Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-03 / 27. szám
y f HUSZONNEGYEDIK évfolyam. Egyes szám ára 50 fillér, 1929. július 3. 27. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Telefon: József 31/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. A tisztviselő zsebe. Üres a fővárosi tisztviselő zsebe. A Független Budapest egyik tudósításában beszámolunk arról, hogy a Segítő Alap kimerült, nem tud már kölcsönt nyújtani a rászoruló tisztviselőknek, máshonnan meg nem juthat kölcsönhöz a nyaralás előtt álló, néhány heti pihenésért lihegő, agyondolgozott tisztviselő. A Segítő Alap most valami akcióval próbálkozik, pénzintézetekkel tárgyal: szeretnék a kis, piszlicsár- adósságoktól fuldokló tisztviselői kart szanálni, hogy ezentúl csak egy helyen tartozzék és ezt az adósságát hosszabb lejáratú visszafizetés formájában törleszthesse. Ebben a tudósításunkban hiányzik valami. Hiányzik a Községi Takarék neve. Nem tudjuk, miféle pénzintézetekkel tárgyal a Segítő Alap, holott a világon a legtermészetesebb az lenne, hogy a Községi Takarék legyen az az egyetlen intézet, amellyel erről a kérdésről tárgyal, mert más pénzintézet, vagy pláne több pénzintézet szóba sem kerülhet ennél a szanálási akciónál. A Községi Takarék a városé, a Községi Takarék nem akarhat ebből a szanálási akcióból üzletet csinálni, ennélfogva természetes és egyetlen segítője a főváros tisztviselőjének. A boldog béke idején is el volt adósodva a fővárosi tisztviselő, ha nem is olyan nagymértékben, mint ma. A boldog béke idején is perelték, végrehajtották és árverezték: de az utolsó pillanatban mégis el tudta hallgattatni a végrehajtó dobját, mert valahonnan, a föld alól is — ami akkor azt jelentette, hogy valami kis, földalatti szövetkezettől — sikerült kölcsönt szerezni és tovább vegetálni a hitelezők labirintusába tévedt tisztviselő-páriának. Ma azonban mindez nincs meg, ma el kell pusztulni, mert nincs hitel sehol sem, nincs segítség. Azaz, dehogy is nincs hitel. Hitel, az van. Tessék csak megnézni a hivatali szobák ajtaján a plakátot, amely megtiltja a részletügynököknek a belépést és eladást. És tessék megnézni belülről is a hivatalszobát, amelyben egyik ügynök kergeti a másikat, hogy eladhasson motorkerékpárt, porszívógépet, kelengyét és összes müveket díszkötésben hitelbe, könnyű részletfizetésre. A fővárosi tisztviselő mindent kaphat hitelbe, mindent a világon, csak egyet nem: pénzt nem kaphat. Vehet gyönyörű olaj- festményt, vagy perzsa bundát részletre és azután szaladhat vele a zálogházba: ez az egyetlen módja annak, hogy tíz-húsz pengős kölcsönhöz jusson, ha véletlenül fát, vagy húst akar venni, hogy megfőzhessék az ebédet. A bankok nem adnak személyi kölcsönöket. Áruhitel van, de készpénzt nem kaphat a tisztviselő. Pedig talán mégis fontosabb, hogy házbért fizessen, mint az, hogy brilliánsgyűrűt vásároljon, amit el lehet zálogosítani. Nem beszélünk ennek az áruhitellel kombinált zálogházi műveletnek a morális részéről, pedig lehetne róla beszélni, de igenis szóvá kell tenni az ilyen formájú készpénzkölcsön-szerzésnek halálosan veszedelmes uzsoratermészetét, amely végeredményben pusztulásba kergeti a szegény tisztviselőt azzal, hogy egy pillanatra lélekzet- hez jut, hogy egy-két napra vagy hétre szanálja. Állítólag fontos a megelégedett és gondok nélkül dolgozó tisztikar. A gondtalanságot és megelégedettséget azonban nem a részletre vásárolható week-end-ház jelenti, hanem a teli gyomor és a zseb, amelyben csörög, mindig A Talbot-centrále körül megint magasan csapkodnak a hullámok. Eigiyideig csend volt ebben a kérdésben és a főváros is nyugodtan várta, milyen lépésre készül ez ügyben a kormány. Nem kellett sokáig várni, mert a napokban újból jelentkeztek az illetékes tényezők a városházán és liözölték, hogy rövidesen hozzá akarnak kezdeni a távvezeték budapesti szakaszának építéséhez. A vezetéket, nagy kerülővel, a Bécsi-út felől, az újpesti összekötő vasúti hídon át a Beszkárt Révész-utcai telepéig akarják hozni. Az egész útvonalon 25 méter magas betonoszlopokon helyeznék el a 100,000 Volt feszültségű áramvezetéket. De nemcsak ezt jelentették be a Talbot-centrálehoz közelálló illetékesek, hanem közölték azt is, hogy nem 100, hanem 130 millió kilowatt áramot akarnak a (fővárosnak eladni, mégpedig az eredetileg 3-5 fillérben megjelölt egységár helyett 4-8 filléres áron. A fővárost nagyon meglepte ez a bejelentés, mert a 100 millió kilowattóra áram átvétele esetén is erősen redukálnia kellene mai termelését, liát még, ha 130 millió kilowattot kell idegen helyről átvennie. Ez egyet jelent azzal, hogy az elektromos művek mai nagy "felkészültségüket majdnem a felére kénytelenek' redukálni, hiszen a múlt évben az összes telepeit 203 millió kilowattóra áramot termeltek, amelyből csak 159 milliót tudtak eladni a fogyasztóknak. Ha meg is valósulnak azok a tervek, hogy a Talbot- centrále aramából az elektromos müvek elláthatják a környékbeli községeket és a Beszkárt, akkor is a mai üzemi termelést óriási arányban kell leépítetünk, ami a termelési költségek emelésére vezetne. Ha még tekintetbe vesszük, hogy Talboték már most 4-8 fillérre emelték a szállítandó áram egységárat, amit Nem újság, hogy a fővárosi tisztviselők es alkalmazottak szomorú anyagi helyzetben tengődnek A folyton rosszabbodó gazdasági viszonyok mellett a megélhetés egyre nehezebb. A tisztviselők fix fizetése állandóan egy nívón — a régi alacsony nívón — stagnál. Ezek a körülmények idézik elő, hogy a tóvárosi tisztviselők és alkalmazottak nagy része su- Ivosan eladósodott és az adósságtörlesztés nyomasztó terheit nyögi. Elsején a fizetés nagyresze csörög néhány pengő, meg néhány fillér. Ezt a nyugalmat, ezt a kis, nagyon kis anyagi biztonságot meg kell szereznie a fővárosnak, lehetővé kell tenni, hogy a reggeltől estig gürcölő, robotoló, vért izzadó tisztviselő Szanálhassa magát, hogy ne csak porszívógépe legyen, amely vérét, agyát és verejtékét szívja ki, hanem nyugalma is, amelyet könnyen, nagyon köny- nyen meg lehet szerezni, csak egy kis érzés, egy csekély jóindulat kell hozzá. Az a jóindulat, amely egész bizonyosan megvan a Községi Takarékban, ha a főváros tisztviselőiről van szó. a fővárosi elektromos müvek 3'5 fillérért tudnak előállítani, már most elöreveti árnyékát a Talbot-áram átvételének súlyos következménye: a villanydíjak áremelése. Már pedig a főváros közönsége nem áremelésre, hanem ellenkezőleg, az egységárak leszállítására vár. A múlt heti pártközi konferencia foglalkozott a Talbot-centrále aktuális ügyével, de a megbeszélés semmiféle konkrét eredménnyel nem járt. Egyelőre még nem állapodtak meg az átvétel formájában, mennyiségében, árában, sem pedig abban, hogy a Dunántúlról jövő áram távvezetéke hol érintse a fővárost. Pedig ezeknek a kérdéseknek az elintézése - már mint Talboték szempontjából — mindenek- felett sürgős, hiszen a centrále — a legutóbbi sztrájkok ellenére — az év vége előtt elkészül és üzemképes állapotba kerül. Megkezdődik az áramszolgáltatás, de nincs fogyasztó, mert a Máv. részére való áramszállítás még szintén a levegőben lóg, és amíg a hegyeshalomi vasúti vonal elektrifikálása megvalósul, évek telnek el. A dunántúli Talbot-centrále ilyen körülmények között egyedül a fővárosra akar támaszkodni és a drága külföldi pénzen épült telep minden költségét a főváros lakosságától igyekszik kipréselni. Tekintve, hogy a városházán beköszöntött a nyári vakáció, mindezeket a fontos problémákat, csak őszszel, az utolsó percben fogják elintézni és talán azért is hagynak mindent az utolsó pillanatra, hogy a nagy kapkodásban az autonómia figyelme ne terjedhessen ki ennek a fontos és anyagiakban is messze kiható ügynek minden részletére. ilyen törlesztésre megy el, sok tisztviselőnek hivatalból tiltják le fizetését az adósságok fejében, úgyhogy a fővárosi tisztviselő élete folyton visszatérő, vagy inkább állandósuló nyomor és vegetálás. Eddig a segítöalap nyújtott kisebb kölcsönöket az alkalmazottaknak, maximum 1—2 havi fizetés erejéig, de a segítöalap teljesítőképessége is kimerült már A Talbot-centrále újabb rohama a főváros ellen. Lehetetlen feltételek mellett tesz a centrále új ajánlatot a fővárosnak. mm lejáratú kölcsönt a Invárosi tisztviselőknek! Kimerült a segítőalap: nem tud már kölcsönt nyújtani a hozzáforduló tisztviselőknek. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülök gyógy- VAS-UTCA17.SZ. helye, vízgyógyinté^et, nap- _ , , „ és iéqfürdők. SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK TJ.T OSZTÁLY ---------------- ------
