Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-31 / 35. szám
Y. évfolyam. 1909. augusztus 31. 35. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek JEH Ж ЛГА, TALOS IL. Ж.ЗЕ3 ÜÍ А.. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ................- — Ю korona. Fél évre................................. -.......... 5 „ Ol csó emberélet. Fatális pontossággal működik nálunk a sorozat törvénye, a mely azon a tapasztalaton alapul, hogy egy katasztrófát hamar nyomon követi a másik. Az elmúlt napokban Budapest népét két nagy szerencsétlenség rendítette meg, mindkettőnél robbanások folytán egész sereg ember veszítette életét vagy lett nyomorékká. A csepeli katasztrófának tizenkét áldozata fekszik hidegen a boncz- asztalon és a Iíén-utczai katasztrófa áldozatai is élet-halál között lebegnek. Húsz embertársunk pusztult el a két gyári szerencsétlenségnél, húsz embernek elveszett élete vádolja hanyagsággal mindazokat a tényezőket, a melyeknek feladata a munkásvédelem ellátása. Éppen most egy esztendeje három robbanással szintén vagy tizenkét emberélet esett áldozatul. A lapok akkoriban is sürgették a kellő óvintézkedések megtételét, a hatóságok akkor is fogadkoztak kötelességük teljesítésére, de aztán elcsendesült a nagy felbuzdulás, nem történt semmi és a halál most ismét vigan szedhette aratását. A hatalmas gyáros urakról csakhamar kiderítették, hogy őket semmiféle mulasztás nem terheli és állítólag minden óvóintézkedés a legszigorubbankeresz- tül volt vive, úgy hogy a katasztrófáért tulajdonképpen senki nem okolható és ez esetben is — úgy mint mindig — a megszenesedett hullákra tolják a felelősséget. Csoda-e, ha e folyton ismétlődő rémes katasztrófák láttára a munkésnép végsőkig elkeseredik ? A Kén-utczai petróleumrobbanás részletei közt feljegyezte a lelkiismeretes tudósító, hogy a munkások az előző napi szörnyű csepeli katasztrófa hatása alatt rossz sejtelmekkel kezdték meg a munkát. A fülükben csengett az előző napon megégett munkástársuk keserves sóhaja, a ki kínos vergődései közt ezt a szörnyű vádat nyögte el a Szent István-kórház betegágyán: „hát ezért dolgoztam egy egész emberéleten át?!“ Ha teljes hidegvérrel és pártatlanul tekintjük ezeket a folyton ismétlődő tömeges gyári katasztrófákat, nem csodálkozhatunk rajta, ha a szo- czialista izgatás tőkét iparkodik kovácsolni a munkásemberek e rémes katasztrófáiból, mert lássuk be, hogy az ily szomorú eseményeknek a nagy néptömegekre sokkal lázitóbb hatása van, mint ezer izgató czikknek és száz népgyülésnek. De nemcsak a szocziálpolitika és humanizmus szempontjából kell végre komolyan kezelni ezt a kérdést, hanem a törvényesség szempontjából is. Hiszen meg vannak nálunk is a szükséges munkásvédelmi törvények, a melyeknek pontos betartása az efféle szerenFőszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÄGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. csétlenségeket kizárná, vagy legalább is igen ritkává tenné. Ámde ezek a törvényeink is, sajnos, csak a papíron maradnak és az Írott mulaszt még egyetlenegy robbanást sem tudott megakadályozni. Különösen a csepeli katasztrófa esetében egészen flagráns a törvények megsértése. Micsoda állapotban lehet a munkásvédelem egy oly országban, a hol oly veszélyes üzemben, mint a minő a tölténygyártás, tizenkét-tizennégy éves gyermekeket mernek alkalmazni, még pedig éppen a legveszedelmesebb munkára. Megállapítást nyert, hogy a katasztrófa a legveszedelmesebb helyen állott be, ott, a hol a régi töltényekből a lőport kiszedik; és ezt az életveszedelmes munkát gyermekek és alig serdülő ifjak végezték. Lehet-e, szabad-e ily fiatal gyermekektől annyi komolyságot, elővigyázatot, sőt e munkához szükséges jártasságot előfeltételezni, a mennyi szükséges azj ily koczká- zatos munka végzéséhez. Azonfelül még az is megállapítást nyert, hogy az egyik munkás már aznap figyelmeztette a gyári vezetőséget arra, hogy a kérdéses gép — a mely utóbb a katasztrófát okozta — rosszul működik. Figyelmeztetésének foganatja nem lett és két órával utóbb tizenkét szénné égett emberi test tett szomorú tanúságot aggodalmainak indokoltságáról. Hol maradt az iparfölügyelet, a mely ily hallatlan állapotokat a csepeli gyárakban megtűrt? Mit ér a papiroson az a törvényes rendelkezés, hogy gyermekeket ily veszedelmes munkára alkalmazni nem lehet, a mikor egy ötezer munkást foglalkoztató óriási üzem a főváros közvetlen közelében — a mely notóriusan a legveszedelmesebb czikkeket gyártja — ennyire tultehette magát a törvényes rendelkezéseken ? Katasztrófák után hasztalan sopánkodunk, azokat meg kell előzni. Mit ér az, ha évente gyönyörű jelentéseket olvasunk az iparfelügyelők tevékenységéről és az ipari balesetekről, a midőn a gyakorlatban az ipari balesetek statisztikája óriási számokkal dolgozik, a miről különösen a betegsegitő pénztárak kimutatásai tudnának szomorú meséket mesélni. Ebben az egv dologban — sajnos — a legnagyobb ipar- államokat elértük, és ennek oka nem lehet egyéb, mint a munkás védelemnek a gyakorlatban igen lanyha kezelése. A fővárosi hatóságoknak végre közbe kellene már lépniök, Fogy legalább itt a főváros területén és közelében az iparfelügyelet szigorúbban végezze kötelességét. Valóságos szatíra e sürü munkáskatasztrófák mellett az a hivalkodás, a melylyel munkásvédelmi intézményeinket magasztalni szoktuk. Van egy szocziális múzeumunk, a mely a ínodern munkásvédeMindennemü. levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Yirágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. lem összes vívmányaival pompásan fel van szerelve, sőt nemrégiben specziális munkás- védelmi kiállítást tudtunk a világnak bemutatni, a mely a magyarországi munkásvédelmet nagyszerű fejlettségben tüntette fel. Az elméletben tehát ugyancsak dühöng a munkásvédelem, a gyakorlatban azonban az ipari balesetek szállítják a legnagyobb számmal az ágytöltelékeket a kórházak számára. Ennek végre másképpen kell lennie. A katasztrófákért meg kell lakolnia azoknak, a kik gondatlanságukkal és mulasztásaikkal annyi ember halálát okozzák. Ha egy egyszerű pallér elmulasztja az óvintézkedéseket az építkezéseknél és ennek következtében valamelyik munkás szerencsétlenül jár, az illető pallért gondatlansága miatt szigorúan megbüntetik. De a nagy bűnösöket, a milliomos gyáros urakal, még sohasem láttuk a vádlottak padján, az általuk gondatlanságból előidézett tömeggyilkosságokért. Ezekért a felelősség mindig az elemeket vagy a véletlent terheli, a melyeket pedig tudvalevőleg nem lehet börtönbe csukni. Ez a felelőtlenség nagymértékben szaporítja az efféle katasztrófákat. A bűnösök példás lakolása és az előirt óvóintézkedések szigorú ellenőrzése segíthet csak ebben a dologban. A segítség pedig nagyon sürgős, mert egy rendezett kultur- államban az emberélet nem lehet ilyen olcsó. Az uj lakásbérleti szabályrendelet. Lapunknak egyik legutóbbi számában részletesen kimutattuk azokat a szocziális és egyéb előnyöket, a melyek az uj lakásbérleti szabályrendelet életbeléptetésétől a főváros közönségére nézve várhatók. Rámutattunk egyúttal arra is, hogy a szabályrendeletnek ezzel az oldalával semmiképen sincs összhangban s a szabályrendeletnek a közönségre nézve egyetlen hátrányos intézkedése az, a melyet a kormány kívánt s a mely szerint a házmester a bérleti szerződés megkötésére még meghatalmazás alapján sincs jogosítva. Magyarul ez annyit jelent, hogy a házmestertől nem lehet kibérelni a lakást, hanem csak a háztulajdonostól vagy a házgondnoktól. Már első pillanatra is látszik, hogy ez a rendelkezés igen sok kellemetlenségnek lehet a forrása s azért előbbi czik- künkben azon reményünknek adtunk a nagy- közönség érdekében kifejezést, hogy a kormány nem ragaszkodik ehhez az egyáltalában nem szerencsés ideához és a főváros közgyűlésének egyhangú kérésére el fogja azt ejteni. Nem tudjuk, nem csalódtunk-e ebben a reménységünkben? Mert bár újabban —
