Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-18 / 51. szám
Egyes szám ára 50 fillér a* HUSZONNEGYEDIK évfolyam 1929 december 18 51. szám független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héfen Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér Főszerkesztő: B. ViRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Hiniftanélküliscg A képviselőháznak volt egy zavaros pillanata, amelyben hirtelen előrángatták és napirendre tűzték a munkanélküliség kérdését. A zavaros pillanat elmúlt, mire levették a napirendről a kérdést. A munkanélküliség azonban mindennek ellenére napirenden van és — attól tartunk — napirenden is marad még sokáig, akár leveszik ezt a műsorról, akár előrángatják újból, ha pillanatnyi kellemetlenkedések esetleg szükségessé teszik. A kormány kényelmi okoból vétette elő ezt a kényelmetlen kérdést. A főváros kevésbé kényelmes — legalábbis még most, amíg az önkormányzat és demokratikus erők korbácsa alatt törődnie kell a lakosság szimpátiájával is — és komoly gondokkal homlokán indul neki, hogy csökkentse azt a szomorú hadsereget, mely végeláthatatlan sorokban indul neki ennek a vigasztalan télnek és a reménytelen nincsetlenségnek. Kétségtelen, hogy a főváros mindent elkövet majd, amit a maga szűkreszabott- hatáskörében és lehetőségei közt megtehet, de a szomorú légiók száma ezzel nagyon keveset fog csökkenni, mert a munkanélküliség kérdésének megoldása, mint ezt Liber Endre a Független Budapest egy másik cikkében mondja, elsősorban állami feladat, a főváros ereje csekély a nagy feladathoz képest. Soha nem volt megalázottabb, nyomorúságosabb tele Budapestnek, mint ez az idei. Soha annyi reménytelenség, soha ekkora kilátástalanság. Az emberek még soha nem tekintettek úgy egymás szájába és zsebébe, soha ennyi tétlen kéz, soha ennyi felesleges ember. Jaj : mi lesz, ha a félten kezek ökölbe szorulnak, ha a felesleges energiák túlhalmozódnak és cselekedni akarnak? A betegség megvan, de nincs orvos, aki gyógyítaná. A pulzus lázasan lüktet, nincs, aki csillapítaná a lázat. A rendőrségen azt mondják, hogy a rengeteg lakásbetörés és rablás tetteseinek kilencven százaléka nem hivatásos betörőkből, hanem munkanélküli munkásokból kerül ki, akiket a kényszerűség visz arra a lázadásra, amit a rablás jelent a társadalommal és a magántulajdon szentségére alapított állammal szemben. A bűnbeeső munkás: forradalmi tünet, amelyet nem lehet detek'tívvel és börtönőrrel elintézni. Itt tenni kell, cselekedni, gyorsan és energikusan, mert ha a gyomor lázad fel, nem lehet paragrafusokkal lecsillapítani, ha a dolgozni akaró kéz a feszítővasat és fúrót másra használja fel, nem lehet hipokrita kenetességgel a szenvedés túlvilági jutalmazásával más irányba téríteni a feszítővasat és fúrót. A huszadik században pozitívumok kellenek és pozitívum nincs seholsem — a budai erdőüzleten kívül. Hallunk arról, hogy meg kell indítani a közmunkákat. Tavasszal megkezdjük ezt, tavasszal megkezdjük amazt, — ha lesz pénz, ha ideér a dollár. Lesz útépítés, lesz hídépítés, lesz ez, lesz az, de minden csak lesz, talán, de most nincs semmisem. A pesti színházak és mozik műsorán két darab szerepel mostanában: az egyik az „özönvíz’*, a másik a „Noé bárkája“. Az özönvíz elborított már mindent Budapesten, el a morált, el a családot, a kultúrát és a törvények tiszteletét. De nincs a láthatáron a Noé bárkája, nincs galamb, amely olaj ágat hozna a sok csapás után, nincs szivárvány, amely békét, megnyugvást hirdetne. Körülöttünk keselyük és hiénák, idebent pedig kietlenség és fagyott kötségbeesés, amely már odarögződött a barázdás homlokokra. Egy nagy, sötét holló takarja el az eget 1929 karácsonya előtt Budapesten: a nyomor és magárahagyatottság lomha madara. Nincs semmink és senkink se és ezt a szörnyű helyzetet még az a tudat sem enyhíti, hogy legalább reménységet látnánk valamerre, ami biztat, táplál mai vigasztalanságunkban. A kormányférfiak egy-egy vidéki vasárnapi beszámolón kegyes türelmet ajánlanak, derűs optimizmust adagolnak: de jaj, a narkotikusnak szánt dózis már nem használ, hatástalan marad a legszebb beszéd is. A becsukott, vagy haldokló üzletek, az ajkak közé szorított gázcsövek és a feszítővasat szorongató munkásököl a halálos pesszimizmus jelei. Nagyon szomorú, hogy ez a pesszimizmus lett úrrá rajtunk az Úr 1929-ik évének karácsonyi hetében, a szeretet és a család ünnepének előestéjén. De nem tudunk mások lenni, mert mi idelent is Budapesten élünk és nem a felhőkben, ahol az optimizmus terem. Friedrich Istvántól Garami Ernőig terjed az ellenzéki passzivitás frontja A demokraták még n*ra döntöttek a passzivitásról — Rassay Károly a passzivitás mellett Friedrich István nyilatkozata a passzivitásról — Usetty előadó a parlamenti vitáról és a módosítások lehetőségéről Scitovszky belügyminiszter a vidéki képviselők segítségével visszaállítja a reform eredeti szövegét A képviselőházban folyik a fővárosi reform általános vitája, amely ni irigy árt az első napon feltűnést keltő bejelentéssel kezdődött. Peyer Károly, a szociáldemokrata párt vezérszónoka ugyanis fölvetette azt a kérdést, hogy érdemes-e résztvenni annak a törvényhatóságnak a munkájában, amit ez a törvényjavaslat kelt életre. Peyer Károly közölte, hogy abban az esetben, ha a fővárosi törvény jelenlegi formájában kerülne tető alá, pártja nem fog résztvenni az új törvényhatóság munkájában. Ez a kijelentés — az ellenzéki passzivitás bejelentése. A Független Budapest munkatársának a különböző pártok vezetőitől szerzett értesülése szerint a legutóbbi napokban beható tárgyalások folytak a passzivitásba vonulás feltételeiről és módozatairól. Ezekben a tárgyalásokban résztvett Friedrich István, Rassay Károly és Peyer Károly, de bevonták a tárgyalásba (darami Ernőt, a szociáldemokrata párt vezérét is. A passzivitás frontja tehát kiszélesedett és ezidőszerint Friedrich Istvántól Garami Ernőig terjed. Ezeken a tárgy alásokan Garami Ernő a leg- teljlesebb passzivitás hívének vallotta magát. Ezt az álláspontot képviseli Peyer Károly és B Hehler József is. A Független Budapest munkatársa úgy értesült, hogy a szociáldemokrata párt kebelében nem teljesen egységes a hangulat. Egyesek nem helyeslik a passzivitásba vonulás tervéi. Ezeknek a száma azonban csekély, különben is a szociáldemokrata párt vezetőségi ülése egységesen fog c tárgyban határozni, és pedig 1/ofüAnmy __ ti rknSSPl/i'iifríK A demokraták táborában még nem alakult ki a helyzet a passzivitásba vonulás tekintetében. Érdekes, hogy a demokrata párt vezérei közül Bródy Ernő, Gál Jenő és Fábián Béla hívei a passzivitásnak, ellenben a demokrata alvezérek és általában a bizottsági tagok többsége ellenzi a paszivitást. A demokrata párt tehát egyelőre a várakozás álláspontjára helyezkedik és reméli, hogy sikerül a fővárosi törvényjavaslatot lényegesen megjavítani a parlamenti tárgyalás során, amely esetben nem kell a passzivitás fegyveréhez nyúlni. Friedrich István nyilatkozata A kereszténypártban megoszlanak a vélemények. Az ellenzéki kereszténypártiak: Friedrich István és hívei a paszivitás melett érvelnek. Friedrich István, akit ebben az ügyben megkérdeztünk, a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Aki a fővárosi javaslatot ismeri és figyelemmel kísérte a bizottsági tárgyalást, az nem juthat más konklúzióra: az ellenzék szempontjából vége a főváros autonómiájának! Az egész javaslat nem céloz mást, mint a kormány kisebbségi diktatúrájának biztosítását a városházán — az alkotmányosság köpenyében. A reform célja az, hogy a kormány városházi pártját matematikai varázseszközökkel úgy erősítsék meg, hogy formailag a látszat-többséget megszerezhesse. Ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor a városházán minden komolyabb ellenzéki munka lehetetlenné válik. Ilyen körülmények közt érthető, hogy a passzivitásba vonulás kérdése állandóan napirenden van és az ellenzéki Pártok, vezetői aondolkoznak azon. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJ0R-SAHAT0HIU1 BUDAPEST, VIII. VAS-UTCA 17. SZ. S?ÍV- ÉS ÉRBETEGÉNEK ÚJ OSZTÁLY Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.
