Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 38. Ötszáz nap a Fradi "őskorából". 1900-1901 (Budapest, 2001)

Nem volt a magyarnak Sejtelme sem hajdan Hogy lábában a rúgásra Oly sok a hajlam.

S most rúgástól itt naponta Szenved szegény labda.

Jókai Mór

A játék eszköze egy levegővel töltött labda, mely akkora, mint egy hevesi dinnye. Ehhez nem szabad kézzel nyúlni, csak lábbal.

A játék célja pedig az, hogy ezt a nagy, erős, de könnyű labdát berúgják az ellenség "várának" kapuján. A játszók két csapatban állnak föl. Hogy mindenik könnyen megkülönböztethető legyen, a csapatok más-más színű zubbonyt viselnek. Kimérik a játszóhelyet, mint a magyar métában.

Egyik részén az egyik fél, a másikon a túlsó fél. Két kapu van, jó széles. A kapuhoz odaillesztenek egy hálót, amitől a kapu olyan, mintha lugasnak készítették volna. Ha a labda a kapunak sem fölötte, se mellette el nem röpül, hanem berúgják egyenesen a hálóba, az győzelem. Angolul úgy hívják goal, így hívják nálunk is, de mondják már helyette széliében ezt is: belőttük. Aki meghatározott idő alatt több goalt csinál, azaz többször berúgja a labdát az ellenség kapujába, az a győztes.

hagy gyakorlottság, nagy ügyesség kell ehhez. Hogy a labda milyen irányba repüljön, tudni kell a rúgás módját. Ehhez is érteni kell, hogy az ellenség miképp alkalmazkodjék, milyen fortélyokat használjon, miképp akadályozza, hogy a másiknak elég helye legyen a jó rúgásra.

Vasárnapi Újság (1900)

4