Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-21 / 29. szám
2 Független Budapest hagyták jóvá. Öt év óta hever elintézetlenül a belügyminisztériumban ez az akta s miután a főváros a törvény értelmében csakis .kormány- hatóságilag jóváhagyott alapszabályok alapján folytathat bármilyen üzleti vállalkozást, nyilván a pénzügyminiszter mutatta a legteljesebb tájékozatlanságot akkor, amidőn egy megjegyzéssel ennek az ügynek minden ódiumát a főváros nyakába akarta sózni a közvélemény előtt! Mérlegen. * * A községi takarékpénztárral úgy vagyunk, mint a vizbefuló az utolsó szalmaszállal. Amikor a főváros elvben elhatározta, hogy községi takarékpénztárt állít fel, a belügyi kormány oda- nyujtoita neki a mentőkötelet. Vigan voltak és már lubickoltak a tengerben a jóhiszemüek, holott a ravaszság ennél a mentésnél rögvest kiderült. Bizony nem volt mentőöv a mentőkötélhez s azóta hiába sülyedünk fokozatosan alább és alább, a belügyminiszter nem hajlandó megteremteni a mentőövet. Amiből aztán az is világos, hogy a bankokratáknak a legravaszabb szivük van, mert úgy okoskodtak, hogy minek mindjárt a szüle- j tésénél agyonütni a gyönyörű ideát, amikor ráérnek kiéh’ztetni akkor is, amidőn már fejlődésbe lendült. Ravasz kópék azok a bankdirektorok s főleg nagyon messzire elér a kezük! * * * • A főváros nagy gondot vett a fejére a Népoperával, de hiába akarnánk keményszivüek lenni, nem tudunk akkora ridegséggel elmélkedni ezen, mint azok, akik e kötelezettségekért szigorú megrovással illették a tisztelt tanácsot. Mi иду látjuk a helyzetet, hogy a Népopera, amin élt és vegetált, kultúrát csinált s amennyiben ez nem sikerült neki, mindenesetre kulturális hivatást igyekezett betölteni. Ha tehát pénzébe került a fővárosnak, megérte ezt az összeget az a tudat, hogy a főváros eminenter kuliurmisszióra áldozott. Kár ezért иду tüntetni fel a dolgot, mintha kidobta volna a tanács a N époperáért vállalt kötelezettségeket az ablakon s főleg veszedelmes precedens gáncsot vetni emiatt a ma uralkodó kommunális szellemnek, mert ugyanezek a gáncs- vetők vajh’ hányszor tapsoltak olyan tanácsi intézkedéshez, amelynek a kultúrához, sőt a közérdekhez semmi köze se volt ?! A Népoperára szükség volt s hogy szükség van ezután is, legfényesebb bizonyítéka, hogy az Opera bérli ki. Itt és ezzel azonban vége is szakad minden kulturális követelésnek. Ami ezentid következnék, — halljuk, hogy a szeptemberig járó fizetésüket a tagok a fővároson akarják behajtani, — épp olyan kevés köze van a kultúrához, mint a hajdúnak a harangöntéshez. A leg jogosabb magánérdek sem arrogálhatja magának azt a jogcímet, hogy a fővárost a hajótöröttek szigetének tekintse s a fővárossal fizettesse meg azt, amit a magánérdek keretei között nem tud behajtani. Mért ne I hinnők el, hogy a népoperái tagoknak szeptemberig valóban jár a gázsijuk, de mért legyen ehhez köze a fővárosi Wertheim-kas szánok ?! Hiszen minden kenyér nélkül maradi hajótöröttet igazán nem lehet a főváros nyakába varrni, amikor már nincs azon a nyakon' egy gornbostünyi hely sem, ahol egy-egy hajótörött ne terpeszkedne ! * * * Hire jár, hogy végre mégis kitelepítik a vurstlit is hogy modern külsőt kölcsönözzenek annak a vidéknek, ahol két gyönyörű alkotás, az állatkert és a Széchényi-fiirdő dominál. Nagyon okosan tennék ezt, mert a nép olcsó mulatási vágyának igazán mindegy volna, hogy hol szabad kitombolnia magát. Csak attól félünk hogy mire az ötletből terv lesz valóban, itt is annyi érdekszál fog összebogozódni, hogy a főváros tanácsa ember legyen a talpán, ha ezt a gordiuszi csomót kettévágni meri. Mert sima és korrekt kibogozásról — ugye kedves vurstli- hely-tulajdonosok — szó sem lehet ? ! * * * % Az alagút vámját tehát mégis el fogják törölni. Legalább arról szól a hir, hogy az állam hajlandó lemondani erről a jövedelemről. Szép, szép ez a váratlan engedékenység, de — úgy érezzük, — jó lesz bizonyos kétkedő fenntartással fogadni, mert minden bizonnyal valami olyan megoldási terv rejtőzik a homályban, amely a főváros kárára bőven kárpótolni tudná az államot. Ebben az esetben pedig inkább maradjon meg az alagútvám is, semminthogy újabb terhek özöne zúduljon a fővárosi polgárság nyakába. Mert az az adó, ami már megvan, sokkal mérsékeltebben fáj, mint az, aminek eshetőségére fogcsikorgatva gondol az ember. S ebben az esetben tényleg úgy áll a dolog, hogy jobb ma az a veréb, amelynek árát már ismerjük, mint holnap az a túzok, amelynek a kincstár mai mohósága fogja megszabni az, értékét! . . . Szent István-nap és idegenforgalom. A főváros készülődései. Szent István napjának közjogi jelentősége egykoron országos kötelezettséggé tette azt, hogy ezen a napon minden épkézláb embere az országnak felránduljon Budapestre. Esztendők óta azonban ez a kedves és a fővárosnak nagy hasznot hajtó szokás kezd veszendőbe menni ugyannyira, hogy a főváros tanácsa most a fejébe vette, hogy mindenféle eszközzel visszacsalogatja ide a hűtleneket s augusztus húszadikát ismét azzá az ünneppé teszi, amely a főváros idegen- forgalmának valaha a legnagyobb értéket jelentette. A készülődések között, amikkel a tanács ezt a célt el akarja érni, igen sok helyes és célhozvezető eszköz van s főleg nagyon okos és üdvös ötletnek kell elismerni, hogy a külföldön elhelyezett reklámok úgy tüntetik fel a magyarok nemzeti ünnepét, mintha látványosságokban a francia nemzeti ünneppel, julius tizennegyedikével is vetekedhetne. Egészen bizonyos, hogy ezeknek a reklámoknak meg is lesz a hatása, de meggyőződésünk, hogy csak egyetlenegyszer. Mert az a külföldi, aki e reklám nyomán ide el fog látogatni, soha többénem teszi be majd a lábát Budapestre, dacára annak, hogy itt mindazt meg fogja találni, ami egy fürdővárosban s egy világvárosban érték az idegen számára. Gyors elhidegülésének az lesz a közvetlen oka, hogy a pesti uzsora minden eszközzel arra fog törekedni, hogy egyszerre fossza ki, a szállodában hatszoros árakat, a vendéglőkben és mulatóhelyekben minden lépésért hihetetlen összegeket fognak követelni tőlük s hiába fogják csikorgatni a fogukat, ez ellen nem lesz más védekezésük, minthogy soha többet be se tegyék a lábukat Budapestre. Mindaddig, amig a főváros a rendelkezésére álló eszközökkel meg nem teremti az egészséges idegenforgalom létalapját, vagyis amig nem szünteti meg a pesti uzsorát, gondolni sem lehet komolyan arra, hogy Budapesten olyan idegenforgalom fejlődjék ki, amely ennek a városnak reális jövedelmet jelenthessen, Hogy mennyire igazunk van, amikor ebből a nézőpontból biráljuk el a Szent Ist- ván-napi készülődéseket, erre nezve hivatkozhatunk már arra is, hogy a főváros hiába fordult a szállodásokhoz azzal a kéréssel, hogy erre az időre olcsóbb árakat szabjanak meg. A szállodások észrevehető hidegséggel kezelték ezt a kérést, ami annyit jelent, hogy ármérséklésre semmiesetre sem hajlandók, legfeljebb annyit tesznek meg, hogy az önkényes áremeléstől, amire titokban erősen készülődtek, eloltanak. Ez persze csak'egyik szimptomája annak az uzsorának, amely Budapesten egyenesen számit arra, hogy a főváros tanácsóinak Szent István-napi készülődéseit a legperfidebb fosztogatással avassa a maga örömünnepévé. S épen azért, mert ettől félnek a kellően felvilágosított külföldiek és magyarországbeliek is, semmi bizodalmunk nincs ahoz, hogy a tanács igyekezetének valami kézzelfogható eredménye lehessen. kötvények a legelőnyösebbek eiet-, tűs-, baleset, ssavatossági-, betöréses- lopás elleni, üveg-, jég- és állat-bistositásoknál Felvilágosításokkal, prospektusokkal és díjajánlattal szívesen szolgál a Általános Biztosító R.-T. igazgatósága Budapest, VII. kér., Károly-körut 3. saám. , Telejon: 153-98,2-11,2-12 Kartellen kívül it a társaság képviselőségei Részvénytöke 6.000,000 korona. J am ortaág minden résaiben. Összes biztosítékok 22 millió korona^ ffuPCÁQIA ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ TISZTIT! Gyű. jtötel epek a székesfőváros minden részében. Gyár és főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 35—37. Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45 128—13.
