Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 3. szám
9 FRADI ÚJSÁG Kézilabdás kupaünnep Lefőztük a Podravkát! Élet vagy halál. Kis túlzással ez volt a tétje a március 19-i, budapesti FTC-Spect- rum-Podravka Koprivnica női kézilabda Bajnokok Ligája-mérkőzésnek. Ha nyer a Fradi, még van esélye a döntőbe jutásra, ám ha kikap, gyakorlatilag reménytelen helyzetbe kerül. Szóval, győzni kellett. Még pontosan két óra volt hátra a kezdésig, amikor már többszáz szurkoló várt bebocsátásra a Fáy utcai sportcsarnok bejáratánál. Aztán jó ne- gyedórável később libasorban megindulhatott befelé a nép. Az első fecskéket váratlanul érte a hír, hogy a B- közép helyét feketeruhás biztonsági emberek vigyázták: oda ugyanis ezúttal a vendégszurkolók mehettek be. Sebaj, rögvest átköltöztek a leglelkesebb drukkerek a szemközti lelátóra. Húsz perc múlva zsúfolásig tele volt a nézőtér. Közben megérkeztek a kaproncai szurkolók is, és azonnal megkezdődött a két tábor közötti „eszmecsere". Hangpárbaj, némi mutogatás, majd bő negyedóra múlva lehiggadtak a kedélyek, és csak néha zúgott fel valamelyik oldal. Már minden talpalatnyi helyen emberek szorongtak, amikor jött a füles: odakint állítólag többszáz hamis jegyet foglaltak le. 1995-ben Magyarországon, sportesemény előtt! És még mondja valaki, hogy nálunk nincs közönsége a jó sportnak! Egetverő hangorkán fogadta a bemelegítő ferencvárosi lányokat. A pályaszemlére érkező norvég bírókat is nagy taps köszöntötte - érezte a publikum, sok múlhat rajtuk. A kezdés előtt a kaproncai lányok kidobáltak valamit a nézőtérre; amikor előttünk landoltak a zacskók, akkor láttuk csak, hogy névadó szponzoruk, a Podravka híres Vegetájával kedveskedtek a szurkolóknak. A pályán aztán már korántsem bizonyultak ilyen szívélyesnek. Miután a Fradi- közönség elénekelte a Himnuszt, kegyetlen védekezéssel próbálták megfékezni a zöldeket. Farkas Ági góljával ugyan még 1-0 ide, de aztán sokáig a horvátoknál volt az előny, a mieink legfeljebb csak egyenlíteni tudtak. Tóth Bea 9-8-ra fordított, és ettől kezdve változott a felállás, a Podravka üldözte a Fradit. Kökény Bea klasszishoz méltóan irányított, szenzációs átadásaival rendre gólhelyzetbe hozta társait, akik hellyel-közzel éltek is a lehetőséggel. Bár Farkas Áginak szinte semmi sem sikerült, és kapusaink sem remekeltek, 13-12-es ferencvárosi vezetéssel ért véget az első félidő. A szünetben aztán a lépcsőházban folytatódott a meccs előtti „párbeszéd” a két tábor között. A zöldfehér híveket különösen az a hír bő- szítette fel, amely szerint még a csarnok előtt a horvátok elvettek egy Fra- di-zászlót egy lánytól. A vendégek félreérthetetlenül mutogattak, és bizony, csak a rendőri fellépés akadályozta meg az összecsapást. A „pihenő" után a második félidőben mindkét szurkolóhad beleadott apait-anyait a biztatásba. A Fradit többnyire az egész csarnok egy emberként buzdította. Különösen akkor hágott tetőfokára a hangulat, amikor többször is esély volt háromgólosra növelni az előnyt - de egyszer sem sikerült. A horvát edzőnek viszont sikerült kihúznia a gyufát, azaz a piros lapot a bírók zsebéből. A végig agresszíven reklamáló mestert a korábbi sárga lap után a rendkívül korrekten bíráskodó norvégok kiküldték a teremből, ám csak hosszas vita után volt hajlandó távozni. Rövidesen követte őt a másodedző is, mert ő sem volt képes elviselni, hogy ezen a délutánon, ha csak egy kicsivel is, de jobb volt a Fradi. Az utolsó másfél percben csaknem végig ferencvárosi kezeken vándorolt a labda, majd a lefújás után (26-24) boldog fradisták százai özön lőtték el a pályát. Bár néhány, magát nagyon erősnek képzelő kaproncai drukker megpróbálta megzavarni az ünneplést, a zöld sálasok és a rendezők együttes erővel zavarták őket vissza a lelátóra. A nagy ölelkezésből meg kijutott mindenkinek, aki csak egy picit is tett ezért a sikerért. A CSAPAT ismét bebizonyította, hogy nagyon tud együtt küzdeni, s ha valakinek gyengébben megy, a társak fokozott erővel harcolnak. A legtöbb dicséret ezúttal a fantasztikusan irányító Kökénynek, a szépségdíjas átlövésgó- lokat lövő Tóth Beának, a szemfüles Pádár Ildinek és a várakozáson felüli teljesítményt nyújtó Kokainé Molnár Böbének jár, aki ezen a nagyon fontos mérkőzésen csapata legeredményesebb játékosának bizonyult. S a zöldeket mindvégig lankadatlanul biztató közönség hosszasan ünnepelt. Ismét felhangzott a Himnusz, majd számos Fradi-nóta, és majd' félóra múltán lassan kiürült a csarnok. A szurkolók egy része már Brémába készült, sokan pedig már a döntőre, Bécsbe. Mire ezek a sorok megjelennek, addigra már tudni fogjuk, mehetünk-e az osztrák fővárosba, szurkolni a Fradinak, vagy... Egy biztos: ez a csodálatos közönség ott sem vallana szégyent. Meg a csapat sem! M. S.
