Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-12 / 37. szám

2 FÜGGETLEN BUDAPEST A szegénysegélyezés rejtelmei. — Bizonyítékok ­Lapunk múlt számában megírtuk, hogy a VII. kerületi elöljáróság egy nagy lábon éló, költekező elegáns hölgyet segélyez havonta 15 korona szegénysegélylvel. Reá­mutattunk arra, hogy a szegénysegélyezés ily helytelen kezelése nemcsak igazságtalan­ságot, hanem veszedelmeket is rejteget, mert joggal háborodnak fel a segélyezésre rá­szorulók, amikor azt látják, hogy a részükre rendelt pénzből nagyvilági hölgyeknek jut­tatnak adományokat. Ez a közlésünk min­denfelé nagy feltűnést keltett és adataink súlya alatt a VII. kerületi elöljáró szüksé­gesnek tartotta, hogy a nyilvánosság előtt az elöljáróság ellen emelt vádunkkal szem­ben védekezzék. Kiss Ferencz dr. elöljáró az »Uj-Hirek«-ben részletesen nyilatkozik az ügyről és azzal védekezik, hogy a mi köz­lésünk nem felel meg a valóságnak. Azt állítja, hogy Kolesza Jánosnét férje elhagyta, nem segélyezi és hogy á nő a legnagyobb nyomorban van. A segélyezés előtt az elől­táró kiadta az ügyet a szegényügyi bizottság egy tagjának, aki ulánajárt Koleszci Jánosné vagyoni viszonyainak és megállapította, hogy az asszony helyett — aki albérletben lakik — a rokonsága fizette a lakbért, de azt is megvonták tőle, úgy hogy most is adós a házbérével. A férje tönkrement gépészmér­nök, aki családját nem segélyezi, és az asszony ezért nagy nyomorban szenved. Egv fővárosi tisztviselő Kiss Ferencz állítása szerint mindezek valóságáról szintén meg­győződött, és ezért utalványozott Kolesza Jánosné részére az elöljáró havi 15 korona segélyt, mely összeget Kolesza Jánosné min­den hónapban fel is vett. Kiss Ferencz dr. elöljáró tehát meg­erősíti, mindenekelőtt azt a tényt, hogy Kolesza Jánosné az elöljáróságtól havi 15 korona segélyt kapott. Az elöljárónak min­den egyéb állítása a segélyezed nő nyomo­rára és helyzetére vonatkozólag ellenkezik a valósággal. Kiss Ferencz elöljáró nem győződött meg személyesen az ügy miben­létéről és mégis reánk meri fogni, hogy valótlanságot állítottunk. Az elöljáró ur taga­dásával szemben mi most már a legapróbbra kiterjedő'■ bizonyítással élünk és kimutatjuk, hogy Kolesza Jánosné nemcsak, hogy nem szorult segélyre, hanem nagy jólétben, egye­nesen fényűzően élt a segélyezés egész ideje alatt. Mindazok, akik közvetlen közelből figyel­hették meg Kolesza Jánosné életómdját, akik vele nap-nap után érintkeztek, egvbehang- zóan kijelentik, hogy az elöljárónak nincs igaza, mert Koleszáné a legnagyuribb életet folytatta. E kijelentéseket a következőkben adjuk. Molnár Jánosné az Aréna-ut 7. számú ház házmesternője, ahol Koleszáné teljes há­rom éven át lakott és ahonnét csak most augusztus 1-én hurczolkodott ki; a követke­zőket mondja és hajlandó a hatóság előtt vallani: „Kolesza Jánosné három évig lakott házunkban, mint főbérlő. A házbért mindig a legpontosabban fizette, soha egy napig hátra­lékban nem volt. Olyan költekező életmódot folytatott, hogy az a ház 40 lakója körében állandóan közbeszéd tárgyát képézte. Az urá­tól soha elváltán nem élt, a legjobb egyetér­tésben éltek együtt. Én magam is lépten- nyomon tapasztaltam Koleszáék gavallérsá- gát. Kapupénzül mindig 30 krajczárt adtak és most legutóbb julius 1-én Koleszáné 10 forintot adott nekem ajándékba. A vicze- házmesternének — akivel az uzsonnához való kifliket hozatott — minden alkalommal 20 krajczárt adtak. A szomszéd vendéglőből étkeztek igen előkelőén és mindig a pinczér hozta fel lakásukra az ételeket. A nő feltűnő elegáncziával öltözködött, és maga a férj mondotta nekem, hogy neje kalapja 140 márkába került, de Pesten 200 koronáárt sem kaphatná meg“. Molnárné mindezeket egy a házbandakó állami tisztviselő neje jelenlétében mondotta el, aki mindezeket a tényeket a maga részéről is megerősítette. A polgármester urnák e hölgy nevével szívesen szolgálunk. Schmidt Konrád vendéglős neje (Aréna-. ut és Tököly-ut sarkán) kijelenti, hogy Koleszáék gyakran jártak a vendéglőjükbe és sűrűn hozattak onnan ételt és italt. Igen drágán étkeztek és a pinczéreket állandóan valósággal tömték borravalóval. Férj és fele­ség mindig együtt jöttek, együtt mentek és igen jól éltek egymással. Szűcs István főpinczér Schmidt Konrád vendéglőjében megerősíti mindezeket és azt mondja, hogy volt nap, a mikor ő egymaga Koleszáéktól egy forint borravalót kapott, Tíz krajczárnál kevesebbet azonban soha­sem kapott. Koleszáék augusztus 1-én az Aréna-ut 7. szám alól a Jókai-ut 10. száma alá nyári lakásba költöztek havi 45 frt bérösszegért. Ennek a háznak a házmesterre egy pósta- szolga ugyancsak megerősíti, hogy Koleszáék igen pazar és fényűző életmódot folytatnak és szeptember 3-án együtt Berlinbe utaztak. A nyári lakásban velük lakott Koleszáné édesanyja, egy Barabásné nevű asszony, aki elmondotta a házmesternek, hogy leánya augusztus havában tízezer koronánál többet költött el Budapesten. A házmester még elmondotta, hogy a pár igen sokszor pezsgő­zött és egyáltalán igen nagy lábon éltek. Mindezen nyilatkozatokból bizonyos, hogy Kiss Ferencz elöljárót félrevezették, amikor Iioleszánét segélyre szoruló szegény asz- szonynak mondották. Az elöljáró kötelessége lett volna, a dolog végére járni. Ő azon­ban kényelmesebben fogta fel a hivatását és egyszerűen megakart bennünket hazud­tolni. Még azt a szellemes vicczet is meg- koczkáztatta, hogy az asszony butonja a Palais Royalból való. Ebben a feltevésében is téved az előjáró ur, mert Koleszáné az adókivetési bizottság előtt kijelentette, hogv briliáns fülbevalóit egy rokona most váltotta ki a zálogházból. Az elöljáró ur által köz­pénzen segélyezett hölgy, tehát valódi briliánst hord a fülében. Kiss Ferencz elöljáró úrral pörünket ezzel befejeztük. 0 a saját maga tényében biró nem lehet. Kimutattuk, hogy a legpa- zarabb életmódot folytató nőt a főváros pénzéből szegénysegélyben részesítette az elöljáróság. Itt vagy bűnös szándékosság, vagy vétkes könnyelműség játszik közre és ezért a polgármester kötelessége az ügyben szigorú vizsgálatot indítani. A tényállás egészen tiszta. Egy jólétben élő nő kapott a VII. kerületi elöljáróságtól havi 15 korona szegénysegélyt. Ki kell deríteni, hogy miért kapta, ki által kapta és ki a hibás abban, hogy ez a visszaélés megtörténhetett, a közönség körében amugyis a legkülönbözőbb dolgokat regélik a fővárosnál uralkodó protekczióról és nepotizmusról. Lehetetlenné kell tenni a jövőben, a múltra nézve pedig meg kell torolni, hogy a szegényeknek szánt segély­pénzek pezsgőző és jólétben dúskáló divat­hölgyeknek jussanak. Itten nem használ a tagadás. Az elöljáró ur feleljen ezért a botrányért! f Pfftf UkéHlPÍ által biztosan meg- fog győződni,^ [ hogy legjobb a szabályozható I £ nyakböségii férfiing. Ajánlja Vértes és Sebestyén j Budapest, Muzeum-körut 15. \ Lányi Mór gyásza, Lányi Mórt súlyos csapás érte. A sors kegyetlensége elszólitotta az élők sorából szeretve féltett egyetlen leányát Magdát. A mélyen lesujlolt apát vigasz­talni nem képes barátainak, tisztelőinek, őszintén mélyen érzett részvéte, csak az idő fogja enyhíteni mély fájdalmát, és az a munka amelynek embere a gyászba borult férfiú. Lányi nemcsak a családjáé, reá szeretettel és reménységgel tekint egy nagyobb tágabb család: a független érzelmű polgárok ezrei, kik a kiváló férfiút becsülni és szeretni megtanulták. Ez a közbizalom és közszeretet segíti fájdalmát viselni, ez fogja állandóan fülébe kiáltani, hogy kötelességek várnak reá, amelyek teljesítésében, a gyász, a fáj­dalom meg nem akaszthatja. Lányi Mórra, ha nem is tagja jelenleg az országgyűlésnek, a függetlenségi eszme szolgálatában nagy hivatás és nagy jövő vár. A székesfőváros VII. kerületének függetlenségi pártja, amely­nek Lányi Mór az elnöke és amelyhez a szeretet benső kötelékei fűzik a mélyen sújtott apát, szerdán este rendkívüli választmányi ülést tartott, amelyben elhatározták, hogy a párt testületileg' vett részt a temetésén, a ravatalra koszorút helyez, és részvétének jegyzőkönyvi kivonatban ad kifejezést a gyászoló család előtt. Első magyar borotva-köszörűidé! Az összes finom aczélárnk. Szolingenv borotva 3 K., Svéd 4 K , Angol 5 K., használatra kész, jót­állás mellett, haj- is szakállvágógépek, ollók, zsebkések, konyha- és mészárosjkések és kertészeti czikkek nagyraktára. Árjegyzék ingyen. Ereszmann Károly, Bmdapesi, ШS., Erzsébet-korúi 24. sz. Berketz István utóda kelme-, selyemfesti) és vegytisztitó-gyára------ Budapest, Kinizsi-utcza 14. szám. #> * X ■ - ■ 7 Vidéki megbízásokat pontosan teljesít. Uzegtulajdonos s KOVÁCS ENDRE. Telefon 63—36. Telefon 63 — 36. Gyiijtőtelepek : VI., Váczi-utcza 51. V. , Lipót-körut 16. VI. ,lzabella-utcza 66 VI., Gyár-utcza 23. VI. , Aiulrássy-ut 50. VII, Rákóczi-ut 78. Vili., Üllöi-ut 30. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom