog történni! A székesfővárosi üzemekre vonatkozó anyagot a belügyminisztériumban gyűjtötték össze és tárgyalták le. Az egész jelentés végleges szövegének megállapítása és kinyomatúsa nagy terjedelménél fogva még bizonyos — nem hosszú — időt vesz igénybe. A kormány döntését általános érdeklődés előzi meg annál is inkább, mert közben olyan kormányzati intézkedés történt, amely az üzemek gazdálkodásának irányítását illetően is beavatkozási lehetőséget nyújt a kormánynak.. A vállalatok ellenőrzéséről szóló kormány- rendelet, amely körül a 33-as bizottságban hetekkel ezelőtt nagy csatározások folytak, — módot ad a kormánynak ■arra, hogy mindenféle tanácsi, vagy közgyűlési határozattól függetlenül betekinthessen az egyes üzemek gazdálkodásába, ott lényeges változtatásokat követelhessen, sőt szerződéseket is felbonthasson. ügyminiszter köteles június végéig jelentést tenni a képviselőháznak a felülvizsgálat eredményéről és új elhatározásairól. Az állami üzemek felülvizsgálatára már a múlt évben több bizottságot delegált a kereskedelmi miniszter. Ezek a bizottságok megtették jelentésüket és ezeket a miniszter az Országos Ipari Tanácshoz tette át. Minthogy a tanács elnöki tisztéről báró Szlerényi József lemondott és helyébe a kormány Búd Jánost nevezte ki% az új elnöknek a kérdéssel kevés ideje volt részletesen foglalkozni. így a kereskedelmi miniszter az Országos Ipari Tanács állásfoglalásának bevárása nálfuil viszi a kérdést a miniszter- tanács elé. A minisztertanácsi döntést megelőzően Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter az üzemek kérdését miniszterközi értekezlet elé vitte s az üzemek sorsáról a kereskedelemügyi* belügy- és -pénzügyminiszter együttesen dönt,. Ez a döntés elvileg már megtörtént. Mihelyt, ez a sürgős munka elkészül, a jelentés a Ház elé kerül. Au a harc az üzemek körül A közgyűlési határozat kormány hatósági elbírálásától függetlenül, — az idézett kormányrendelet értelmében — módja, van a kormánynak arra, hogy a fővárosi üzemek gazdálkodásával kapcsolatosan közbeeső intézkedéseket tegyen, Ilyen közbeeső természetű kormányzati intézkedés készül is már a belügyminisztériumban. A kormánynak a fővárosi üzemek sorsát illetően általábalul az a véleménye, hogy a három nagyüzemet: az Elektromos- müveket, a Gázmüveket és a Vízműveket, valamint a közlekedési vállalatokat közérdekből a község kezén kell fenntartani, E nagyüzemek gazdálkodásával kapcsolatosan azonban a kormány több megjegyzést kíván) tenni, sőt ezeknek az üzemeknek gazdaságosabb átalakítását kívánja. E tárgyban már a legközelebbi napokban érdekes leirat érkezik a városházára. A belügyminisztérium a vállalatok gazdálkodásának ellenőrzéséről szóló kormányrendelet alapján felhívást intézett a székesfőváros törvényhatóságához, amelytől az üzemek racio; Fabinyi Tihamér kereskedő írni miniszter JMapok kérdése a döntés a fővárosi üzemek sorsáról
