FTC Centenáriumi újság (1999)

1999 / 27. szám

FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 5 Szomorú szegedi emlék A Fradi-pályát 1989 őszén az UEFA betiltotta a ferencvárosi szurko­lók bécsi rendbontása miatt. A döntés szerint Budapesttől legalább 100 km távolságra kellett az FTC—Admira Wacker KEK mérkőzést rendezni. A ferencvárosi vezetők a találkozó megrendezésére a szegedieket kér­ték fel! Budapestről különvonatot indítottak, no és számtalan autó­busz is Szeged felé tartott. Tippelték, hogy ki lesz az FTC első szegedi KEK-gólszerzője, és hogy a Fradi vajon hogyan jut tovább a bécsi 1-0- as vereség után. Sajnos Szegeden is 1-0 volt az eredmény - tehát a szegedi stadionban nem jegyezhettünk fel ferencvárosi gólszerzőt. Azt viszont igen, hogy komolyabb rendbontás nem történt - erről számolt be Vincze András is, a Magyar Hírlap hasábjain. Idézzük fel a ferenc­városi szurkolóknak ezt a tíz évvel ezelőtti novemberi napot... Begördült a különvonat, s mintegy ötszáz FTC-hívő derűs harsány- sággal szállt le róla. Persze kiabáltak, lengették a zöld-fehér zászlót, de mindezt tették úgy, ahogy az a jó érzésű szurkolókhoz illik. A "Szervusz Szeged" üdvözlés után, mintha csak kóristatalálkozón vol­nának, elénekelték a Fradi-indulót, és a pálya felé vették az irányt. Ezen az üdvözlésen még az érkezés előtt oly zordnak tűnő rendőrök is szélesen mosolyogtak. Persze, ha az ember túl szőrös szívű lenne, akkor megjegyezhetné, hogy ez a jó hangulat köszönhető volt annak is, hogy a szurkolók kö­zül többen már "kissé beállítva" érkeztek Szegedre, no meg mindany- nyian reménykedtek abban, hogy a Ferencváros könnyedén ledolgozza egygólos hátrányát. A pálya bejáratánál - ahová a rendezők gondosan, s tán egy gesz­tusként kifüggesztették az "FTC B-közép" táblát -, a rendezők kétség- beesetten próbálták kiszűrni azokat a fiatalokat, akik gyaníthatóan üveget és petárdát szerettek volna becsempészni a nézőtérre. Tevé­kenységük a drukkerek között nem aratott osztatlan sikert, vagy dur­va szidalmakkal válaszoltak, vagy egyszerűen félresöpörtek mindenkit az útból, és betódultak a kapun. A lelátók már egy órával a kezdés előtt megteltek, sőt a stadion egyik épületének tetején is gubbasztott ötszáz ember, ami néhány rendezőt majd' az őrületbe kergetett, mert mint mondták, azok a nézők, akik ott ülnek, életveszélyben voltak. A B-közép fittyet sem hányt a figyelmeztetésekre, egyre többen és többen másztak fel a tetőre, s bizony még így is úgy tűnt, hogy szűkös­nek bizonyul az a lelátó rész, amit a rendezők a ferencvárosiaknak ki­jelöltek. Persze a Fradi-szurkolók megoldották ezt a problémát is, ne­mes egyszerűséggel, szó szerint szétcincáltak egy kerítésrészt, hogy ne kelljen összezsúfolódniuk. Gyürk Ernő rendező kétségbeesetten nézte a pusztítást:- Nem lehet mit csinálni. Most még legalább valami módon visel­kedni tudnak ezek az emberek. Ám arra már gondolni sem merek, mi lesz, ha mondjuk, kikap a Ferencváros. A szurkolók sem akartak erre gondolni, üdvrivalgással fogadták kedvenceiket, s valaki egy petárdát is fellőtt. A B-középpel szemben az osztrák szurkolók - akik körülbelül 25-en voltak - is hasonló módon köszöntötték csapatukat, azzal a különbséggel, hogy ők zöld fénnyel égő rakétát lőttek fel. Ám az Admira vezérszurkolója, egy szakállas úr, mindezt nem nézte jó szemmel, s intésére két ember a robbantgatókat nyakon ragadta, s szabályszerűen kidobta a szektorból. A ferencvárosi hívőknek a kezdés után már nem volt okuk hasonló örömnyilvánításra, mert csapatuk az első percektől eltekintve, csapni­valóan játszott. A félidő után már megjött a hangjuk, bár nem biztat­ták, hanem jobbára csak pocskondiázták Bánkiékot. Bekiabálták az ébresztőt, de minthogy ez sem vezetett eredményre, sőt a második fél­idő elején Oberhofer fejjel az Admirának szerzett vezetést, egymást kezdték csépelni. Többen nem akarták egykönnyen tudomásul venni, hogy Szegeden is kikap a Ferencváros. Bizony ő sem így gondol­ta... Élete egyik legna­gyobb megtiszteltetése gyanánt az idei szezon előtt Szűcs Mihály lett a Ferencváros labdarúgó- csapatának kapitánya. Senki egy pillanatra nem vonta kétségbe a döntés jogosságát, elvégre a fel­nőtt gárda keretének im­máron nyolcadik eszten­deje tagja, Misi méltán viselheti a karszalagot. Arról már nem ő tenet, hogy mostanában gyak­ran kellett társaival együtt, leszegett fejjel bevonulnia az öltözőbe a mérkőzések után. A Baj­nokok Ligájában is szere­pelt Fradi egyetlen hír­mondójával a Siófoktól elszenvedett kínos hazai kudarc után beszélget­tünk a balul sikerült ősz okairól.- Először is, gyógyul a sérü­lésed? - kérdeztük tőle.- Kösz szépen, már nincs komolyabb probléma. A bal vádlimban megszakadt vala­mi, de túl vagyok a nehezén.- Idén ez már nem az első kényszerpihenőd...- Valóban, mindkét tér­demmel akadtak gondok, s az az igazság, hogy kicsit türel­metlen voltam. Nem vártam meg, amíg teljesen felépülök, így aztán előfordult, hogy rá­sérültem. De mindössze három találkozót hagytam ki.- Az egyik a Siófok elleni I- 2 volt...- Ne is mondd! Fizikai fájdalmat éreztem, amikor azt láttam, hogy szinte semmi sem sikerült a csapat­nak. Görcsösen küzdöttek a fiúk, a stresszt, a gátláso­kat nem sikerült levetkőzniük. Mint a többi egy góllal elbukott meccsen is, megint sorra dolgoztuk ki a hely­zeteket, ám a jó befejezés rendre elmaradt. Ha csak a Debrecen, a Tatabánya és Siófok elleni meccset hoz­zuk, mindjárt nem lenne olyan sötét az összkép. így viszont tényleg elszomorító.- Ott ültem a közeledben, néha a tenyeredbe te­metted az arcodat.- Mit lehet ilyenkor tenni? Kívülről talán rosszabb nézni, mint odabent a pályán átélni a történéseket. Az elkeseredettség, a tehetetlen düh emésztett végig a második félidőben, a székemben ülve. És ez már a harmadik egymást követő hazai vereségünk volt egy szezonon belül. Ilyen rossz szériára nem is emlék­szem.- Amikor először húztad fel a karszalagot, valószí­nűleg nem így képzelted a folytatást.- Tisztában voltam vele, hogy nehéz idény elé né­zünk, holott az elvárások a bajnoki cím elérését céloz­ták meg. Gondjaink a közvélemény előtt is ismertek, meghatározó emberek távoztak tőlünk, az új játéko­soknak nem jutott sok idő a közegbe való beilleszke­désre, a csapatrészek közötti összhang megteremtésé­re. Ilyen rövid idő alatt nem tudtunk úgy összecsiszo­lódni, ahogy szerettük volna. De arra, hogy a tizedik hely körül állunk a tabellán, hát arra valóban nem számítottam.- Nyertél már aranyat, ezüstöt, bronzot, Magyar Kupát az elmúlt évtizedben. Hogyan éled meg, hogy éppen mostanra süllyedt le a csapat a középmezőny­be, mikor te vagy a csapatkapitány?- Rendkívül nehezen. Ha belegondolok, hogy nem­rég még a harmadik helyezést is egyértelmű kudarc­ként könyvelték el. Voltunk egyszer negyedikek is, de abban az évben mi vehettük át a kupát. Úgyhogy min­den egyes évben nyertünk valamit, amit fel tudtunk mutatni a szurkolóknak.- Apropó, szurkolók! Te, aki sűrűn játszottál 15-18 ezer néző előtt is az Üllői úton, milyen érzésekkel futsz ki a gyepre a jóindulattal is csak háromezres publikum előtt?- Megértem a drukkereket, ilyen gyászos teljesít­ménynek nem is lehetett más a következménye, mint­hogy többen elfordultak a csapattól. De hiszem, hogy ez az elkeserítő folyamat nem visszafordíthatatlan. Három-négy zsinórbaa. aratott győzelem újra odacsá­bíthatja a fradistákat a lelátókra. Jó lenne, ha a csa­pat és a közönség minél hamarabb újra egymásra ta­lálna, mert ez a mostani állapot senkinek sem jó. Nem véletlen, hogy az idegenbeli mérlegünk jobb, mint a hazai.- Neked milyen a viszonyod a hangadókkal?- Nincs semmilyen problémám velük. Mindenki tudja, hogy a kacskaringók után visszatért Szűcs Lajos mellett, én vagyok az egyetlen saját nevelés a kezdő­csapatban. Ezt nyilván akceptáljuk, de úgy veszem észre, a többi játékost sem bántják.- Van kiút ebből a Fradi esetében szokatlanul mély gödörből?- Rend és nyugalom kellene a csapat körül, ez az elsődleges. Előbb-utóbb az eredmények is jönnek majd, mert ebben a társaságban lényegesen több van, mint amit a helyezésünk és az eddigi játék mutat.- Poklepovics edző és a szakmai stáb nyárig min­denképpen marad a posztján. Ez a kívánt nyugalom egyik feltétele?- A mester kiváló szakember, nincs vele semmi gond. Remek, pörgős edzéseket tart, nagyszerű straté­ga, más kérdés, hogy mit tudunk megvalósítani az el­képzeléseiből. Tehát szó sincs holmi ellene folyó sza­botázsról a csapaton belül, ezúton is szeretnék vissza­utasítani minden ilyen jellegű vádat. Sportemberek vagyunk. Reméljük, hogy hamarosan beérik munká­jának, illetve az általa elvégeztetett munka gyümöl­cse.- Neked meddig szól a szerződésed?- 2002 nyaráig, s szeretném is kitölteni. S nagyon bízom abban, hogy ebben az időszakban legalább egyszer telt ház előtt örülhetünk majd az újabb bajno­ki cím kiharcolásának. CSAPATKAPITÁIYUK

Next

/
Oldalképek
Tartalom