Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-28 / 48. szám
V. évfolyam . 1910. november 28. 48. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ Ä Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ... ................................ 10 korona. Fé l évre .............................................. 5 „ Fősz erkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—85. A bűnbak. Ha politikusok összevesznek, városatyák hajbakapnak: ki az, akit a végén mindig egyesült erővel ütnek? A sajtó. Amikor valakinek vagy valaminek az igazát kell kiküzdeni, kihez fordulnak egyaránt politikusok, városatyák, kereskedők, orvosok, ügyvédek, gazdák, tisztviselők, tanárok? A sajtóhoz. n:s kit szidnak a védelembe vett érdek összes ellenesei? A sajtót. Valahányszor bajba jut a közéletben szereplő egynémely férfiú, rögtön bűnbakot talál a sájtóban, amelyet roppantul tisztel, amikor szüksége van rá, de vásárol, kicsinyei és átkoz: amikor vele szemben alkalmazza a kritika jogát! Hecht Ernő ügyvéd és városaiya sokkal kisebb tényező, semhogy árthatna vagy használhatna annak a hatalomnak, amely az egész kulturvilágban uralkodik. Ez a hatalom a nyomtatott betű, mely Gutenberg óta hordozója az emberi haladásnak. Hiába rugaszkodik ez ellen egy-egy parányi felfuvalkodott nagyság. A sajó minden kicsinylés és siránkozás ellenére folytatja hivatásának teljesítését és kifejezője marad a közvéleménynek, ostorozója a kinövéseknek és szigorú kritikusa a társadalom ama támaszainak, akik ügyeskedéssel és nem mindig képességeik és érdemeik arányában bizonyos szerepkört tudtak magukhoz ragadni akár a politikai téren, akár a kommunális életben. Ha van hibája a sajtónak, úgy ez elsősorban az, hogy mindenféle kiskaliberű, de jó hangszálakkal, erős könyökkel és a stréberkedés minden fegyverével megáldott törpéket jóakaratból, elnézésből nagygyá növeszt publiczitásának erejével. És amikor daczára a mostani törpe törpesé- gének foglalkozunk Hecht Ernő otromba támadásával, tesszük ezt nem azért, mintha a sajtó a ferenczvárosi Cató támadásaival szemben védelemre szorulna, hanem csak az alkalmat ragadjuk meg arra, hogy megvilágítsuk azt a működést, amelyet a fővárosi sajtó folytat évtizedek óta ennek a mi fővárosunknak nagygyá, széppé tétele érdekében. Valóban nevetséges volna párhuzamot vonni a sajtó és a városatyák kötelességteljesitése között. A kerületi klikkszellemnek a kicsinyes személyi’és kottéria-béli érdekeknek, a korteskedésnek, a nyárspolgári akadékoskodásnak, a „hatalmi kérdésekének melegágya a közgyűlés és hol volna ez a főváros, ha a városatyák teljesen zavartalanul, a sajtó ellenőrzése, ösztönző, folytonos nógatása nélkül kényük-kedvük szerint grasszálhatnának ? Ám tessék végignézni mindazokon az intézményeken és alkotásokon, amelyek Budapestet a modern kulturvárosok sorába emelik és látni fogják, hogy egyetlenegy sincsen, amely nem a sajtó szakadatlan agitálásának köszönné a létét! Hol egyenesen a sajtó kezdeményezésére, hol pedig valamely kívülről felvetett és helyesnek felismert eszme erélyes propagálásával járult hozzá a sajtó mindannak a megteremtéséhez, ami ma e városban szép és jó. A sajtó volt az egyetlen tényező évtizedeken át, amely a fővárosi kormányzat czopfos, bürokratikus szükkeblüségével, a spiszbürger városatyák kicsinyes önzésével szemben az egész polgárság érdekeit és óhajait érvényre juttatta. És ezért szívesen elhisszük a ferenczvárosi klikkfőnöknek, hogy fáj nekik czirkulusaiknak a sajtó részéről történt megzavarása, hogy az esetről-esetre egyéni érdekekből alkalmazott szelíd nyomás leleplezése kényelmetlen nekik és hogy jobban szeretnék, ha ezután is titokban virágozhatnék a nepotizmus, protekció és panama, igenis a panama penészvirága. Hála Istennek, ez az idő elmúlott. A sajtó, a betű lebirhatallan hatalmának igenis belevilágít az apró-cseprő érdekkottériák szövevényének homályába, bármennyire haragszik is Hecht ur. Nem fogja tűrni, hogy a főváros egyes kerületi klubnagyságok ugródeszkája, érvényesülési dobogója és egyúttal fejőstehene maradjon. És Bárczij István polgármesternek csak gratulálni lehet, ha becsületes munkájában és nemes, szocziális törekvéseiben a sajtó támogatását veszi igénybe — ha kell — némely városatyai érdekkörök prepotencziá- jával szemben is. Lehet, hogy Hecht urnák nagyon fáj, ha nem sikerül egyik lelkes hívét egy fővárosi stallumba beerőszakolni. De higyje el nekünk, hogy a főváros jövőjére, fejlődésére, nagyságára nézve roppant lényegtelen kérdés az, hogy ferenczvárosi kreatúra lesz-e a fuvartelep vezetője avagy más. A sajtó az ily lényegtelen dolgok felelt egyszerűen elsiklik, mert neki sokkal fontosabb hivatást kell teljesítenie. Neki nem egyes emberek magánérdekéért kell síkra szállania, miként a törzsfőnök uraknak, hanem szakadatlan tevékenységgel kell munkálnia az egész polgárság, a közérdek boldogulását és terjesztenie és folytatnia kell azt a munkát, amelyet a főváros érdekében a kommunális élet purifikálása körül megkezdett. Ha ebben a munkájában a sajtó találkozik a polgármesterrel és a tanácsosai: úgy ennek csak örülni lehet, de akkor is teljesítené — amint hogy teljesítette is már — ezt a kötelességét, ha véletlenül szembe kellene kerülnie a polgármesterrel és a tanácscsal. Bármily szuverénnek képzeli is magát egyik-másik klikkvezér, van hatalom, amelynek felelősséggel és számadással tartozik és ez a közvélemény, amelynek hü tükre és iolmácsolója a leócsárolt, sokat szidott sajtó. Közúti mizériák. A főváros legutóbbi közgyűlésén a közlekedési ügyosztály vezetője két interpellá- czióra adott válaszában részletesen foglalkozott azokkal a panaszokkal, amelyek a Közúti vasútnál utóbbi időben észlelhető bajok miatt emeltetnek. A közlekedésügy vezetője a panaszok jogosultságát nem vonta kétségbe és a bajok magyarázataképen a forgalom óriási megnövekedését hozta fel. Beszámolt egyúttal azokról az intézkedésekről, amelyeket a Közúti vonattársaság igazgatósága a bajok megszüntetése érdekében ideiglenesen tett és bejelentette a közgyűlésnek, hogy a társaság üzemberendezésének fejlesztése érdekében minden szükséges beruházást a lehetőséghez képest eszközölni fog. Rényi Dezső tanácsnok megnyugtató kijelentéseihez szavunk nincs. Készséggel el- hiszszük neki is, valamint a Közúti vasúttársaság igazgatóságának is, hogy a bajok orvoslása foganatban van. Mindazonáltal a nap-nap után való közlekedési mizériákat saját szemeinkkel tapasztalván, figyelmébe ajánljuk az illetékes tényezőknek, hogy a forgalom lebonyolítása egyes vonalokon és és főként a nap egyes szakaiban valósággal skandalózus és hogy legalább ezeken a bajokon sürgősen segíteni kell és lehet. így reggel V28 és 8 óra között, déli 12 és 1 óra között, valamint este 6 és 8 óra között általában hihetetlenül túlzsúfoltak a kocsik és a főbb góczpontok megállóhelyein nagy tömegekben állnak az emberek, úgy hogy akárhányszor félóra is beletellik, mig a türelmüket vesztett és káromkodó emberek nagy lökdösés, valóságos ökölharcz közepette fel tudnak kapaszkodni egy-egy kocsira. Ezen a bajon könnyen lehetne segíteni azáltal, hogy legalább a forgalmasabb órákban minden motorkocsihoz egy pótkocsi csatoltatnék vagy minden második kocsi láttatnék el pótkocsival. Az a kifogás, hogy az áramtermelés nem elegendő, egyáltalán nem szolgálhat mentségül a társaságnak, mert a forgalom emelkedése konstans és ennélfogva előre volt látható. Egy ily rengeteg gazdag és óriási nyereséggel dolgozó vállalattól ugyan el lehet várni, hogy üzemének fejlesztésére és a közönség kényelme érdekében ne húzódozzék a hasznos befektetésektől. Ha kevés a kocsi, nem elegendő az áram, gyenge az alépítmény: ez csakis úgy lehetséges, hogy a vállalat nem törődött idejekorán azzal, hogy üzemének teljesítőképessége lépést tartson a forgalom óriási megnövekedtével. Hogy ennek a mulasztásnak rövidlátás, avagy fukarkodás az oka annak a megállapításával a bajon most nem segíthetünk. Most már csak azt követelheti a közönség, hogy az illetékes tényezők Й inden kávéházban kapható poharanként 6 fillérért — természetes, baktériummentes, szénsavdus BORHEGYI és BORSZÉKI ásványvíz. &
