Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-16 / 7. szám

2 FÜGGETLEN BUDAPEST. építési hitelek kamatlába és törlesztése egyszer s mindenkorra fix perczentuáczióban állapít­tatott meg és a háziurak nem mondhatják, hogy »mától fogva nagyobb kamatot kell fizetnem, tehát nagyobb bért is kell szednem«. Az adó sem növekedett és a régebbi házakat nem a mai drágább építési költségekkel építik fel: mindezek tehát nem szolgálhatnak ment­ségül a folytonos stájgerolásokhoz. A puszta tény az, hogy itt a legközön­ségesebb uzsoráról van szó, a mely a tipikus uzsorának összes kritériumát magában fog­lalja. Kevés a lakás, ez egyszerű magyarázata a lakbérdrágaságnak. A fővárosban az épít­kezés nem tart lépést a lakosság gyarapodá­sával, a lakáskereslet egyre nagyobb lesz és ezzel szemben nem nő megfelelő mértékben a lakáskinálal. Ennek az aránytalanságnak az eredménye aztán a lakásínség és az ennek kamatoztatásával folytatott lakásuzsora, a mely végeredményében a legszörnyübb lakás­nyomorra vezet, a szobaurak, ágyrajárók és túlzsúfolt lakások óriási nagy számával. És e tekintetben ismét csak cserben hagyta a miniszterelnököt éleslátása, a mikor azt vitatja, hogy kereslet és kínálat természetes alakulásába az állam és a hatóság bele nem nyúlhat. A tény az, hogy a háztulajdonosok, a kik abban a helyzetben volnának, hogy uj házakat építsenek, ezt tervszerűen, vagy leg­alább is ösztönszerüen elmulasztják, tudván azt, hogy minden uj lakás a kínálatot növeli és a lakbér folytonos felsrófolásának ellen­szeréül szolgálna. A mily egyszerű a lakásínség beteges állapotának a diagnózisa, olyan közelfekvő az orvoslása is. Minthogy kevés a lakás, épí­teni kell sok uj lakást. De mert azok, a kik­nek módjukban volna építeni — tudniillik a háziurak — ezt saját jól felfogott érdekük­ben nem teszik, nem marad más hátra, mint a lakosság szociális érdekének szemmeltartá- sával, a hatósági eszközökkel való nagyarányú építkezés. Ez nem feladata az államnak és ebben teljesen igazat kell adni Wekerlének, mert hiszen ez nem országos ügy, hanem a székesfőváros dolga, léhát a székesfőváros községi politikájától vár megoldást. Igenis, egyesegyedül Budapest székesfővárosának kö­telessége, kommunális eszközökkel végetvetni a lakásnyomornak. Ez pedig másként nem lehetséges, mint nagyszámú fővárosi bérház­nak sürgős felépítésével. A »Független Budapest« a tények logi­kájából folyó ezt a következtetést már évek­kel ezelőtt levonta és hirdette. Kél év óta állandóan kardoskodunk a mellett, hogy a főváros a saját üres telkeit építse he nagy bérházakkal. Tisztára láttuk, hogy néhány ezer uj lakás felépítése egy csapásra véget- vetne a nagy lakbérdrágaságnak. Ezt az esz­mét annak idején kicsinyléssel fogadták, azt mondván, hogy a főváros nem lehet építési spekuláns Azóta a tények és a szociális ér­zék látható megerősödése meggyőzték a köz­véleményt arról, hogy más segítség, mint az általunk ajánlott, nem lehetséges. És a fővá­ros nagy beruházási programmjában ime már 30 milliót látunk beállítva bérházak építé­sére. Vázsonyi maga is sürgeti fentérintett czikkében ennek az építési akcziónak gvors foganatbavételét és Feleky Béla dr. fővárosi bizottsági tag konkrét indítvány formájába öntötte a tervet. Az általunk elvetélt inas r> léhát kicsirázott és szívesen átengedjük az eszme dicsőségét másoknak, de viszont sür­getnünk kell mentül hamarább való megvaló­sítását. Ez az agyonnyomorgatott polgárság nem várhat a nagy beruházási akczió nyélbe- ütéséig. Mert ha még sokáig késlekedik a főváros, megérhetjük azt, hogy a kivándorlás számos okai között a lehetetlenül drága buda­pesti lakbér is szerepelni fog. Tanulmányozásnak, halogatásnak itt helye többé nincs. Nem szabad a nagy kölcsön Analizálásáig várni. Építés czéljaira a főváros a budapesti jelzálogintézetektől is kaphat spe- cziális építési kölcsönt, egészen függetlenül a nagy beruházási kölcsöntől. A közgyűlés küld­jön ki egv külön bizottságot, melynek rövid, záros határidőn belül tétessék kötelességévé, hogy az építési kölcsönök iránt a pénzinté­zetekkel megállapodást létesítsen, a fővárosi bérházak terveit a mérnöki hivatallal elké­szíttesse és e lépéseinek a közgyűlés által való jóváhagyása után az építkezéseket nyom­ban folyamatba tétesse. Nehézkesség, kishitű­ség vonuljon félre, a mikor arról van szó, hogy az egész polgárság exisztencziája elvi­selhetővé legyen. Az automobil őrülete. Két nap alatt két embert gázolt halálra a főváros utczáin a ropogó gépkocsi. Az egyik haláleset a Váczi-utczában történt déli harangszókor, a mikor a legtöbb ember sétál ebben a forgalmas utczában. Pöffeszkedő tülköléssel száguldanak végig a legszűkebb sikátorokon a benzin e gőgös lokomotivjai és a gépészek különös kedvüket lelik abban, ha a járó-kelők halálra rémülve és sikoltva ugranak félre e rohanó szörnyetegek kerekei elől. Az automobil belsejében pedig puha párnákon ülő ur büszke öntudattal pillant végig a „mizera plebs“-en, a melyik a saját lábán méri végig a főváros kövezetét. Ha a nagy tömegekben egy ilyen rohanó automobil a vagyonosság ellen gyűlöletet ébreszt, azt igazán nem lehet csodálni, mert alig tudunk izgatóbb látványt, mint a kevély, rohanó gépkocsit, a mely a nagyobb vagyonnak zsar­noki jelképe. Hogy a tömegekre mily hatással van ez az automobil-őrület, azt állapitsa meg a szo- cziál-filozófus. Annyit azonban mindnyájunk­nak el kell ismernünk, hogy a főváros for­galmát, a járó-kelők biztonságát, testi épségét és éleiét a rohanó guillotine-ok folyton ve­szélyeztetik. Szomorú dolog, ha egy főváros lakosságának folytonosan arra kell vigyázni, hogy a kocsiuton áthaladva, egy hirtelen fel­bukkanó gépkocsi el ne üsse. Ezen a ponton kell közbelépnie a rendőrségnek, a mely a gyors hajtást szegény bérkocsisoknál igen szigorúan bünteti. Azt halljuk, hogy a meg­engedett legnagyobb menetsebesség automo­biloknál 20 kilométer óránként. Ha ez igy van, hát ez egyenesen abszurdum. Mert szűk és igen forgalmas utczákban ily sebes­ség mellett folytonos szerencsétlenségek kell hogy napirenden legyenek. Példa reá a váczi- utczai halálos eset. Persze, a bíróság meg fogja állapítani, hogy az agyongázolt gyerek saját vigyázatlanságának az áldozata. Csak­hogy a vigyázatlanságnak ez a foka a nor­mális állapot és éppen abban rejlik a hiba, hogy az automobilok oly gyorsan repülnek tova az utczákon, hogy folytonosan a leg- éberebb figyelemmel kell őrködni, merről leskelődik az emberre a veszedelem. Elvégre egy nagy város ulczai forgalmát nem lehet a legéberebb óvatosságra alapítani és nincsen abban igazság, hogy a sok százezer járó-kelő vigyázon kettőzött figyelemmel, nem pedig az a néhány száz automobil-tulajdonos és soffőr. Tessék az elenyésző törpe minoritás­nak a főváros forgalmához alkalmazkodni és nem megfordítva. Ha pedig a rendőrség nem tenné meg önmagától ez automobil-őrület megakadályozására a legerélyesebb intézke­déseket, úgy a főváros közgyűlése figyelmez­tesse nyomatékosan erre a kötelességére. Szép és örvendetes, ha a nagyvárosi jelleget annyira emelő automobil-közlekedés nálunk is mentül jobban elterjed, de a nagyvárosi jelleg e kidomborodásának az ára ne legyen vér és hulla. A legutóbbi két halálos elgá- zolás szolgáljon e tekintetben ösztönzésül a legkíméletlenebb rendszabályok megtételére. A roa^acs és köhögést gyorsan enyhíti a SCOTT-féle Emulsio. A Scott-féle Emulsio annyira kellemes izü, hogy azok, a kik nem bírják el a közönséges csukamájolaj izét, könnyen, sőt élvezettel táplálkoznak a SCOTT-féle Emulsio-val. Azonkívül a SCOTT-féle Emulsio sokkal jobb hatású az egészségre. Egy eredeti üveg ára 2 К 50 fii. Kapható minden gyógy tárban. Függetlenségi pártélet Budapesten. А VII. kér. függetlenségi és 48-as pártkör kedélyes estéje szombaton este zajlott le minden várakozást fe- üllmuló sikerrel. Ott volt a pártnak és a kerületnek szine-java a tágas termek képtelenek voltak a nagy­számú közönség befogadására. Megjelent azt estélyen Barabás Béla orsz. képviselő, a párt volt elnöke is, kit tüntető szeretettel és szívességgel fogadtak. Az estélyt kedélyes kabaré, majd művészi hangversen}7 vezette be, melyen közreműködtek : Virágh Jenő, Kökény Ili és Papp Jancsi a „Bonbonniére-cabaret-* tagjai, kik művészi előadásukkal megalapozták a közönség jókedvét. A hangverseny keretében So­mogy iné B. Carola operaénekesnőt említjük első helyen, kinek gyönyörű énekével a közönség alig tudott betelni. Kanka Henrik hegedűn mutatta be értékes művészetét, zajos siker mellett előadván Csikváry Ernő zeneszerzőnek gyönyörű magyar nótáit a szerző zongorakisérete mellett Dr. Ladányi Miksa humoros felolvasása is osztatlan sikert ara­tott. Somogyi Mór zongoraművész, konzervatoriumi igazgató ragadtatta el ezután a közönséget első­rangú művészi játékával. Sikere oly nagy volt, hogy kénytelen volt a zajos tapsvihart néhány ráadással honorálni. Bánóczi Dezső, a Thália tagja humoros előadása rekesztette be a minden izében nagysikerű és szép programmot melyet B. Virágh Géza tréfás versekben konferált végig. Az előadást táncz követte, mely reggelig tartóit. Kovács Emil ünneplése. Rendkívül meleg és szives ünneplésben részesítette a VII kerületi füg­getlenségi és 48-as pártkör elmúlt szerdán Kovács Emil rcf. lelkészt, a párt régi hű tagját abból az alkalomból, hogy a VI. és VII. kerületi református egyházközség őt lelkészévé megválasztotta. A párt­kor vacsorát rendezett Kovács Emil tiszteletére, melyen a párt elnökségén és nagyszámú tagjain kívül megjelentek a különböző felekezetek papjai és a kerület hivatalos vezetői is. Ott voltak: Melles Emil gör. kath. esperes-plébános, Józan Miklós unitárius esperes, dr. Friedrich István főv. tanács- jegyző, dr. Csákberky Titusz kér. tiszti orvos, továbbá Kauser József műépítész, Kohn Gábor iparkamarai Az Emulsio vásár­lásánál a SCOTT- féle módszer véd­jegyét — a halászt — kérjük figye­lembe venni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom