Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)
Budapest székesfőváros üzemei és intézményei
gyárvizsgálatokon is részt vesz. Számtalan esetben — sőt amióta az élelmiszerrendészeti kihágások a IV. kerületi elöljáróságon központosíttattak állandóan — a kihágási ügyek tárgyalásain mint szakképviselő szerepel az intézet. A jövőben a vizsgálatok száma valószínűleg növekedni fog, mert a földművelésügyi kormány több olyan élelmiszer forgalmát szabályozta, amelyeknek hatályosabb ellenőrzése csakis ezután a szabályozás után válik lehetségessé. Vezető : dr. Hunkár Béla igazgató, Lindner Elek, Murányi Ádám, dr. Bognár Gusztáv és dr. Faragó János igazgató- helyettesek. VÍZMŰVEK IV., EGYETEM-U. 2. — TÁVBESZÉLŐ: 185—855, 189—049, 384 524, 189 730. Budapest vízellátásának, a mai Vízműveknek alapját Lindley angol mérnök vetette meg; 1868-ban. Wein János vízműigazgató 1878-ban építette az országháztéri gyüjtőcsöves víztermelőberendezést, majd 1881-ben egy újabb vízmű épült Budaújlakon. Ezek a berendezések azonban a gyors ütemben fejlődő város szükségleteit nem tudták kielégíteni, még a szűrt dunavíz felhasználásával sem. A járványos betegségek fellépése kényszerítette ki a véglegesnek nevezett Vízművek megépítését. Ennek eredményeképen 1893-ban kezdték meg a káposztásmegyeri vízműtelep építését, amelyet 1896-ban fejeztek be. Víznyerés szempontjából Budapest igen kedvező helyzetben van, mert a Duna folyam a Visegrádtól délfelé húzódó lapos területet homokos, kavicshordalékkal töltötte fel, s ez szinte kifogyhatatlannak mondható ivóvíznyerő réteget hozott létre. Ebben a hatalmas kavicsmedencében természetes úton szűrt víz tárolódik,, mégpedig a dunatalajvíz és a csapadékból eredő talajvíz aknázható ki onnan. A víz minősége teljes mértékben megfelel az ivásra is alkalmas víz követelményeinek. A káposztásmegyeri vízmű üzembehelyezése után jelentős bővítésre csak az 1914—1918-as világháború után, 1926-ban kerülhetett sor, amikor is egyrészt a víztermelés növelése és a gépi berendezések korszerűsítése, másrészt a mindjobban fejlődő budai oldal vízellátásának jobb biztosítása volt a cél. Ekkor épült a békásmegyeri vízműtelep és vele kapcsolatban a szentendrei sziget nyugati oldaláról kiindulóan egy kisebb méretű vízvezető alagút. Ezen az alagúton keresztül jut a monostori vízműtelep vize a békásmegyeri telep közvetítésével a budai vízcső- hálózatba. Az üzembiztonság fokozását szolgálja a váci Dunaág alatt épített két járható, vízvezető tartalékalagút. Ezek az alagutak a szigeti és a partokon levő víztermelőberendezések összekötésére szolgálnak. Az ostrom és a bombázások a Vízművek épületeiben, műtárgyaiban, gépeiben, főleg pedig csőhálózatában jelentős károkat okoztak. A hibák kijavítása és az újjáépítés már jórészt befejeződött, úgyhogy a Vízmű teljesítőképessége elérte a régi mértéket. A sérülések, főleg a csőtörések helyreállítása — mint sürgős szükségesség — már az ostrom alatt megkezdődött. A helyreállításon dolgozó munkások közül 21 hősi halált halt. A csőhálózat hossza 1945. év végén 1,366.522 m volt. A beépített vízmérők száma az 1942. évi 40.256-tal szemben az elpusztult ingatlanok kikapcsolása folytán 38.645-re csökkent. Az évi termelt vízmennyiség 1945-ben 69,567.889 m3. A termelt vízmennyiség visszaesése ugyancsak a háborús eseményekkel függ össze. A napi fejadag 1942-ben 185 lit./nap volt. Vezető : Jámbor Alajos vezérigazgató.- Helyettes vezérigazgató : Molnár Dénes. Máttyus Sándor igazgató, a műszaki ágazat vezetője, Balázs Endre igazgató, az üzemi ágazat vezetője, Beke Lajos igazgató, a kereskedelmi ágazat vezetője. — Üzemi választmány : Elnök: dr. Pásztor Tamás, h. elnök: Türk Ödön, tagok: agyagosi Horváth Péter, Boday Antal,Sárközi György,Szemetka Ernő. — Üzemi Bizottság: Elnök: Szanyi' Dezső, alelnök : László József, rendes tagok : Tóth Béla, Donner István, Vida István, póttagok ~ Binder Mihály, ízeli György, Rusóczky József, Behringer József, Meszlényi Sándor. 318
