Fradi újság (1998)
1998 / 3. szám
9 FRADI ÚJSÁG a Vilceából Néhány hete új kapusa van a Herz-FTC női kézilabdacsapatának. A magas, jó képességű lány Romániából érkezett a Népligetbe, megszakítva ezzel azt a hagyományt, hogy nincs idegenlégiós a Ferencvárosban. Bár még csak hat éve kézilabdázik versenyszerűen, már komoly játékosmúlt áll mögötte. lulia Cioculeasa húszesztendősen került a Fradihoz.- A Fradi-szurkoló még csak ismerkednek veled, és próbálják kimondani a nevedet. Hol és mikor kezdlél kézilabdázni?- Gyerekkoromat Pitestiben töltöttem, majd később édesapámat áthelyezték Vilceába. Itt fedeztek tel az iskolában. A testnevelő tanárnőm vitt el egy edzőhöz, mert úgy érezte, van tehetségem a kézilabdához. így kezdődött a pályafutásom, meglehetősen későn, tizennégy évesen.- Rögtön kapus lettél?- Már akkor is elég magas voltam, és az edzőm azt mondta, álljak a kapuba. Nem ment rosszul a védés, és ottragadtam.- Gondolom, végigjártad az ilyenkor szokásos szamárlétrát az utánpótlás csapatoknál.- Nem egészen így történt. Egyből az ifjúsági csapathoz kerültem, ahol rendszeresen védtem is. Otthon nem örültek annak, hogy versenyszerűen kézilabdázóm, de végül megállapodtunk, hogy ha leromlanak a jegyeim, akkor abbahagyom. Az iskolával nem volt gond, játszottam, és tizenhat éves koromban a szuperliga egyik élcsapatának számító Vilcea felnőtt együtteséhez kerültem. Akkoriban még az ifikkel is edzettem.- Milyen eredményeid vannak?- A román bajnoki cím megszerzése után óriási élmény volt számomra, hogy tizenhét évesen pályára léphettem a Bajnokok Ligájában. A Fradi ellen is védtem az Elektromos-csarnokban. Tavaly az elefántcsontparti junior-világbajnokságon tagja voltam a bronzérmes román válogatottnak. Tizenkilenc éves koromig első számú kapus voltam a Vilceában.- A Fradiba azonban Kolozsvárról érkeztél. Mi történt Vilceában?- Új edző jött a csapathoz, és ahogy az ilyenkor nem egyszer előfordul, más volt az elképzelése velem kapcsolatban. Ezért átigazoltam Kolozsvárra. Ez a csapat az ötödik-hatodik a román bajnokságban. Azzal a hittel mentem oda, hogy rendszeresen védeni fogok, de sajnos, nem így lett. Hoztak egy másik kapust is, aki azelőtt a Podravkában játszott, és többnyire ő állt a háló előtt.- Ezek szerint a lehető legjobbkor jött a Ferencváros hívása?- Igen. Először szóhoz sem jutottam, amikor megkerestek. Soha nem gondoltam volna, egy ilyen híres csapat közelébe juthatok. Ismertem a Fradit, tudtam, hogy jó eredményei voltak és vannak. Örömmel jöttem a Népligetbe, és borzasztóan izgultam. Az első próbaedzésen azt sem tudtam, hol vagyok, de Rácz Mariann biztatott, hogy ne foglalkozzak semmivel, csak próbáljam meg kivédeni a felém jövő labdákat. Nagyon boldog voltam, amikor szerződést ajánlott a klub. Egyelőre jövő nyárig vagyok a Ferencváros kapusa.-A családod mit szólt ahhoz, hogy ilyen messzire kerülsz otthonról?- Már tavaly nyáron szó volt arról, hogy Magyarországra jövök. Az afrikai junior vb-n keresett meg Berendi Antal és hívott a Bp. Spartacushoz. A szüleim azonban nem akarták, hogy eljöjjek, így végül Kolozsvárra mentem. A sok kudarc után azonban most már beleegyeztek a budapesti utazásba.- Hogyan érzed magad néhány hét után a Fradiban?- Remekül, nagyon jó itt. Rendesek a csapattársaim, sokat segítenek a beilleszkedésben. Különösen Kertész Kláritól tanulok sokat, aki erdélyi lévén, beszél románul. Nehéz nyelv a magyar, különösen a nyelvtana. Egyébként ha nem beszélnek gyorsan, már nagyon sok mindent megértek magyarul, a beszéddel viszont még gondjaim vannak... (margay) Sokan mondják; nem szeretnének tőle pofont kapni. Egy biztos: amikor a szaggatott vonal tájékán felugrik, és jobb kezét elhagyja a labda, az pillanatokkal később hatalmas erővel vágódik az ellenfél hálójába. Egy-egy mérkőzésen nem ritka a fenti eseménysor, így aztán nem véletlen, hogy Kertész Klára, vagy ahogy az ismerősei, barátai szólítják, Cili a Herz-FTC női kézilabdaegyüttes egyik legeredményesebb játékosa. A fiatalabb szurkolók közül talán nem mindenki tudja, hogy Kertész nyolc évvel ezelőtt, Erdélyből érkezett Magyarországra. Az akkor huszonkét esztendős játékos sokszoros román utánpótlás-válogatottként az NB l/B-s Lőrinci Fonó csapatában kezdte itteni pályafutását. Tehetségére hamar felfigyeltek, és a következő évben már a Ferencváros együttesében dobálta a gólokat.- Nagy ugrás volt ez számomra, hiszen otthon, Kolozsvárott, és a szülőhelyemhez, Somkerékhez közeli Besztercén játszottam, s ezek a csapatok messze voltak attól a szinttől, amelyet a Fradi képviselt - emlékezett. Soha nem gondoltam volna, hogy én valaha is ilyen erős csapatban fogok kézilabdázni.- Ismertél valakit a Fradiból, amikor a Népligetbe igazoltál?- Kökény Beával még akkor találkoztam többször, amikor az utánpótlás-válogatottal külföldön játszottunk. Egyszer Magyarországon is mérkőztünk a magyar csapat ellen, Debrecenben volt a meccs.- Szerinted minek köszönhető, hogy elismert játékos lettél?- Rengeteget köszönhetek a csapatnak és azoknak az embereknek, akik segítettek nekem. Nagyon fontos a sikerem szemE6Y OLDAL - EGY Üiftfe, tűi ixtnutű Az új Üllői úti ^stadionban a Springer-szobrot melyik mérkőzés előtt leplezték le? pontjából, hogy szeretem a kézilabdát, és sok mindent hajlandó voltam és vagyok alárendelni a sportnak.- Néhány évvel ezelőtt azt mondtad, a legnagyobb álmod, hogy magyar válogatott legyél. Időközben ez megvalósult...- Igen, és ez csodálatos dolog a számomra. Fantasztikus érzés volt, amikor magyar címeres mezben kifuthattam a pályára. Itthon kétszer játszottam a válogatottban, és az Európa-bajnok- ságon is szóhoz jutottam. Bár a játék nem a legjobban sikerült, de nekem akkor is hatalmas élmény volt magyar válogatottnak lenni. Remélem, megadatik még ez az érzés.- Ezen kívül mire gondolsz vissza szívesen az utóbbi évek eseményeiből?- A Fradival ötször nyertem bajnoki címet és hatszor kupát - ez óriási dolog. A brémai, végül elveszített KEK-döntő is nagy élmény volt, no, és a játék a Bajnokok Ligájában. Ha Erdélyben maradtam volna, egészen biztos, hogy nem jutottam volna el oda, ahol most vagyok. A kézilabdának, a Ferencvárosnak köszönhetően bejártam a fél világot. Az új népligeti csarnokban én lőttem az első gólt, hétméteresből. A nagy pillanatról készült fényképet otthon őrzöm.- A most folyó szezon nem úgy sikerült a Fradinak, ahogy azt az utóbbi években megszokhattuk.- A Dunaferr nagyon megerősödött erre a bajnokságra, bennünket pedig páratlan sérüléssorozat sújtott. A legnagyobb veszteséget természetesen Kökény Bea többhónapos kiválása jelentette. Nekem is volt bajom - a Valencia ellen hátrarántották a karomat -, de szerencsére, nem tartott túl sokáig a kényszerpihenő. Néha azért még most is fáj a kezem. Időközben visszatért közénk „Köké”, és a Magyar Kupát szeretnénk hetedszer is megnyerni.- Gondolkoztál már azon, hogy mihez kezdesz a kézilabda után?- A nyáron harmincéves leszek, így már gondolnom kell a későbbiekre. Vannak elképzeléseim, de még korai erről beszélni. Néhány évig még szeretnék játszani és sok-sok gólt lőni. M. S. A szív ajándéka...
