Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-23 / 4. szám
I г'' 2 egymagában mintegy évi 210.000 koronába kerül. Hol van még az olajozás egyéb költsége ? Már pedig maga a tanács is jól tudja, hogy a portalanítás szükségességének egyik főoka az automobilozásban rejlik. Hiszen ezt hivatalos közeg kifejezetten konstatálja. A tiszti főorvos abban az előterjesztésében, amelyben a makadám-utak portalanjtasáirak. közegészségügyi szempontból való szükségességét kifejti, szószerint ezt mondj'**; ‘»Siettette ezeket a kísérleteket az automobil-használatának rohamos el terjedése. Köztuőóraásuugyanitf, hogy a gyorsan haladó automobil' a makadám- utakon igen nagy port ver fel “ A 'tiszti főorvos e kijelentéséről mindenki meggyőződhetik a »Fővárosi Közlön}r« 6 ik számából, melynek 155-ik oldalán аЗ-ik bekezdés végső passzusa gyanánt foglaltatik ez a vélemény. Klasszikus tanú bizonyítja tehát, hogy a portalanítás szükségességének legfőbb előidézője az automobilozás. És ha ez a sport, ez a nagyúri passzió nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a főváros évente legalább is egy negyedmillió koronái kénytelen áldozni az utak portalanítására, úgy tisztelettel kérdjük minden elfogulatlan embertől: vájjon nem igazságos, nem méltányos és jogos-e, hogy ezek az urak legalább részben hozzájáruljanak a passziójuk által a fővárosnak okozott kiadásokhoz? Mily véleménnyel legyen a főváros lakossága a törvényhatóságról, amely 50.000 koronás kiadástól félti a nagyurak zsebét, amikor azt kell látni, hogy ugyanezek az urak tesznek szükségessé a közpénzekből — tehát a legszegényebb polgár adófilléreiből is — egy évi 250.000 koronás kiadást? Hát szocziális adópolitika ez ? Lehet-e ez megnyugtató és nem inkább fellázító, ha azt kell látnia a közönségnek, hogy a városatya urak az önmaguk zsebét kímélik, amikor a maguk becses tüdejük érdekében az általuk felvert por lekötésére a fővárossal negyed- milliót dobatnak ki. lávol áll tőlünk, hogy a közgyűlést megvádoljuk ily kicsinyes, önző szempontokkal. Meg vagyunk róla győződve, hogy a városatyák az automobil-adó kérdésében legjobb meggyőződésük szerint fognak szavazni. De minden félreértés és utólagos meggyanu- sitás elkerülése végett joggal elvárhatja a főváros közönsége, hogy azok a városatyák, akik egyúttal automöbiltulajdonosok, az automobil-adó kérdésében ne szavazzanak. Nem a jog vagy a törvény kérdése ez, hanem a delikatesz és az illendőség dolga. Nem szavazhat az automobil-adó ellen az a városatya, akinek magának van automobilja, mert különben azt fogják róla mondani, hogy szavazatában a saját zsebérdeke vezette. Pedig az automobiltulajdonos városatyáknak a száma elég tekintélyes. Hamarjában a következő listát állítottuk róluk össze: Brüll Alfréd, Dr Bayer Dezső, Dr. Bródy Samu, Elek Pál, Erényi Béla, maróti Fürst László, Fodor FÜGGETLEN BUDAPEST István, Fleischl Sándor, Dr. Gschwindt György, Gerlei Lajos, br. Herzog Péter, br. Hatvani Deutsch Sándor, Hűvös Iván, Dr. Hainiss Géza, Kaszab Aladár, Légrády Imre, Lánczy Leó, br. Madarassy Beck Gyula. Posner Alfréd, Flicker István Schiffer Miksa, Tihanyi Károly, Urhán Adolf, Weisz Manfréd, Wodiáner Artur, Wodiáner Hugó. Az a székesfőváros, amely joggal dicsekszik el azzal, hogy egészséges és becsületes Iszőcziális politikát folytat, maradjon ezúttal isühű. az elveihez és adja vissza az ügyet a taóac.s#ak azzal az utasítással, hogy az automobil-adó behozataláról szóló javaslatát záros határidőn belül terjessze a közgyűlés elé. Ä népszámlálás és Nagy-Budapest. A népszámlálás eredményéről az ország különböző részeiből érkeznek hírek és a főváros lakosságának összeszámlálásáról is közöltek itt-ott adatokat. Ezek egyáltalán nem tarthatnak számot a hitelességre, mert az eredmény csak e hó végén lesz hozzávetőleg ismeretes. Annyit azonban már most is sejtetni engednek, hogy az a nagy szaporodása Budapest lakosságának, amelyet az utóbbi évtizedek fejlődésére támaszkodva elvártak, aligha következett be. A népszámlálás eredménye korántsem fogja Budapestet a milliós városok sorába emelni és el lehetünk rá készülve, hogy az összeszámlálás után Budapest lélekszáma 900.000-en alul marad. A népszámlálás ez eredményéről azonban következtetést vonni a főváros fejlődésének és a lakosság elszaporodásának lassú menetére: nagy tévedés volna. A tény az, hogy a népszámlálás egyáltalán nem tükrözheti vissza a lakosság szaporodásának igazi képét. Ezt a képet azok az adatok fogják igazában megvilágítani, amelyeket a népszámlálás a főváros körül fekvő szomszédos községek lakosságának számáról állapított meg. Egészen biztosra vehető, hogy ezeknek a községeknek a lakossága óriási mértékben szaporodott meg, amely nemcsak az országos állapot, hanem az összes magyar városok^aránv- számát is, főleg pedig a budapesti szaporodás százalékos arányszámát nagy mértékben felülmúlja. Ennek a tünetnek a valódi jelentősége pedig az, hogy valójában a főváros népessége szaporodott. Mert köztudomású, hogy egyrészt a fővárosi lakásviszonyok egészségtelen fejlődése: a lakáshiány és a lakásdrágaság a főváros lakosságának elég jelentékeny részét kiűzte a perifériákra; másrészt pedig a bevándorlók nagyrésze is, amely természetszerűleg a kevésbbé vagyonos réteghez tartozik, szintén a környékbeli községek olcsóbb lakásaiban lelte otthonát. így tehát az az adat, amelyet a nép- számlálás eredményez Budapest lakosságáról: egyáltalán nem adja vissza a lakosság igazi szaporodásának valóságos koeíicziensél. Újpest» Rákospalota, Palota-Újfalu, Kispest, Erzsébetfalva, Csepel, Rákosfalva, Mátyásföld, Soroksár Szt-Lőrincz, Széchenyi-telep, Kistétény, Budafok : tízezrével ád hajlékot olyanoknak, akiket hivatásuk, mesterségük, foglalkozásuk a fővároshoz fűz, és akik ennélfogva minden tekintetben a főváros lakosságához tartoznak. Mily értelme van annak, hogy ezeket a községeket, amelyek valójában nem külön községek, hanem Budapest külvárosai, mesterségesen elkülönítik közigazgatásilag a fővárostól? Hiszen ezeknek legnagyobb része már külsőleg is hozzá van nőve Budapesthez, a melynek épületei szomszédosak az illető községek határával. Mindezek a fővároshoz tartoznak, lakosságukat a főváros táplálja munkával és jövedelemmel és viszont a főváros kereskedelmi és forgalmi életét e községek lakossága élénkíti. Gyermekeik itt járnak középiskolába, a csal ádapaBudapesten jár hivatalba, üzletbe és munkába. Vájjon nem mesterséges tehát ez az elkülönítés, amellyel a főváros testének ezeket a végtagjait elszakítjuk Budapest törzsétől ? Itt nem statisztikai okoskodásról van szó, hanem arról, hogy azt amit a fejlődés és az élet szervileg a fővárossal kapcsolatba hozott, azt az emberi intézményekkel és a közigazgatással ne tartsuk továbbra is elszakítva a fővárostól. Nagy-Budapest ideje elkövetkezett. Egyenesen nevetséges, hogy székesfővárosunkat valóságos művészettel kisebbé teszik, mint amilyen valójában. Hiszen csak Újpestnek és Rákospalotának van legalább 100.000 lakosa, akik közül legalább 30.000 olyan, aki egykét évtized alatt a fővárosból költözött ki oda. Hogyan mulassa a népszámlálás a főváros állapotának igaz képét, amikor a lakás véletlen helyi körülménye folytán ezek a levezető csatornák, természetszerűleg mind nagyobb számú embertömeget vonnak el. Egv nagyváros extenziv fejlődése épen abban áll, hogy a határok egyre ugv kiljebb tolódnak, a közlekedés egyre távolabbi helyeket kapcsol hozzá a városhoz, hogy tehát a városi élet hullámverése mind távolabbra és távolabbra hat el addig a pontig, amig elér már fennálló egyéb községekhez, amelyeket a nagyváros óriási gyomra idővel felemészt. Ennek a természetes és szükségszerű folva- matnak útját állani nem szabad és egyenesen nevetséges, mert hiszen a fejlődés során el kell jutnia a nagyvárosnak a szomszédos községek határáig és a mesterséges külön választás fenntartásával egyszerűen lehetetlenné volna téve a város további fejlődése. A beékelt lóverseny teret vagy városligetet még csak kereszliilugorhatta a főváros a maga óriási fejlődésével. Ámde Rákospalota, Újpest, Kispest felé ez óriási községek a további fejlődésnek gátat szabnak. Nem marad tehát más hátra, mint hogy ezeket a községeket, amelyek már össze vannak nőve Budapesttel, közigazgatásilag is bekebelezzük. Nagy-Budapest létesítése tehát csak az KOVAU) Első magyar borotva-köszöriiide! Az összes finom aczéláruk. Szolingeni borotva 3 K., Svéd 4 K., Angol 5 K., használatra kész,^ jótállás mellett, haj- és szakállvágógépek, ollók, zsebkések, konyha- és mészáros kések és kertészeti czikkek nagyraktára. Árjegyzék ingyen. Dreszmann Károly, Budapest, VII., Erzsébei-körut 24. sz. T.TISZTIT! Gyár és főüzlet: j m M шаш m m m m Budapest, VIL, Szövetség-utcza 37. Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében — Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.
