Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-13 / 2. szám

XXI. évfolyam. 1926. január 13. 2. szám. üggelen Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÄRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ........ 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre.............. ÍO pengő == 125.000 korona. __Egyes szám ára 4.000 korona._____________ Fő szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPPAV GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon : József 45—82.) A demokratikus blokk felbomlása nem érintette váratlanul a magyar közéletet. Erre a bomlásra már régóta lehetett számítani s a karácsony előtti és karácsonyi események csak befejezése voltak annak a régóta folyamatban lévő erjedésnek, amely a blokk megszűnését elősegítette. A szociál­demokratáknak a polgári ellenzékkel való szo­ros kapcsolata amúgy is csak ideiglenes volt, s ezc a kapcsolatot a munkásság egy része rossz szemmel nézte már elejétől fogva, viszont a blokk polgári elemeinek egy része is úgy érezte, hogy a munkásság képviselőivel való teljes kapcsolat nem tartható fenn, csak ideig-óráig. Ezek az okok szüntették meg a blokkot az országos, poli­tikában, ahol a blokk szükségessége nem látszott túlságosan fontosnak. Teljesen más a helyzet a főváros közéleté­ben. A városházi demokratikus blokk nem bom­lott fel és nem is fog legalább is egyelőre - felbomlani, mert más a városházi blokk és más az országos blokk. Az országos blokk ad hoc egyesülése volt a liberális és demokratikus ele­meknek, hogy bizonyos célok elérését együttes erővel támogassák. A városházi blokk azonban egészen más természetű, ezt a blokkot sokkal erősebb kötelékek fűzik össze, semhogy ily egyszerűen kimúlhatnék. A városházi blokk úgyszólván egy párt, amelyet a választásoknál a polgárság és a munkásság együtt, közös lis­tával választott meg, a fővárosi mandátumok megszüntetésénél eltörlődtek a pártkeretek és mindenki, aki a demokratikus listával szava­zott, az egész blokkra adta le szavazatát, nem pedig egyes pártokra. A főváros blokkja tehát teljesen külön álló és külön életű szervezet, amelyre semmiféle vonatkozásban sem lehet kihatása az országos blokk megszűnésének. De más okok is vannak, amelyek biztosítják a városházi demokratikus eleinek további együttmaradását. A városházi blokk egyes párt­jai teljesen azonos városházi programmal jöt­tek a városházára. Nem akarjuk azt mondani ezzel, hogy bármelyik párt is feladta volna a programmját. mert hiszen mindegyik pártnak érintetlenül maradt a maga cselekvési joga rninden olyan kérdésben, amely a közösen megállapított programrnon kívül esik, hanem csak azt, hogy az a Programm, amellyel a blokk a városházára jött, még ma is fennáll, az a Programm még hosszú időre szóló munka ter­vezetet állapít meg, olyan munkák tervezetét, amely még messze, igen messze van a megvaló­sulástól. Arra nézve pedig nincs semmi kétség, hogy a városházi programmot csakis az erők teljes egyesítésével lehet elérni. Ebben nincs semmi véleménykülönbség a városházi többség pártjai között, valamint abban sem, hogy teljesíteni kell mindazokat az ígéreteket, amelyeknek tel­jesítését magukra vállalták a blokklista egyes tagjai. A városházán tulajdonképen csak két párt van, az egyik, amely a reakciót képviseli, s a másik a demokrácia és liberalizmus pártja, a harmadik, a Ripkáéké a másik kettő mel­lett elenyészik, még akkor is, ha tagjainak faj­súlya komoly értéket jelent is a termelő munka számára. A reakció pártja egységesen és szi­lárdan védi a maga pozícióit, elfoglalt helyét ma is erősen tartja, s amíg egységes a reakció tábora, addig nem lehet kétség a felől, hogy a demokratikus eszmék tábora sem szakadozhat darabokra. Már pedig, hogy a reakció milyen egységes, azt nem keli példákkal illusztrálnunk azok előtt, akik Budapest közéletének fejlődé­sét állandó figyelemmel kísérik. Az országos politikában valószínűleg egész­séges hatása lesz a blokk megszűnésének. Állandó volt a panasz, hogy a liberális ellenzék működése erőtlen, nincs benne lendület s száz­féle módot eszeltek ki, hogyan lehetne új erőre kapatni az ellenzék harcát. A sok különféle terv és árkánum nem gyógyította meg a bajokat, most azonban, hogy a blokk megszűnt, meg fog élénkülni az ellenzéki front is, mert az eddig lekötött és békóba szorított erők felszabadul­tak. A pártok most már külön-külön is felelősek híveikkel szemben, nem hivatkozhatnak többé a kötelékre, amely guzsbaszorítja őket, s meg­győződésünk, hogy ez erőt és életet fog vinni a parlamenti liberális hajlandóságú pártok har­cába. A városházi blokknak ezzel szemben nincs szüksége sem injekciókra, sem pedig élet- elixirekre. Eddigi munkáját nagyszerűen vé­gezte a blokk s a városházán nem kellett azon töprengeni, hogyan lehetne működésre bírni az A Kispolgárok Városi Pártja pénteken, január 8-án este politikai vacsorát rendezett Wcsselényi-utca 41. s'zám alatti körhelyiségében, amelyen dr. Szilágyi Lajos. P. Ábrahám Dezső és B. Virágh Géza vezeté­sével teljes számban megjelent a párt vezetősége és a tagok rendkívül nagy száma. Szilágyi Lajos volt az első íelszólaló, aki a közelmúlt politikai és politikainak nevezett eseményeire mutatott rá, ame­lyek valóban megrettentették, hogy vájjon helyes ulon jár-e az ö politikája. Mindenekelőtt szóba hozta azt a mindenkit foglalkoztató ügyet, amely nem is politika, de amelynek politikai következményei mégis lehetnek: a frankhamis'ítási ügyet. Hangsúlyozottan emelte ki, hogy ezt az aljas cselekedetet politikai ügynek nem lehet beállítani, mert az nem egyéb, mint közönséges bűnügy, amely a büntető törvény paragrafusai szerint veheti csak el méltó büntetését. Hogy a bűnösök szorult helyzetük­ben, végső kétségbeesésükben „hazafiságra“ hivatkoz­nak, az csak fokozza bűnösségüket.- Ha én részt vennék ilyen földalatti összeesküvés­ben, — mondotta Szilágyi — mint ahogyan nem veszek részt, akkor stem buknék olyan mélyre, hogy a bűnt a hazafiság leplével védeném, még ha csak­ugyan hazafiságból követtem volna is azt el. Ezek a közönséges bűnösök, akik nemzeti hősökként akarják most magukat feltűntetni, igazán nem hivatkozhatnak hősiességükre, mert ha igazi hősök, akkor most össze­szorított fogakkal kellene viselniök büntetésüket', csak­hogy megmentsék az ország becsületét. A politikusnak ma csak egy feladata van, még pedig, hogy éberen figyelje az eseményeket és a kormány magatartását. Később, bizonyos idő elmúltával a Bethlen István és kormánya, akii kétségtelenül felelős a mai atmoszféráért, ha a kormány elintézte ennek a botrányos ügynek külpolitikai vonatkozásait, hogy kétségtelen lesz a külföld előtt, hogy a magyar nem­zet megtagadta ezeket a közönséges bűn elkövetésére sülyedt fiait, akkor majd tudni fogjuk a kötelességün­ket, számon fogjuk kérni a hatalom jelenlegi birto­kosaitól, hogy ez a bűnszövetkezet Magyarországon megalakulhatott, hogy aljas szándékait végrehajt­hassa. Azonban ebben a pillanatban nekünk is és az egész nemzet­nek is Bethlen István és a kormány mögött kell állania. A frankhamisitók irredenta célra hivatkoztak, de ő, aki szintén irredenta, izolálja magát ezektől a magya­roktól. Minden magyarnak szívében ott kell, hogy égjen az irredentizmus, de nem ilyen eszközökkel kell az irredentizmus álmát megvalósítani, hanem olyanok­kal, amelyek a magyar nép egyenes jellemével össze- férhetők. Követeli, hogy a kormány ezt az európai botránnyá nőtt bűncselekményt teljesen és tökélete­sen felderítse, azoktól pedig, akik a már elfogott bűnö­sök bűntársai voltak, erőket. Az alkotó és kezdeményező munkából nagyszerű rész jutott a blokknak, s a lendület, amellyel a blokk tagjai ehhez a munkához fog­tak, azt mutatja, hogy a városházi blokk ele­ven. ereje összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az országos blokké volt. Ez az eleven erő biztosítja a városházi blokk további fennmaradását. A megkezdett munkát abbahagyni nem lehet és nem szabad, bűn lenne ez a főváros népével szemben. Ebben az esz­tendőben kulminál az a nagyszabású munka, amelynek Budapestet ki kell ragadnia a romok­ból és új életre kell keltenie. Aki dolgozni és alkotni akar, az talál munkát a fővárosnál, s aki pártjának programmjáért akar harcolni, az megtalálja ezt a harcot abban a küzdelemben, amelyet a blokk programmjáért kell végighar­colni. elvárja, hogy elöbujnak a félhomályból és önként állanak a büntető igazságszolgáltatás elé. Ezután a nemzetgyűlés összehívását célzó akcióról beszélt, részletesen indokolja, hogy miért ellenezte a parlament egybeülését. Féltette az országot, hogy meggondolatlanul keverik bele egyesek a nemzetet abba a botrányba, amelyhez a nemzetnek semmi köze nincs. Amíg a nemzetgyűlés összehívását épp ebből az okokból sikerült elodázni, addig mély sajnálatára kénytelen látni, hogy egyes sajtóorgánumok hasábjain a nemzetgyűlés nyilvánosságát nélkülöző politikusok beleestek abba a végzetes hibába, hogy politikai színe­zetet adnak a frankhamisítás közönséges bűnügyének. Ennek Tulajdonítja, hogj' a kormány részéről ismét olyan cselekedet történt, amely minden demokratikus, szabadságsizerető polgár felháborodását váltja ki. Ez a cselekedett a „Világ“ című lap közigazgatási úton történt betiltása. E helyről is tiltakozását fejezi ki a kormány jogtalan, igazságtalan intézkedése ellen. Az a tény, hogy az ellenzéki képviselők magukra vállalták a > némaságot, még nem ad jogot a kormánynak arra, hogy lakatot tegyen a sajtó szájára is. Az a posványos atmoszféra, mely a jelenlegi poli­tikai helyzetet uralja, három tényezőnek tulajdonít­ható: a kormánynak, a nemzetgyűlésnek és a sajtó­nak. Egy ilyen parlamenttől, egy ilyen ellenzéktől nem is lehet csodálni, hogy a közélet atmoszférája ilyen mélyre sülyedt. Majd a Kispolgárok és Föld­mívesek Pártszövetségének kebelében történt leg­utóbbi pártszakadásról ési a blokk bomlásáról beszélt. Tagadja, hogy Kéthly Anna beszéde idézte volna elő a Demokratikus Blokk bomlását. Nem a pacifista esz­mék ütköztek össze a háborús uszítással, mert a blokk bomlására már minden blokkbeli pártban meg volt a hajlandóság. A szocialisták karácsonyi kongresszusa különben már leszögezte .álláspontját a vitás kérdé­sekben, ezek után a Blokk pártjai körében ismét teljes a harmónia. P. Ábrahám Dezső volt miniszterelnök beszélt ezután, aki az általános politikai helyzetet ismertette. Nem irigyli Bethlen István helyzetét s ha a között kellene választani, hogy minislzterelnök vagy hókaparó legyen-e, inkább az utóbbi foglalkozást választaná, mert amíg a hókaparó a tiszta fehér havat kell, hogy ellapátolja, addig Bethlen Istvánnak most a piszkot és szemetet kell eltakarítania. Mindezek ellenére elítéli a kormány magatartását, s Bethlenéket okolja mindazokért a botrányokért, amelyek az országot a mai súlyos hely­zetébe rángatták. Mindennek az az oka, hogy Magyar- országon kétféle embert különböztettek meg a közel­múltban egészen a mai napig., még pedig törvények felett és törvények alatt álló polgárokat. A frankhami­sítással kapcsolatban követeli nem csak az aktív, hanem a passzív felbujtók felelősségre vonását is. B. Virágh Géza törvényhatósági bizottsági tag szólalt fel ezután, aki a „politikai“ szenzációvá kijátszott frankhamisításról, "majd a továbbiakban a Blokk bomlásáról beszélt. SZILÁGYI LAJOS: A frankhamisítás nem politika — A Kispolgárok Városi Pártjának péntek esti vacsorája. — Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. sz. Magánklinikái osztályon teljes ellátási dfj napi 140.000 korona. Idegbetegek, üdülők gyógy­helye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom