Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 11. szám

1983/84-ES IDÉNY, 11. SZÁM Fradi műsorlap 3 VALLOMÁSOK... A titkárnő: Csalami Mária Ferencvárosi Torna Club. Mikor is hallottam, először a szeretett klub nevét? Hetedikes, vagy nyolcadikos lehettem és egy rádióközvetítésnél figyeltem fel a riporter emelkedett hangjára, amint éppen az FTC-ről beszélt. Egyre többet foglalkoztam a Fradival és bizony kislány korom­ban már szenvedélyes szurkolónak számítottam. Még 20 éves sem vol­tam, amikor pártoló tagnak jelent­keztem és egyre többet utaztam fel Budapestre. Ugyanis Tóalmáson él­tem — most is ott lafkom —, így sokszor egy-egy kiadványért, emlék­tárgyért is felruccantam az Üllői útra. Nem vagyok sportos alkat, így csak egy mód volt arra, hogy az egyesület „mezét” viseljem: gyors- és gépíróként munkára jelentkeztem a Fradiba. Elmondtam, hogy nagyon szeretem a Ferencvárost, megmutat> tam pártoló könyvemet és elmond­tam, hogy a tagszervező iroda ré­szére is végeztem egyet s mást — társadalmi munkában. Zsuzsa, az el­nök akkori titkárnője „kipróbált”: egy Képes Sportból diktált, és ne­kem azt gyorsírásból kellett gépbe áttennem. Bizonyosan elégedettek le­hettek velem, mert munkalehetőséget kaptam! Elődöm hamarosan magay sabb beosztásba került, jómagam pe­dig az elnök és elnökhelyettes tit­kárnője lettem. Egy évig szinte álomnak hittem az egészet és attól féltem, hogy fájdalmas lesz az éb­redés. Mit mondjak — amikor elő­ször kaptam fizetést a Fradiban, fá­tyolos volt a tekintetem... Hihetet­len szerencsésnek éreztem magam és boldog emberként „belülről” éltem át az elmúlt évek ferencvárosi tör­ténéseit. Személyesen megismerkedtem azokkal a vezetőkkel, sportolókkal, akikről korábban csak az újságban olvashattam. Karnyújtásnyira kerül­tem a pályához, amelynek avatójára még, mint diáklány sikertelenül pró­báltam jegyhez jutni... Az évek múlásával nehéz szavakat találni a hétköznapok sokszor ideg­feszítő és összességében mégis örö­met hozó munkavégzéséről. Időnként bizony percek alatt kell cselekedni: „Marika, itt egy szerződés, ezt gé­pelje le!” — „Hívja Madridban ezt a számot” vagy „Pénteki elnökségi ülésünkről a jegyzőkönyvet keddre ide és ide küldje”. Mindez csak apró ízelítő szerte­ágazó feladatkörömből, s bizony ha­zudnék, ha azt mondanám, hogy ez időnként nem észvesztőén fárasztó. Mégis örömmel csinálom, mert ma is ugyanúgy imádom az egyesületet, mint kislány koromban. Ezért válla­lom a napi 130 krri-es vonatozgatást Tóalmás és Budapest között, ami szüleim számítása szerint az elmúlt 8 évben majd 400 000 kilométer volt! A rengeteg fárasztó utazgatást is könnyebb elviselni, ha közben egy- egy Fradi-kiadványt olvasgathat az ember. Én szinte a vonaton éltem át a Fradi történetét... örömtől repeső szívvel olvastam a régiekről, aztán azokról, akiket már én is láttam. Mindig a küzdőképes sportolókat szerettem, akik a Fradiért szívüket, lelkűket adták. Éppen ezért régen Rákosi és Vépi, napjainkban Jancsi­ka az, aki játéka alapján közel áll a szívemhez. De szívesen „tanulnék" új neveket is ... Egyébként a két Góbival — Zsi- borással és Szántóval — „közelebbi kapcsolatom” is van. A Fradiból ők ketten azok, akik a legtöbb köny­vet olvassák és mivel és vagyok a klub szakszervezeti könyvtárosa, bi­zony számukra jó néhány kötetet kölcsönzők. Ferencvárosi Torna Club. Hányszor írom le napjában írógépemmel ezt a nevet. Milliók szeretik ebben az országban, de csak keveseknek ada­tik meg, hogy közelről segítsék. Egyszer régen a Fradi újságban ol­vastam, és nagyon megmaradt ben­nem: Egy olyan egyesületért, mint a Fradi — bármi is legyen az, amit érte teszünk, ha kell játszani, szur­kolni, dolgozni érte, írni róla —, na­gyon nemes, nagyon szép dolog, örülhet az, akinek ez megadatott... Lejegyezte: Nagy Béla Kedves... * Amikor értesültünk róla, hogy Farkas Bertalannak kis­fia született - dísztávirattal köszöntöttük az örvendetes családi eseményt. A napokban levelet hozott a postás a Magyar Népköz- társaság űrhajósától. A cím­zett az FTC Elnöksége volt: „Kisfiúnk születése alkalmg- ból küldött üdvözlő távirato­tokat szívből köszönöm. A kis Adám édesanyjával együtt jól van. További jó munkát és sok sikert kívánok: Üdvözlet­tel: Farkas Bertalan." Pályáról pályára LABDARÚGÁS: Országos Ifjúsági Kupa, február 26. Fáy utca: Vasas—-FTC ifi 3. 0-0 Tizenegyeseikkel — a mieink mind az ötöt belőtték, az ellenfél egy­szer hibázott — az FTC jutott a legjobb nyolc közé! GdllövőLnk: Garas, Répési, Sándor, Kovács A., Zsivótzky. NB-s ifjúsági és serdülő bajnokság, Keleti-csoport: március 3., Népliget: FTC ifi I—(Kazincbarcika 3-1 (1-0). Ferencváros: Lanczkor — Tú­rái, Radics, Krecska, Sándor — Borbély, Garas (Molnár), Szalai (Barta) — Kovács A. (Balogh), Répási, Dukon. JEdző: Horváth László. Góllövőnk: Répáíi 3. PTC serdülő I—Kazincbarcika 1-3 További eredmény: FTC ifi Hl—Budafok 4-2 (3-1). Góllövők: Csörgő, Pozsonyi 2. Ko­vács. MŰSOR: NB-s ifjúsági és serdülő bajnokság. Keleti-csoport: március 17., Csömöri út: MTK-VM—FTC ifi 1 11.00 MTK-VM—'FTC serdülő I 9.00 M. Z. Haaz Feri bemutatkozik A szurkolók zöme az FTC előké­születi és kupamérkőzésein csak találgatta, hogy vajon ki lehet az a fiatalember, aki utolsó védőjá­tékosként söpröget a zöld-fehérek kapuja előterében. Az élvonal talál­kozóit látogatók aligha ismerhették, legfeljebb azok, akik korábban meg­fordultak az ifjúsági csapat mérkő­zésein is. Ez utóbbiak arcról felis­merték, a bennfentesek még azt is tudták, hogy Haaz Ferencnek hív­ják, de, hogy igazából ki is ez a fiú és egyáltalán honnan és hogyan jutott el szinte egyik napról a má­sikra az élvonalba, annak történe­tét bizonyára csak kevesen tudják. Mutatkozzon hát be Haaz Feri, ha kiérdemelte, hogy mezt kapjon a Ferencváros NB I-es csapatában. — A Tolna megyei Gerjenből ke­rültem fel Budapestre — kezdte a hétfői edzés utáni „vallatón”. — Tanulni jöttem a fővárosba, az I. István közgazdasági szakközépisko­lába. Ott futballoztam az iskolacsa­patban, s edzőm, egyben igazgató- helyettesem, Patonyi Laci bácsi irá­nyított a Ferencvároshoz. fl) Mikor? — 1982-ben. Az ifjúsági II csa­pathoz kerültem, Horváth Laci bá­csi keze alá. Egy esztendőt játszot­tam nála, aztán felkerültem az ifi egybe, ahol Vincze Géza bácsi irá­nyította az edzésmunkát. Fél évig voltam a játékosa itt, aztán felment a nagyokhoz. Az első csapat vezető­edzője lett. Erre mit ad isten, töb- bedmagammal engem is vitt magá­val. • Meglepett az „előléptetés”? — Hát persze. Annál is inkább, mert én az ifiben nem éreztem első számú embernek magam. • Hogy esett az élvonalbeli ala­pozó munka? — Jól bírtam. Szerencsére Géza bácsi az elején beiktatott egy úgy­nevezett ráhangolási időszakot, hogy mi is mielőbb beleszokjunk az emelt szintű felkészülésbe, igy még izom­lázam sem volt. • Milyenre sikeredett a bemutat­kozás, az első játék NB I-es ellen­felek ellen? — Azon túl, hogy nagyon készül­tem rá s természetesen nagyon iz­gultam — kellemes volt. Annyi em­ber előtt, mint a Pécs elleni MNK- mérkőzésen, én még sohasem ját­szottam. • Mindjárt válogatottat is meg­járt csatárt kellett felügyelni, töb­bek között Mészárost. — Igen. Aki ráadásul nagyon ve­szélyes. Szerencsére nem tudott na­gyobb kárt tenni a hálónkon. • Es Diósgyőrben? — Az ha lehet, még keményebb próba volt. Idegenben, szintén nagy közönség előtt, pontínségben szen­vedő együttes ellen. • Hogy ment a játék? — Azt hiszem, megfeleltem. • Nem túl nagy felelősség egyik napról a másikra neves élvonalbeli játékosok ellen futballozni? — Ezt így nem érzem. Sőt, en­gem a nagy feladat nem nyomaszt, inkább feldob. Jobban inspirál... • Nehéz volt a beilleszkedés a felnőttek közé? — Sokai könnyebb, mint számí­tottam. Mi amikor felkerültünk, fél­tünk az „öregektől”. Aztán hamar kiderült, nincs mitől tartani. Befo­gadtak, segítettek, bíztattak. • Mi a helyzet az iskolában? Hogyan sikerül összeegyeztetni a ta­nulást és a labdarúgást? A napi ed­zéseket, a sok utazást? — Januártól magántanulóként végzem az utolsó évet. Ez annyit jelent, hogy nem kell naponta lá­togatni az órákat, csak időszakon­ként beszámolni. Az év végén ter­mészetesen az osztállyal érettségi­zem én is. Hogy NB I-es játékos lehetek, azt az iskolának és a ta­náraimnak is köszönhetem, akik mindenben segítenek. • A további tervek? — Ami a tanulást illeti? • Kezdjük mondjuk azzal. — Szeretnék tovább tanulni. Már jelentkeztem a Vendéglátóipari Fő­iskolára. • A futballpályán? — Szeretnék játszani az FTC- ben. • A szüleid örülnek a sikereid­nek? — Természetesen. Feljönnek a meccsekre a bátyámmal együtt. • Ha hazalátogatsz, bizonyára körbecsodálnak az ismerősök, bará­tok. — Hát... népszerű lettem, így igaz. 9 Ügy érzed megszerezted már az eddig viselt mezt a nagyok kö­zött? — Ugyan. Most én játszom. És ez is nagyszerű dolog. Az igazi ter­mészetesen az lenne, ha az ember tartósítani tudná a helyét, de ez több dolog függvénye. Ami rajtam múlik, azt megteszem. v. s. MEGINDUL AZ FTC BARÁTI KÖRBEN A TAGFELVÉTEL A nagyarányú tagfelvételhez szükséges valamennyi feltétel biz­tosított, így március 20-tól megindul a tagfelvétel az FTC Baráti Körbe! A tagfelvétellel kapcsolatos ügyintézés a Fradi Ajándékbolt­ban történik, mérkőzésnapok kivételével hétfőtől péntekig 13.00 és 17.00 óra között. A Baráti Kör címe: Budapest IX., Üllői út 129. 1091. Tel.: 136-025 OTP számlaszáma: MNB 218-98093 — OTP IX. kér. fiók. FTC Baráti Kör 521-1332 Azok a pártoló tagok, akik 1984-re már egész éves tagdíjukat rendezték, jogfolytonosan a Baráti Kör tagjává válnak. Valameny- nyden postai úton, külön kísérőlevéllel kapják meg az új tagsági iga­zolványt és az alapszabály 1 példányát. A tagsági díjukat eddig még nem rendező pártoló tagjainkat is külön levélben értesítjük, s a kitöltött belépési nyilatkozat beküldése, valamint a vállalt tagdíj személyesen vagy postai pénzesutalványon történt befizetés ellenében szántén megkapják az új tagsági igazol­ványt és az alapszabályt. Azok a szurkolók, akik most, a Baráti Kör megalakulását kö­vetően először vállalkoznak arra, hogy vállalják a Ferencvárosi Tor­na Club szervezett erkölcsi és anyagi támogatását, a Fradi Ajándék­boltban személyesen^ vagy postai úton kérhetnek belépési nyilatkoza­tot. A tagsági díjat személyesen vagy postái pénzesutalványon fi­zethetik be. A mindenkori tagdíjbefizetéseknél egyszerre legkevesebb negyed­éves tagdíjat van mód befizetni. Természetesen lehetőség van a fél­éves, vagy éves tagdíj egyszerre történő .befizetésére is. A továbbiakban ismertetjük a belépés azon feltételeit, amit a Baráti Kör Elnöksége az FTC ügyvezetésével együttműködve dol­gozott ki. I. Diák és kis nyugdíjas tagdíjának mértékét egyéni szándéka alapján határozhatja meg. Jogosult a tagsági igazolvány felmutatá­sával a Baráti Kör rendezvényein részt venni. II. Az első kategóriába nem tartozó minimális havi tagsági díja 20,— Ft. Az ezt befizető Baráti Kör tag tagsági igazolvány felmu­tatásával jogosult a Baráti Kör rendezvényein részt venni. III. Havi 50,— Ft tagsági díj befizetése esetén a Baráti Kör tag jogosult: — a tagsági igazolvány felmutatásával a Baráti Kör rendezvé­nyein résztvenni; — évente kb. 20 db, a hazai mérkőzésekre megjelenő műsor­lapra; — évente 1 db FTC-kiadványra. IV. Havi 100,— Ft tagsági díj befizetése esetén a Baráti Kör tag jogosult: — a tagsági igazolvány felmutatásával a Baráti Kör rendezvé­nyein részt venni; — évente kb. 20 db, a hazai mérkőzésekre megjelenő műsor­lapra; — évente 1 db FTC-kiadványra; — az éves pályabelépő vásárlásánál 50°/o-os kedvezmény bizto­sítására, vagy kívánságra a kedvezmény mértékének megfelelő FTC- ajándékcsomagra. V. Havi 200,— Ft, s a fölötti tagsági díj befizetése esetén a Baráti Kör tag jogosult: — a tagsági igazolvány felmutatásával a Baráti Kör rendez­vényein részt venni; — évente kb. 20 db, a hazai mérkőzésekre megjelenő műsor­lapra; — valamennyi megjelenő FTC-kiadványra; — ingyenes éves pályabelépőre, vagy kívánságra azonos érté­kű FTC-ajándékcsomagra; — évente 1 alkalommal ingyenes utazásra az FTC egy vidéki mérkőzésére. Valamennyi Baráti Kör tag jogosult továbbá a nagy érdeklő­désre számot tartó hazai és nemzetközi mérkőzéseinkre a jegyelő­vételnél sorrendi előnyt élvezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom