Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1902 (Budapest, 1903)

I. Szabályozás

0 ellen nem volt észrevételünk. Aggályaink támadtak azonban a hid feletti medenczét illetőleg, mert igy a város 2 kilométer hosszban lenne a Dunától elzárva és ezt a városfejlődés érdekeivel összeegyeztetni nem lehet. A kikötő műszaki leirásában azzal a nézettel találkoztunk ugyan, hogy a kérdéses terület városfejlődési czélokra különben is alkalmatlan, — de e nézetet annál kevésbbé fogadhatjuk el, mert hiszen a talajviszonyok ere­detileg hasonlók voltak egyebütt is és a dunapart mindkét oldalon mégis szépen kiépült, kivételt a partnak csak az a szakasza képez, mely a pesti oldalon a pályaudvar és a közraktárak elhelyezésével a várostól mestersé­gesen elszigeteltetek, de éppen az itt található sajnos állapot óva int arra, hogy a mi rosznak bizonyult a múltban, azt ne ismételjük a jövőben. — Bele játszik a hid feletti medencze lótesitósónek kérdésébe még két lé­nyeges körülmény. Az egyik az, hogy az ipar és kereskedelem természet­szerűleg a balparti városrészben helyezkedett el, fejlődése is csak ott vár­ható, s tehát ha a helyi forgalom érdekeire gondolunk is, ezeket jobbparti telepitéssel czélirányosan kellőleg kiszolgálni nem lehet. A másik körül­mény az, hogy a kereskedelmi minisztériumot komolyan foglalkoztatja egy forgalmi és ezzel kapcsolatos téli és esetleg ipari kikötő létesitésónek esz­méje, felölelvén az nemcsak a fővárosnak, hanem az egész ország érdekét és ehez képest megvalósitása csak idő kérdése lehet. Tekintve pedig, hogy a lágymányosi téli kikötő alsó medenczéje 280 hajó befogadására van ter­vezve, alig férhet kétség ahoz, hogy a szükségletet egymagában is hosszú ideig és minden esetre legalább addig ki fogja elégiteni, mig a forgalmi kikötő kiépül, mi által a különben is csupán bővitésül contemplált lágy­mányosi felső medencze önként feleslegessé válik. Noha azonban ezek az észrevételeink voltak a kérdéses felső me­dencze ellen, a szabályozás módosításának tervénél azzal mégis számoltunk, de másfelől arról is gondoskodtunk, hogy elejtése esetében területe a sza­bályozás keretébe czélszerüen be legyen illeszthető. A téli kikötővel kapcsolatos még a hegyi vizek elvezetésének kér­dése is. A kikötőt tárgyazó műszaki művelet azt czélozza, hogy a német­völgyi, sashegyi és sasadi vizek a kelenföldi állomás mellett épitendő csa­tornába foglaltassanak és a főváros határa mentén vezettessenek a Dunába. Az eszme műszakilag nem lehetetlen ugyan, de financzialis nehézségei szinte legyőzhetetlenek. A kikötő műszaki leirásában gondolt nyomon, ugyanis ezek a hegyi vizek mintegy 2 kilométerrel hosszabb vonalon jut­hatnának csak a Dunába, a zárt csatorna költségei tehát oly magasra emel­kednének, hogy azokkal a székes főváros még hosszú időre való felosztás mellett sem birhatna. Másrészt városfejlődési és fontos közegészségi érde­kek miatt arról sem lehetne szó, hogy ezek a hegyi vizek, hacsak időkö- zileg is, nyitott csatornában vezettessenek. Ily körülmények között kény­telenek voltunk azon eredeti elhatározásunknál maradni, hogy az árok az általános szabályozási tervben kijelölt nyomon haladjon. Ez egyébiránt az esetleg mégis megépítendő felső kikötőt sem fogja hátrányosan érinteni. Az árok a kikötő délnyugati sai’kába torkol ; ha tehát rakna is itt le isza­pot, ez a kikötő használatát nem akadályozhatja, annál kevésbé, minthogy a hordalék már útközben az iszapfogókban rakodik le és magába a kikö­tőbe csak finom iszap juthat. A kikötőnek a kelenföldi pályaudvarra] való összeköttetéséről két

Next

/
Oldalképek
Tartalom