Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 6. szám
6 Fradi műsorlap 1985/86-0S IDÉNY 6. SZÁM Ezt a leporellót Pataky-Pityke ajándékozta a Ferencvárosnak Mattyók Aladár a pálya tervezője és első igazgatója MATTYÓK ALADÁR „Mattyók Aladár nevét nem az FTC-stadion megépítése tette ismertté a magyar sportkörökben, de ez az alkotása az, amely úgy a mai, mint a jövő sportnemzedékből is majd mindenkor csodálatot vált ki. Ez az alkotása az, mely előtt a világ bármely tájáról itt járt külföldi is csodálkozva állott meg és az elragadtatás hangján nyilatkozott. Néhai jó Springer Ferenc dr.-nak köszönhetjük, hogy ez a grandiózus sporttelep ma a magyar fővárosban áll, de Mattyók Aladár érdeme és tudásának a hirdetője az, hogy az FTC-stadion ilyennek készült el. Mattyók Aladár nevét már a régi idők óta ismerjük a sportban, mint ifjú sportember az atlétikában, az úszásban, a futballban, majd később a teniszben és vívásban is szép eredményeket ért el. Amikor az aktív sportolás teréről már visszavonult, akkor sem lett hűtlen ifjúkori szerelméhez. Mattyók Aladár mindenkor kivette részét az egyesületi sportéletből. Előbb a Műegyetemnél, majd később és most is az FTC-nél, mint annak alelnöke szolgálja a magyar sportot. Sportkarrierjére azonban az FTC- pálya megépítésével tette rá a koronát s az építész zsenialitása így olyan emléket emelt a sportembernek, amilyennel alig dicsekedhetik más. És olyan sporttelepet adott a magyar sportnak, amilyennel Európa kevés városa dicsekedhet. A magyar közönség mindig tisztelettel ejti ki Mattyók Aladár nevét, valahányszor a nagy sporteseményeken kellemes perceket szerez nekik az a nagyszerű látvány, amit a csodálatos sporttelep varázsol elé.” (Nemzeti Sport) SAJTÓMÚZEUM; Lelki előkészítés a Fradiban Évekkel ezelőtt egyszerre csak divatba jött a lelki előkészítés. A nagy mérkőzések, válogatott-találkozások előtt hangoztatták különösen. Természetesen azután, hogy egy-két keserves vereséget szenvedtünk. Azt mondották, hogy nincs egységes szellem a csapatban. Hiányzik a tökéletes megértés, tehát azt meg kell teremteni. A tudományos megalapozás megvolt s következett a nagy tett. Az egyik válogatott előtt egyszer, sőt talán kétszer is uzsonnát kaptak a jelöltek, a válogatottak. Szigorúan vigyáztak, hogy mindenki csak egy pohár sört, vagy egy hosszúlépést igyék a jó fűszeres, erős, zsíros debrecenire. A csapat tagjai — csodálatos — a lelki előkészítés után éppen úgy nem értették meg egymást a pályán, a játékban, mint azelőtt. Aztán színházba vitték a játékosokat. Később kabaréba. Majd egész hétre az egyik hűvösvölgyi üdülőbe száműzték őket. Erre következett az emlékezetes 5:0-ás vereség az olaszoktól . . . Szóval nem sokat használt a lelki előkészítés. Pedig van ilyen. Csak nem úgy hívják s főleg nem úgy csinálják. Hogy miképpen, milyen név alatt szerepel az egyesületekben ez a ravasz munka, arra itt is, ott is kereshetünk példát. A héten a Ferencvárosban bukkantunk rá az egyikre. A Práter-utcá- ban, szóval a Ferencváros legfranz- stadtibb utcáinak egyikében. Ahol minden sarkon barátságos vendéglő hívogatja olcsó borral a vendéget. Itt akadtunk rá a ferencvárosi játékosgárdára, amely néhány összetolt, kicsiny asztalt ült körül. Családiasán, jó hangulatban. A hangulat fokozója az elfogyasztott, hatalmas sonka s néhány liter bor, ami lecsúszott az ízletes sonka után a szomjas torkokon. A dolog története az, hogy Táncos Misi, valahányszor otthon jár látogatóban, a legnagyobb sonkát leakasztja a szögről s elhozza magával. Most is elhozta. Ezt tálalták fel a Práter-utca kicsiny vendéglőjében. ízlett nagyon s csúszott rá a bor, felszakadt a szívekből a nóta. Az asztalfőn Mailinger Béla, az elnök úr ült. Az asztal végén Blum Zoltán. S közben a játékosok. Kohut, Táncos, Lázár, Hunyadi, Laky a menyasszonyával, Takács /., Papp, Székely, Háda, Kovács Fukszi, a segédedző. A sonkát mindenki nagyon dicséri s általános óhaj, hogy a Misi jó szokása sokáig megmaradjon. — De hol vannak a többiek? Blum Zoltán beszéli el. — Bukovai beteg. Korányinak a lábát kell iszapkezeléssel gyógyítani. — És Takács Józsi, meg a Sárosi? —■ A Takács Józsi nagyon elfoglalt ember. Két komoly hivatása is van. Az egyik a régi, polgári elfoglaltsága, a másik meg a — menyasszonya mellett. De a Gyurka mindjárt itt lesz. Németórán van még. És Sárosi Gyurka hamarosan meg is érkezett. Az adagját félre tették, jóízűen falatozott belőle és vizet ivott rá. Eléje tettek ugyan egy poharat, amelyben némi kis bor volt sok szódával, de inkább a tiszta vizes pohár után nyúlt. — Aki nem szokta meg a bort, minek innék — állapítják meg. Régi évek szép emlékei elevenedtek meg s halkan, szépen felhangzott egy-két nóta. A kis vendéglő megszokott vendégei szívesen hallgatták Mailinger Béla nótáját: „Jaj, de bajos a szerelmet titkolni!” Laky, meg a menyasszonya, akik éppen eljegyzési hangulatban voltak, dehogy is titkolták volna. Szemben ülve, egymásra ragyogott szemükből, arcukról a fiatalság legszebb érzelme, életédesítője... Blum Zoltán régi, régi napokról mesélt a fiataloknak és Székely — látszott rajta — sokkal inkább itta ezeknek a régi emlékeknek az erejét, mint a Werner bácsi borát. Biztos, hogy ő is, a többi fradista is ezeken az emlékeken emelkedik fel oda, arra a magaslatra, ahova a zöld-fehérek régi dicsősége hívja, csalogatja a mai játékosokat. ... Elhallgatott a nóta. Kihörpentik boraikat, hazamennek a legények . . . * A Fradiban lelki előkészítés volt. De senki sem vette észre. Aki ott volt, az sem. (Nemzeti Sport, 1933) 75 ÉVE TÖBTÉ1VT 1911. február 12. Felejthetetlen nap a Ferencvárosi Torna Club történetében! Az Üllői úti pálya avatásának a napja. Sportkörökben mindenki felfigyelt a nevezetes eseményre. A Nemzeti Sport is meleg hangon méltatta a ritka eseményt: „Akárhogy nézzük, monumentális alkotás és örvendeni kell minden tisztességes érzésű sportembernek, hogy létrejöhetett. Bár volna elég erő mihamarább még másik tíz egyesületben, hogy saját pályát teremthetne magának, ha nem is olyan fényeset, mint a Éerencvárosé. Az bizonyos, hogy irigységgel szemlélheti mindenki a legújabb futballpá- lyát. De ha igazságosak akarnak lenni az emberek, be kell látniuk, hogy sok esztendő keserves munkájának az eredménye ez. Tessék a többi egyletnek is úgy dolgozni, mint ahogy az FTC tudott, s a munka gyümölcse nem fog elmaradni.” Az ünnepi események már délelőtt lezajlottak. A meghívottak körbejárták a pályát, majd az A-tribün alatti tornaterembe vonultak, ahol terített asztalok várták a vendégeket. Springer Ferenc méltatta az új sporttelep jelentőségét és köszönetét mondott az erkölcsi és anyagi támogatásért. Kárpáti Béla az MLSZ nevében „szép szavakkal üdvözölte a pálya megalkotóit, akik eme tényükkel egy hatalmas oszlopot építettek a labdarúgás épületébe.” A pályaavató mérkőzés délután fél háromkor kezdődött. A sors szeszélye folytán az év első fordulójára esett az FTC—MTK rangadó. Fagyos, zord, havas időben is tekintélyes számú közönség foglalt helyet az egyelőre még csak egy lelátón és szemben az állóhely részben fedett domboldalán, a későbbi B—közép helyén. A pálya így is, még nem teljesen készen (a klubház sem állt még!) — imponáló látvány volt. A kontinensen ilyen szép, modern, az akkori viszonyokhoz képest korszerű pájyát még nem lehetett látni. Az Üllői úti pálya építkezéseit, a sporttelep első igazgatója, Maty- tyók Aladár irányította. Visszaemlékezéseiben így írt élete fő művéről: „Nemcsak tagjaink, hanem Budapest egész sporttársadalma óriási érdeklődése mellett, az építkezések 1911 januárjában készültek el any- nyira, hogy februárban megnyitható volt az első budapesti, egyúttal első magyar „nagy sportpálya”. (A nyitómérkőzésen: FTC—MTK 2—1.) A világháború alatt és azután néhány évig szünetelt mindenféle pályafejlesztési építkezés. Springer Ferenc dr. elhunyta után pedig elnök nélkül volt az FTC, s magam, mint ügyvezető alelnök, az akkori nehéz gazdasági időkben, szintén csak keveset lendíthettem elő a pálya fejlesztését, s mint érdekeset csupán a Springer-szobor felállítását, továbbá azokat a tervezési előmunkálataimat említhetem, amelyet későbbi elnökünk, Gschwindt Ernő idejében váltak testté. Ezek a B—lelátó, a harmadik körtribün felépítése és a lépcsők továbbépítése voltak, melyek közül a B—lelátó abban az időben a külföldiek előtt is imponáló konstrukcióval tűnt ki. Ezekkel az építkezésekkel az FTC-pálya végre a befejezettség képét vette fel.” Malaky János volt az Üllői úti stadion második pályaigazgatója
