Fradi újság (1994)

1994 ősz / 4. szám

4 _____________________FRADI ÚJSÁG______________________ A Fradi futball „hátországában” dolgoznak(3 ) SERLI SÁNDOR (50) már tizenhat évesen az NB l-ben játszott az Elektromosban, majd a Láng Va­sasban. Szerepelt a serdülő- és az if­júsági válogatottban, majd katona­idejét a Bp. Honvédnál töltötte. Min­den jel arra mutatott, hogy a csupa­szív jobbhátvédből NB l-es játékos lesz.- Tizenkilenc évesen azonban nyílt bokacsonttörést és Achilles-ín szakadást szenvedtem - meséli még ma is szomorúan. - Úgy ahogy meg­gyógyultam, játszottam is az NB Ill- ban és a BLSZI. osztályban, de ez már nem volt az igazi. Közben elvé­geztem a bírói tanfolyamot, majd a segédedzőit. Eljutottam az NB lll-ig, Hartmannal, Hutákkal, Bánfaival együtt. Az NB ll-es keretbe kerülés előtt döntenem kellett: bíráskodás, vagy edzősködés? Megkönnyítette a dolgomat, hogy felvettek a TF edzői szakára. A BVSC-nél kezdett 1970-ben, majd az ifiválogatottnál is dolgozott, Dalnoki Jenő mellett. Ő hívta a gye­rekkora óta szeretett klubhoz, és egy rövid időszaktól eltekintve azóta fog­lalkozik a ferencvárosi utánpótlás­sal. A nyolcvanas évek végén elvál­lalta az ifjúsági válogatott szövetségi kapitányi posztját; mint mondja, nem hallgatott Albert Flóriánra, aki óvta ettől... Az első zöld-fehér csapatában olyan későbbi NB l-es futballisták játszottak, mint Dukon, Répási, Zsi- vótzky, Váczi D., aztán később ő hoz­ta az Üllői útra Limpergert, köze volt Pintér leigazolásához, majd a közel­múltban Lipcsei idejöveteléhez. A mai NB l-es keretből Szekeres és Bubcsó is nevelkedett nála.- Szekeresék korosztálya remek csapatot alkotott - emlékezik. - Öt éven keresztül nyertünk bajnoksá­got, kupákat, külföldi nemzetközi tornákat. A serdülő I korosztályban 169-11-es gólkülönbséggel lettünk elsők, és a kupával együtt negyven­kilenc mérkőzésen át maradtunk ve­retlenek. Egy évvel ezelőtt a nulláról indult az 1982-esekkel és a félpályán játszó 1984-esekkel. Előbbiek az első, utóbbiak - idősebbek között játszva - másodikak lettek a korosztályos bajnokságban. A „nagyok" tavaly, a „kicsik" idén nyerték meg az orszá­gos Grand Prix-tornát. Elkomorul, amikor az utánpótlás­nevelés magyarországi helyzetéről esik szó. Sok helyen borzasztó rosszak a körülmények, és mivel az edzők nagyon alacsony fizetést kap­nak, nem azok foglalkoznak a gyere­kekkel, akik nevelni is tudnák őket. Az eredménycentrikusság miatt a képzést sokan elfelejtik. A felnőttkor­hoz közeledve pedig nagyobb figyel­met kellene fordítani a fiatalokra Számos nyugati klub létrehozta a fiókcsapatát a másod- vagy harmad- osztályban, ahol fejlődhetnek és szem előtt lehetnek a kiöregedett já­tékosok. Ez nálunk is követendő pél­da lehetne. Meg az igazi profi szem­lélet is, mert Magyarországon nem ennek jegyében élnek és edzenek hi­vatásos labdarúgók. Helytelen, hogy a munka, a tanulás még a második, sőt, gyakran a harmadik vonalban sem divat, profiként tetszelegnek a játékosok.- Ha nem veszik végre komolyan HORVÁTH LÁSZLÓT (50 éves) a legtöbben csak Apiként ismerik a Ferencvárosban. Annak idején sajátos módon hívta fel ma­gára a Fradi vezetőinek figyelmét.- Celldömölkön kezdtem futbal­lozni, majd miután húsipari szak­munkásnak mentem Pápára, leiga­zolta megyei másodosztályú Kinizsi. 1962 Húsvétján Pápán játszott a Fra­di, és bár kikaptunk 16-1 -re, azt az egyetlen gólt én rúgtam. Ezután két­szer voltam próbajátékon Budapes­ten, és mindkétszer gólt szereztem. Bizonyára meggyőztem az FTC veze­tőit, mert augusztusban már az Üllői úton voltam - emlékezik Api. Saját bevallása szerint gyors és erős játékos volt, de a technikát il­letően akadtak hiányosságai. Az ifi­től a tartalékon át vezetett az útja az első csapatig. Kétszer volt bajnok­csapat tagja, és részese volt a leg­nagyobb magyar kupasikernek, a hazánkban az utánpótlásnevelést, hamarosan még rosszabb lesz a helyzet - magyarázza. - Az edzőknek pedig szeretniük kell a gyerekeket, szívvel-lélekkel, alázattal dolgozni. Engem hívtak már NB ll-be vezető­edzőnek, NB l-be pályaedzőnek, de nem tudtam itthagyni a srácokat... VVK-győzqlemnek is. Jó néhányszor szerepelt az utánpótlás- és a B-vá- logatottban. A „nagyok” közé nem tudott bekerülni, ám akkoriban kitű­nő csatárok egész sora játszott a ma­gyar pályákon. Több mint hat év után, 1969 ele­jén Szombathelyre, majd Tatabányá­ra igazolt, és a bányászcsapattal két­szer nyert Közép-Európai Kupát. Pá­lyafutását alacsonyabb osztályú együttesekben - Budafok, Százha­lombatta, Dömsöd, Vácszentlászló - fejezte be. Az edzősködést 1980-ban a Fe­rencvárosnál kezdte. A serdülő lll-tól a tartalékig minden csapatnál dolgozott.- Nem szoktam dicsekedni, hogy ki fordult meg a kezem alatt-mond­ja szerényen. - Viszont mindig örömmel tölt el, ha az NB l-ben, vagy a válogatottban olyanokat lá­tok, akikkel együtt dolgoztam. Én azt vallom, hogy nevelni, képezni kell a játékosokat, bár az eredményben gondolkodás miatt ezek a dolgok gyakran háttérbe szorulnak Magyar- országon. Lázba jön, amikor a nevelésről beszél. Aki küzdőképes, céltudatos, az a legjobbak közé tud kerülni akkor is, ha nem akkora tehetség. A grun- dok hiányát pótolni kellene a szak­szerű gyakorlással. A fiatalok igenis motiválhatók az edzésen, és ezt a le­hetőséget nem szabad kihagyni. Saj­nos, manapság nincsenek igazi klasszisok, akik példaképekké vál­hatnának. A gyerekeket pedig nem lehet becsapni: látják, hogyan csi­nálják a felnőttek, és hamar megta­nulják, hogy a kevés is elég a bol­doguláshoz. A „profik” alázat nélküli hozzáállása erősen hat a srácokra, és már egészen fiatalon sincs reális ér­tékítéletük.- Rend és fegyelem az egész ma­gyar labdarúgásban - ez lenne a leg­fontosabb - magyarázza Horváth „Api”. - A jelenlegi fejetlenség nem vezet sehova. Követelni kell minden­kitől: játékostól, edzőtől, vezetőtől. Utánpótlás szinten sok gondot okoz az anyagiak hiánya, de nem lehet mindent erre fogni. Ám a súlyosabb probléma az, hogy a fiatalokkal fog­lalkozók jó része alig rendelkezik korszerű ismeretekkel. Ezen a terü­leten jóval több segítséget kellene kapniuk az edzőknek. Horváth László most az ifi ll-vel foglalkozik. Még mielőtt a fiúk átlép­nék a felnőttkori határát, még meg­próbál megtanítani nekik egy-két olyan apróságot, amely nagy hasz­nukra lesz - függetlenül attól, hogy melyik osztályban játszanak tovább. M.S. ((«)))))) \NESTEL RÁDIÓTELEFON KFT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom