Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 2. szám
A Springer-szobor talpazatánál Berci az elsők között szemlélte meg az új kaput és az olasz hálót... 1980. május 26-június 3. FARKAS BERTALAN a Szo- juz-36 fedélzetén a szovjet-magyar közös űrrepülési program keretében a világűrben tartózkodott. Aztán visszatért a Földre, és a fradisták tanúsíthatják - az Üllői úton is járt... 15 év múltán, az évfordulóhoz közeledve ismét a Fradi-klubházba invitáltuk, ezúttal egy fényképes interjúra. • • Mi történt az elmúlt tizenöt évben?-A visszatérés után hallatlanul nehéz, felfokozott időszak következett az életemben, mert mindenki találkozni akart velem, beszámolókra hívtak, így az első év gyakorlatilag ezzel telt el. Utána beiratkoztam a Műszaki Egyetemre, és öt évig tanultam. Velük azóta sem szűnt meg a kapcsolat, vissza-visszajárok, ha olyan munka adódik, amelyen közösen tudunk dolgozni az ottani mérnökökkel, szakemberekkel. Közben a repüléstől eltiltottak. Ennek több oka volt, leginkább az, hogy vigyázni kellett az első magyar űrhajósra. • Nagyon bántotta, hogy nem repülhet?-Meg kellett érteni a szituációt. Azonkívül az első néhány évben nem is lett volna értelme, hiszen a repülés nagyon kötött, fegyelmezett „műfaj”, felkészületlenül nem lehet gépre szállni. Márpedig a rengeteg protokolláris rendezvény miatt képtelenség lett volna megfelelően felkészülni. És, természetesen a családommal is a lehető legtöbb időt akartam eltölteni. Később normális mederbe terelődött az életem, gyarapodott a család is, öten vagyunk - igyekszem nekik is sok időt szentelni. Jónéhány év telt el, amíg megszületett a döntés, hogy ismét engednek repülni - minden olyan gépen, amely a hangsebesség alatt repül. 1992 óta a Magyar Honvédség repülő-szemlélő helyettese vagyok, s más szakemberekkel együtt a magyar katonai repülést próbáljuk karban tartani. • Foglalkozik az űrkutatással is?-Az űrkutatással nem szakadt meg a kapcsolatom. Nagyon szerettem volna még egyszer a világűrbe eljutni, sőt azt is, hogy más magyarok is kapjanak lehetőséget. Sajnos második magyar űrrepülésről nincs szó, még csak nem is körvonalazódik ilyen terv. Ettől függetlenül mindig megkaptam a lehetőséget, hogy a szakmai egyeztető programokon részt vegyek. A nemzetközi űregyüttműködés sokkal jobban kiszélesedett a vártnál, ez nyilvánvalóan a politikai helyzet függvénye. Épp a napokban jártam Floridában, a Discovery 20. startját néztem meg. • Hogy tetszik az űrrepülőgép?- Nagyon tetszik, szívesen repülőnk vele. De nekem nagyon tetszett annak idején a Szojuz és a Szaljut űrállomás is. • Térjünk vissza a Földre, a Ferencvárosba. Mostanában nem látjuk a Fradi-pályán. Netán megunta a focit?- Nem, nem. A futballt soha nem fogom megunni, bármennyire is bosszankodom is rajta időnként. Azért nem járok már ki a meccsekre, mert egyre nagyobbak a gyerekeim, és szeretnék minél több időt velük tölteni. A meccseket általában hétvégeken tartják, nekem viszont a hétvége a lehetőségekhez képest „szent", otthon a családdal vagyok, hiszen egész héten olyan keveset látjuk egymást. • A család szereti a sportot?-A feleségem nem kifejezetten futballrajongó, de a kis Berci, és a kisebbik fiam, Ádám, nagyon szeretnek focizni és érdeklődnek is. • Sportolnak a gyerekek egyesületben is?- Most keveset sportolnak, mert ez az év nagyon nehéz számukra és a tanulásra kell összpontosítani. De imádják az úszást, a síelést, atletizál- nak és otthon vannak a labdajátékban is. Aida egyébként a Testnevelési Egyetemre készül. Egyébként meggyőződésem, hogy aki jó fizikai és szellemi kondícióban akar lenni, ahhoz kötelező jellegű a sportolás. • Ön is sportol?-Síelni, úszni, teniszezni szoktam - és persze a foci! • Kikkel szokott focizni?-Nemrég pl. Novák Dezsővel vívtunk nagy csatát, együtt voltunk Hévízen, és rögtön megragadtuk az alkalmat egy délelőtti focihoz. Legutóbb pedig Szabolcs-Szat- márban jártam, előadásokat tartottam, fiatalokkal találkoztam és utána, meglepetésként focimeccs következett: meghívtak futballrajongókat, tornatanárokat, ebből összeállt néhány csapat és komoly meccseket játszottunk. Nincs egy összeszokott csapat, ahol játszanék, mindig mások a társaim. Hívtak már sok helyre, öregfiúk csapatába, de éppen az időbeosztás miatt nem tudom rendszeresen csinálni. • Gyerekkorától szereti a focit, igen tehetségesnek is bizonyult ebben a sportágban. Annak idején a Csillagvárosban, az űrrepülésre való felkészülés alatt sokszor emlegették, milyen ügyesen tud futballozni a két magyar űrhajós-jelölt. Találkoznak-e azóta Magyari Bélával, és szoktak-e még együtt futballozni?- Például tegnap este is találkoztunk. Most is jó barátok vagyunk, s ha éppen van rá lehetőség (mondjuk nyáron), focizunk is. De mindkettőnknek családja van, más az elfoglaltságunk, ezért lényegesen ritkábban találkozunk, mint régebben, amikor minden nap láttuk egymást. • 14 évvel ezelőtt a szurkolók is találkozhattak Önnel a Fradi- klubházban.-Az nagyon jó hangulatú este volt! Nekem a Ferencváros mindig közel állt a szívemhez, szeretem ezt a csapatot, és ez az érzés azóta sem változott meg. Az, hogy csak ritkán jelenek meg a klubban, s általában futballberkekben, nem jelenti azt, hogy „hűtlen" lettem volna és gondolatban ne lennék itt. • Figyelemmel kíséri a Fradi eredményeit?-Természetesen, a sikereknek ugyanúgy örülök „távolból" is, és sajnos ugyanígy bosszantanak a balsikerek, amikor mást várok. Azt hiszem, ha a sportrajongás nem a szélsőségekbe torkollik és van csapatért kiálló buzdítás, akkor a sportolók és a szurkolók számára egyformán csodálatos élmény. • Vannak-e barátai a fradisták között?-A régi hírességeket nagyon tiszteltem, de személyes kapcsolat természetesen nem alakulhatott ki közöttünk. Az űrrepülés után már sokakkal találkoztam. Nyilasi Tibit nagyon ^ ismertem, régebben többsí' nk. A tőle kapott mezt n5 ’öm! Az ő idejében jártai s^n meccsekre és töltöttem sok időt futballisták között. Az előző korosztályokkal ezért kerülhettem közelebbi kapcsolatba, a mai focistákat viszont már kevésbé ismerem. • Felismerik-e az emberek, ha meglátják az utcán vagy az autóban?-Túlságosan rohanó világban élünk, az emberek általában elmennek egymás mellett anélkül, hogy egymásra néznének. De azért azt hiszem, fölismernek, vagy legalábbis ismerősnek tűnök sokaknak. • Nem zavarja?- Nyilván sok szituációban zavar, ezt el kell fogadni. Én ennek mégis inkább a pozitív oldalát, a szeretetet és tiszteletet tapasztaltam eddig mindig. • Hogyan viszonyulnak az emberek az űrhajóshoz? Elismerik a teljesítményét, de ők maguk inkább maradnak ide- lent, vagy szívesen követnék a példáját?-Aki a repülést önmagában szereti, biztosan megérinti a gondolat, és szeretné kipróbálni. Aki viszont nem érti ennek az egésznek a lényegét, bátortalan, fél vagy a fantáziáját nem tudja elengedni, abban nem merül tel ilyesmi. • A gyerekek hogyan gondolkodnak erről?-Tapasztalataim szerint a gyerekek közül is sokan kipróbálnák, de vagy úgy, hogy ne kelljen érte sokat dolgozni, vagy úgy, hogy egészen biztos legyen a visszatérés. Csak a pozitív élményt akarják. Hát, ez nem így működik, ezért rengeteget kell dolgozni és sok rizikó, kritikus helyzet állhat elő egy űrrepülés kapcsán. Garanciát senki nem vállalhat a biztonságos visszatérésre. • Hogy érzi, el tudna most indulni egy űrrepülésre? Van-e olyan kondícióban, vagy fel tudná-e készíteni magát az útra?-Biztos vagyok benne, hogy igen. A felkészülés kemény munka, nagy a fegyelem, de óriási húzóerőt jelent a csapatmunka. Ebben némiképp hasonlít a sporthoz. • Egyszóval ha most indulna például a Mars-expedíció, és lehetőséget kapna, elindulna?-Természetesen mennék. Nemcsak azért, mert hatalmas kihívás egy ember - és az emberiség - számára, hanem mert már egyszer jártam fent, nagyon sok érdekes dolgot láttam, és felhasználva az eddigi tapasztalatokat, rengeteg új ismerettel, tudással gazdagodnék, w. Nagy Ildikó
