Fradi műsorlap (1984/85)

1984-1985 / 2. szám

Fradi műsorlap 3 Rab: Alberttal a búcsúmérkőzésén játszottam egy csapatban Szabadi: Azt mesélték róluk, hogy remek futballisták voltak Minden jelentősebb labdarúgó­mérkőzés ölött megszólaltatja az újság a résztvevőket. Nyilatkozik edző, játékos, intéző, gyúró, szertá­ros a várható esélylekről, elmondják elvárásaikat, beszél ki-ki a másik­ról, tippel, jósol boldog, boldogtalan. Miért tennénk hát kivételt a nosz­talgia-találkozó előtt, hisz ezúttal nem mindennapi összecsapásról van szó. Minden húszéviről. Hogy ki kiről beszéljen, az úgy hisszük egyértelmű. A húsz eszten­dővel ezelőtti sztároknak könnyű a maiak játékáról véleményt mondani. Annál nehezebb a mai Frad'istáknak arról csevegni, milyennek látták az egykori hírességeket. Nos, a nagy csata előtt állítsuk őket a kemé­nyebb feladat elé. ugyanis a játék­téren úgyis az „öregeknek” jut a fárasztóbb munka, hisz „csikókkal” kell versenyt futniuk. Egy idősebb s egy fiatalabb já­tékost fogtunk vallatóra. A korosabb saját neveiébe a zöld-fehér klubnak, míg a társa vidéki kiscsapatból ke­rült az Üllői útra. Ki mit tud a húsz évvel ezelőtti csapatról? Ez volt mindkettőjükhöz az egyetlen kérdés: Rab: Jaj, én nagyon sokat, ugyan­is húsz esztendővel ezelőtt már a kilencedik életévemet tapostam, s ugyebár az ilyen korú férfiú ,telesteli van élettapasztalattal. Na, de ko­molyra fordítva a szót, már akkor igen nagy becsben tartottam az FTC-t. Komoly családi kapcsolatom Abszolút egy lábasok voltak... Rab Tibor is volt a klubban, hiszen két bá­tyám zöld-fehér színekben kergette akkor már a labdát. S mivel ők igencsak gyakori vendégei voltak a Fradii -pályának, természet es en ugyanígy voltam én is. Mentem ve­lük, ha akartak vinnii, ha nem. Eleinte csak nézelődtem s természe­tesen minden vágyaim az volt, hogy egyszer én is az egyesület játékosá­nak vallhassam magam. Sok nagy meccset láttam srádkoromban az Üllői úton, a Népstadionban s cso­Túlzás lenne azt állítani, hogy áki nem tud mindkét lábbal rúgni vagy passzolni, nem lehet klasszis futballista. Vajon ki állíthatja en­nek az ellenkezőjét Takács Il-ről, minden idők egyik legjobb magyar jobbösszdkötőjéről? Pedig Takács II csakis jobblábbal tudott rúgni. Még késő „öregségében” sem tu­dott ballal. Ha emiatt húzták őt, csendesen ezt válaszolta: — Igaza­tok van, nem tudok ballal rúgni. Mutassátok meg azonban nekem azt a „kétlábas” csatárt, aki több gólt rúg a mérkőzéseken, miiint én. Kohut Vill'i is egylábas volt. A leglehetetlenebb helyzetekből ágyú­ként lőtt kapura — ballal. Ha a jobb lábára került a labda, akkor a népszerű Vili „szenvedett”... Szabadi László dáltam az akkori nagyokat. Aztán 1967-ben én is Fradista lettem. A húsz évvel ezelőtt szereplők közül később még játszottam Juhász Pis­tával. Albert Flóriánnal is egyszer egy csapatban voltam. Amikor a bú­csúmérkőzését játszotta. Én nem csupán a régi nagyok mérkőzéseit látogattam rendszeresen, de még az edzések jórészén is Ott támasztottam a kerítést. Mint kölyök játékos há­tul a földes pályán tréningeztem társaimmal Agárdi Feri bácsi keze HÉTKÖZI MÉRKŐZÉS AZ ÜLLŐI ÚTON- Főnök úr kérem, dél­után ki kell mennem az anyósom temetésére.- Rendben van, de ne­kem is vegyen egy jó je­gyet az üllői úti stadion­ba ... V EDZŐI BÁNAT A nyolcad i'k vereség után az edző így kesereg: v — Nekem csak az fáj, hogy nem tudom kipróbál­ni azt az elvet, hogy „győz­tes csapaton ne változ­tass!” Rengeteg gólt rúgott, de akik lát­ták, azok előtt örökké emlékezetes marad az a gól, amit 1926-ban Bu­dapesten a csehszlovák válogatott­nak. illetve a ilegendáshírű Planics- kának rúgott. Negyvenezer néző őr­jöngött, perceken keresztül tapsolt, majd zúgta: — Kohuuut, Kohuuit, Kohuut! A mérkőzés után az öltözőben Planicska ezt mondta: — A labdát nem láttam, csak a szelét éreztem. Pedig vártam a lö­vést, de mire felemeltem a kezem, már a hálóból szedhettem ki a lab­dát. Schlosser Imréről, a Slóziról még az ellenségei sem állíthatták, hogy nem tudott futballozni. Pedig ő is „csak” ballal tudott rúgni. A leg- lehetetlenebb szögből, helyzetből úgy ilőtt a ballábas válogatott bal- összekötő, hogy az csodálatos volt. Amikor a tízes évek elején az FTC Angliában portyára átázott, Silóéi lábát az egyik biztosító Intézetnél váratlan baleset ellen biztosították. Amikor a biztosítást intéző tisztvi­selő elkövette azt a „Végzetes” hi­bát, hogy megkérdezte, melyik láb­ról van szó, a biztosítási tárgyalás­nál jelenlevő igazgató magából ki­kelve rar ipakod ott: — Ember, . hol él maga? Nem tudja, hogy Slózinak csak egy lába van? De az többet ér, mint egy egész csatársor! Három régi játékosunkról azért írtunk, hogy kedvet csináljunk szurkolóinknak, régi labdarúgóink­nak ahhoz, hogy megemlékezzenek hasonló esetekről. Várjuk .levelei­ket — az FTC címére — az egylá­bas frad'istákróli... alatt. Sokszor akkor kezdtek a fel­nőttek, amikor mi abbahagytuk, hát persze, hogy mentem nézni őket. Hogy tanuljak tőlük. Abban az idő­iben miás volt a futball. Nagyobb volt a varázsa, a vonzereje, szinte pirostoetűs ünnepnek számított egy nagy futballcsata. Azt hiszem, mi gyerekek is egész más szemmel lát­tuk, mint a mái srácok. Más volt maga a játék is. Látványosabb, sze­met gyönyörködtetőbb, s nem első­sorban ember-ember elleni harc, mint manapság. Akkor még jobban hagyták egymást játszani a labdarú­gók, nem ültek egymás nyakán, nem szívták el egymás elől a leve­gőt. Nos, ezért egyértelmű a nosz­talgiamérkőzés végső kimenetele. Mi nyerünk, mert mi nem engedjük játszani az öregeket. Jó, jó, tudom, hogy ők húsz évvel idősebbek, ezért lesz könnyű a dolgunk. De a húsz évvel ezelőtti csapatot is megsanyar­gatnánk, mert erőben jobbak va­gyunk, mint ők voltak s bár a technika az ő oldalukon nyomna többet a latban, de manapság is meg­verik az álldogáló technikás csapa­tokat a kevésbé képzett együttesek azzal, hogy szétfutják őket. Tehát mégegyszer; aki tippel a találkozó­ra, ránk adja a voksát. Ez utóbbi mondat köziben jócskán mosolygott a bajusza alatt. Szabadi: Én, sajnos, csak hírből ismerem a húsz évvel ezelőtti Fe­rencvárost. Akik beszéltek róluk, azok viszont olyan áhítattal emleget­ték tetteiket, hogy ismeretlenül is nagy tisztelője lettem a zöld-fehé­reknek. Amióta az eszemet tudom, FradiSta Vagyok s ha gyerekkorom­ban más csapatnak szurkolókkal vi­tába keveredtem, én is büszkén ci- táltaim a nagy neveket, Albertot, Novákot, Varga Zolit, meg a töb­bieket. Pedig játszani csak filmen láttam őket. Bár nem Pesten éltem, mégis az FTC volt a kedvenc együt­tesem, s ha tehettem, ha a környé­künkön, Kaposvárott, vagy Pécsett vendégszerepeltek, természetesen ott ültem a nézőtéren. Egy összecsapás­ról vannak halvány emlékeim, Al­bert búcsújátéka alkalmából emlék­szem egy olyan jelenetre, amikor a Flóra nagy parádét rendezett s ösz- szevissza cselezte a védelmet. Öt láttam régi válogatott felvételeken is, mondhatom megtáncoltatta a környezetét. Amikor azokat a húsz­egynéhány évvel ezelőtti meccseket figyelem, mindig sóvárgok. De jó lett volna abban az időben futballis­tának lennii. Annyi menő között fo­cizni, abban a légkörben, amikor még nem ültek a hátvédék a csatár hátára, amikor még hagyták át­venni a labdát s nem jöttek nyom­ban a nagy „kaszával”, hogy ren­det vágjanak szegény támadók kö­zött. Mert a mostaniak sűrűn „arat­nak”. Mondjuk, ha az ember a lab­da felé nyúl. A mbstani találkozóról még annyit, hogy egyesélyes. Remélhető, hogy e kőt nyilatkozat kellően felbosszantja a húsz évvel ezelőtti csapat tagjait s ha csak egy rövid ideig, de megmutatják a fiataloknak, hogy milyen volt régen egy nagycsapat. „ ViHámsikerek" Az FTC a magyar válogatottba 1984. szeptember 26-ig 113 já­tékost adott. A Fradi 113 válogatott játékosának pályafutását tanul­mányozva érdekes tény, hogy a gárda fele iidekerüLése után jó egy fél éven helül Viselte a címeres mezt! Igaz, voltak közöttük olya­nők, akik már válogatott játékosként kerültek a Fradiba. Felsorold­sarakban nevüket csillaggal jelöltük: Név mérkőzésiét játszotta Első válogatottság Berán József 1901. március 1902. október Pokorny József 1901. március 1902. október Kottái József 1902. február 1902. október Gorszky Tivadar 1902. március 1903. április Manglitz Ferenc 1903. február 1903. június Weisz Ferenc 1902. február 1903. június Schlosser Imre 1906. február 1906. október Rónay Zoltán 1908. február 1908. június Payer Imre 1910. április 1911. november Blum Zoltán 1911. április 1912. június Tóth Potya István* 1912. szeptember 1912. július Kiss Béla 1913. április 1914. május Szabó József 1919. június 1920. november Hungler II János 1920. február 1920. október Nikolsburger Rezső 1920. április 1920. november Obitz Gábor* 1920. június 1921. november Amsei Ignác» 1922. május 1922. szeptember Eisenhoffer József» 1923. augusztus 1923. október Kohut Vilmos 1924. április 1925. január SándQr József 1924. június 1925. május Huber Rezső 1925. június 1926. június Bukovi Márton 1926. augusztus 1926. december Rázsó Mór* 1926. augusztus 1927. április Dán Vilmos 1926. október 1927. április Turay József 1927. március 1928. április Szedlacsik Ferenc 1927. augusztus 1928. május Takács n József* 1927. augusztus 1927. szeptember Toldi Géza 1928. február 1929. április B érik ess y Elemér 1928. június 1928. november Táncos Mihály 1929. június 1930. április Lázár Gyula 1930. április 1931. április Korányi Lajos* 1930. június 1930. szeptember Dr. Sárosi György 1931. március 1931. május Móré János* 1933. augusztus 1934. április Kemény Tibor 1933. augusztus 1933. október Kiss Gyula 1934. november 1935. szeptember Gyetvai László 1937. július 1938. december Magda Béla* 1937. szeptember 1937. szeptember Kiszely István 1939. március 5. 1939. március 16. Csikós Gyula» 1940. február 1940. március Finta Károly 1940. március 1940. szeptember Mike István 1944. augusztus 1945. augusztus Ónodi Andor 1945. május 1946. október Kispéter Mihály* 1947. február 1947. október Deák Ferenc* 1947. augusztus 30. 1947. augusztus Budai László 1948. július 1949. május Czibor Zoltán 1948. július 1949. május Dr. Fenyvesi Máté 1953. február 1954. szeptember Albert Flórián 1958. november 1959. június Szűcs Lajos 1966. január 1967. április Máté János* 1973. augusztus 1974. március Pusztai László* 1974. július 1975. szeptember Rab Tibor 1974. október 1975. szeptember Szokolai László 1977. augusztus 1978. szetpember Szántó Gábor* 1981. július 1981. október Pölöskei Gábor* 1981. július 1982. február Néhány érdekes, egyedi eset: TÖTH POTYA ISTVÁN volt (tulajdonképpen az FTC első igazolt válogatott labdarúgója. (Boribás 1910-ben csak visszatért anyaegye­sütetébe, az FTC-toe.) Potya átigazolása 1912 .nyarán történt, így ,már, mint ferencvárosi játékos szerepelt a magyar válogatott moszkvai mérkőzésén. A Fradiban a bemutatkozása csak ezután történt! DR. SÁROSI GYÖRGY 12 ferencvárosi mérkőzés lejátszása után újoncként került be a magyar válogatottba! KEMÉNY TIBOR úgy került be a válogatottba, hogy előtte mindössze 3 bajnoki .meccset játszott! MAGDA BÉLA esete is egyedülálló: szeptember 12-én a Lazio elleni ,KK-döntőn mutatkozott be a Fradiban és egy hét múlva a nemzeti tizenegybe is békerült! Tehát ő ,i:s előbb játszott a váiloga­tott'bam, mint bajnoki meccsen a Fradiban .. KISZELY ISTVÁN 1939. március 5-én .játszott először a Ferenc­városban és 11 nap múlva a nemzeti tizenegyben szerepelt! CSIKÓS GYULA már egyszeres válogatottként .került a Ferenc­városhoz. Hét mérkőzésen védett zöld-fehérben, utána — először mint fradista — .nemzeti színű mezt kapott. DEÁK FERENC esete is érdekes, ö előbb játszott igazolt FTC­játékosként a válogatottban, mint a Ferencvárosban! A Fradi ugyan­is .1947 augusztusában Mexikóban portyázott, és köbben idehaza Dea­kot a Ferencvároshoz igazolták. Augusztus 17-én válogatott mérkő­zés volt, így ott már fradliistaként játszott. A Ferencvárosban az első meccsét csak 13 nap múlva, augusztus 30-án játszotta! ALBERT FLÓRIÁN 15 .bajnoki mérkőzés lejátszása után újonc­ként. a csapat legfiatalabb tagjaként került a magyar valogatottiba. összeállította: Nagy Béla t Akik önöket szórakoztatják: a nyíregyházi möricz zsigmond művelődési ház fúvószenekara ÉS EZREDDOBOS CSOPORTJA A csoport 15 éve alakult, karmesterük Tonté László. A 85 fős csoport a „Szocialista kultúráért" érdemérem tulajdonosa, nívódíjas. Műsorukon könnyűzenei számok koreográfiával és fúvós indulók szerepelnek. Az ezreddobos lányok a zenekarral együtt már számtalan hangulatos bemutatót tartottak. 1984. október 13-án az Üllői úti stadionban is bemutatkoznak... MTK—PTC ruifad« a iton. A Ma TaM a k«k-I<Mr<k MwHua ts Koala k««#ll FÉLEZER GÓL - JOBB LÁBBAL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom