Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-23 / 4. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST 3 idő kérdése. Ha jól emlékszünk, a polgár- mester nehány év előtt megbízást adott a kérdés tanulmányozására. Úgy látszik, még ma is a tanulmányozás stádiumában vagyunk, pedig itt az élet parancsoló szüksége minden tanulmányozást czéltalanná tesz. A bekapcsolást végre meg kell kezdeni, ha. nem is egycsapásra és valamenyi községre nézve. Az Erzsébet királyné-útja ahol végződik: ott kezdődik a Széchényi-telep, amely az Angyalfölddel van összépitve. A Széchényi-telep és az Angyalföld viszont Palota-Újfaluval határos, amely a régi Rákospalotával képez egységes községet. Kezdjük meg a bekapcsolást ebben az irányban. Azután jöhet Kispest, amely szintén csaknem szakadatlan épületsorokkal van a fővároshoz hozzátapasztva: egyfelől az Üllői-ut mentén, másfelől Kőbányánál. Újpest bekapcsolása már valamivel bonyolultabb probléma, mert nehány év előtt nagyközségből rendezett tanácsú várossá lett, ami a belügyi kormányzatnak bölcsességére nem vet valami túlságosan jó fényt. Azután jöhetnének fokonként a második övezetben fekvő községek: Soroksár, Szt.-Lőrincz, Megyer, Budafok, Csepel. Ezt a dolgot végre erős kézzel meg kell ragadni. Ne tanulmányozzanak, ne készülődjenek, hanem csinálják meg azt, ami elmaradhatatlan. A székesfővárosnak nem válik hasznára, hogy területileg oly részek vannak tényleg hozzákapcsolva, amelyekre a fővárosi hatóság jogköre ki nem terjedhet. A szomszédos községeknek közigazgatása, jogrendje, közbiztonsága: egyáltalán nem mintaszerű. Mentül tovább halogatjuk a bekapcsolást, annál több és több akadálya lesz a jövőben. Ne várjuk meg, amig valamennyi község Újpestté növi ki magát; mert egy 70—80.000 lakost számláló város bekapcsolása sokkal nehezebb, mint egy kisebb község bekebelezése. Nagy-Budapest teljesen megérett. Ezt az érett gyümölcsöt szakítsuk le a fájáról. Ä budapesti függetlenségi párt gyásza. Gilámji János tanár, a VII. kér. függ. párt al- elnöke elmúlt csütörtökön hosszas szenvedés után elhunyt. Haláláról a függetlenségi párt a következő gyászjelentést adta ki : A VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör elnöksége és választmánya mélységes gyászszal és fájdalommal jelenti, hogy Gilányi János tanár) a pártkor érdemes alelnöke csütörtökön este p27 órakor hosszantartó, kínos szenvedés után meghalt. Fiatalon, élte derekán, alig 34 esztendős korában ragadta el a halál körünkből. Pártunk erős oszlopát veszti benne. Jelleme, tiszta erkölcse, elvhűsége, odaadó baráti érzése : a közszeretetnek, a közbecsülésnek magas-fokára emelték őt. Fenkölt gondolkozásáért tiszteltük, nemes lelkületeért és szive jóságáért szerettük. Az önzetlen barátság mintaképét siratjuk benne, aki hatalmas munkásságot fejtett ki már pártunk bölcsőjénél és buzgó munkásságát nem tagadta meg tőlünk pártunk érdekében élete utolsó órájáig. A koszorút, melyet homlokára illeszthettünk volna az élőnek, tegyük le drága halottunk koporsójára. Amit az élő ember bámulatos szerénysége mindig elhárított magától, — érdemének elismerését rójuk le immár halott barátunk sírjánál. Szombaton, január 21-én délután l/z3 órakor temetik drága barátunkat а IX. kerületi Szvetnay-utcai 42—44 sz. halottas- házból a rákoskeresztúri uj temetőbe és a végtisztességben pártunk testületileg vesz részt. Legyünk ott mindnyájan, kik baráti érzésben és szeretetben összeforrtunk a megdicsóülttel. Budapest, 1911. január 20-án. А VII. kér. függetlenségi és 48-as pártkör elnöksége és választmánya. Gilányi János tanárt, а VII. kér. függ. és 48-as pártkör alelnökét, szombat délután temették a Szve- tenay-utczai halottasházból, óriási részvét mellett. A temetésen testületileg vettek részt: а VII. kér. függ. és 48-as pártkör Gróf Batthyány Tivadar elnök vezetése mellett, а VI. kér, felsőkeresk iskola, valamint a Wesselényi utczai polg. iskola tanári kara és tanuló ifjúsága, а VII. kér. 2. számú iskolaszék, a Tulipán Szövetség Védőegyesület, valamint a Deák Ferencz páholy, amelynek a megboldogult tagja volt. A gyászközönség soraiban megjelentek : Kovács Antal kur. bíró, Dr. Demjén Géza, főv. tanácsjegyző. Battenberg Lajos posta- és távirda tanácsos és még rendkívül sokan az elhunyt tisztelői sorából. Elsőnek a függetlenségi párt nevében Földiák Gyula beszélt, utána az elhunytnak tanártársai és tanuló ifjúsága nevében Dr. Bakács István tanár, majd az iskolaszék nevében Gellért Jenő tanár búcsúztak az elhunyttól Amikor a halottas menet megindult, a kivonult tanulóifjúság sorfalat állott az Üllői-ut mindkét oldalán és mikor a halottas kocsi a sorfalat elhagyta az ifjúság zárt sorban gyalog követte a menetet. Kint a rákoskeresztúri temetőben, ahol a szfőváros tanácsa a megboldogultnak díszsírhelyet engedett át, a Deák Ferencz páholy nevében Dr. Lukács István, utána az elhunyt leghívebb barátai nevében Dr. Somogyi Lajos mondtak búcsúztatót. А VII. kér. függ. és 48-as párt elhunyt alelnökének emlékét akként fogja megőrizni, hogy a kör nagy terme részére megfesteti az elhunyt arczképét és minden esztendőben a megboldogult halála napján koszorút fog helyezni sírjára. FfíV által biztosan ше» győződni, fcljjf ftlJbll&i hogy legjobb a szabályozható nyakböségü férfiing. Ajánlja Vértes és Sebestyén Budapest, Muzeum-körut 15. ARANYOSSI ANDRAS vadkereskeüö Teiefon 85-94. IV. kér., Vámház-körut 2. szám. Telefon 170 Központi Vásárcsarnok 57-58. sz. Mindennemű vad- és vadszárnyas, АIЯПíttfltfltt IRQ fi nemkülönben vágott baromfi kapható. Hia|lluaiUH_IOaU. Ä hétről. Az elektromos telep ügye. A székes- fővárosnál tudvalevőleg már működik a gáz- bizotlság, amely a légszeszkérdést előkészítette és ezentúl a gázmüvek szervezetében is fontos helyet tölt be. Ez a bizottság teljesen megfelelt a várakozásnak és tényleg kitünően működik. Minthogy a főváros egy villamossági telepet is létesít, most a tanács azt az előterjesztést teszi a közgyűlésnek, hogy ennek előkészítésére is a gázbizottság mintájára küldjön ki vegyes bizottságot. A külön bizottság eszméje nem helyeselhető, mert semmi értelme sincs annak, hogy a villamvilágitás ügyét egészen kiszakítva, a gázbizottságtól egészen függetlenül kezeljék. Éppen ezért alkalmasabb volna a gázbizottságra bízni az elektromos telep előkészítésit is és legfeljebb ha néhány villamossági szakember bevonása szükséges, ezekkel egészítsék ki a gázbizottságot. Az elektromossági müvet pénzügyi és czélszerü- ségi szempontokból amugyis a gázmüvekkel - kapcsolatosan a gázgyárak telkén kell létesíteni. Ez a telep a főváros közvilágítási intézményeinek egyik koordinált részét képezné, amely egységes vezetés alatt kell hogy álljon. A gazdaságosság ezt az egységes kezelést feltétlenül megköveteli, mert természetes, hogy a termelés költségei sokkal csekélyebbek, ha az igazgatás és anyagbeszerzés közösen történik. De szükséges ez a természetes egység annálfogva is, nehogy a két községi üzem egymással rivalizáljon és egyiknek az érdeke a másikkal összeütközésbe kerülhessen. Gáz és villamosság ma a világosság terén a legnagyobb konkurrensek, nem lehet tehát megengedni, hogy a 40 milliós kiadással létesített gázüzem jövedelmezősége egy másik üzem által veszélyeztessék. Itt az egymással szemben álló erők czélszerü kiegyenlítésére van szükség; ez a kiegyenlítés pedig másként nem történhetik, mint úgy, ha a főváros közvilágítási üzemei egymást kölcsönösen támogatják és kiegészítik. És mert külön elektromossági üzem nem képzelhető el, külön elektromos- sági bizottságra sincsen szükség. Mi is igen sürgősnek látjuk az elektromossági telep kérdését, de ennek sikeres megoldására teljesen képesnek ismerjük a gázbizottságot. Még egv bizottságra igazán nincs szükség. A várositás komikuma. A köztisztasági bizottság legutóbbi ülésén furcsa dolog pattant ki. Bejelentették ugyanis, hogy a köz- tisztasági hivatal a munkások részére egy czipőmühelyt állit fel. A hivatal ezt azzal indokolja, hogy a vállalkozótól beszerzett czipők rosszak és drágák. Ennek józan logika szerint az volna az orvossága, hogy tessék a munkák kiadásánál megbízható czégekhez fordulni és a beszállított czipőket alaposan megvizsgálni még az átvétel előtt, de nem az, hogy a főváros maga azonnal rendezkedjék be czipők gyártására. Mi elejétől fogva lelkes szószólói vagyunk a községi üzemnek és örömmel üdvözöltük a gázgyárak megváltását, a lakásépítési akciót, a kenyérgyár létesítését, a vásárpénztár községesitését. Hívei vagyunk és maradunk a kommunalizálásnak mindig, amikor valamely nagy üzem várositásáról vagy létesítéséről van szó. Azt azonban már nem helyeselhetjük, hogy a főváros minden—bármily csekély — szükségletét saját maga ál- lisja elő. Az utczaseprők és munkások czipő- szükséglete semmi esetre sem akkora, hogy egy nagy gyári üzemet foglalkoztatna. Lehetetlen tehát, hogy a főváros ezeket a czipőket olcsóbban állítsa elő, mint a nagy fejlettségű és az osztrákokkal szemben is teljesen versenyképes magyar czipőipar De ettől a szemponttól el is tekintve, a fővárosnak nem szabad a kisiparral versenyre kelnie, amikor folytonosan a kisiparok pusztulásáról kesergünk és a képviselőházban egyre ostromolják a kormányt,’hogy a hadügyi vezetőségtől kisiparunk számára csikarjon ki mentői több szállítást. Ha ma czipőmühelyt létesít a főváros^ holnap ugyanolyan joggal állíthat fel szabó- műhelyt és más egyéb ipari vállalatot; ez pedig abszurdum és nevetségessé teszi végeredményben a kommunalizálás elvét. Ezért a közgyűlésnek állást kell foglalni az ellen, hogy egyes városi tisztviselők minden áron üzemet teremtsenek csak azért, hogy ők is valamely
