Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1884, 1885
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1885. évi működéséről - V. Vízvezeték
34 — ték kérdésének gyorsabb és biztosabb megoldása czóljából, a múlt év folyamán megalakíttatván, mindenekelőtt az eddig tett tanulmányok eredményét vette vizsgálat alá, különösen pedig a vízműigazgató tervét, műszaki osztályunk arra vonatkozó birálatát és javaslatát, melyeket fentebb, az adatok nagy tömkelegé miatt csak hézagosán ugyan, de a főbb dolgokra mégis eléggé tájékoztatóan ismertettünk. A két javaslat között fenforgó nagy elvi eltérések a vegyes bizottságot arra inditották, hogy külföldi hírneves szakértő nézetét is kikérje, kinek személyére nézve Sir Bolton Ferencz a londoni vízművek kormány fel ügyelőjében történt megállapodás. A bizottság kivánatára felkértük tehát e szaktekintélyt, hogy a fenforgó problémára véleményét nyilvánítaná. Bolton a helyszínén beszerzett adatokon alapuló bírálata kiterjed úgy a Wein János vízműigazgató, valamint a műszaki osztály által készített tervezetre is. A Wein-féle tervezet ellen, mely a természetes szűrők rendszerére van alapítva, Sir Francis Bolton első sorban azon kifogást teszi, hogy — eltekintve minden más körülménytől — a gyűlcső elhelyezése miatt sem lehet a víz kellően és egyenletesen szűrve. Mert az előpart, mely alatt a gyűlcső elhelyezendő volna, évenként 70 napig víz alatt áll, ennélfogva a gyűlcsőbe ezen idő alatt a fölötte levő, alig pár láb vastag kavicsrétegen át eléggé meg nem szűrt víz hatolna, főleg miután az e rétegben levő nagyobb kövek miatt a homok sem lehet oly tömör, hogy kielégítő természetes szűrő gyanánt szolgálhatna. Ezért helyesebbnek tartaná a gyűlcsővet az előparttcl távolabb és magasabban elhelyezni, úgy, hogy az a part szélétől legalább 20 mtr. és a közép vízállás szélétől 55 méternyire essék. De ezen javítás mellett is nagyon veszélyeztetve volna a káposztás-megyeri határban létesítendő vízmű utján nyerhető víz jóminősége az ottani kedvezőtlen talajviszonyok által. Igen veszélyes fertőzési tényezőnek tartja a vízszedő területen fekvő posvá- nyos tavat, melyet marha itatásra és ruhamosásra használnak, s melyből a víz a talajban a tervezett gyűlcső vonalán át szivárog a Dunába. Hasonló veszedelmes fertőzési tényezőnek tartja azon felület vizeket, melyek a part mentén fekvő művelés alatt álló trágyázott földekről a folytonos szivattyúzás következtében a gyűlcsőbe juthatnak. A talajon átszivárgó vizek minőségének meg- itélhetésére nagy fontossággal bir azon körülmény, hogy a parttól 750 méternyire, a gyűlcső felső részétől 26 mtr. magasságban egy 4000 lakossal biró falu van (Duna- kesz), mely kavics rétegre van építve és semmiféle lecsapolási rendszerrel sem bir. Ezen körülménynek jelentősége azonban kellő pontossággal nem állapítható meg, egy részt, mivel a falu közvetlen közelében levő fúrlyukak vize nem elemeztetett, más részt, mivel a part hosszában és a parttól befelé fúrt lyukak vizének elemzése igen csekély értékű eredménynyel bir, mert nincs kitüntetve sem a folyóvíz azon
