Fradi műsorlap (1984/85)
1984-1985 / 6. szám
1984/85-ÖS IDÉNY 6. SZÁM Fradi műsorlap 3 Beszélgetés Szántó Gáborral „Minden rossz szériának egyszer vége szakad...” Amikor 1981-ben felhozták Diósgyőrből, mint stabil válogatott jobbhátvédet, repesett a boldogságtól. Szó szoros értelmében madarat lehetett volna vele fogatni. A zöldfehér szurkolók is kitárt karokkal fogadták, mondván, végre biztonságosabb lesz a védelem, s az eddig átjáróháznak is túl szellős hátvédsor lényegesen megerősödik. Martos Győző idő előtti távozása — a Volánba igazolt — után tehát jogos volt a remény, hogy végre megoldódnak a gondok ezen a poszton is. Ráadásul a címeres mezre is joggal pályázó kőkemény, gyors fiú került a klubhoz, aki kezdetben remekül száguldozott a partvonal mellett, miközben megkeserítette a szélsők sorsát is. Nos, a hónapok múltak, mind ritkábban fedezhettük fel Gabi arcán a mosolyt. Sérülések egész sora kedvetlenítette el, majd forma- hanyatlás akadályozta képességeinek kibontakozását. Szemmel láthatólag letört, sőt, volt egy időszak, amikor az is elterjedt róla, hogy a Vasashoz, vagy a Bp. Honvédhoz igazol. Az igazság az, hogy ezek az egyesületek valóban kinyújtották érte kezüket, természetesen jó szándéktól vezérelve, mondván, a leszálló ágban levő hátvéd talán majd náluk magukra talál. Szerencsére Szántó Gabi ragaszkodott az Üllői úthoz, hiszen már ekkor meg volt fertőzve a nagy szenvedélytől: ízig-vérig Fradista lett. Utoljára Benidormban, a magyar válogatott spanyolországi felkészülésén beszélgettem vele és akkor szemmel láthatólag a régi optimista hangulatban volt. Íme egy részlet ebből az interjúból: „Tudom, hogy az őszi teljesítményemmel nem adtam rá okot, hogy tagja legyék a válogatott keretnek. Ebből a jelenlegi Ferencvárosból az edző nem tud senkit sem jószívvel ajánlani Mezey György szövetségi kapitánynak. Talán az 1982-es spanyolországi Mundial előtti játékomra emlékezett a válogatott szakvezetője, amikor ismét bizalmat szavazott nekem, és kihozott ide Benidormba. A lehető legjobb pillanatban irányult rám némileg a reflektorfény. Akkor, amikor bizony fogytán voltam az önbizalomnak. Olyan három hetet tölthettem Benidormban a kerettel, amely a szó szoros értelmében feldobott és sok más szempontból visszaadta a hitemet. Az a szakmai munka, amelyet itt tapasztaltam — s a játékosokkal való törődés "— minden képzeletet felülmúló. Nem véletlen, hogy Mezey irányításával ma ilyen szép sikereket ér el a csapat. Remélem, a tavasszal már olyan formában játszom az FTC- ben, amellyel valóban kivívhatom a kerettagságot és tényleg a címeres mez közelébe kerülhetek.” — Emlékszel erre a beszélgetésre? — Igen, talán a felkészülés utolsó napjaiban ültünk félre, s ez lényegében nem volt más, mint egy monológ, tulajdonképpeni kifaka- dás. Hallatlanul boldog voltam, mert éreztem a felém áradó bizalmat, s ez rendkívüli módon feldobott. — S mi történt azóta? — Mit szépítsem a dolgot. Az optimizmusom, a korábbi derűm bizony elillant. Azt hittem, hogy sokkal jobb startot veszünk a bajnokságban és végre feledtetni tudjuk szurkolóinkkal az őszi gyenge szereplést. Nem így történt. És ez ismét valahogy görcsössé tett, úgy jártam, mint az a beteg, aki idő előtt kel fel az ágyból és visszaesik ... — Mi az oka az FTC most már tartós mélyrepülésének? — Ez egy rendkívül összetett probléma. S mielőtt még konkrét választ adnék, hadd mondjam el ezzel kapcsolatban a saját benyomásaimat, tapasztalataimat. Tavaly nyáron az Intertotó mérkőzéseken, amikor idekerültek hozzánk a fiatalok, a szurkolók és mi magunk is azt hittük, hogy valóban új korszak történik a Ferencváros életében. A srácok egytől-egyig bebizonyították, hogy tehetségesek, méltóak arra, hogy ilyen patinás klubban futballozzanak. Aztán, hogy jöttek a sorozatos „pofonok”, vereségek, érthetően megroppant az önbizalmuk, elkezdett remegni a lábuk, s már nem tudták azt a magabiztos játékot nyújtani, amit korábban. Ezzel párhuzamosan az idősebbek is elvesztették a talajt a lábuk alatt, s így tulajdonképpen elvesztette a tartását a csapat. Nem akarom a fiatalokat felmenteni, de valahol teljesen érthető, hogy visz- szaestek. Én magam is átestem ezen. — Akkor a személyes tapasztalatból fakadóan magyarázza meg, hogy mi lehet ennek a valódi oka? Nem hiszem, hogy csak a szakmai munka hiányosságaiban kellene keresni a magyarázatot. — Valamennyien vidékről kerültek fel, el sem tudják képzelni a szurkolók, hogy ez mit jelent egy fiatalember számára. Egyszeriben a saját lábán kell megállnia. Patyolatba kell menni, bevásárolni, gondoskodni magáról, s ez szinte* egyik napról a másikra változik meg körülötte, hiszen korábban a család ott állt mögötte biztos támaszként. Hónapok teltek bele, míg én is megtaláltam önmagamat itt a fővárosban, amikor feljöttem Diósgyőrből. Üj barátok, rengeteg friss benyomás, eddig soha nem tapasztalt népszerűség, mind-mind megzavarhatják az embert, s ez bizony szinte természetszerűen visszavetheti a játékos fejlődését, formáját. Meggyőződésem, hogy most már kezdenek ők is túljutni a holtponton, egyre inkább otthonosan mozognak az Üllői úton, s ha egy kis sikerélményük lesz a pályán, akkor valóban értékei lehetnek a csapatnak. Nem tudok mást mondani, most türelem kell. S szomorú dolog, amikor indokolatlanul záporoznak a bírálatok, olykor már az embertelenség határát is átlépik azok a szidalmak, amelyeket a lelátóról szórnak felénk. Ez mégin- kább visszaveti a fiatalokat. Mi már némileg edzettebbek vagyunk ezzel szemben. — Gondolom, beszédtéma a játékosok körében a csapat perspektívája, jövője. — Mi is idegesek vagyunk, s higgyék el, pénznél, hírnévnél is fontosabb az, hogy a Ferencváros ne kerüljön bajba, ne legyen kiesőzónában. Felelősséggel állíthatom, hogy ezt egytől-egyig valamennyi játékos átérzi. Ugyanakkor reménykedünk, hisszük azt, hogy minden rossz szériának egyszer vége szakad. Jó lenne minél előtt a napos oldalon járni, mert a mi szurkolótáborunk pontosan úgy tud szeretni, mint ahogy gyűlölni. — A magánéletet mennyire tudja alárendelni a sportnak? — Én az a típus vagyok, aki az edzés után legfeljebb egy moziba, vagy színházba megyek el, és nagyon fontosnak tartom a tréningek utáni regenerálódást. Egyszerűen igénylem ezt és tudom azt, ha nem vagyok kipihent, az rögtön meglátszik az edzésmunkámon. Előfordul, hogy két edzés között is kihasználom az időt egy kis alvásra. Megfigyeltem, hogy a legtöbb izomsérülésnek az az oka, hogy a játékos vagy túlterhelt, vagy pedig nem tudja magát a meccsek előtt igazán fitt állapotba hozni. Én ebben rendkívül következetes vagyok, azt hiszem, emiatt nem érhet soha szemrehányás. — A család mennyire érti meg egy labdarúgó problémáit? — A feleségem ideális partner ezen a téren is. Átérzi annak a jelentőségét, hogy ilyen szinten csak maximális odafigyeléssel, teljesítménnyel lehet hosszútávon helytállni. — Ha jól tudom, könnyű helyzetben van, hiszen még a szakmájuk is majdnem azonos a feleségével? — ö mélyépítő üzemmérnök, én pedig magasépítő üzemmérnöki diplomát szereztem. Ezen a téren is van közös témánk, ráadásul ő is vonzódik a könyvek, a színdarabok iránt. S szereti a zenét is. — Családtervezési elképzelések? — Most már, egyre többet beszélünk erről, úgyhogy aktuális ez a kérdés. — S mik a tervei a labdarúgásban? — Szeretnék válogatott kerettag lenni, mert mint mondtam, Mezey György keretében manapság remek a légkör. Jó lenne Sallait komoly harcra késztetni a jobbhátvéd posztján. Ám a legfontosabb az, hogy a Ferencváros kilábaljon mai helyzetéből, s végre a hagyományaihoz méltóan szerepeljen. Szerintem ak én jövőm is részben ettől függ ... Gyenes J. András » '^ _ ... JLámmmKmP ~ * w _ .. Tr, ,««»»» Utóirat: A szerző a cikk kéziratát az FTC-Eger mérkőzés előtt adta le. Szántó a róla szóló írásért „hálából' szerezte a találkozó győztes gólját... „Sportvezető száméra aligha lehet nagyszerűbb dolog, mint az FTC-t szolgálni...” RENDHAGYÓ ELNÖKI SZÉKFOGLALÓ A KORHÁZI ML A közgyűlés után pár órával tudtam csak interjút készíteni a Ferencvárosi Torna Club frissen választott új ügyvezető elnökével, Hargitai Károllyal. Akkor is némi fondorlat útján. Kis csapatommal, élén Berkesnével, Marikával a íklub főkönyvelőjével eléggé el nem ítélhetően, de félrevezettük a kórház kapujában silbakoló portást s máris mehettünk az „elnöki rezidencia” felé. A szobában hárman tartózkodtak, közös vonásuk az volt, hogy mindannyiukat ágyhoz kötötte a szigorú orvosi utasítás, nos és legfőképpen a kellemetlen baleset. Az új ügyvezető elnök lábán kis vászonpapucs díszelgett, amelyet különféle áttételek végén súly húzott lefelé. A nem éppen idilli állapotok ellenére a sportember mosolyogva fogadta kinevezése alkalmából a gratulációkat. _ — Természetesen nagyon szerettem volna részt venni a közgyűlésen, de ebben a pózban azt hiszem, egy kicsit furán mutattam volna a jeles eseményen — jelentette ki, s fekvő helyzetből némi karmunka segítségével felült az ágyban. + Hogyan telt el a mai napja? — kezdtem a kérdezgetést. — Mivel pontosan tudtam a közgyűlés menetrendjét, az én óráim is a forgatókönyv szerint múltak. Na most kezdtek, gondoltam a megnyitóra... aztán ez így ment tovább. Néztem a karomon az órát s tippeltem. Előbb arra, hogy mikor kerül sor az elnöki beszámolóra, majd arra, mikor fejeződik be. Sejtettem a szavazás időpontját is. Később aztán jött az újabb stressz, hiszen kezdődött a labdarúgó csapat első komolyabb tavaszi erőpróbája. Nemzetközi mérkőzés a Sturm ellen. Tudtam, sokan kint lesznek a szurkolóink közül s az őszi gyengélkedés után joggal éhesek egy kis sikerre. De mi van, ha megint csalódnak? ... Egy szó, mint száz, nagyon nehezen ment el a délelőtt s a koradélután. + De végül is kellemesen zárult. — tgy igaz. Mától rám vár az ügyvezető elnöki tiszt ellátása. És egy sportvezető számára aligha lehet nagyszerűbb dolog, mint az FTC-t szolgálni. A megbízatás kitüntetésszámba megy, a feladat szép, de a nagysága nem lebecsülendő. Sok a tennivaló, hogy az egyesület zászlója ismét magasan lobogjon. + Mit tart az első s legfontosabb teendőnek? — Nálunk a legégetőbb tavaszi munka a futballcsapat körül adódik. Ezt a szakosztályt fel kell hozni arra a színvonalra, amely méltó ehhez a patinás klubhoz, a hírnevet szerzett elődökhöz. Egyszerűen nem nyugodhatunk bele pillanatnyi helyzetünkbe, abba, hogy a Ferencváros a táblázat végén kullogjon. Vissza kell szerezni a régi tekintélyt, el kell érni korábbi eredményeinket. Tudom, mindez nem lesz könnyű. Sok fáradságot igénylő, kemény, következetes s közös munka vezethet csak vissza bennünket újból az élre. + Űj munkakörét nem kell tanulnia, hiszen évek hosszú során részt vesz az egyesület vezetésében. — Különösebb előtanulmányokra valóban nincs szükségem, immáron ugyanis tíz esztendeje — 1975 óta — elnökhelyettesként dolgozom a Ferencvárosnál. Egy évtized nagy idő, sokat tapasztal, tanul ezalatt egy sportvezető. Emberségből, megfontoltságból sokat tanultam elődömtől, Losonci Tibortól. Ott álltam én is a parancsnoki hídon, s onnan messzire lát az ember helyettesként is. A viharok szele, a felcsapódó hullámok pedig minden ott tartózkodó arcát kicserzik, nem csupán azét, aki a kormányt tartja. A kapitány helyzete persze a legnehezebb, neki kell mutatni az utat, a legnagyobb hullámverésben, a legfélelmetesebb sziklák közül is ki kell vezetni az egyesület hajóját. Nos, legjobb tudásommal azon munkálkodom majd új posztomon, hogy a nagy viharzónákat s a víz alatt megbúvó zátonyokat kikerüljük. A feladatterv kész, a négyéves olimpiai ciklusban minden szakosztálynak megfeszített munkát kell végeznie. A jóknak meg kell őrizni pozíciójukat, a gyengébbeknek fel kell zárkózniuk az élen haladókhoz. A munkafeltételek, az anyagi háttér biztosítása nem kis gond. Rendkívüli gazdasági helyzetben kell még hatékonyabban dolgozni. Mégsem adhatjuk alább igényeinket, azt, hogy az FTC ne mindig az élen legyen. + A Ferencvárost majd minden klub irigyeli népes és igen lelkes szurkolótáboráért. Ügy vélik, a Fradinak most is könnyebb boldogulnia, hiszen ahol tele a lelátó, ott nem üres a kassza sem. — A képlet nem ennyire egyszerű, de való igaz, hogy az FTC sohasem maradt egyedül. Légyen bármilyen nehézsége, gondja, a bázisszerve s szurkolói mindig segítik. Közönségünk jó időben éppúgy, mint a zord napokon, hűen kitart a klub mellett. De természetesen igényli a jó szereplést, a győzelmeket és a törődést, a megfelelő kiszolgálást — úgyszintén. Nekünk pedig kötelességünk mindent megtenni értük. Szórakoztatni a mérkőzéseken, azt adni a pénzükért, amit joggal elvárnak. Lelkes, odaadó játékot, magasan lobogó küzdőszellemet s győzelmeket. Egy mérkőzést persze el lehet veszíteni, még a legjobbak is elbuknak olykor. Csak nem mindegy, hogyan kap ki valaki. Férfias, becsületes nagy csatában még a vesztesnek is jut az elismerésből, ha akarást, győznivágyást lát a szurkolóhad, a gyengébb játékot is megbocsátja. Csak a nemtörődöm, lélek nélküli perceket nem. Gondom lesz rá, hogy a klubvezetés mindent megtegyen közönségünk magasabb szintű kiszolgálásáért. Értek ez alatt érdekes programokat, több nemzetközi találkozót, ifjúsági és felnőtt tornákat, olyan nívós rendezvényeket, amelyekben igazán kedvüket lelik híveink. Bővíteni kell szolgáltatásainkat, kulturált körülményeket kell teremteni a szurkoláshoz s nem utolsó sorban rendszeres, nyílt, őszinte tájékoztatást kell nyújtani közönségünknek a szakosztályok életéről, örömeiről, gondjainkról. Ha így tesszük, még a nehéz időkben sem veszítünk, sokkal inkább híveket nyerünk színeinknek.-j- Milyen reményekkel, vágyakkal ül le az elnöki székbe? — Az elmúlt tíz évben részese voltam szép sikereknek épp úgy, mint fájó kudarcoknak. A tapasztalatok segítséget adnak a vezetés munkájában. Volt már korábban is nem egyszer borús az ég az Üllői úti pálya környékén, de később mindig kisütött a nap felette. A jobbítás megint a cél, korábban is mindig megtaláltuk az utat a zátonyok között, azt hiszem, így lesz ez ezután is. Az új ügyvezető elnök nemsokára bízvást felgyógyul s odaáll hajója kormánya mellé. Mi mást kívánhatunk neki, mint. Jó szelet, kapitány ... v. s.
