Fradi műsorlap (1988)

1988. október 29.

Fradi műsorlap — Azt beszélik helyenként, hogy a Ferencváros nem akart továbbjutni a Magyar Kupában. Aki ismeri a Ferencváros vezető­ségét és játékosait, az ezen a hí­ren mosolyog, vagy bosszanko­dik. A helyzet az volt, hogy a mérkőzés elején a fiúk csak ját­szadoztak, félvállról vették az egészet, minden különösebb erő­bedobás nélkül akartak győzni. A II. félidőben, amikor már volt erőbedobás, akkor már késő volt, nem sikerült semmi, kikap­tunk. A tanulság megint csak az, hogy az első perctől kezdve küz­deni kell. Még a Gázgyár ellen is! Kemenessy Sándor főtitkár: - Mentségünkre szolgáljon, hogy a csapat több tagja erre a mérkő­zésre guggoló helyzetben érke­zett a belgrádi válogatott meccs­ről Budapestre. Ez azonban mentség, de nem magyarázat. Magyarázat erre a vereségre nincs. A Ferencvárosnak nem szabad kikapnia semmilyen kö­rülmények között sem a Gáz­gyártól... Április + Németország—Magyaror­szág 7-0! És ez nem április tré­fa... Jeney Rezső, az MLSZ társ­elnöke: — Őszintén mondom, hogy ezen a kölni meccsen nem 7—0, hanem 11-0 lett volna az igazságos eredmény, de esetleg lehetett volna 15-0 is a német csapat javára. Mi fent a lelátón sírtunk, a német közönség pedig mérgelődött, mert azt hitte, hogy a magyar szövetség valami másod, vagy harmadrendű csapa­tot küldött Kölnbe. A II. félidő közepe táján már meg is indul­tak hazafelé. A magyar csapat­ban talán csak Kispéter küzdött szívvel—lélekkel, s csak őt lehet dicsérni. Csikós egy gólban ben­ne volt, de ha nem olyan jó, mint amilyen volt, akkor még kaphattunk volna vagy ötöt... + „A történelmi idők fuval­lata elhervasztotta a húsvéti lab­darúgó műsort. A bécsi csapatok részvétele lehetetlenné vált a nagyszabásúnak tervezett Húsvé­ti Tornán.” A líraian leírt „történelmi idők fuvallatta” azt jelentette, hogy Magyarország megtámadta Jugoszláviát, majd június 27-én hadat üzent a Szovjetuniónak. Egyébként a magyar kormány az USA-nak is hadat üzent - igaz, csak félévvel később, de­cember 13-án... + A Bologna, az olasz baj­nokcsapat jelentkezett a Ferenc­városnál, hogy a nyári hónapok­ban szívesen játszanának oda— vissza alapon a zöld-fehérekkel. Aztán, mint olyan sok program ebben az időben - ez is elma­radt. + Lyonban sport—sajtóérte­kezlet volt, amelyen megjelent Jules Rímet, a FIFA elnöke is. Rímet kijelentette, hogy a je­lenlegi helyzet alapján 1942-ben aligha lesz világbajnokság. Ha majd a háború befejeződik, ak­kor a FIFA rögtön összeül s dönt arról, hogy melyik évben és hol legyen a legközelebbi világ- bajnokság. + Pataki Mihály lemondásá­ról így nyilatkozott a Sporthír- lapban: — Már szerdán felkerestem Mailinger Béla barátomat, és az elnök úrnak bejelentettem, hogy a Ferencváros csapatánál sport­beli irányítását nem vállalom to­vább. Polgári elfoglaltságom mel­lé most katonai szolgálatom is hozzájött, úgyhogy ami kis időm még marad, azt fáradalmaim ki­pihenésére kell, hogy fordítsam. Az utóbbi időben már sajnos nem volt időm a sportot - fel­fogásom szerint - komolyan ve­szélyeztető jelenségekkel meg­felelően foglalkozni és így job­ban véltem, ha az „állásomat” a klub rendelkezésére bocsájtom. Ezúttal mondok köszönetét mindazoknak, akik munkámban támogattak. Majd minden lemondás hátte­rében személyes sérelmek is sze­repet játszanak. Ez alól még Pa­taki Mihály esete sem volt kivétel... + Ferencváros—Sal. BTC 9-1! A mérkőzés után feltették a kér­dést a „munkanélküli” ferencvá­rosi kapusnak, Csikós Gyulának, hogy mit csinált a gondatlan 90 perc alatt? — Hogy mit csináltam vasár­nap délután a szabadidőmben? Álltam, néztem! Gyönyörköd­tem a Ferencváros játékában! Állítom, hogy én láttam legjob­ban a mérkőzést, én voltam vasárnap az „1-es számú néző”. Az igazi nézők ugyanis egy ki­csit távolabb vannak a játék­tértől, nem figyelhetnek meg egészen apró dolgokat olyan jól, mint például én. Hát most volt időm és gyönyörködhettem. Na­gyon jól játszottak a fiúk. + Ferencváros—Haladás 5—3. A mérkőzés első szögletéből esett a Fradi első gólja: Gyetvai hálóba tartó labdáját Sárosi dr. pöccintette a kapuba. A „kis Sá­rosi” szokásához híven bombá­zott: egy távoli lövése a kapufán csattant. Egyébként a találkozón mezprobléma is volt. Mivel mindkét csapat zöld mezben ját­szott — szünetben a fradisták cserére kényszerültek. Sárosiék piros mezben — a mellen fehér csíkkal — játszottak a második 45 percben! így Jakab, Kiss, Ki- szely és Sárosi dr. piros mezben rúgták a Fradi gólokat... A mér­kőzés legszebb gólját így örökí­tették meg a Nemzeti Sport tu­dósítói: „Lázár Gyetvait szökte­ti, a szélső látványosságszámba menő lefutással robog át a Hala­dás védőin. ívelt beadását Ki- szely könnyedén fejeli a háló­ba.” + Egy fradista nagy kitünte­téséről olvashatunk a Nemzeti Sport első oldalán: „Pataki Mi­hálynak, a Ferencváros nemrég visszavonult sportvezetőjének a magyar labdarúgás és a nemzeti értéket jelentő Ferencváros FC sportbeli felvirágoztatása körül szerzett érdemeiért az arany Testnevelési Érmet adományoz­ta az OTT.” MÁJUS + Szolnokon: Ferencváros— Szolnok 4—2. A szolnokiak két­szer is egyenlítettek, de a máso­dik félidő végén a Fradi bebizto­sította győzelmét. A Fradi zöld-fehérben, a Szol­nok kék-fehérben játszott és a pompás mérkőzés közben az egyik szolnoki megjegyezte: — A Tiszapartra került a zöld­fehér - kék-fehér rangadó! Olyan nagyszerű ez a meccs, mint ami­lyen pompásak voltak régente a Hungária—Ferencváros találko­zók! Készséggel elhisszük, hogy jó meccs lehetett az az 1941-es, de - az „orokrangadóknak kü­lönös atmoszféráját semmivel nem lehet pótolni... + Ferencváros—Újpest^ 5—2! „ „tavasz mérkőzésén a fe­rencvárosiak az első negyedórá­ban könnyedén jutottak kétgó­los vezetéshez. A lila-fehérek ugyan még talpraálltak, de az 54. perctől — Ádám kiállítása miatt - tíz emberrel játszva nem tud­ták a ferencvárosi gólokat meg­akadályozni. Kemenessy Sándor: — A Fe­rencváros a 12 pontnyi előnyhöz méltóan szerepelt. Lázár: — Mindenki szívvel, lé­lekkel játszott, mindent belead­tunk és meg is volt az eredmény. + A Ferencváros az Újpest elleni „ötössel” 93-ra gyarapítot­ta a bajnokságban elért góljainak számát. — Ha a Tokodnak négyet rú­gunk csak — jegyezte meg Ki- szely - akkor a még hiányzó há­rom a Kispest ellen esedékes. Re­mélem én rúgom be... — Ki fogok veled tolni, Lapaj — én rúgom majd a századikat! Amint néhány nap múlva ki­derült egyiküknek sem sikerült. A Tokod elleni meccsen a Fradi 7—0-ra győzött és a hetetik, egy­ben a 100. gólt jelentette. Szer­zője Dr. Sárosi György volt. Pe­dig Takács Béla gyúrónk mást tervezett „forgatókönyvében . íme a történet. Meccs előtt Ta­kács így szólt a játékosokhoz az öltözőben: — Fiúk! Nehogy berúgjátok a 100. gólt! — Miért ne? - kérdezték kó­rusban. — A századikat a Kispestnek tartogatjuk. A 100. gól tisztele­tére majd felemeljük a helyára- kat, pályázatot írunk ki, hogy ki lövi a századikat, és aki eltalálja az majd kezetfoghat a góllövővel. Uraim, tehát vigyázni... Tokodon aztán 6—0 után előbb Kiszely, majd Gyetvai hi­bázott gólhelyzetben, majd még Fintának is volt esélye. Azután Sárosi dr. berúgta a századikat. Takács gyúró tetetett dühhel ki­fakadt: - Ügyetlen társaság, el­rontották a szép ötletemet... + A Ferencváros szurkolói közül sokan ott voltak az őszi Kolozsváron rendezett Ferencvá­ros—Erdély vál. mérkőzésen. Ak­koriban ugyanis sokan teljesítet­tek katonai szolgálatot Erdély­ben. Az egyik Erdélyben járt szurkoló mesélte: — Nagyon el voltunk kese­redve a mérkőzés után, hiszen alaposan kikaptunk. Mit tehet­tünk, hangoztattuk, hogy ezért majd visszafizetünk. Mire az er­délyiek egy kicsit gúnyosan azt kérdezték: Mikor? Erre termé­szetesen nem tudtunk felelni. Tréfásan azt mondtuk: - Majd elsején! És milyen a sors, most éppen június elsejére került a mérkőzés. „Hát most a Fradinak „fizet­ni kell... JÚNIUS + A „fizetés jól sikerült: Ferencváros—Erdély vál. 3—1. A Fradiból különösen Sárosi III és Gyetvai játszott jól, míg az erdélyiek közül Bodola, Szanisz- ló és Spielmann tűnt ki. Ezen a barátságos mérkőzésen történt egy érdekes eset. Finta tisztán állt a kapu előtt, azután fütyü­lést hallott és kézzel megfogta a labdát. Kiderült azonban, hogy nem a játékvezető fütyült, ha­nem egy arra haladó vonat... (A mérkőzés a népligeti Diák-sport­telepen volt, amelynek szomszéd­ságában sűrűn közlekedtek vona­tok). A mozdonyvezető így ,,fü- gyült szét egy Fradi gólt... + Egyébként a Ferencváros második gólját vitatták az erdé­lyiek. Kemenesy Sándor így ma­gyarázta az esetet: — Sárosi dr. labdája nem a kapufáról, hanem a dróthálóról pattant vissza. A népligeti pályán ugyanis nem kö­télből való a háló, hanem drót­ból. Ha kötélháló íett volna ez a - labda sem pattanhatott volna vissza, hanem bent marad a háló­ban. + Labdát Gyetvainak! — ír­ták egy józsefvárosi ház falára. Na,de idézzünk az egykori „Gyet- vás cikkből néhány mondatot: „Labdát Gyetvainak! — lám- lám itt van egy magyar játékos, aki hétről-hétre nagyszerűen ját­szik, aki csapnivalóan rossz játé­kot sohasem nyújt, s mégis fel kell írni a falra a fenti mondatot. A közönség bízik Gyetvaiban és méltán. Szögletrúgásai is élmény­számba mentek. Egyenesen fut neki a labdának, bal külsővel kül­di be s az majdnem mindig a ka­pu torkában esik le. Gyetvai ezzel kapcsolatban ezt mondta: — Pályázom arra, hogy érin­tés nélkül menjen a szöglet a hálóba. Rúgtam is már több gólt szögletből. No, meg azután, ha éppen a kapu előtt esik lefelé a labda, akkor a védők sokkal könnyebben jönnek zavarba, mint amikor a 16-os felé száll a szöglet. Gyetvai egyébként nem szeret­te a repülőgépen való utazást. Mondta is a Bulgária elleni meccs előtt: — Jobb volna vonattal menni. Nem azért mondom, de ráadásul még háború is van... Azután kiderült, hogy a magya­rok sem repülőgéppel, sem vonat­tal nem utaznak. A válogatott mérkőzés elmaradt... + A Szt. István kupa mérkő­zéseket 1940 után 1941 augusz­tusában is kiírták.,A Szt. István kupa mérkőzések tavalyi nagy si­kere arra indította a Ferencváros vezetőségét, hogy bekapcsolódja­nak a küzdelemsorozatba. A résztvevők határozatilag megállapították: — A tornát végig kupa-alapon, kiesés szerint rendezik. Nem lesz tehát a második fordulótól kör­mérkőzés, így a döntőbe csak két csapat jut. — Ä Ferencváros mellett nyolcadiknak meghívják a NAC csapatát. — Mivel a Szt. István kupa nem vándordíj volt, a Törekvés 1940-es győzelmével végleg meg­nyerte. Most új díj lesz, értéke­sebb, mint a tavalyi volt, de ván­dordíj lesz. Végleges megnyeré­séhez, három egymásutáni vagy öt nem egymásutáni győzelem kell. A vándordíját ezúttal is Szendy Károly polgármester aján­dékozta, sőt ő maga választotta ki. A 60 cm magas gyönyörű, magyaros díszítésű serleg felső ré­szébe kerül a következő vésés: Szent István-Kupa Alapította: Szendy Károly, Budapest székesfőváros polgármestere 1941. A sportszerető polgármester serlegének egyik ékessége lesz még a felső, kehelyrészben ki­képzett hármas-halom, felette az apostoli kettőskereszttel, mögöt­te fénysugárral. A kupának kicsi­nyített másai is elkészülnek. 13 darabot a győztes csapat játéko­sai kapnak. + A nyári esti torna előtt nevezetes eseményt rendeztek a Latorca utcai pályán. A WMFC— Elektromos mérkőzés azért vált sporttörténeti 90 perccé, mert ez volt Magyarországon az első vil­lanyfényes bajnoki találkozó! Június 14-én este — 4 500 néző előtt — negyed tízkor kezdtek a csapatok. Az első magyarországi „villanyfényes bajnoki gól szer­zője Buzássi, az Elektromos bal­szélsője volt, A meccset 1—1-es félidő után a csepeliek 5—1-re nyerték! + Az Elektromos—WMFC mérkőzésen ott láttuk Gyetvait is, a Ferencváros balszélsőjét. — Hát te mit keresel itt? — kérdezték tőle. — Esti edzést tartok — mond­ta Gyetvai. — Nem árt ha némi tapasztalatot szerzek a Szt. Ist­ván kupára... + Elmaradt a Szt. István ku­pa sorsolása! „Csütörtökön este Kispest egyik előkelő vendéglőjében ösz- szeültek az esti mérkőzéseken in­dulni akaró egyesületek vezetői, hogy a Szt. István Kupa küzdel­meinek sorsolását megejtsék. A bizottságot este hét órára hívták össze, de a Ferencváros képvise­lője késett. A Nagyváradi AC képviselőjét pedig hiába várták, nem jött. Az idő telt-múlt, olyannyira, hogy a halászlé elkészült. Vacsora köz­ben pedig csak nem tárgyal­nak... + Scarone az uruguyiak két­szeres olimpiai, valamint világ- bajnokságot nyert csaptának hí­res játékosa 38'éves korában tra­gikus véget ért. „Montevideóból jelentik, hogy az egyik labdarúgómérkő­zés után két szurkoló összevere­kedett. Scarone a neves játékos szét akarta őket választani, s köz­ben az egyik verekedő tőrrel megszúrta Scaronét, amibe a já­tékos belehalt. ’ + A Ferencváros—Gamma mérkőzéssel kapcsolatban két szokatlan esemény történt. Ju­hász István a Gamma elnöke 1500 darab jegyet vett meg az Üllői úti mérkőzésre! Az elnök örömében vette meg a jegyeket, ugyanis a Gamma izgalmas, nagy küzdelem után biztosította benn­maradását a legjobbak között. Az 1500 jegyet pedig szétosz­totta a törzsszurkolók között — mondván eleget izgultak, rászol­gálnak egy kis klubtól kapott kedvességre... A másik szokatlan esemény: ebben a bajnokságban a Fradi háromgólos vezetés után nem vesztett pontot — a Gamma el­len pedig 4—1-es vezetés után 4-4-el zárult a 90 perc. És a bajnokság. Méghozzá 11 pont előnnyel! Egyébként nem csak a csapat duplázott - gólkirálya is! 1939—40 után 1940-41-ben is Sárosi dr. volt a gólkirály — ezúttal 29 góllal. + A Ferencváros a Gamma elleni mérkőzéssel befejezte a baj­noki idényt. + Szerda este a szokásos klubvacsorán vesznek részt a já­tékosok — mondta Kemenessy Sándor főtitkár — azután meg­kapják a szabadságot. Megér­demlik. Ilyen pontkülönböséggel még nem nyert magyar csapat elsőosztályú bajnokságot. Lehet, hogy a többi csapat visszaesése az oka ennek a nagy fölénynek, azonban így is vitathatatlanul nagy teljesítmény volt a Ferenc­városé. Érdekes, hogy a 11 pontos fölénnyel nyert bajnokságot már három év múlva túlszárnyalta a Nagyvárad: 1944-ben 13 pont fölénnyel nyeték a bajnokságot, éppen a Ferencváros előtt... + A Fradi szurkolók is „elál- mosodtak a fölényesen meg­nyert bajnokság idején.- Nekünk küzdelem kell, harc! - mondta Horváth Sándor, a B-közép egyik vezetője. — Sok­kal értékesebb egy nehéz körül­mények között kivívott bajnok­ság, mint egy ilyen sétaügetés. Hiányoztak a régi nagy csaták. Az „ úgynevezett „örökrang­adók”... + Az NB I-ből ezúttal négy kieső volt: BSZKRT, Tokod, Tö­rekvés, Haladás. Közülük talán a tokodiak voltak a legjobban elkeseredve — az elnökük első bánatában még a pálya felszántá­sát, megsemmisítését is emleget­te... A felemelt létszámú NB I-be a Lampart, a Szegedi VSE, a MÁVAG, a Kolozsvári AC, az Újvidéki AC és a Nagyváradi AC került. Utóbbi az NB I-be kerü­lés alkalmából pappal szenteltet­te meg klubzászlóját...

Next

/
Oldalképek
Tartalom