Fradi műsorlap (1988)
1988. október 29.
Fradi műsorlap csapatban. Jó pajtás, csupaszív ember volt. Dyen volt az életben, és a pályán is. Lelkesedésével, óriási akarásával egymaga képes volt megfordítani a mérkőzések sorsát. Amikor elkerült tőlünk, akkor sem változott meg. Keményen, de mindig sportszerűen játszott ellenünk a Hungáriában. — Nem lesz furcsa’ vasárnap újból ellene játszani? — Nem. Már régen számolunk azzal, hogy ellenfél lett a Jóskából. Nos, ezúttal a Fradi nagygól- arányú győzelmét Turay Jóska sem tudta megakadályozni. + Ferencváros—Újvidéki AC 13-2! Már félidőben 8—0 volt az eredmény! A szünetben Wágner Károly az újvidékiek elnöke a következőket mondta: — A fiúk nagyrésze nagyon meghatódott. Pontosan 23 év óta nem játszottunk Budapesten, aztán ilyen sok közönség előtt sem szerepelt még a csapat. Nem ismerek rájuk, ennél jobbak szoktak lenni... Végül a gólok felét Sárosi Gyurka szerezte — hatszor talált a kapuba! + A mérkőzés végefelé mondta valaki: — Azért be kellene rúgnunk a tizennegyediket is. Nem vagyok babonás, de éppen aWMFC elleni bajnoki mérkőzés előtt kell nekünk tizenháromnál megállni?! Sajnos a „babona igaznak bizonyult... + Csepelen 17 000 néző zsúfolódott össze a lelátókon a vár- vavárt rangadóra: WMFC-Csepel 3-2. „Az idénynek nemcsak legizgalmasabb, de kétségkívül a legérdekesebb mérkőzését vívta a bajnokság élén álló két csapat egymással. A játék nem volt szép, de ilyen orkánszerű szélben már eleve le kellett mondani arról, hogy szépségekben tobzódó játék alakuljon ki. Annál nagyobb küzdelmet láttunk azonban, mégpedig a javából. A WMFC a saját pálya előnye mellett az első félidőben a hatalmas hátszél előnyét is élvezte. Hiába tett azonban szert a játéknak ebben a részében a 2—0-as vezetésre, a szünetben mindenki azt hitte, hogy a második félidőben teljesen meg fog változni a játék képe és a Ferencváros a szelek szárnyán le fogja hengerelni ellenfelét és simán fog győzni. Nem így történt, a fradisták „csak’ két gólt tudtak a szelek szárnyán szerezni és végül reális vereséget szenvedtek. + A baj nem járt egyedül. A következő héten, az Üllői úti pályán szenvedett vereséget a ferencvárosi tizenegy: Nagyváradi AC—Ferencváros 4—1! A Fradi egyetlen gólja 14 perccel a befejezés előtt Kiszely bombalövéséből esett. NOVEMBER + Ferencváros—Szegedi VSE 10-2. Az újonc szegedieknek már a mérkőzés megkezdése előtt izgalmuk volt: otthonfelejtették az igazolásukat! A bíró úgy döntött, hogy vele együtt fényképezzék le a szegedi csapatot — így a visszaélés kizárt, hiszen utólag beazonosíthatják a pályára lépőket... A Fradi bár nem játszott szemkápráztatóan, de végigtámadta a mérkőzést — a szögle t- aány 20—0 volt... + Zürichben, 24 000 néző « előtt magyar diadal született :Ma- gyarország-Svájc 2-1. „Jegyezzük fel a napot: 1941. november 16-án a magyar válogatott 8 vidéki játékossal vívta ki idegenben egyik legszebb diadalát! A számszerű eredmény a svájciakra hízelgő! ’ + Fradi vezetők egymás között: — Az a fontos, hogy vasárnap kijöjjön a lépésünk. — Meg az, hogy kijöjjön a közönségünk... + Tudja, hogyan fogja vasárnap buzdítani a közönség a Ferencvárost? ??? — Hó-Ruck! Magyarázatként annyit, hogy Ruck a csapat újonca ekkor mutatkozott be a Ferencvárosban. Rövid idő múlva Rudas Ferenc néven fél Európa megismerte... + Rudas a bemutatkozó mérkőzés előtt így nyilatkozott: — Azt hiszem, hogy egy fiatal játékosnak nem is lehet nagyobb kívánsága, mint hogy bekerülni a Ferencváros csapatába. Eddig mindig erről álmodtam - most sikerült. — Hány éves? — Húsz. — Mikor kezdett futballozni? — Hét évvel ezelőtt. A Törekvés kölyökcsapatában. Onnan kerültem az FTC ifibe. — Mit játszott először? — Jobbszélsőt. Az FTC ifiben, aztán az FTC-ben is azt játszottam. Hosszú ideig. — Hogyan lett hátvéd? — Az egyik edzésen nem volt hátvéd. Dimény edző úr azt mondta, hogy én legyek a hátvéd. Aztán hátul is maradtam. Most már nem is kívánkozom előre. Csak azért imádkozom, hogy vasárnap menjen a játék... + Rudas végül nagy sikerrel mutatkozott be a Fradiban: még gólt is szerzett! Mindez az Üllői úton történt az SBTC elleni — 6—0-as bajnoki mérkőzésen. + „Nem is olyan régen még másképp volt. Mester Gyuri bácsi tárcsázott a telefonon, aztán rendelt egy társasgépkocsit és már utazhatott is a csapat. Most más világ járja. Még ide, a szomszédos Üjpestre is körülményes az utazás. Mármint a Fradinak... — Az OSK útján igyekeztünk gépkocsihoz jutni — mondja a vörös Takács. — Az OSK előzékenyen segített volna bennünket, de annyi sok irat kellett hozzá, hogy inkább lemondtunk a gépkocsikról. Villamoson utazunk majd ki Üjpestre... A szerelésünket pedig lovaskocsin szállítjuk ki a Megyeri útra. A sok holminak ugyanis nincs helye a vüla- moson. Most, hogy hidegebb lett a melegebb mezeket kell elővenni. Van egy egészen meleg zöld-fehér csíkos mezünk, zöld nadrágunk - ezeket visszük ki Üjpestre. + A Fradinak nem november első, hanem utolsó napja Jelentette a ,Jialottak napját : Újpest—Ferencváros 6—2. DECEMBER + Kemenesy Sándor, a Ferencváros főtitkára érdekes pályaépítési tervekről tájékoztatta a Nemzeti Sport tudósítóját: — Mi benyújtottuk a kérvényünket a fővároshoz és kéijük a régi Zita-telep telkének átengedését a pályabővítéshez. Anyaghiány miatt ma nemigen lehet teljesen új pályát építeni, de viszont el lehetne kezdeni a földmunkákat. Hiszen ezekhez legalább két év szükséges. Két- három év múlva már bizonyára bőven lesz anyag s akkor folytatni lehet a munkát a lelátók és a körlépcsők építésével. Mi azért adtuk be most a kérvényünket, hogy ne vesszen el az a két év, amely az alapmunkálatokhoz, tehát a földmunkákhoz, a szintezéshez, a gyepesítéshez és a körlépcsők feltöltéséhez amúgy- is szükséges. Manapság az építkezők a törmelékeket messze a városon kívül kötelesek lerakni. Tehát az építkezők is örülnének, ha a Zita-telepen rakhatnák le a törmeléket s mi ebből az ingyen- törmelékből ekezdenénk az alapozási munkát. — Milyen zavart okozna ez az építkezés az Üllői úti pályán rendezendő mérkőzésekkel kapcsolatban? — Semmiféle zavart sem okozna. Az Üllői úti pályán csaknem az utolsó napokig, tehát a másik, az új pálya befejezéséig zavartalanul játszhatna a Ferencváros és a válogatott mérkőzéseket is úgy lehetne megrendezni, mint eddig. Részletesen ismerem a terveket. Eszerint a mai A) lelátóból lenne az új pálya B) lelátója. A mai B) lelátót le bontanok, ennek területére az Üllői út rendezésével kapcsolatban valószínűleg amúgyis szüksége lesz a fővárosnak. A mai játéktér lenne viszont az új pálya edzőpályája. Mármost a mai A) lelátót az utolsó pillantig használhatjuk. Mindössze egy nyári szünet kell aztán ahhoz, hogy az A) lelátót megfordítsuk. Az alépítmény változatlanul úgy maradna, ahogy volt eddig, csak a páholyokat és a lelátó üléseit kellene megfordítani úgy, hogy éppen ellenkező irányba nézhessenek a nézők. A B) lelátó lebontásával ráérünk az utolsó pillanatig. A mostani játéktér megmaradna úgy, ahogy van. A jelenlegi pálya betonjai kiemelhetők s ezek felhasználhatók az új pályán. Végeredményben az új pálya építkezése nem okozna zavart az Üllői úton megrendezendő mérkőzések közrül. Az új pályára terveink szerint körülbelül 60—66.000 néző fémé be.) + A játékosok megszámo- zásával kapcsolatban érdekes hírt közöltek: A milánói Gazzetta dello Sport címoldalán szokásos kapuelőtti jelenetről felvett fényképet láthatunk a Vicenza—Bari bajnoki mérkőzésről. Az egymásra rohanó játékosok mozdulatai pontosan tükrözik vissza az olaszok heves vérmérsékletét. Ami azonban a tekintetünket megfogta nem ez, hanem más körülmény: a játékosok hátán fekete számjegyek díszelegnek! Olaszország is áttért már a játékosok megszámozásának rendszerére. A közönség kívánta ezt. Ott, ahol -S0tf az idegen csapat, a vendégcsapat játékosainak felismerésében jelentős segítséget jelent ez a megszámozás. A mi 16-os létszámú NB I osztályunkban is célszerű lenne a játékosok meg- számozása. Legalább kísérletképpen! (Nemzeti Sport) Majd egy évtized telt el, amíg a magyar bajnoki meccseken számozott mezben tűntek fel a játékosok... +„ A Szeged 3— 2-re győzött az Üllői úton! A Tisza-partiaknál játszott ekkor Toldi Géza és természetesen a meccs előtt belátogatott a fradisták öltözőjébe. Aztán megkérte a ferencvárosi játékosokat, hogy igazítsák meg a cipőjén a bőrszegeket. Megigazították. Toldi ,.hálából’ két gólt lőtt — a ferencvárosi kapuba... „Kitűnő, izgalmas mérkőzés volt. A második félidő volt a jobbik. A kilenc és fél főre fogyatkozott zöld-fehérek ekkor úgy játszottak, mint a régi, igazi Fradi. Folyton támadtak és szinte alárendelt szerepre utasították a komplett Szegedet. Csak éppen a gólhelyzetek kihasználása körül voltak bajok. Legalább háromszor annyi helyzete volt a Fradinak ezen a mérkőzésen, mint a Szegednek. Sárosi dr. legalább három mérkőzés megnyerésére elegendő helyzetet készített, de ugyanakkor ő maga is legalább három mérkőzésre valót kihagyott. Az eredmény így nem igazságos. A Ferencváros ^legalább döntetlent érdemelne. ’ „A kilenc és fél ember magyarázata: Lukács lábfején az orvos repedést állapított meg, a második félidőben már pályára sem léphetett. Kiszely saroksérülése miatt statisztálta végig a második 45 percet. A Ferencváros újabb — immár hatodik vereségével - a 6. helyen zárta az őszi idényt! M + Egy szurkoló , .meséje az őszi idénnyel kapcsolatban. — Tegnap este néhány ferencvárosi szurkolótársammal voltam együtt egy kis búfelejtésre — kezdi. — A búfejeltés közben természetesen miről is beszélhettünk volna másról, mint a Fradiról. Megjegyzem, én jóidéig inkább csak a hallgató szerepét töltöttem be. Valahogy nem voltam csevegő formában. Asztaltársaim egyre csak boncolgatták, hogy mi is a baj a Fradiban. Leszedték a keresztvizet vezetőkről, edzőről, egyik-másik játékosról. Emlegették, hogy baj van a szellemmel, az utánpótlással, a szívvel, az erőnléttel. Egyszóval nagyon elkeseredett volt a hangulat. Egy darabig csak hallgattam, hallgattam, aztán megszólaltam: — Várjunk csak egy kicsit! Engedjétek meg, hadd meséljem el, mit álmodtam az éjjel! — No mit? — kérdezte az egyik. - Talán azt, hogy csak rossz álom a Fradi hatodik helye, hogy csípjünk a karunkba és ébredjünk fel, mert minden szép és jó, hiszen a Ferencváros hat ponttal vezet a bajnokságban? — Ne gúnyolódjék — mondtam nyugodtan —, hallgassa meg előbb az álmomat! — Halljuk! — Nos, a Szeged—Ferencváros mérkőzésről álmodtam. Jóformán végigálmodtam az egészet. — Szegény ember - szólt közbe egy másik —, ez csak rossz álom lehetett. — Nem is volt olyan rossz. — Talán nem rúgott három gólt a Szeged? — De bizony rúgott. Csakhogy álmomban más is történt. Például az, hogy Sárosi dr. nem hagyta ki a .11.-est, a második félidőben pedig nem hagyta ki azt a bődületes nagy helyzetet, amely után maga bosszúsan ordítozta a meccsen: „Hogy lehetett ezt kihagyni!?? Ezt-még,egy csecsemő is berúgta volna! ’ — No és? — kérdezte most már kissé növekvő érdeklődéssel asztaltársam. — És? Az történt, hogy ezzel a két góllal 4-3-ra megnyertük a mérkőzést. Várjanak csak! Az álomnak folytatása is van. Mit gondolnak: milyen hangulatban fogadta a közönség a Ferencváros 4—3-as győzelmét? Álmomban óriási ünneplésben részesítette a szurkolóhad a fiúkat. Vállon vitték be őket az öltözőbe. Elvonuláskor, villamoson, ferencvárosi vendéglőkben, kávéházakban mindenütt csak ilyenekről beszéltek az emberek: „Barátom! Látjátok? Ez.a Fradi! Kilenc emberrel meg tudta verni ezt a kitűnő Szegedet! Figyeltétek, hogy milyen szívvel játszottak, küzdöttek a fiúk? Mint valamikor azon a 6 -1 -es Fradi-Austria meccsen. Hol van itt baj? Hol van itt hullámvölgy? Egy kis formahanyatlás volt, ennyi az egész. Mi az a pár pont, amivel előttünk vezetnek, amikor így tud küzdeni a csapat, egy szívvel és egy lélekkel? Nyugodtan hajthatjuk a fejünket mi is téli pihenőre és tavasszal majd mi jövünk, a nagy Fradi! Majd nézzétek meg a tavaszi csapatot! Vagy figyeljétek meg már most a téli meccsek során, hogyan fogja elintézni a Fradi a Gradjanskit, meg a bécsieket!” — Hát igen, igen — hümmö- gött az egyik —, de mindez csak álom volt. — Álom — mondtam én —, de most képzeljük el azt az esetet, hogy nem volt álom. Vájjon az urak nem látják, hogy valóban m i - lyen k e vé s hi án y z o 11 ahhoz, hogy így legyen? Nem érzik, hogy milyen kis v é 1 étié n e n múlt, hogy nem 4—3 lett az eredmény a Fradi javára. Tegyék a szívüláe a kezüket és mondják meg: vájjon szidták vol- na-e a vezetőséget, az edzőt, felsorolták volna-e azt a sok „bajt , ha semmi más nem történik, csak annyi, hogy Sárosi berúgta a 11-est és nem hagyja ki at a nagy helyzetet? — Hát... — mondta az egyik bizonytalanul — van benne valami. — Igaz, hogy nagyrészt a véletlenen múlt, hogy nem győztünk — mondta a másik. — Ha csak egy icipici szerencsénk van, Kiss is lőhetett volna egy gólt. Kiszely se lőtte volna az első félidőben kapusba abban a bődületes helyzetben a labdát — nyolc lépésről teljesen tisztán. Tátrai is lőhetett volna gól a második félidőben és Sárosi III fejese is a kapufáról jött vissza. Csak hajszálon múlt, hogy nem lett belőle gól... — No és mit mondtak volna, ha 4-3-ra, vagy 5-3-ra győzött volna a Ferencváros? Akkor is „bajokról ’ beszéltek volna? — kérdeztem tovább. — Már hogy képzeli? — nézett rám az egyik. - Kilenc emberrel győzni az magának rossz eredmény? — No látják — mondtam én.- Feleljenek, akkor mit mondtak volna! — Hát valami olyasmit, amit maga mesélt az előbb az álmával kapcsolatban: hogy nincs itt komoly baj, hogy felfelé kezd ívelni a csapat pályája és hogy a legszebb reményekkel várhatjuk a tavaszt. — Lám — mondtam én —, pedig csak egy-két icipici véletlenen múlt, hogy most nem ezt mondják... + Karácsonyi ajándék a Fradi szurkolóknak: Ferencváros-Gradjanski 3-1. Az időjárás nagyon kedvezett ennek a késői nemzetközi mérkőzésnek. A talaj is jó volt — és ezúttal a csapat is. A mintegy 11 ezer szurkoló élvezettel nézte, amint kedvencei legyőzték a hor- vát bajnokot. Gyetvai látványos gólja szépségdíjas volt. Az 1941-es év utolsó Üllői úti gólját az ekkor még jobbszélsőt játszó Nagy II szerezte: „Ruck magas ívben középre adja a labdát (Felfutó hátvéd volt! A szerk.), amely elszáll a fejek felett. Nagy II azonban szabadon kapja s tíz méterről nagy erővel kapura lövi. A jól eltalált labda a „fű alatt surran a túlsó sarokba, 3-1! ’ + A hazai búcsú sikerült - de a december 28-i évzáró meccs kevésbé. A visszavágón a Gradjanski 4—2-re győzött. Az év végül mégis örömteli eseménnyel zárult: szilveszter este az Üllői úti klubházban tartották afradis- táknak az 1940-41-es bajnokságért járó éremkiosztó vacsorát. Azóta lassan már 50 év telt el, de bajnoki érmek kiosztása mindmáig nem történt szilveszterkor... (Folytatjuk)
