Fradi műsormagazin

1986. szeptember

— Akkor hát van verseny közöttetek?

A Persze. De így izgalmas a dolog.

— Mit csinálsz, amikor nem védsz?

A Tanulok. A budaörsi gimnáziumba járok.

— A tanulást is úgy szereted, mint a labdarúgást?

A Ezt nem mondanám. Ha az a fránya „matek” nem lenne, akkor viszont nem lenne különösebb gondom ott sem.

— A futballkapuban mi a gyengéd?

A Jobban kellene irányítani a védőket.

— Mi szeretnél lenni?

a NB I-es játékos.

— Más semmi?

A Az érettségi persze kell. Aztán > ha jól megy a védés, lehet mellette valami civil szakmát is szerezni.

— Jól érzed magad az FTC- ben?

A Persze. Azért nem gondolok arra, hogy elmenjek innen. Pedig már hívott a Rába ETO is.

AKIK PEDIG MÉG SER DŰLÖK

Riedel Gusztáv és Gyenes András a serdülő I kapusai. Az előkészületek során felváltva védték a kaput, egyelőre még nem döntötte el Szűcs Lajos edző,kié az első szám,s ki a tartalék.

— Született fradista vagy Guszti? — faggattam a fiút.

• Nem. Az ESMTK-ban védtem, onnan igazolt át az

FTC.

— És itt jobb?

• Ez a Ferencváros. Én pedig Erzsébeten is ennek a csapatnak drukkoltam.

— Nem csak a serdülő csapatok alsó osztályait végezted el, hanem az általános iskolát is. Hogyan tovább?

• Szakmunkásképzőbe iratkoztam. Karosszéria lakatosnak tanulok.

— Szép szakma.

• De a futball még szebb. És én egyszer nagy kapus szeretnék lenni. Egyelőre két érmem van. Két ezüst. De talán lesz majd ennél is szebb.

Gyenes Andris egy toborzón jelentkezett először. Sokadmagával. Akikkel együtt kezdett azok közül nem sokan vannak a csapatban. Serli Sándor és Harangozó László keze alatt tanulta a foci alaptudományát.

— Volt valamiféle előiskolád labdarúgásban?

A Cooptourist kupa állása

Amint köztudott az 1986. január 1. és december 31. között elért gólok alapján az FTC „házi gólkirályát” a Cooptourist által felajánlott kupával díjazzuk. Az Intertotó Kupa sorozat végéig - július 19-ig - ez a sorrend az élen:

10 gólos: Pölöskei 9 gólos: Kvaszta és Strausz 8 gólos: Batári és Palkovics

B

♦ Egy kavicsos részen a ház előtt focizgattunk. A poroló volt a kapu, az volt az első „munkahelyem”.

— Tehát kiskorodban már eldöntötted, hogy kapus leszel.

♦ Igen. Valahogy így alakult.

— Nem irigyeled sohasem a mezőnyjátékosokat?

♦ De. Néha. Egy csatárnak könnyebb kitűnni.

— Miért, kapusnak nem?

♦ Ha bravúrokat csinál,per- sze arra is odafigyelnek, de igazán a gólt, a góllövőt ünnepük. A kapusnak mindig nehezebb, hiszen a legnagyobb felelősség mégiscsak az övé.

— Hol folytatod a tanulást?

♦ A Kölcsey Gimnáziumban.

— Te is profi kapus szeretnél lenni. Vagyis szerződéses játékos?

♦ Természetesen. Mindenki, aki komolyan veszi ezt a játékot erre vágyik. Aki nem,az csak kedvtelésből csinálja.

— Hányszor tréningezel egy héten?

♦ Minden nap.

— Nem fárasztó?

♦ Aki szereti, annak nem.

— Ha három kívánságod teljesülne fociban, mit szeretnél?

♦ Ha egy teljesülne, akkor füvön edzeni és focizni. Bár a „salakbányánkat” már megszoktuk, de a fű az igazi.

v.s.