Független Budapest, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1926-04-28 / 17. szám

17. szám. "V/ XXI. évfolyam. 1926. április 28. Várospoiitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ........... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre................... Ю pengő = 125.000 korona. _______________Egyes szám ára 5.000 korona.___________ Fő szerkesztő: Б. VIRÁGH GÉZA. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. (Telefon : József 45—82.) A küzködő Budapest, amely halálos tusáját vívja a megsemmisüléssel, friss erőre kapott az elmúlt héten. Friss erőt hozott a reménység, amely elemi erővel támadt fel a beruházási Programm és a vele kapcsola­tos 20 millió dolláros külföldi kölcsön hírére. Fel- lélckz'ett a szenvedő kereskedelem, a halódó ipar és — hogy kissé triviálisan fejezzük ki ma­gunkat — elmaradt talán néhány öngyilkosság, amelyet ez az áj reménység tartott vissza a megvalósulástól. Mi megértjük Éber Antal aggodalmait, méltá­nyoljuk a kiváló közgazdasági vezéregyéniség óvatosságát, úgy érezzük azonban, hogy ebben a pillanatban és abban a helyzetben, amn,yben ma Budapest népe sínylődik, nem szabad a teória és óvatosság kedvéért addig zárni, amíg mindenki öngyilkos nem lesz ebben a városban, amíg az életnek legutolsó csirája is el nem hal Budapesten. Nem vagyunk már messzire ettől a pillanattól, sőt, sajnos, sokkal közelébb, mint­sem azt sokan hinnék. Budapest helyzete ma olyan, hogy nem kell pesszimistának lennie annak, aki kétségbeesve és szinte reménytelen lemondással nézi a jövő útjait. A fizetésképtelenségek, csődök, öngyil­kosságok és kivándorlások városa Budapest, a kétségbeesett sikkasztóké és egyéb bűnözőké, akiket a nyomorúság visz a bűn útjára, mert csak két dolog közt van választásuk: az öngyil­kosság és a bűn között, harmadik útjuk nincsen és — nem lehet mindenkitől azt követelnünk, hogy ölje meg magát. Csüggedt, fáradt, rongyos és szomorú a budapesti polgár, akin nem segít senki sern és akit Bethlen István már két év előtt halálra ítélt egyik beszédjében. Munkája nincs, kilátása sincs arra és tétován, halálra szántan vonja igáját, amíg teste és lelke össze nem roppan. ilyen körülmények közt találta a beruházó Programm Budapestet és éppen ezért keltett ez a Programm akkora visszhangot,» hogy egy­szeriben felemelkedtek a csüggedt fejek és bizakodó reménysugár szökkent a fátyolos sze­mekbe. Mi elhisszük, hogy elvben lehetnek ki­fogások a külföldi kölcsön ellen, de az elv ellen­kezik az adott helyzetben a valóságos állapottal, amely azt követeli a fővárostól, hogy siessen polgárai segítségére, minden eszközzel és min­den gyorsasággal. Hogy a beruházó programúiban improduktív tételek is vannak?... Nincsenek. Minden em­ber, aki munkához jut, egy-egy tétel a nyere­ségszámlán és minden emberélet, amelyet a zül­léstől és öngyilkosságtól tart vissza az újból meginduló munka: produktív beruházás. Nem­csak az jövedelmez a fővárosnak, ha készpénz­ben kimutatható bőséges jövedelmet hoznak a programmba felvett egyes- beruházások, pro­duktív beruházás az is,, ha munkaképessé, élet­képessé tesszük a város polgárságát, ha erős és gyors kézzel visszaadjuk a közgazdasági életnek azt a szükséges vérmennyiséget, amely most hiányzik a vérkeringéséből és amely nél­kül az agonizáló test felmondja, mint ahogy már is felmondja, a szolgálatot. Minden beruházás produktív, még az is, amely látszólag nem az, mert nem a kamatláb dönti el ebben a pillanat­ban a produktivitás fokát, hanem az a közvetett eredmény, amely a Programm megvalósításából és a kölcsönből hárul a lakosságra. A közvetlen \ eredmény, a közvetlen jövedelmezőség nem elsőrendű kérdés ma, a fontos — talán még Éber Antalnak is -- csak az lehet, hogy meg­maradjanak az adófizetők s ne pusztuljon el még az a kevés élet is, ami még megmaradt. Az ország és a főváros megmentésére az állam alig tesz valamit, a magángazdaság, az ipar,-kereskedelem és a magántőke pedig sem­mivé lett, erőtlen, nem képes a kezdeménye­zésre. Ezzel szemben Budapest, a magyar fő­város, olyan anyagi helyzetben van. hogy — mint a példa is mutatja - - bármikor kap köl­csönt, amelyet a magántőke nem tud megsze­rezni. Budapest előtt nyitva áll a külföldi tőke ajtaja és még csak kopogtatni sem kellett, je­lentkezett, örömmel jelentkezett a tőke minden­felől, hogy a gazdag és kitűnő adós, Budapest, fogadja éli azt a tőkét, amely nélkül elsorvad a főváros gazdasági élete. A vállalatok és magán- intézmények nem tudnak tőkéhez jutni, Buda­pest azonban tud és ezzel friss vért ereszthet a közgazdaság lankadt ereibe. Szabad-e Buda­pestnek haboznia?! ... Nem állítjuk, hogy a beruházási Programm egyszeriben megold minden problémát, nem állítjuk, hogy ezzel a húsz millió dollárral min­den rendbejön. A főváros nem Krisztus, nem tud öt kenyérrel ezer meg ezer embert jól­lakatni s mégis, úgy érezzük, Krisztusi munkát Várospolitikai körökben már régóta beszélnek a közgyűlési ügyrend módosításáról. Különösen amióta a törvényhatósági bizottság ülései az érdektelen napirend ellenére is tele vannak viharanyaggal, erő­södött meg úgy a bizottsági tagokban1, mint a köz­gyűlés többi tényezőibe): az a,, '/haj. hogy az ügyrend megszigorításával kell biztosítani a közgyűlés nyugalmát és munka­képességét. Az utóbbi napokban azután már pozitív {ormában terjedt el az a hír. hogy Ripka Ferenc főpolgármester felkérte Szabó Imre dr. tiszti főügyészt, hogy készítsen tervezetet a közgyűlési ügyrend módo­sításáról. Elsősorban a közgyűlés munkarendiét kívánják a módosítás kapcsán megváltoztatni s azt tervezik, hogy az ügyrend nyolcadik paragrafusát, mely elő­írja, hogy a napirend két és fél órai tárgyalása után- annak megszakításával az interpellációk előterjesz­tésének kell következnie, teljesen törlik s helyébe azt fogják kimondani, hogy az interpellá­ciók előterjesztése csak a napirend utolsó pontjának előterjesztése után következik. Az elnök jogát is erősen fokozni kívánják az ügyrendi módosítással kapcsolatban, míg a közgyűlés tagjainak szólásszabadságát korlá­tozni akarják. A nyilvánosságra került hírek szerint a közgyűlési teremben életbelép a klotür s minden bizottsági tag csak meghatározott időig s csupán szigorúan a napi­renden lévő tárggyal kapcsolatban szólalhatna fel. A tárgyalások komolyságának és rendjének biztosítása érdekében a rendetlenkedő bizottsági tagokat pénzbüntetéssel akarják sújtani, sőt tervbe van véve az új ügyrend­ben egy olyan szakasz beiktatása is* mely kimon­daná, hogy a tárgyalást állandóan zavaró, többször rendreiitasított városatyát a közgyűlés határozata j alapján I—2 ülésre ki is lehessen tiltani a közgyűlési teremből. Ezekkel a hírekkel kapcsolat­ban megkérdeztük a törvényhatósági bizottság néhány tagját, mi a véleményük a közgyűlés ügyrendjének állítólag készülő módosításáról s ezeket a válaszo­kat kaptuk: Gál Jenő:- Több oldalról hallottam ilyen célzatú tervekről s általában helyesnek tartom a közgyűlési ügyrend teljesít a főváros, amikor gyorsan és habozás nélkül megkezdi a kenyérosztást. A biblia gyö­nyörű példázata, amely a néhány halból és né­hány kenyérből álló készletből hatalmas töme­geket ment meg, gyönyörűen illusztrálja annak a munkának a fontosságát, amelyet a beruházó Programm haladéktalan megvalósítása jelent. Mert nem a fizikai cselekedet fogja megmenteni a fővárost, nem a 20 millió dollár, hanem az az erkölcsi táplálék, amelyet a főváros ezzel a köz­nek nyújt, a reménység, a hitel, a munkalehető­ség megnyitása, amelyet követni fog a meg­újhodás, amelyet ez a kezdeményezés kelt életre. Nincs helye az aggodalmaskodásnak, az elvi szőrszálhasogatásnak: cselekedni kell. Legyen a magyar főváros a magyar gazdasági élet új Krisztusa: nyújtsa át a néhány halat és néhány kenyeret és ezer meg százezer ember életét menti meg ezzel. De sietni kell vele, mert —■ periculum in mora. módosításának gondolatát. A mai állapotok tarthatat­lanok mindenekelőtt azért, mert a közgyűlés ülése­zéseiben nincs semmi rendszer. Én elsősorban ennek az anomáliának a megszüntetését kívánnám keresz­tülvinni az ügyrend módosításával. Lehetetlen az is, hogy Чг1- 7 érakor bármily fontos tárgyról is legren szó, vagy bármily halaszthatatlan ügy szerepeljen a tárgysorozat további pontjain-, egyszerűen félbesza­kítsák a vitát s rátérjenek az interpellációkra. Néze­tem szeriin/t az interpellációk részére külön napot kel­lene szánni a közgyűlésnek, hogy más közérdekű ügyek ezáltal késedelmet ne szenvedjenek. A tervbe vett többi újításra és módosításokra nem tudok nyilatkozni, egyrészt azért, mert azokat még nem ismerem, másrészt mert mindez alapos megfon­tolást és megvitatást igényel. Bresxtovszky Ede: A közgyűlési ügyrend módosításáról szóló híreket blöíínek tartom. Ügy látszik, egyeseknek nincs más dolguk, mint ilyen .ötleteken törni a fejüket s komoly munka helyett újra felesleges időpocsékolásra igénybe venni a bizottsági tagok idejét és türelmét. Most már igazán elérkezett az idő, hogy végre komoly munkához lássunk. Sokkal nagyobb problémák várnak elintézésre. nem holmi ügyrendi módosítások, különben is mi tel­jesen meg vagyunk elégedve a mai ügyrenddel s ha csakugyan szóbakerülne, a leghatározottabban tiltakoznánk bármily pontja megváltoztatása ellen. Koznia Jenő: ■— Kétségtelen, hogy a jelenleg érvényben lévő ügyrend alapján lehetetlen a közgyűlés rendjét és munkaképességét biztosítani. Ezért nagyon helyesnek tartom az ügyrend revízióját s azoknak az intézke­déseknek kiküszöbölését, amelyek idejüket _ múlták. A legfontosabb az interpellációk előterjesztési idejének új megállapítása, mert meg kell szüntetni azt a lehe­tetlen állapotot, hegy 2 és fél órai tárgyalás után az interpellációk miatt meg kelljen szakítani a napirend tárgyalását. Nekem az a véleményem, hogy az inter­pellációk számára vagy egy külön napot kell szen­telni, vagy a napirend teljes letárgyalása utánra kell halasztani azok elmondását. Az elnök jogainak meg­védése érdekében is szükségesnek tartom több rend­szabály életbeléptetését. Mindenesetre előbb pártközi konferencián kell megbeszélni az egyes pontokon történő megvál­toztatásokat s remélem, minden párt örömmel fog hozzájárulni az ügyrend felfrissítéséhez. Kell-e új ügyrend a közgyűlésen ?-------------------------------------------------------------------­Mó dosítani akarják a közgyűlés tárgyalási rendjét. — Vélemények a módosításokról. Legmodernebb gyógy- 14 intézet sebészi és bel- U \„ ni inD 0 All ATHDIIIM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy­Г. rAJUK-OANA UK UM VAS-UTCA 17. sz. helye, vízgyógyintézet, nap­betegek részére ’111 Я Ш W W ■ ■ w Я Ш Ш Ш Я ■ Я W ■■■ w г í" d"l# Magánklinikai osztályon teljes ellátási díj napi 150.000 korona. ——^9 ^ ^ —

Next

/
Oldalképek
Tartalom