Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1927-05-11 / 19. szám

XXII. évfolyam. 1927. május 11. 19. szám. megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ........ . 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre............... 10 pengő = 125.000 korona. ______Egyes szám ára 40 fillér = 5.000 korona.______ Fő szerkesztő: B. V1RÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. E£a Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon : József US—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Budapestről beszélt Bethlen István miniszterelnök a nemzetgyűlésen és annyi jóakarót árult el, annyit ígért, hogy az meglephet mindenkit, aki ismeri a kormány múltját Budapesttel szemben. A kormány és „a bűnös város“ viszonya egészen különös viszony volt idáig, Bethlenék nem igen vettek tudomást arról, hogy van Magyarországnak egy Buda­pest nevű városa is és ha esetleg mégis meglát­ták Budapestet, ágy ez csak olyankor történt, amikor a főváros rovására magasztalták a vidé­ket és a vidék javára megadóztatták Buda­pestet. Mert a fejős tehénen kívül egyéb sze­repet nem kapott Budapest a kormány koncep­ciójában egész a mai napokig. Azaz ... egyszer, egyetlenegyszer mégis ér­deklődött egy kissé Bethlen István Budapest iránt is. Rövid ideig, néhány napig csupán, de észrevette mégis, hogy van valahol egy ilyen nevű város. Az oka ennek az volt, hogy válasz­tásokra készült az ország és benne Budapest is és az ilyen választásoknál nem árt „főzni4 azt a várost, amely több mint két tucat kerületet je­lent a törvényhozásban. Akkor — egy pilla­natra — meglátta Bethlen a fővárost és most megint az történt, hogy Budapestről beszélt. Timeo Danaos ... Bethlen ígért minden jót és szépet, megnyitotta állmaink zsilipjét és elénk varázsolta Nagy-Budapest képét, amely, mint valami délibáb, biztatott bennünket réges- régen, de aztán eltűnt, szertefoszlott. Most új­ból megjelent a ködkép előttünk, ott vibrált Bethlen beszédében és boldogan néztük, mert egészen olyannak hatott, mint a valóság. Mi az: lehetséges, hogy a kormány megérti végre Bu­dapestet, szereti és tenni is akar Budapestért, nemcsak elvenni Budapesttől!!... Valljuk be: nem bízunk az ígéretekben. Nem szoktatott Bethlen István kormánya ahhoz ben­nünket, hogy valami olyant is várjunk tőle, ami kellemes, ami biztató reménység, ha most mégis azt kell látnunk, hogy olyan arccal for­dulnak felénk, amely szeretet és megértést mu­tat, nem nagyon tudunk hinni ennek. Gyanús szaga van annak, amikor a kormány szereti a fővárost és ígéretekkel jelentkezik. A kormány akar valamit, úgy érezzük. Az új fővárosi törvény hamarosan meglesz és ennek nyomán, mint hírlik, még ebben az év­ben, de legkésőbb a tavasz legelején választá­sok lesznek. A kormány elhatározta, hogy be­veszi Budapestnek eddig megvívhatatlan várát és most úgy látszik, új ostromra indul. Eddig éheztetéssel és bombázással próbálkozott, - ered­ménytelenül. Budapest dacos, szilárd falai min­den ostromot visszavertek és most Bethlen István, a nagyszerű hadvezér új taktikát kezd, barátként közeledik hozzánk. Ügy tesz, mint annakidején Szulejmann császár, azzal jön, hogy segítséget hoz és megment bennünket és majd csak a fekete levesnél fogjuk megtudni, hogy elfoglalta azt a büszke várat, amely ellen hiába próbálkozott meg mindenféle tüzes ro­hammal. Ügy érezzük most már, hogy egészen bizo­nyosak azok a hírek, amelyek új választásokról beszélnek. Mert az a sok jó, ajjiellyel Bethlen Budapestet biztatta, egészen valószínütlenül hangzik. Bródy Ernő, akinek a beszéde adta meg Bethlennek az alkalmat arra,^ hogy ezt a kortesbeszédet elmondja, nem számított arra, hogy ekkora sikere lesz szerény kérelmeinek s hogy a kormányelnök többet ígér, mint amennyit kérnek tőle. A vidéki választásoknál a jelöit megígért mindent: új hidat, vasútat, postát és adóleszállítást. Bethlen a vidékkel tö­rődött csak idáig, ott tanulta a kortéziát: adott ennélfogva egy vidéki, minden jóval megterhelt pogrammot Budapestnek, amely méltán cl va­kíthatná a magyar fővárost, ha — nem is­merné már sok év óta azt a kormányt, azt a farkast, amely most báránybőrbe öltözve köze­ledik hozzá. De Budapest tudja, hogy a kéz a Jákobé, a hang azonban az Ézsau hangja és A parlament múlt heti ülésén, a miniszterelnöki költségvetés tárgyalása során. Bethlen István gróf miniszterelnök több nagyfontosságú és a főváros jövő kialakulására rendkívüli jelentőségű kijelentést tett, amelyek város- fejlesztési szempontból is megérdemelt feltűnést kel­tettek. Bródy Ernő felszólalása késztette a miniszterelnö­köt arra, hogy kifejtse a maga és a kormány állás­pontját a Közmunkatanács jövőbeni működési köre, az übuda-Hungária-úti és a Borárostéri Dunahíd megépítése, a Margit-sziget jövője, valamint a pályaudvarok kihelyezése kérdésében. A Közmunkatanácsot illetőleg kijelentette a minisz­terelnök, hogy maga is azon a nézeten van, hogy azt fenn kell tartani, sőt hatáskörét nemcsak a fővárosra, hanem az ország egész területére is ki kell terjeszteni. Bejelentette a miniszterelnök, hogy ez nemcsak terv, hanem befejezett elhatározás, amennyiben a kormány az erre vonatkozó törvény- tervezetet teljesen elkészítette s legközelebb javaslat formájában a parlament elé terjeszti. A két új dunai híd ügye szintén a megvalósítás stádiumában van. A kormány beruházó programmjában már előkészü­A Független Budapest kezdetétől fogva Kellő rész­letességgel foglalkozott az autóbuszkérdés megoldásának sűrűn változó fejleményeivel. Nem mulasztottunk el egyetlenegy alkalmat sem annak hangsúlyozására, hogy ennek a kérdésnek a megoldásánál elsősorban kell figyelembe v|iini a ha­zai ipart s lehetőleg kerülni kell, hogy az, autóbusz- üzem fejlesztése címén súlyos száz millitffdok ván­doroljanak ki külföldre. Ezt az álláspontunkat most is hangsúlyozzuk, annál is inkább, mert ezúttal olyan eseti ői kell számot adnunk, amely részben egyezik ugyan ezzel az álláspontunkkal, de a kivitelezés ter­vénél merőben közérdekcilenes tendenciát látunk. Mint ismeretes, az autóbuszüzem anjiak idején, amikor az üzem fejlesztését elhatározták, megálla­podást kötött több külföldi gyárral próbhautóbuszok ideszállítására. Eleinte a gyárak hallani sem akartak a kocsik próbaként való üzembeállításáról, hanem egy-egy autóbuszt fix összegért akartak eladni a fő­városnak. Till Antal vezérigazgatónak sikerült az­után úgy megállapodnia a gyárakkal, hogy a próba­tudja, mit várhat ettől a kéztől és ettől a hang­tól, amely a lencsés tál mitologikus történetét akarja megismételtetni velünk. Nem: Budapest nem eladó egy tál lencséért. letek történtek a hidak megépítésére, úgy szintén a másik nagyjelentőségű városfejlesztési terv megvaló­sítására: a Keleti és a Nyugati pályaudvarok kitelepítésére. Két millió pengőt fordít a kormány azoknak a vasút­vonalaknak a kihelyezésére, amelyek jelenleg a fő­város területét ketté szelik s megakadályozzák a város fejlődését. A vasútvonalak kihelyezésének munkálatai még ebben az évben megkezdődnek. Bővebben a miniszterelnök nem óhajtott ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert félőnek tartja, hogy bővebb információi nyomán a telekspekulánsok igye­keznének kihasználni a kedvező helyzetet. A Margit-sziget sorsával kapcsolatosan a miniszterelnök rámutatott arra, hogy a fővárosi pénzalap milyen nagy szolgá­latot tett a köznek az által, hogy a. szigetet megvál­totta. A Közmunkatanács nagyszabású, költséges be­ruházásokat vett tervbe a szigeten, amelyek egyelőre természetesen nem teszik lehetővé a belépődíjak el­engedését, vagy mérséklését. A miniszterelnök beszédének nyomán minden re­ményünk megvan arra, hogy a főváros érdekében végre az állam Js tesz valamit, felismerve azt a köte­lességét, hogy áldozatok árán is elő kell mozdítani Budapest világvárosi fejlődését. A két új híd építésé s a pályaudvarok kihelyezésé, ami a miniszterelnök szavai szerint küszöbön áll, hosszú idők után első lépés lesz Nagy-Budapest megteremtése felé. autóbuszokat napi 500—500 korona bér ellenében bo­csátották a főváros rendelkezésére, oly ' feltétellel, hogy ha a próbaidő lejárta után a város az autóbu­szokat megvásárolná, az addig kifizetett bérösszege­ket beszámítják az egyes autóbuszok vételárába, így történt, hogy a Laurin-Klenient autóbusz próbaideje oly sokáig tartott, hogy a napi bérleti díjak fedezték a kocsi vételárát s így az ingyen? a főváros tulajdonába került. A többi tíz autóbusz után mintegy másfél mil­liárdnyi bérösszeget fizetett ki a főváros. Most, hogy a próbaidő hivatalosan lejárt s a szak­értő bizottságok alaposan tanulmányozták az egyes típusok teljesítőképességét, dönteni kellett arra vo­natkozóan is, mi történjék a próbakocsikkal? Megvegye-e a főváros a kocsikat, vagy pedig vissza­küldje a gyáraknak? Az üzem igazgatósága, — mint annak idején közöltük, — előterjesztéssel foidult a tanácshoz s annak útján a közlekedésiig} i bizottság hoz s azt kérte, hogy a város vegye meg az összes Nagy-Budapest megvalósítását Ígéri gróf Bethlen István miniszterelnök. Megépítik a két új dunai hidat és a pályaudvarokat kitelepítik. — A miniszterelnök parlamenti beszédében biztosította a főváros nagyarányú fejlődéséi. — Országos hatáskört kap a Köz­munkák Tanácsa. A kormány a Máv. gépgyár 70 NAG. ko­csiját akarja rákényszeríteni a fővárosra. A belügyminiszter nem járul hozzá a próbaautóbuszok megvásárlásához. — A főváros közgyű­lése tiltakozik a kormány beavatkozása ellen. egmodernebb gyógy- ítézet sebészi és bei- etegek részére Dr.PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy­VAS-UTCA 17. sz. helye, vízgyógyintézet, nap­Magánklinikái osztályon teljes ellátási dij napi 12 pengő. és légfürdők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom