A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
70 1803 május 9-ig szolgált Árva vármegye ajánlatára, mikoris leköszönt. Ez idő alatt 1802-ben beosztva a pozsonyi országgyűlésre kivezényelt testőrkülönítménybe. (Címeresnemeslevél 1792 július 26. A gárdista, a nemességszerző B. Pál és Gerhardt Anna fia.) 35. BAJZÁTH MIHÁLY. Született 1800 Wien. Fogalmazó volt a magyar kir. udvari kancelláriánál, majd 1821 október 1-től hadapród a 60. (Gyulay Ignác) gyalogezredben. A testőrségnél 1823 november 1-től 1828 október 31-ig szolgált Ung vármegye ajánlatára. A gárdától alhadnagyi rangban a 8. (Lajos- József fhg.) gyalogezredhez került, hol 1832-ben főhadnagy, 1838-ban II. százados, majd 1841-ben I. százados volt. Innen a 4. (Miksa-József) gyalogezredhez helyeztetett és itt 1847-ben ugyancsak I. százados, 1849-ben pedig őrnagy. 1850-ben már alezredes a 12. (Vilmos) gyalogezredben és 1851-ben ugyanott ezredes és ezredparancsnok. Meghalt 1858 december 19 Wien. (A gárdista, az 1814 január 22-én címeresnemeslevelet nyert B. Mihály és Máthis M. Anna fia.) 36. BAKAY LÁSZLÓ. Született 1790 Bakabánya (Hont vm.). Előzőleg 1809-ben alhadnagy a nemesi felkelő seregben, majd vármegyei esküdt. A testőrségnél 1813 április 16-tól 1815 április 7-ig szolgált Hont vármegye ajánlatára, mikor is leköszönt. Ez idő alatt 1813-ban beosztva az uralkodó személye körüli tartalék hadiszolgálattételre. Utóbb, 1839—1847. hontvármegyei levéltár- nők volt. (A család nemessége 1785 május 23-án legf. helyen igazoltatott.) 37. BAKOSY KAROLY (Étfalvi). Született 1772 Étfalva (Háromszék). írnok volt a gubernium- nál. A téstőrséghez Erdélyből került 1795 augusztus 1-én és szolgálata alatt főhadnagy lett. A gárdánál halt meg 1796 június 14-én Wienben. (Címeresnemeslevél 1610 január 20. A család tagjai 1614 és 1635-beo Étfalván mint lófőszékelyek lustrálnak.) 38. BALAS EMANUEL. Született 1811 Gyergyócsomafalva (Csikszék). 1824 február 1-től önköltséges hadapród a 2. székely (utóbb 15.) határőrgyalogezredben, majd 1830 április 1-től ugyancsak hadapród, végül 1831 április 16-tól zászlós a 62. (Vacquant-Geozelles) gyalogezredben. A testőrséghez 1831 szeptember 1-én vétetett fel Erdélyből, hol 1836 augusztus 31-ig az utolsó évben mint al II. testőrőrmester szolgált. A gárdától főhadnagyi rangban a 49. (Langenau) gyalogezredhez került, utóbb pedig 1839-től százados ismét a 2. székely határőrgyalogezredben, még 1848-ban is. A szabadság- harcban 1848 augusztusában őrnagy a 12. zászlóaljnál. Azonban a császáriakkal titkon folytatott levelezése kiderülvén, a székelyek mint árulót 1848 november 28-án Sepsiszentgyörgyön felkoncolták.
