Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-30 / 39. szám
II. évfolyam. 1907. Szeptember 30. 39. szám. (AZ ERZSÉBETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre .................... ..................- 10 korona. Fé l évre................................... ... ... 5 „ Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők; VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 88—9S. Szemfényvesztés. Tehát újból beteljesedett jóslatunk. Jegvzőkönvvi köszönettel búcsuz- tatták el a czimeres demokratákat. Ezzel honorálták azt a nagy szívességet, melyet a Heltai-Morzsányi- Radocza triász ő szent igaznagyságaik a „községi demokrata pártnak“ a párt kötelékéből való kilépéssel teltek. Es most merje azután még valaki mondani, hogy ők, a demokraták, nem purifikálnak; hogy ők megtűrik a maguk kebelében az oda nem illőket?! Hiszen ha nem olyan nagy világítás mellett játszódnék ie a komédia?! De a sok még a gázból is megárt. A demokrata intim színház szereplői nagyon is kijöttek a színpadra, s igy összes ránczai láthatóvá lettek az éle- medett naivának, és a szerelmes Rómeónak nagyon szembetűnő lett hamis haja és hamis bajusza. Csak a fogai épek. Azok úgy látszik a folytonos használatban megedződtek. Úgy jártak el a szentháromsággal a demokraták birodalmában, mint mikor a házmesternek ki kell tenni a többi lakók tisztessége érdekében három magányosan élő „közhölgyet“, kik a kapunyitásból több jövedelmet biztosítanak a ház éber őrének, mint a ház összes többi lakói, pedig ők csak hárman vannak. De azért van esze ám a cerberusnak. Kibérli a szomszéd házat, s oda telepíti őket. Ő csak a takarítást vállalja. Ez ellen csak nem lehet panaszt emelni a szent erkölcs, a becsület nevében ! Kiléptek a pártból, de benmarad- tak az összes bizottságokban, melyekbe pedig éppen mint a párt kiküldöttei és megbízottai lettek beválasztva. A különféle kandidáló, bíráló, munkakiadó, jóváhagyó, fegyelmit rendelő, hivatalokat felülbíráló, hatóságokat ellenőrző, egyszóval a hatalmat gyakorló bizottságokban azonban olt vannak, és ott maradtak. És ez ellen senkinek sem volt észrevétele. E kérdésnél elfelejtkeztek a demokrata tábor ifjú Werbőcziei jogról, és a logikát, a tisztességet mintha nem is tanulták volna; mert ime fel sem tűnik nekik, hogy a pártból kilépettek elfelejtették levonni a kilépés konze- kvencziáit és bennmaradtak az összes bizottságokban. О Úgy látszik, ez a házmesterpénz jelentékeny szerepet játszik a politikát kizáró községi demokratáknál. Krónika. A demokrata-párt tisztuláson esett keresztül. A gázgyári inkompatibilitás miatt Hellai Ferencz, Radocza János és Morzsányi Károly — demokrata elueik fentartásával kiléptek a pártból. Vázsonyi meghatóan búcsúztatta el — riválisait a legközelebbi viszontlátásáig. Benedek Dezsőt pedig, aki az inkompatibilitás kérdését felvetette — elnöki megrovásban részesítette. És ne hidd, oh tisztelt olvasóm, hogy amit itt kivetve regisztrálunk, az a mi fantáziánk szülötte, avagy valótlanság, melylyel a demokrata pártot pellengérre állitani akarjuk. Nem, nem, ez tiszta valóság ! Tiszta valóság, melyen sirhatsz vagy kaczaghatsz, aszerint, a mint ez az eset téged is érint. Lapunkat ugyan nem hívták meg a demokratapártnak arra a nevezetes ülésére, melyen a fenti határozatokat hozták, ámde szemfüles tudósítónknak mégis sikerült az ülés legkiemelkedőbb mozzanatait hiteles forrásból megtudnia, és igy abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy az ülésről olvasóinknak beszámolhatunk. Az ülés a demokrata pártkörben folyt le. A villamos körtéket ebből az alkalomból lecsavarták, és számtalan Auer-fény vakító világítása mellett foglalta el helyét az elnöki székben Vázsonyi Vilmos. Vázsonyi Vilmos elnök: (Halljuk, halljuk!) Mélyen tisztelt uraim! A székesfőváros törvényhatósági bizottságának legutóbbi ülésén Benedek Dezső bizottsági tag kérdést intézett az elnöklő főpolgármesterhez, van-e tudomása arról, hogy pártunk egyik legkiválóbb, legtehetségesebb tagját, Heltai Ferencz urat az osztrák légszeszgyárak igazgatósága budapesti igazgatójává választotta. (Biró Henrik szólni akar valamit, de Pető Sándor lefogja.) Minden más ezzel a kérdéssel összefüggő körülmény megvitatása itt ma teljességgel felesleges, mert ez a kérdés a lényeg, minden egyéb piaczi szószátyárkodás, melylyel foglalkoznunk nem érdemes. (Általános helyeslés. Halljuk 1 Halljuk!) Bezzeg, ha a helyettes főjegyzőről volna szó? Törvény és szabályrendelet, párt- hűség és fegyelem, közérdek és szemtelenség mind összefogna, hogy bemutassák hatalmuk nagyságát és okve- tetlenkedésük végtelenségét. És ez a tábor abban ringatja magát, hogy 6 kivezeti az ország fővárosát a múltak posványából, hogy ő megtisztítja a mi közéletünket a kor- rupcziótól és alkotásai, tevékenysége révén hálára fogja kötelezni a főváros lakosságát? Vagy azt hiszi, hogy olyan vakok vagyunk, hogy nem látjuk pimaszkodásukat, a közbizalommal való rut visszaéléseket, a porhintést, a kijátszási szándékokat? Vagy talán azt hiszik, hogy mint a mezők jámbor szárnyasa megijedünk és homokba dugjuk a fejünket, hogy ne lássuk a fejünk fölött vijogó ragadozót? Nem! még a „sasoktól“ sem ijedünk meg, annál kevésbbé ezektől a varjaktól. Hiába károgják tele a határt, nem teszszük meg nekik azt a szívességet, hogy elhallgassunk és visszhangképen oda ne kiáltsuk, hogy varjú szavára még nem ijedt meg senki és hogy a varjúnak nemcsak a szava, de még a Tisztelt polgártársaim! Holmi obszkurus elemek, amelyek felhasználták pártunkat lépcsőül a közéleti emelkedésre, s a melyeket csak közismert kiméletessé- gemből nem akarok megnevezni, szálkát találtak pártunk szemében, a helyett, hogy a gerendát meglátnák a Hecht Ernő, Baránszky, Platthy és a törpe minoritás egyéb szellemi törpéinek a szemében. Az obszkurusok e kisded tábora rossz szemmel nézte, hogy pártunk néhány kimagasló alakja égyes jövedelmet hajtó vállalatnál foglal el haszonhajtó állásokat. Pedig van-e szebb, nemesebb keresmény, mint a melyre a polgár tesz szert munkájával, szakismereteivel ? Hogy sokáig ne kerteljek, kérdem, vájjon nem a polgárerények dicső példája, ha Heltai Ferencz, ez a kitűnő bajnoka eszméinknek . . . (úgy éljen! kiáltások) igen, úgy éljen, a hogy hive a demokrata eszméknek (szónok zsebkendőjét perczekig szája elé tartja) . . . mondom, ha ez a kiváló demokrata a gázgyártás és gáztechnika terén szerzett kiváló szakismereteit most keresetforrás gyanánt fruktifikálja ? (Kő-
