Fradi újság (1998)
1998 / 2. szám
12 FRADI ÚJSÁG EGY OLDAL - EGY lyen napra ik az FTC 99. és 100. születésnapjai ELETE A BIRKÓZÓ SPORT K ruj Iván. A név fogalom a magyar és nemzetközi birkózóéletben. Versenyzőként, edzőként, szakvezetőként, a nemzetközi szövetség tagjaként kivívott tekintélyét mindig a magyar birkózás és klubja a Ferencváros érdekében kamatoztatta és kamatoztatja a mai napig is. Beszélgetésünk apropóját az adta, hogy Dél-Európai (spanyol, portugál) lapok is érdeklődtek a kiváló szakember munkássága iránt, hisz ezekben az országokban, kiváltképpen szabadfogásban elindult a sportág népszerűbbé válása.- Mikor kezdődött és melyik klubban a pályafutása?- 1949-ben kezdtem birkózni a Fradiban. Kétszer sikerült megnyernem az ifjúsági magyar bajnoki címet, voltam felnőtt II. helyezett és tagja lettem a magyar válogatottnak is. 1962- ig tehát a kezdéstől, 14 éves koromtól 27 éves korig voltam versenyző, majd egy sérülés a szőnyeg szélére parancsolt. Az FTC főedzője akkor dr. Papp László volt és az ő vezetése alatt mint edző dolgoztam tovább, hisz már elvégeztem a segédedzői, majd edzői szakot a TF keretén belül, később a szakedzői képesítést is megszereztem. Papp Laci bácsi mellett segédedzőként kezdtem a munkát és óriási, meghatározó élmény volt ez számomra, el is döntötte a jövőbeni életuta- mat. 1964—66-ban az ifjúsági válogatott vezetője voltam, majd az áldott emlékű Matúra Mihály telkért, hogy legyek a felnőtt válogatott szabadfogású szakág vezetője. Óriási megtiszteltetésnek éreztem és 1973-ig dolgoztam itt!- Közben a magyar szabadfogású birkózás legsikeresebb olimpiai szereplése következett el!- így igaz, 1972-ben Münchenben három magyar versenyző: Kiinga László, Bajkó Károly és Csatári József III. helyezést szerzett és ezek a bronzérmek azóta is a legsikeresebb szabadfogású olimpiai szereplés érmei! Nagyszerű gárda jött össze, remek volt a hangulat és jöttek a sikerek is! 1973-ban kaptam meg a mesteredzői címet, majd visszatértem a Ferencvároshoz, megjegyzem a válogatottbeli idő alatt is a Fradi tagja voltam, immár 49 esztendeje tart ez a „hűség” a klubhoz.- A felnőtt vagy utánpótlás birkózókhoz lért vissza?- 1973 és 1976 között az utánpótlással foglalkoztam és legalább annyira sikeresnek érzem és élveztem mint például az olimpiai vagy világbajnoki felnőtt diadalokat. Olyan tanítványokkal dolgozhattam mint Komáromi Tibi, Nagy János és még sorolhatnám a későbbi hazai és nemzetközi klasszisokat! 1976-tól 1990-ig újra vezetőedző voltam a Ferencvárosnál ám közben történtek változások is! 1988, a szöuli olimpiai küzdelmek előtt - kikérővel - egy esztendeig ismét a szabadfogású válogatottnál dolgoztam. Eredményeink szerényebbek voltak, ám a nemzetek pontversenyében így is a 6. helyen végeztünk.- Közben a nemzetközi birkózóéletben, a FI LA keretein belül is dolgozott!- Már 1969-ben nemzetközi bíró lettem és itt a kategóriák a következők: harmadosztály, másodosztály, elsőosztály és nemzetközi legfelsőbb szint, mely az EB-n, VB-n, olimpiákon foglalkoztatott bírók kategóriája. Jómagam a modenai EB előtt kaptam meg a titulust és azóta is ebben az osztályban vagyok. 1988-ban beválasztottak a Nemzetközi Bíróbizottság vezetésébe, a legfelsőbb vezetés 7 tagja közé. Nagy megtiszteltetés ez, mely az egész magyar birkózósportnak is szól. A Bíróbizottság legfőbb feladatai: tanfolyamok, továbbképzés szervezése, a szabályok minél pontosabb betartatásának ellenőrzése, a kiemelt versenyek zökkenőmentes lebonyolítása (bírói szempontokból). Delegálva vagyunk a versenyekre, bizony ez sok utazással, elfoglaltsággal jár, ezért 1990-ben úgy gondoltam, „szüneteltetem" tevékenységemet a Fradinál és minden erőmmel a nemzetközi feladatokra koncentrálok! Amikor három esztendeje a szakosztályvezető Külföldi László úr (akinek nagyon sokat köszönhet a Ferencváros) tragikus hirtelenséggel eltávozott közülünk, dr. Szívós István elnök úr felkért a szakosztályvezetői tiszt ellátására. Azért nem vezetőedzői posztra, mert az állandó, napi elfoglaltsággal jár és nemzetközi kötelezettségeim miatt ezt nem tudnám méltóképpen ellátni. A szakosztály létszáma lecsökkent, jelen pillanatban az utánpótlás nevelése a cél, a saját erőből építkezés, a jövő megalapozása a feladat. Jellemző a szakosztály erejére, hogy felnőtt versenyzők nélkül is, tavaly és tavalyelőtt mégis a II. helyen végeztünk az országos pontversenyben. Mindez annyit jelent, hogy ha lehetőségeink, teltételeink olyanok lesznek, akkor 2-3 éven belül a felnőtt mezőnyben is újra komoly szerepet játszhatunk!- Beszéljünk a klub edzői gárdájáról.- Bátran állítom: az egyik legerősebb az országban! Régi fradisták, a klubhoz érzelmileg is kötődő emberek, Széles József, Petrezselyem Antal, Kiinga László - egyaránt kitűnő munkát végeznek, jóllehet kevesebb a gyerek, beszűkült kissé az utánpótlás, ám a kisebb létszám nem megy a minőség rovására. El kell mondanom, hogy kinevezésem után azonnal leültünk dr. Szívós úrral és tisztáztuk: a szakosztály működési, versenyeztetési feltételeit a klub biztosítja és természetesen mi magunk is keressük és kerestük a támogatókat. 1997-ben így
