Fradi műsorlap (1987/88)
1988. április 8.
3 CÍMERES MEZBEN ikkel. Ami a játékot illeti, méltón képviseltük Közép-Európát. Ilyen gólarány mellett nem lehet vitatni az angol győzelem realitását, de annyi kétségtelen, hogy erre a súlyos gólarányra nem szolgált rá a magyar csapat Az egyik angol lap — a The Star — magyar nyelvű címmel vigasztalta válogatottjainkat: „Nem baj magyarok, sikerül legközelebb A „legközelebb 17 év múlva volt, de — sikerült! 1953. november 25. London, 105 000 néző. Vezette: Leo Horn (Hollandia) MAGYARORSZÁG -ANGLIA 63 G: Hidegkúti 3, Puskás 2, Bo- zsik ill. Sewell, Mortensen, Ramsey Magyarország: Grosics (Honvéd)—Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (V. Lobogó)—Bozsik (Honvéd), Zakariás (V. Lobogó)—Budai (Honvéd), Kocsis (Honvéd), Hidegkúti (V. Lobogó), Puskás (Honvéd), Czi- bor (Honvéd) Cs.: Gellér (V. Lobogó) Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv Anglia: Merrick—Ramsey, Johnston, Eckersley—Wright, Dickinson—Matthews, Taylor, Mortensen, Sewell, Robb. Szövetségi kapitány: Walter Winterbottom Az „évszázad mérkőzése! ’ Hányszor beszéltek azóta erről a találkozóról, hányszor láttuk a szebbnél-szebb gólokat a korabeli filmtudósítás segítségével. Hanglemezről hányszor de hányszor hallhattuk Szepesi örömbe csukló hangján hatszor, hogy gól, gól! Költemények és köszöntők készültek akkor erre az alkalomra, amelyet szinte az egész ország hetekig ünnepelt. A mérkőzés eseményeit oly sokszor felidézték már, hogy az méltán közismert. Talán kevesebben ismerik Feleki László: Kilencven perc! című könyvét, amely ezt a mérkőzést, előzményeivel, epizódjaival örökítette meg. A mindössze 5000 példányban megjelent könyvet szinte órák alatt elkapkodták és járt kézről-kézre az „évszázad mérkőzésének története. Ebből a könyvből idézzük azt a részt, amely a találkozó utáni közvetlen pillanatokat rögzítette. „Itt vagyunk hát a Wembley- stadion öltözőjében, néhány perccel a mérkőzés befejezése után, az öröm első megnyüvánu- lásai után, az első gratulációk, a tapsvihar után. Most minden csendben oldódik fel. A megfeszített hűr elernyedt. Puskás nekitámaszkodik a falnak, s mélyeket lélegzik. Hidegkúti nagyot nyújtózik, mintha álomból ébredne fel. A legtöbben leülnek a pádra, de nem nyúlnak semmihez, nem húzzák le a cipőjüket, nem indulnak még a fürdőszoba felé. Csak ülnek, nagyokat lélegzenek. Senki sem szól egy szót sem. Ezt a nagy boldogságot nem lehet kifejezni. Nem is fejezik ki. A legszebb szavaknál is többet mond ez a hallgatás. Kilencven perc kavargása csitult el. Pihennek a győztes harcosok. Odahaza zeng a levegő az örömújjongás viharától. A 6:3 hősei hallgatnak. Mintha még mindig nem fogták volna fel teljesen, hogy mi történt. Győztek, megverték az Angol válogatott csapatot, megtörték Anglia kilencvenéves otthoni veretlenségét. Ehhez gratuláltak a sportszerű angol játékosok. A mérkőzés után mindegyik megtalálta a maga emberét: Ramsey Czibornak gratulált, Mortensen Lórántnak, Dickinson Kocsisnak, Taylor Zakariásnak. . . Csak Matthews ment el leverten Lantos mellett, s ballagott szinte megöregedve az öltöző felé. Hosszú még az évszázad! Sokan majd öreg edző korukban mesélgetnek a tátott szájjal hallgató fiataloknak a londoni nagy napról, a 6:3-ról. . . De addig még sok idő telik el. Sok babér vár még erre a csapatra. . .’ 1954. május 23. Népstadion 92 000 néző. Vezette: Bemardi (Olaszország) MAG YARORSZ AG -ANGLIA 7:1 G: Puskás 2, Kocsis 2, Lantos, Hidegkúti, Tóth ill Broadis Magyarország: Grosics (Honvéd)—Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (V. Lobogó)—Bozsik (Honvéd), Zakariás (V. Lobogó)—Tóth II (Csepel), Kocsis (Honvéd), Hidegkúti (V. Lobogó), Puskás (Honvéd), Czi- bor (Honvéd) Cs.: Gellér (V. Lobogó) Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv Anglia: Merrick—Staniforth, Owen, Burne—Wright, Dickinson —Harris, Sewell, Jezzard, Broadis, Finney Szövetségi kapitány: Walter Winterbottom Legendás mérkőzés, amelyen ismét világraszóló magyar siker született. Az első félidő 3 0-as eredménye után, a második játékrészre kivonuló csapatot a közönség alkalmi rigmussal fogadta: „Hajrá magyarok, hatig meg se álljatok!” Nem is álltak, sőt még 30 perc volt hátra, amikor Hidegkúti lövésével már 6ű-ra vezettünk! Az újságírók, szakemberek nem fukarkodtak a dicsérő jelzőkkel a magyar csapat teljesítményének értékelésénél. A hétgólos mérkőzésről — stílszerűen — hét külföldi tudósító nyilatkozatát idézzük. Francois Thébaut, a párizsi Miroir Sprint labdarúgórovatának vezetője: — Csak egy csapat volt a pályán. A magyarok ragyogó bemutatót tartottak, az angolok néha teljesen tehetetlenül szaladgáltak. Correia, brazil újságíró: — Csak azt nem tudom, mit írjak a lapomban, egy vagy két klasszis különbség volt-e a két csapat között. Magyarországnak ma legfeljebb Uruguay és Brazília lehet méltó ellenfele — de talán még azok sem. Weenink Jan,holland újságíró: — Nagyon nagy teljesítményt nyújtott a magyar együttes, főleg a támadósor. Láttam a csapatot Helsinkiben is, Londonban is, ez a mostani méltóan sorakozik az eddigi ragyogó teljesítményekhez. Talán csak érzés, de mintha Wembleyben még jobban játszott volna a magyar válogatott. Wolfgang Hempel, Rádió Berlin : - Ilyen szép labdarúgást még nem láttam, mint amit a magyar csapat mutatott. Az angolok - mint iskolás gyerekek szaladgáltak. Klaus Schléger, a Sport-Echo munkatársa: — A labdarúgás legmagasabb iskoláját mutatta be a magyar csapat, elkápráztatott a játékuk. Akár tíz góllal is győzhetett volna a magyar együttes. Vernon Morgan, a Reuter-hír- ügynökség kiküldött tudósítója: — Véleményem szerint a magyar csapat most talán mégjobbanját- szott, mint Wembleyben. Azt kell mondanom, hogy szerencsés esetben talán még több gólt is rúgtak volna az ördöngősen játszó magyar csatárok. Nem hiszem, hogy a magyaroknak félnivalójuk lenne a világbajnokságon. Ami a legjobban meglepett, nemcsak ötletességben, hanem gyorsaságban is felülmúlták a magyarok a mieinket. Wily Meisl, a World Sports szerkesztője: — Én úgy látom, hogy az „évszázad mérkőzése után a magyarok semmit sem felejtettek, az angolok pedig semmit sem tanultak. Kétségtelen, hogy az angol védelem jobb volt, mint a wembleyi, ez azonban csak viszonylagos javulás volt. A nagyszerű magyar csatárokat nem zavarta meg abban, hogy még többet rúgjanak, mint Wembleyben. Úgy kell a labdarúgást játszani, ahogyan azt a magyarok csin álj ák. A szép játék, a gólzápor után zúgott a vastaps, a fellelkesült közel 100 ezer ember boldogan nyugtázta: a nagy mérkőzés részese lehetett. Sokan még ma is őrzik azt a meccsjegyet, amely szép emlékként idézi a 7:1 -et... 1960. május 22. Népstadion 90 000 néző Vezette: Lo Bello (Olaszország) MAGYARORSZÁG -ANGLIA 20 G: Albert 2 Magyarország: Grosics (Tatabánya)—Mátrai (FTC), Sipos (MTK), Dalnoki (FTC)-Bund- zsák (Vasas), Kotász (Honvéd) —Sándor (MTK), Göröcs (Ú. Dózsa), Albert (FTC), Dunai I (Pécs), Rákosi (FTC) Szövetségi kapitány: Baróti Lajos Anglia: Springett— Armfield, Swan, Wilson—Robson, Flowers —Douglas, Haynes, Baker, Violett, Charlton Szövetségi kapitány: Walter Winterbottom A nagy nézősereg előtt közepes teljesítménnyel is biztos győzelem született. íme a két gól története, majd a két szövetségi kapitány nyilatkozata: Az 51. percben megszületett a magyar csapat első gólja. Kotász Albert elé tálalt. A középcsatár mintegy 12 méternyire állt a kaputól. Két angol védő is próbálta szerelni, a labda lepattant egyikükről, Albert megszerezte, a kapus kiindult a kapujából és Albert a bal felső sarokba helyezte a labdát. A 76. percben ismét Kotász indította el Albertet. A magyar középcsatár remek testcselekkel faképnél hagyott három angol védőt, Springett kifutott a kapuból és Albert mintegy 10 méterről nyugodtan a bal sarokba helyezte a labdát. Nagyszerű csatárteljesítmény volt! Baróti: — Az angol csapat már több mérkőzést játszott mostanában és ez meg is látszott. A magyar csapatban a közvetlen védelem, a támadósorban pedig a jobbszárny és Albert játszott kitűnően. Winterbottom: — A mérkőzés elején csatársorunk jónak mutatkozott. Azt hittem, hogy gólt, illetve gólokat is lő majd. Odahaza a klubcsapatokban sok helyzetet teremtenek és azokat értékesítik is, itt azonban ez nem sikerült nekik. Albert klasszis játékos. Rajta kívül Sándor és Sipos tetszett nekem a magyarok közül. 1962. május 31. Rancagua, 9000 néző. Vezette: Leo Horn (Hollandia) MAGYARORSZÁG-ANGLIA 2:1 VB-csoportmérkőzés G: Tichy, Albert ill. Flowers Magyarország: Grosics (Tatabánya)—Mátrai (FTC), Mészöly (Vasas), Sárosi (Vasas)—Solymo- si (Ü. Dózsa), Sipos (MTK)—Sándor (MTK), Rákosi (FTC), Albert (FTC), Tichy (Honvéd), Fenyvesi (FTC) Szövetségi kapitány: Baróti Lajos Anglia: ' Springett—Armfield, Norman, Wilson—Moore, Flowers-Douglas, Greaves, Hitchens, Haynes, Charlton. Szövetségi kapitány: Walter Winterbottom A két ország válogatottjának első VB mérkőzése! Az előjelek inkább angol sikert ígértek, de a mieink nagyon kitettek magukért. Tichy óriási 20 m-ről leadott bombagóllal szerezte meg a vezetést. A 31. percben már Grosics bravúrja kellett, hogy a vezetést tartani tudjuk. Aztán az 57. percben mégis egyenlítettek az angolok. (Vitatható 11-es volt) A magyar csapatot láthatóan letörte az igazságtalan ítélet, az angolokat viszont fellelkesítette. A 73. percben azonban Albert gólja nekünk hozta meg a győzelmet! Sárosi remekül szöktette a középcsatárt, aki villámgyors cselek után maga mögött hagyta az angol védőket, és feltartóztathatatlanul tört kapura. Bár kisodródott, mégis elegáns mozdulattal — az elfektetett védők és kapus mellett — a kapuba pofozta a labdát. A bravúros csatárteljesítményt a chilei nézők nagy tapssal jutalmazták. Sorrendben negyedszer győztük le az angolokat! 1965. május 5. London, 50 000 néző. Vezette: Schwinte (Franciaország) ANGLIA-MAGYARORSZÁG 10 G: Greaves Anglia: Banks—Cohen, J. Charlton, Wilson—Stiles, Moore —Paine, Greaves, Bridges, East- ham, Connelly Szövetségi kapitány: Alf Ramsey Magyarország: Gelei (Tatabánya)—Mátrai (FTC), Mészöly (Vasas)—Sárosi (Vasas)—Nagy (MTK), Sipos (Honvéd)-Göröcs (Ú. Dózsa), Varga (FTC), Bene (Ü. Dózsa), Nógrádi (Honvéd), Fenyvesi (FTC) Szövetségi kapitány: Baróti Lajos Az angliai VB-re való készülés fontos állomásának tekintették mindkét országban a találkozót. A magyar válogatott tartalékos összeállításban a várakozásnak megfelelően szerepelt. A hátsó alakzatok játékosai voltak a jobbak, a játék képe alapján feltétlenül igazságosabb lett volna a döntetlen eredmény. (Egyébként a két ország válogatottja még soha nem játszott döntetlen végeredményű mérkőzést találkozásaik során. A szerk.) Nagy István az utolsó pillanatban került a csapatba és érdekes módon ő volt a Wembley stadionban a legjobb játékosunk! Szinte az egész pályát bejátszot- ta, nagyszerűen szerezte meg a labdákat, kitűnően indított, bátran tört előre. Kihagyott gólhelyzeteinket mindezzel sem tudta pótolni. 1978. május 24. London. 74 000 néző. Vezette : Vigliani (Franciaország) ANGLIA -MAGYARORSZÁG 4:1 G: Barner, Neal, Francis, Currie ill. Nagy L. Anglia: Shilton—Neal, Watson, Hughes, Mills—Wilkins, Brooking—Coppel, Keegan,Francis, Barnes. Cs.: Greenhoff, Currie Szövetségi kapitány: Ron Greenwood Magyarország: Gujdár (Honvéd)—Török (Vasas), Kocsis (Honvéd), Kereki (Haladás)— Tóth J. (Ú. Dózsa)—Nyüasi (FTC), Pintér (Honvéd),^ Zom- bori (Vasas)—Fazekas (U. Dózsa), Töröcsik (Ú. Dózsa), Nagy L. (tí. Dózsa). Cs: Csapó (Tatabánya) Szövetségi kapitány: Baróti Lajos MELYIK MAGYAR FUTBALLISTA JÁTSZOTT ELŐSZÖR SZÁMOZOTT MEZBEN? Zsengellér Gyula! Méghozzá nem is akármilyen mez volt ez. . . Az Anglia-Konti- nens válogatott mérkőzésen 1938. október 26-án, az Arsenal pályán 3—0-as angol győzelem született. A Kontinens válogatottban Zsengellér volt a balösszekötő, így ő is ott ált a táákozó előtti ünnepségen a pálya közepén, amikor a játékosokat egyenként bemutatták a kenti hercegnek. A Kontinens váogatott a FIFA égszínkék mezében lépett páyáa, a mezek hátulján pedig nagy fekete számokká jelölték a labdarúgókat. Zsengellér 10-es számmá a hátán szerepelt és a mezt a találkozó után emlékül eltehette... A mezek számozása ekkor még nem volt „divatban ’ csak később vezették be, így ez a számozott trikó — ha megvolna — igazi sportmúzeumi ereklyének számítana. .. Az emlékezetes mérkőzéssel, eseménnyel kapcsolatban Zsengellér annak idején így nyilatkozott: — A meccs utáni banketten nem jó kedvem volt. Minden FIFA tagálam himnuszának első sorát eljátszották, éppen- csak hogy megvártam a magyart és eljöttem. Egyébként ezüstceruzát kaptunk ajándékba és egy emléktárgyat, amit nyakba akasztva lehet hordani. A hazautazásná a csatorna átkelés eleinte csendesnek ígérkezett, de azután erős szélvihar kerekedett. A hajóút azonban nem ártott meg nekem, öreg tengeri róka vagyok már. . . Az egész út, a mérkőzés kellemes emlékem marad szívesen játszanék hasonló mérkőzésen, de lehetőleg a kontinensen és semleges pályán... A magyar váogatott az argentine VB előtt játszotta ezt a mérkőzést. A 38. percben már 3:0 volt az eredmény a hazaiak javára! Gujdár bravúros védései után Nagy Laci a 62. percben így szépített: A jobb oldáról Töröcsik belőtte a labdát a kapu elé. Nyilasi a 11-es pont táján elengedte maga mellett, az a bal- összekötő helyén tanyázó Nagy elé került, aki nyolc méterről keresztben, félmagasan a kapu bal oldalába lőtt. Nyilasi és Töröcsik hagyott ki ezután nagy helyzeteket, majd ismét az angolok találtak be a magyar kapuba. Amikor végétért a mérkőzés, a villanyújságon hatámas betűkkel feltűnt: „Gratulálunk Angliának, szerencsét kívánunk a világ- bajnokságon Magyarországnak!” 1981. június 6. Népstadion, 68 000 néző. Vezette: Casarin (Olaszország) ANGLIA -MAGYARORSZÁG 3:1 VB selejtező G: Brooking 2, Keegan ill. Garaba Anglia: Celemence-Neal, Thompson, Watson, Mills—Coppel, McDermott, Robson, Brooking—Mariner, Keegan. Cs: Wilkins Szövetségi kapitány: Ron Greenwood Magyarország: Katzirz (PMSC) —Martos (Waterschei), Báint (Bruges), Garaba (Honvéd), Varga (Honvéd)—Müller (Antwerpen), Nyilasi (FTC), Mucha (FTC)—Fazekas (Antwerpen),
