A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - II. A magyar királyi nemesi testőrség névkönyve 1867-1918.
469 tékes szolgálatai elismeréséül, 1910 március 22-én, régi magyar nemességének épségben tartása mellett, „Gyergyószentmiklósi“ előnevet, majd 1918 augusztus 22-én magyar bárói rangot kapott. Arcképe, özv, Vidovics Rókusné szül. Semsey Luiza úrnő Budapest, birtokában.) 12. BÁLINT GYULA (Nemescsói). Született 1838 január 4-én Csákány (Vas vm.). A 4. huszárezrednél, mint közlegény kezdte katonai pályáját 1854 július 11-én. Az ezrednél lett 1856 február 11-én hadapród, 1857 október 18-án II. hadnagy, 1859 május 4-én I. hadnagy, 1859 május 16-án pedig főhadnagy. Résztvett az 1866. évi porosz hadjáratban. 1867 április 23-án kivezényelve a koronázási ünnepségeken szereplő ideiglenes testőrosztályba, majd 1869 november 1-én II. kapitány. 1871 június 1-én beosztva a cs. kir. honvédlovassághoz. A magyar királyi nemesi testőrséghez 1873 november 1-én vétetett fel. 1874 január 29-én I. kapitány, 1892 május 1-én testőralőrmester, 1896 május 1-én pedig őrnagy és testőrőrmester. 1898 május 1-én alezredesi címmel nyugállományba vonult. Meghalt 1906-ban. (A családból B. Mihály 1733-ban mint nemes szerepel Nemescsón, Vas vm.). 13. lovag BANNIC ANTAL. Született 1839 július 11-én Otocac (Horvátország). A wienerneustadti katonai akadémiából 1859 május 1-én, mint H. alhadnagy a 8. határőrgyalogezredhez osztatott be. 1862 április 1-én a 68. gyalogezredhez helyeztetett, hol 1863 február 13-án I. alhadnagy lett. 1866 május 1-től főhadnagy az 1. gyalogezredben. Résztvett az 1866. évi porosz háborúban és 1875 november 1-én lett II. százados. A magyar királyi nemesi testőrséghez 1880 július 1-én vétetett fel és 1883 május 7-én I. százados. 1885 január 1-én őrnagyi címmel nyugállományba vonult. Meghalt 1888 január 15-én Prága. (Osztrák lovagi rangot 1854 január 11-én B. György kapitány kapott.) 14. BARCS A Y JÓZSEF (Nagy harcsai). Született 1840 február 27-én Nagyszeben. Eleinte 1858 május 12-én hadapród, majd 1859 május 16-tól alhadnagy a 3. ulánusezredben. 1861 május 6-án lett I. alhadnagy, 1864 március 4-én főhadnagy és még ez évben cs. kir. kamarás. Résztvett úgy az 1859. évi olaszországi, mint az 1866. évi porosz háborúban. A magyar királyi nemesi testőrséghez első ízben 1869 április 1-én vétetett fel és ott lett 1872 november 1-én I. kapitány. Azonban már 1873 május 1-től újból a 3. ulánusezrednél szolgál, honnan 1879 március 1-én visszatért a testőrséghez. 1898 november 1-én őrnagy és testőralőrmester, végül 1899 április 1-től testőrőrmester. Meghalt 1900 március 9-én Wien. (Adománylevél 1315., megerősítés 1454. A gárdista, B. Zsigmond (1801—1862) cs. kir. kamarás és br. Bruckenthal Zsófia (1813—1893) fia, B. László (1782—1810.) cs. kir. kamarás és Borbátvizi Baja Zsófia (1783— 1844.) unokája, B. Zsigmond (f 1770.) és Sarkadi Türy Ágnes (t 1787.) szépunokája, B. János (f 1746) és Almády Klára (t 1758) dédunokája. A gárdista arcképe, ( zakó Károly úr Perkáta, birtokában.)
