Fradi műsorlap (1984/85)
1984 / Karácsonyi ajándékszám
Fradi műsorlap EGY FRADISTA ÖNVALLOMÁSA öt gól, könnyekkel áztatva... Kulhár Endre, a Boy Szállítási és Szolgáltató Leányvállalat igazgatója egy önvallomással kezdi a beszélgetést: — Lőrincen nőttem fel az állami lakótelepen. Néhány sarokra tőlünk rúgták a labdát Puskás öcsi, Bozs'ik Gucu és a többi kispesti srác. Lévén, hogy én is 1929- ben születtem, tulajdonképpen egy korosztály vagyok ezekkel a legendás játékosokkal. Hogy miért lettem a többi fiúval ellentétben én fradista? Talán a nevelőapám hatása. Imádta a zöld-fehéreket, és esténként nekem mese helyett Tánczosról, Toldiról, Sárosi dr.- ról, s a többi Üllői úti sztárról beszélt. Kérdem én, ilyen hatásnak kitéve lehettem volna más, mint Fradi-druikker? Egyébként az az igazság, hogy a fiam, most 18 éves, ő ugyanennek a színfertőzésnek volt kitéve, csak akkor már az esti mesét én mondtam néki. Így természetes, hogy minden meccsen ott van a srác, hóban, fagyban velem szorong a lelátón. 0 Kik voltak a ferencvárosi labdarúgók közül a kedvencei? — Vilezsál Oszihoz meleg barátság fűzött. Azt hiszem, azoknak, akik őt láthatták felesleges ecsetelnem, hogy milyen nagyszerű játékos volt. Kezdetben bal- összekötő volt a szerepköre, majd később szinte egyik pillanatról a másikra képes volt váltani és fedezetként is brilliáns dolgokat produkált. Szerintem az 50-es évek végén, s a 60-as évek elején ő volt a Ferencváros egyik legnagyobb vezéregyénisége. Rá mindig lehetett számítani, ő az a típusú labdarúgó volt, aki fazont tudott adni a játéknak. Szomorú dolog mindehhez hozzátennem, hogy már négy esztendeje nincs köztünk, mindössze 50 évesen ragadta el a halál. Nagyon szerettem Mátrai Sanyit is. Kivételes egyéniség volt, olyan hátvéd, amelyik tényleg csak minden szökőévben egyszer születik. A becsúszószerelései, bámulatos produkciók voltak, ahogy akrobatákat megszégyenítő módon vette el az ellenféltől a labdát. A múltkor láttam egy filmet, s ezen a 60-as évek válogatottja, ha jól emlékszem, a jugoszlávokkal játszott. Volt egy olyan becsúszószerelése a Mátrainak, hogy szinte önkéntelenül felugrottam a fotelból, ugyanúgy, mint egykoron a lelátón. Szóval, csodálatos dolog emlékezni erre a korszakra, ezekre a régi kedvencekre. Egyébként nagyon tiszteltem Albert Flóriánt, Rákosi Gyulát és a későbbi időkből Bálint Lászlót. • A lelátón az ön számára melyik volt a legszebb időszak? — Amikor hozzánk került Mátrai, Kertész, Orosz, Fenyvesi, szóval az a korszak, amikor újjáéledt a Ferencváros, vagyis inkább hosszú vajúdás után újra talpraállt. Érdékes, hogy akkor is tehetséges fiatalok és rutinos, érett, idősebb játékosok alkották a csapatot. Ott volt még Kispéter, Kéri, Mészáros, a lelkes, ifjú titánok mellett. De akkor nem volt ilyen bonyolult az átmenet és főleg nem csapongott ilyen végletek között a csapat formája. Lehet, hogy akkor az idősebbekre, jobban hallgattak, mint ma? Személy szerint ezeknek nagyobb hatása volt Oroszákra, Mátraiék- ra, mint a mai 30 éveseknek Zsin- káékra? Ki tudja? Ki érti ezt? Egy biztos, valami megbomlott a jelenlegi gárdánál. • Sajnálom, és a szomorú téma helyett inkább repüljünk tovább a nosztalgia szárnyán. — Eléggé tragikomikus sztori jut eszembe. 1946-ban az FTC a SZAC-cal játszott és 7-3-ra kikapott a zöld-fehér csapat. Ennek a szomorú dátumnak azonban még kellemetlenebb előzménye van számomra. Előtte az előmérkő- zést az SZRTC (szintén lőrinci csapat) kölyökgárdája játszotta a Kistext-tel. 5-0-ra 'kikapott az SZRTC, amelynek én őriztem a hálóját. Mit szépítsem, mind az öt gól óriási potyagól volt. Képzelje el, sírtam a saját bánatom miatt, és bömböltem azért is, mert kikaptak a kedvenceim. • Akkoriban a SZAC-ban még Deák Bamba, későbbi Fradi-sztár ontotta a gólokat. — ö is jó ismerős volt, róla is van egy érdekes történetem. A grund mellett volt egy hatalmas tűzfal és Bamba képes volt órákig ennek rúgdalni a lasztit. Bal- lal-jobbal, ahogy jött, úgy bombázta vissza a lasztit. Szerintem a jó rúgótechnikáját részben ennek köszönhette. 0 Mi mindennel foglalkozik az Önök vállalata? — Elsődleges feladatunk a házhozszállítás. Bútorokat és tartós használati cikkéket viszünk haza a vásárlóknak. Ezen kívül kereskedelmi áruszállítással is foglalkozunk. Aztán itt van a virág- és ajándékküldemények csoportja, Magyarországra és külföldről egyaránt vállalunk megrendeléséket. Foglalkozunk színház- és mozijegyek beszerzésével és továbbításával. Ezen kívül mindennemű okmányt és papírokat beszerzünk. A leányválllal ártunk ajándékérté- kesítéssel és isporfkiadvámyok árusításával is foglalkozik. 0 S milyen a kereslet a Fradi- kiadványok iránt? — Ez mindig jó üzlet nekünk. 0 Soha nem marad ezekből raktáron? — Erre csak a legritkább esetben van példa. Valamennyi FTC- kiadvány egyértelmű siker, általában naponta 25—30 levelet kapunk vidékről, azoktól, akik azt kérik, hogy utánvéttel juttassuk el hozzájuk a legfrissebben megjelent FTC-lapot, vagy sportkönyvet. Persze mi örömmel állunk a vásárlók rendelkezésére. A Fradi csak még nagyobb gőzzel propagálja a klubját, mi pedig megbízható, jó partner leszünk ehhez. Gy. A. Kedvezményes karácsonyt vásár a Fradi ajándékboltban Az idén is megrendezzük hagyományos, kedvezményes karácsonyi árusításunkat. A Fradi ajándékboltban december 1-től 13-ig 10 féle ajándéktárgy és valamennyi FTC-könyv, -kiadvány 50%-os engedménnyel kerül eladásra. Íme a december első két hetében féláron kapható emléktárgyak: Fradi induló Sztereó hanglemezen 25 (Ft Fradi jelvény műanyagból 3 ■Ft Fradi-megafon 60 Ft FTC-címeres öntapadós levelezőlap 7 Ft FTC porcelán falitálka 20 Ft FTC-ülőpárna 15 Ft FTC-névkártya (10 db) 10 Ft FTC-címeres csempe 13 Ft FTC-zászló asztali állványon 85 Ft FTC-zászló, felfüggeszthető 14 Ft Novemberiben jelent meg a labdarúgócsapatokról készült új, színes poszter, amelyen a játékosok aláírása is látható (17 Ft). Még karácsony előtt forgalomba kerül az Üllői úti stadion színes domborműképével díszített nagyméretű műanyag ferencvárosi örök- naptár (Ára: 170 Ft). A Fradi-ajándékbolt a karácsonyi vásár idején meghosszabbított nyitvatartással minden munkanapon 18 óráig várja a kedves szurkolókat. Valamennyi kiadványunk, emléktárgyunk vidékre küldését a Boy Vállalat (Bp. V., Bajcsy-Zs. út 20.) intézi, utánvéttel bárhová eljuttatják a kért ajándékot. Kettős szerelem a Fradi és a vasút a hetvenöt éves Bérezi Béla vallomása 1909-ben születtem, tehát pontosan 75 éves vagyok. Sokak szerint, akár tíz esztendőt is nyugodtan letagadhatnék életkoromból, hiszen hála a jó istennek, egészséges vagyok, fizikailag, szellemileg egyaránt frissnek érzem magam. Manapság a nosztalgiahullám idején az emberek ismét nehéz gyermekkorukat emlegetik bizonyságul. Nálam mindez nem pusztán divatos hivatkozás, hiszen lehetett a húszas években egy négygyerekes józsefvárosi fodrászmester legidősebb fiának könnyű az élete?... Apámnak bizony nagyon sokat kellett segítenem, de azért ő is megtett értem mindent, beíratott a Horánszky utcai reál gimnáziumba, ahol nagy szerencsémre találkoztam Záborszky Sándor testnevelő tanárral. A Testnevelési Főiskolán elsőként végzett tanárok egyike azután egy életre belém oltotta a sport szeretetét. Két szerelmem volt és maradt az életben. Az első a sport és ezen keresztül a Fradi, a második a vasút, amelynek szolgálatában közel négy évtizedet töltöttem el. A mai nemzedék számára szokatlan, afféle csodabo- gárságot, ritka különcséget jelenthet, hogy életem során egyetlen sportegyesület, a Ferencváros tagja voltam és vagyok a mai napig; hogy munkakönyvem munkahelyi rovatában csupán egyetlen bejegyzés olvasható; hogy mióta 1940-ben megnősültem, a Kálvária utca egyik csendes kis házának második emeletén lakom. Szóval a második szerelmem, a vasút, hamarosan kiütötte a nyeregből az elsőt, a sportot. A középiskolában az említett Záborszky tanár úr rábeszélésére elkezdtem atlétizálni, rendszeresen indultam versenyeken. A KISOK budapesti és országos jellegű viadalain régi barátom, Sir Kaja ellen is futottam 100 méteren, de nem éppen sudár, 163 centiméter magas termetem ellenére a 110 méteres gátfutást tekintettem igazi versenyszámomnak. A Fradi, hiszen természetesen ide igazoltam, akkori 4X100 méteres Bérezi, Vezér, Nagy, Hajdú ösz- szeállítású váltója az atlétika budai és margitszigeti fellegvárainak képviselőivel is sok nagy csatát vívott. Az ügyességi csapat- bajnokságon ha kellett még távolugrásban is harcoltam a zöldfehér színekért. Legszebb sikereim egyikét az 1930-ban rendezett országos bajnokság 200 méteres gátfutásának döntője hozta, amikor a legendáshírű Somfai Elemér mellett futhattam az akkori négyes fináléban. Nálam ismertebb, jobb atléták, mint Ka- lovits István, Mayerböck Mihály, Nagy József, dr. Hajdú Sándor, Papp József, Némethy Jenő, valamint Hóra Ferenc és Szablyár Péter, a két kiváló gyalogló is zöld-fehérben versenyzett annak idején. Atlétikai pályafutásom azonban nem sokáig, csak 1935-ig tartott. Arra a képzeletbeli szögre kellett akasztanom szöges cipőmet, hiszen néhány évi állás- talanság, kisegítő munka után 1933-ban bekerültem a vasúthoz. S mikor külszolgálatra vezényeltek, forgalmista lettem Óbudán, majd Solymáron a 12 óra szolgálat, 24 óra pihenő munkabeosztás mellett nem gondolhattam a versenyzés, edzés folytatására. Ettől az időtől kezdve a vasút töltötte ki az életemet. A sporthoz érzett kötődésem a változatlanul megőrzött Fradi tagságban, a havonta rendszeresen fizetett tagdíjban jutott kifejezésre. Viszonylag fiatalon, harmincévesen kerültem a vasúti főosztályra és vasúti felügyelőként 1970-ben innen is mentem nyugdíjba. Nagyon jól esett, hogy még a nyugdíjba vonulásom előtt, amikor már a szövetség versenybírói bizottságában tevékenykedtem, s egyik szervezője voltam az öreg atléták baráti körének, a Fradi vezetői üzentek értem, s felkértek, a szakosztályban való közreműködésre. Máshová is hívtak, de hogyan mehettem volna más szakosztályhoz, mint a Fradihoz? Különféle feladatkörök ellátása után jelenleg a szakosztály intézője, szövetségi képviselője vagyok. Miből áll a munkám? Hétfőnként ott vagyok a Váci utcában, a budapesti szövetség napján. Leadom a nevezéseket, átveszem a versenykiírásokat, információkat gyűjtök a közelgő versenylehetőségekről, más időszerű dolgokról. Kedden és pénteken kint vagyok a Népligetben. Dicsőségtáblánkra új neveket írok ki a versenyeredmények alapján, hiszen tudom, hogy ez milyen ösztönzést jelent a fiatalok számára. Igyekszem segíteni az edzők, a szakosztály vezetőség munkáját. A hét végén pedig versenybíróként működök közre, vagy csak egyszerűen szurkolok fiataljainknak. A mai szakosztályunkat jelenleg döntő többségében fiatalok alkotják. Ahogy mondani szokás, övéké a jövő! Én azonban, már elnézést a pesszimizmusért, nem látom túlzottan rózsásnak a sport, az atlétika jövőjét. Elnézést az őszinte szóért, de szerény véleményem szerint a mai világban hiányoznak az olyan mesterek, mint amilyen Záborszky Sanyi bácsi, a mi testnevelőnk volt, akire valamennyien felnéztünk, akit igazi példaképnek tekintettünk. Manapság az edzők is — tisztelet a kivételnek — túl gyorsan váltogatják munkahelyeiket, azaz az egyesületeket, s így nem tudnak igazi klubhűséget kialakítani, jó szellemet teremteni. Azután manapság mintha kicsit rablógazdálkodók módjára foglalkoznánk a fiatalokkal. Már tizenévesektől ilyen-olyan pontokat várunk, ahelyett, hogy hagynánk őket előbb játszani, s csak később fognánk igazi edzésbe a legszor- gálmasabbakat. Mindemellett a közeg, amelyben élünk, rengeteget változott, s mi ezeket a változásokat valahogy nem tudtuk, nem akartuk észrevenni. Emlékezzünk csak az ötvenes években az élversenyzők, a sport legjobbjai külön kasztot képviseltek. A szigorú határzár idején is járhatták a világot, más kiváltságokat élveztek. S ma, a sport különböző ágaiban jóllehet a hazai eredményesség is egy bizonyos életszínvonalat biztosít, de az átlagosnál jobb keresethez, lakáshoz alig, nagyon nehezen lehet jutni. A sportnak nincs igazi vonzereje, amit a mai időszakban mind jobban az anyagiakat előtérbe helyező hétköznapok során szép szóval, nevelőmunkával nagyon nehéz pótolni, különösen, ha ezen a téren is akadnak fogyatékosságok. No, de azért remélem, fog ez menni, kell, hogy menjen! Népligeti pályánkat a hírek szerint rövidesen tartan borítással látják el, ami tovább javítja lehetőségeinket. S most már a labdarúgóknak kellene jobban szerepelnie ahhoz, hogy a Ferencváros olyan nagyon várt általános fellendülése tovább folytatódjék!...
