Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-06 / 10. szám
XXIV. évfolyam. ________________1929, március 6. 10. szám. Fü ggetlen Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3U5—82. Postatakarékpénztári csekkszám.a: 45.476. A kisember, az adófizető misera plebs nyomorultabb, mint valaha. A dolgozó kisember — nem dolgozik, mert nincs munkája, a kiskereskedő nem kereskedik, mert nincs vevője és nem fizet adót, mert nincs miből: odaadja a párnáját a végrehajtónak és fejét párna helyett a kétségbeesés sziklájára hajtja. Budapesten ezer meg ezer kisember áll a megsemmisülés szélén és nincs fül, amely meghallaná a hangját, nincs kéz, amely feléje nyúlna. Az asztalosok, a férfi- és nőiszabók gyűlést tartottak, minélfogva ezeknek a szakmáknak szörnyű pusztításával foglalkoztak az újságok. A sok-sok egyéb munkaág nem tartott gyűlést, és így nem szerepelt a lapokban az a kétségbeesés, amely elhatalmasodik a dolgozó kisembereken, kiáltásuk nem hat el a köztudat füléig, szenvedésük csendes és néma. Csak a végrehajtók és a közigazgatás szociális ügyosztályai tudják, hogyan pusztul a magyar gazdasági élet legfontosabb, legbecsületesebb rétege, a kisiparos és kiskereskedő. Százával, ezrével adják vissza az iparigazolványokat, napról-napra csökken az önálló kissxisztencia, és ugyancsak napról-napra nő a — végrehajtók száma. Tízszer annyi a végrehajtó ma Budapesten, mint békében volt és egyetlen olyan foglalkozás, amelynek mégis bőven van munkája reggeltől késő estig. Az üzemek ellen harcolni kell, mert az állami és a felesleges községi üzemek sorvasztják a kisipart. Nem állítjuk, hogy egyedül az üzemek okai minden bajnak és nyomorúságnak, van itt sok egyéb hiba is, az általános gazdasági politikán akad reparálni való elég. De a központosítás, amely általános tendencia a mai kormányzati politikában, sehol sem követel annyi áldozatot, mint az önálló kisemberek közt, akiket tönkretesz és csinál a kisemberből — proletárt. Az államnak azon kellene igyekeznie, hogy minél több legyen a magántulajdonos, az önálló kistőkés, az önálló vállalkozó és kereskedő, mert akinek van valamije, az az állam legbiztosabb pillére. A magántulajdon elvére alapított állam saját maga eílen vétkezik halálosan, amikor központosít, amikor saját üzemeivel támad konkurrensképen a kisiparosra, és nem azon igyekszik, hogy ápolja, gondozza a kisembert. A iegyháztól kezdve a legmagasabb nívón álló állami intézményekig mindenütt rontják az önálló keresetű kispolgárt. Az állam ipari tevékenysége megdöbbentő módon felvirágzott. Nincs olyan ága az állami adminisztrációnak, ahol ne látnok az önálló vállalati berendezést valamilyen formában, az állam konkurrensévé lett a könyvnyomtatástól a bőrkereskedésig, a cipőjavítástól a fuvarozásig, a kisvállalkozónak és kereskedőnek, aki — természetesen — nem győzheti a versenyt az állam óriási erejével szemben. Amerika óriási fejlődésének nincs titka, világos előttünk mi tette az Egyesült-Államokat a világ uraivá. A gazdasági verseny korlátlansága tette a lehetőségek hazájává Amerikát, ahol nem a protekció, a sógorság, komaság és a meghunyászkodás a legfontosabb állami tényezők, hanem a — tehetség. Aki tud, aki dolgozik, az megél. Nálunk az ellenkezője áll: a tehetségtelent védi az állam, beteszi őket új hivatalok százaiba, ott elnyomoroghat, elüldögélhet a tehetségtelen, kap annyit, hogy ne kelljen éhen halnia. A produktív osztály pedig, az iparos, a kereskedő és az intellektuell társadalom fizeti az adókat, amelyből ezeket a tehetségteleneket kell eltartania a magyar államnak. Fizeti? Ma még igen. Meghal, elpusztul, de még fizeti. Az adóbevétel nagyobb, mint tavaly volt, nincs semmi baj. De mi lesz, ha elfogy az adóalany? Ha az iparigazolványok mind visszakerülnek, ha az önálló, tehetséges emberek nem bírják tovább a harcot, a kínlódást?... A magántulajdon elvén alapuló államnak, ha nem akar a szocializmus karjaiba dőlni, védekeznie kell. Egyetlen védekezés a magántulajdonosok elégedettsége, a kapitalisztikus társadalom megerősödése. Öngyilkosság az, ha megMár csak rövid idő kérdése, hogy a Talbot- centrále ügyében a főváros és az állam, között létrejöjjön a megállapodás. A Független Budapest hónapokkal- ezelőtt jelentette, hogy a kereskedelmi miniszter újra felajánlta a városnak a dunántúli cen- trálé kezelésbevételét. A városházán az elmúlt hosszú idő alatt meg is változott a hangulat és az illetékes fórumok többé nem zárkóznak el a centrálé átvétele elől. Épp ezért a közvetlen tárgyalások áh • való felvétele küszöbön van. A tárgyalások most arról fognak folyni, hogy milyen feltételekkel kerüljön a főváros kezelésébe a telep s hogyan kapcsolódjon bele ez esetben a Máv. áramellátása. A hírek szerint az Elektromos művek a Beszkárt-tal együttesen veszik át a centrálét és a jövő évtől kezdve a villamos vasutak saját áramtermelésüket meg is szüntetik. Az áramfogyasztás arányában fogja azután a két városi üzem a centrálé üzemköltségeit viselni és a várható nyereséget elszámolni. A kereskedelmi miniszter kitűnő taktikával' érte Amíg a kereskedő- és iparosvilág évek óta ostromolja a főváros üzemeit, — mint amelyek szerintük illegális konkurrensei a magániparnak és kereskedelemnek, — senki szót nem emelt az állami kézműipari üzemek folytonos terjeszkedése és újabb hasonló üzemeknek egyre-másra való keletkezése ellen. Ma már alig vasi közhivatal, amelynek saját nyomdája, asztalos-, lakatosműhelye, szabó- és cipőüzeme ne lenne, amelyek a főváros iparosságától veszik el a munkát. Ezzel szemben megtörtént, hogy a főváros autonómiájának hivatott képviselői a kormány beavatkozását kérték, hogy a közgyűlés által halálraítélt — de mindeddig meg nem szüntetett — városi üzemek további működését hatalmi erővel szüntesse meg. A száz sebből vérző fővárosi iparosság egyetemes érdekeit szolgálja az az indítvány, amelyet B. Virágh Géza fővárosi bizottsági tag terjeszt a legközelebbi közgyűlés elé, és amelyben felhívja a közgyűlés lévő kis kapitalistáink ezreit — nincstelenekké tesszük. Ezeket az alapvető dolgokat azért mondtuk itt el, mert a legközelebbi közgyűlésen indítvány fog elhangzani ebben az irányban. Az állami kisipari üzemek túltengését teszi szóvá ez az indítvány és a törvényhatósági bizottságnak alkalma lesz evvel a kérdéssel foglalkoznia. Nem lehet kétséges, hogy a főváros közgyűlése miképen fog dönteni, hogy mi lesz a főváros álláspontja abban a kérdésben, hogy: minél több önálló exisztenciát-e, vagy minél több proletárt ? ... el a főváros álláspontjának megváltoztatását. Több leiratot intézett a tanácshoz s azokban tiltakozott a kelenföldi telep nagymérvű fejlesztése ellen és különféle szempontokat, érveket sorolt fel a kelenföldi centrálé ellen. Kifogásolta, hogy a kelenföldi telep az ottani sűrűn lakott városrészt füsttel, hamuval borítia el és egészségtelenné teszi, megakadályozza a tervbevett egyetemi városrész kiépítését. Ezeken kívül biztonsági szempontokat is sorakoztatott fel, hogy a főváros egész áramellátása csak egy központi telepre legyen utalva. A különféle céltudatos észrevételek és a Talbot- centraléra való folytonos utalás végül is megértették a főváros vezetőségével, hogy nincs más kivezető út, mint a dunántúli centrálé városi kezelésbe vétele. Most tehát ezt az elkerülhetetlen megoldást a tanács el is fogadja, de azért természetesen igyekszik a város érdekét minden oldalról körülbástyázni. Néhány hét múlva összehívják az illetékes bizottságokat, ahol a tanács előterjeszti megfelelő javaslatát. Úgy gondolják, hogy a törvényhatósági bizottság nem fog nagy nehézségeket gördíteni a tranzakció megkötése elé. figyelmét erre a példátlanul sérelmes állapotra, amely hovatovább a főváros iparosságának teljes pusztulására fog vezetni. B. Virágh .Géza indítványa a következőképen szól: Írjon fel a közgyűlés a kormányhoz, hogjr a minden oldalról veszélyeztetett magyar ipar védelme és talpraállítása érdekében a háború előtt létesített és állami kedvezésekkel fejlesztett állami kisipari üzemeit a béke- nívóra építse le, a háború után keletkezett üzemeit pedig fokozatosan szüntesse meg, és minden erejével vessen gáltat annak, hogy állami intézmények konkurrenciája siettesse a magyar ipar teljes tönkretételét. B. Virágh Géza kérni fogja a sürgősség^ kimondását és az indítványnak azonnal való tárgyalását. Nem kétséges, hogy a közgyűlés egyhangúlag teszi magáévá az indítványt, amelynek sikerétől függ a főváros iparosságának jövő boldogulása. Közvetlen tárgyalások a főváros és a kormány között a Talbot-centrále átvétele ügyében. A főváros a Beszkárt-tal együtt venné át az új központot. M állami kisipari üzemek fojtogatják a főváros kisiparát. B. Virágh Géza indítványt terjeszt elő a legközelebbi közgyűlésen az állami kézműipari üzemek fokozatos leépítése és részben való megszüntetése dolgában. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr.PAJOR-SANATORIUM 8ZIV- ES ERBETE1GEKNEK TJJ OSZTÁLY BUDAPEST, Vili. Idegbetegek üdülők gyógy- VAS-UTCA 17. sz. helye, vízgyógyintázet, napés légfürdők.
