Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 32. Fradi nosztalgia 1. Negyedszázad Üllői úti mérkőzései (Budapest, 1999)
Nem volt a magyarnak Sejtelme sem hajdan Hogy lábában a rúgásra Oly sok a hajlam. S most rúgástól itt naponta Szenved szegény labda. Jókai Mór A játék eszköze egy levegővel töltött labda, mely akkora, mint egy hevesi dinnye. Ehhez nem szabad kézzel nyúlni, csak lábbal. A játék célja pedig az, hogy ezt a nagy, erős, de könnyű labdát berúgják az ellenség „várónak" kapuján. A játszók két csapatban állnak föl. Hogy mindenik könnyen megkülönböztethető legyen, a csapatok más-más színű zubbonyt viselnek. Kimérik a játszóhelyet, mint a magyar métában. Egyik részén az egyik fél, a másikon a túlsó fél. Két kapu van, jó széles. A kapuhoz odaillesztenek egy hálót, amitől a kapu olyan, mintha lugasnak készítették volna. Ha a labda a kapunak sem fölötte, se mellette el nem röpül, hanem berúgják egyenesen a hálóba, az győzelem. Angolul úgy hívják, goal, így hívják nálunk is, de mondják már helyette széliében ezt is: belőttünk. Aki meghatározott idő alatt több goalt csinál, azaz többször berúgja a labdát az ellenség kapujába, az a győztes. Nagy gyakorlottság, nagy ügyesség kell ehhez. Hogy a labda milyen irányba repüljön, tudni kell a rúgás módját. Ehhez is érteni kell, hogy az ellenség miképp alkalmazkodjék, milyen fortélyokat használjon, miképp akadályozza, hogy a másiknak elég helye legyen a jó rúgásra. Vasárnapi Újság (1900)
