Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 8. szám

2 Fradi műsorlap 1983/84-ES IDÉNY, 8. SZÁM Kézilabda MNK A férfi kézilabdacsapat november 26-án Pécsett kezdi meg MNK- szereplését. A visszavágó december 4-én a Népligeti Építők-csarnok- ban lesz, — Milyenek az esélyek? — kérdeztük Horváth István edzőt. — A pécsiek közvetlen mögöttünk végeztek a bajnokságban, ez is mutatja, hogy közel egyforma teljesítményre képes a két csapat. Nagy küzdelem, igazi kupahangulat és vágyaink szerint, ferencvárosi továbbjutás várható. Ez a gárda küzd majd a sikerért: Álló sor, balról: Cservák László szakosztályvezető, Fodor, Wentzel, Dankó, Daróczi, Kämmerer, Hoffmann, Csizmadia, Fábián, Horváth István edző. Elől: Fritz, Molnár, Roczó, Méri, Kleman, Pál, Bordács. * Női kézilabdacsapatunk a nagy „mumust”, a debreceni gárdát kapta ellenfeléül. A két találkozó összefoglalója, Elek Gyula edző tol­mácsolásában: A DMVSC csapatától 1981. szeptembere óta nem tudtunk pontot szerezni sem bajnoki, sem MNK-mérkőzésen. Most nagyon szeret­tünk volna, — de a továbbjutás ezúttal sem sikerült. A találkozókra való felkészülésünk sem volt zavartalan — egyrészt a hazai pályát je­lentő Körcsarnok felújítása miatt (ezért a Kőér utcai csarnokba kény­szerültünk), másrészt két kulcsemberünk, Csajbókné és Csiha váll­sérülése miatt. Mint köztudott, Csajbókné nem is tudta vállalni a játékot, míg Csiha Magdi vállalta ugyan, de fő erősségét — átlövő erejét — nem tudta kamatoztatni. A mérkőzés során a csapat rendkívül idegesen, rengeteg hibá­val tarkítva versenyzett. Helyzetek, büntetők sokaságát hagytuk ki­használatlanul. Védekezésben pedig túlságosan koncentráltunk az el­lenfél lövőjátékosának a semlegesítésére, — ami részben sikerült is — ugyanakkor a beállók sorozatosan kerültek helyzetbe, vagy bünte­tőt harcoltak ki. A sok hiba ellenére a második félidő közepére négygólos előnyt harcolt ki a csapat, amelyet a mérkőzés utolsó sza­kaszáig tartani is tudtunk. Ebben az időszakban azonban megsérült az addig nagyon aktív Gálfi, valamint Bajcziné, melynek következ­tében a csapat egyik pillanatról a másikra szétesett (mint a vissza­vágó mérkőzés tapasztalatai bizonyítják, teljesen indokolatlanul!). DMVSC—FTC 23-22. A visszavágó mérkőzés eredménye: FTC—DMVSC 22-22. A „ma­ródiak” száma isméit gyarapodott: Gálfi és Bajcziné vállalták ugyan a játékot, de hamarosan bebizonyosodott, hogy nem „teljes értékűek”. A csapat a visszavágó mérkőzésre meglehetősen megcsappant hittel készülődött, ami tükröződött a mérkőzés első 15 percében (7-1-re ve­zettek a hazaiak!) A csapat az eredmény ellenére ebben az időszakban sem ját­szott alárendelt szerepet, csak sorban hagytuk kihasználatlanul a hely­zeteket, az ellentámadásokból pedig sorra kaptuk a gólokat. A kezdeti bizonytalanság után a lányok fokozatosan talpra álltak — különösen a félig egészségesek helyére beállt fiatalok jóvoltából — aminek kö­vetkeztében a félidő végére 9-10-re szépítettünk. A félidő utolsó másodpercei drámaian alakultak. A hivatalos óra működött ugyan, de megbízhatatlanul, így a játékvezetők mérték az időt. Húsz másodperccel a félidő befejezése előtt hozzánk került a laibdla, amit Csiha a nagy órát figyelembe véve — néhány másodpercet mutatott cslalk! — a kint álló kapus feje fölött a saját körünkből a hálóba akart juttatni. A dobás rövidre sikerült — sérült váll — visz- szaindítottak, amiből gólt kaptunk: 9-11! Én kiabáltam ugyan, hogy még 20 másodperc van hátra, de a 600—800 néző hangzavara miatt azt a túlsó oldalon levő Csiha Magdi nem hallotta. Amint később kide­rült, ez a plusz—mínusz egy gól talán a továbbjutásunkat jelenthette volna. A mérkőzésnek nagyon sok pozitív tapasztalata volt: bebizonyí­totta, hogy fiatal játékosainkra nagyobb mértékben is számíthatunk, hogy a csapat tetemes hátrányából is képes megújhodni. Egy góllal kiesni, mindig fájó dolog, de azért a biztató jelek — talán már a közeljövőben — sikereket sejtetnek. Új néven, a régi szívvel Immár több, mint egy évtizede, hogy november végén az FTC- klubházban vidám, zenés műsor ke­retében találkoznak törzsszurkoló­ink kiváló művészekkel. Művé­szeink mindezt önzetlenül, társadal­mi munkában teszik és ezért külön köszönet a műsorok rendezőjének aki nem más, mint Kemény Káz- mér, az FTC örökös tagja. — Kazi! Te elhoztad a Fradiba művészvilágunk jeles képviselőit, és nem kell bizonygatni, hogy milyen bensőséges hangulat alakult ki eze­ken az összejöveteleken. De a ze­nekarodat a „hétköznapokon” hol hallhatják a rajongók? — Mi nagyon sok helyen ját­szunk, fellépünk a balatonfüredi Anna báltól kezdve az Interconti­nentalig mindenhol. Bármely vál­lalat, illetve kultúrház meghívását elfogadjuk, legyen az táncos vagy műsoros rendezvény. Aki pedig Pesten szeretne látni, hallani ben­nünket — nos minden vasárnap a Mártírok útjai Európa étteremben játszunk. Január 1-től új nevünk van: Kemény Kázmér és a Kanada Dry band. Az egyenruhánk: zöld­fehér ... Az új névvel új énekesünk is porondra lép: egy nagyon tehet­séges f iatal táncdalénekes lány, Kas­sai Kati adja elő a legújabb sláge­reket. Már tudja a Fradi-indulót is... AZ 1958-AS MNK-OYŐCTK CSAPAT: Álló sor: Thomonn, Vilezsól, Mátrai, Weidemann elnök, Horváth, Molnár Béla in­téző, Gerendás, Berta, Tátrai edző. Elől: Kertész, Orosz, Friedmanszky, Rákosi, Fenyvesi, Dóka gyúró Labdarúgás-MNK Az idei MNK-ban a Székesfehér­vári Ikarusz volt labdarúgóink el­ső ellenfele. Az eredmény közismert, a találkozón 4-1-es ferencvárosi győzelem született. — Novak Dezsőnek mi tetszett a legjobban a székesfehérvári 90 perc alatt? — Csak az eredmény és az el­lenfél sportszerű játéka, vendégsze­retete ... — Milyen hibák voltak szembe- tűnőek? — A védelmünk lézengett a pá­lyán, elől pedig kimaradtak a nagy helyzetek. A területi bajnokságban szereplő csapatot bizony félvállról vették a mieink. így nem csoda, hogy nem arattunk közönségsikert. — Mi Novák Dezső legkedvesebb MNK-emléke? — A hatvanas évek közepén a győriekkel jónéhányszor találkoz­tunk és ezek mindig érdekes mér­kőzések voltak. Az MNK-meccse- ken rúgott góljaim közül hirtelen­jében egy Csepelen lőtt tizenegye­semre emlékszem — azzal jutottunk tovább. A továbbjutás pedig régen is, most is kedves emlék, jóleső ér­zés. A klub labdarúgó történetének „hétközi” állomása a legújabb MNK- találkozó: FTC—Oroszlány 5-1. Góljainkat Kvaszta, Mörtel, Po­gány, Ebedli és Takács szerezte. Melyik volt Szűcs Lajos pályaedző szerint a legszebb gól? — Amit a Fradi rúg, az mind szép gól — talán Pogány gólja volt a legparádésabb: két-három „Oxford” után került a labda Laci elé, aki szokás szerint hálóba vág­ta a labdát. Na, persze Mörtel gól­ja is nagy tapsot aratott... — Novák Dezső vezetőedző sze­rint milyen volt a csapat teljesít­ménye? — Már jóval jobb volt, mint az előző mérkőzéseken. Ez kell is, hi­szen a nemzetközi szerepléshez el­engedhetetlenül szükséges a jó MNK-szereplés. Én biztos vagyok benne, hogy ez a gárda az MNK révén indulási jogot szerez. Nem olyan gyenge ez a csapat, mint ahogy sajnos a tények alap­ján egyesek elkönyvelték. Biztos, hogy én is hibáztam olykor, de tel­jesítményünket sajnos csak a pá­lyán elért eredmények minősítik. Talán az előző szezonok sikerének fényében „megbocsájtható” az 1983-as őszi szereplés. • FTC-BÉRLETEK Amint már közzétettük: szurkolóink az első két tavaszi meccsünket az Üllői úton a régi bérlettel tekint­hetik meg. Az új tavaszi bérletek árusítását a bajnoki nyitány nap­jaiban kezdjük. A pontos árat, az árusításhelyét és idejét a napila­pokban közöljük. • KEDVEZMÉNYES KARÁCSONYI AKCIÓ A FRADI AJÁNDÉKBOLTBAN! Tájékoztatjuk szurkolóinkat, hogy a Fradi ajándékboltban december 7- től december 23-ig emléktárgyakat és kiadványokat 50%-os kedvez­ménnyel árusítunk. FTC asztali és kézi zászló, FTC- lámpa, Fradi induló hanglemez, FTC címeres autóstáska és térkép­mappa, FTC címeres cigaretta tar­tó, Fradi névjegykártya, FTC-nap- lók, Nosztalgia napló, 80 éves az örökrangadó című kiadványok. A FRADI AJÁNDÉKBOLTBAN KÉT HÉTIG MINDEN FÉL ÁRON! • TÁJÉKOZTATJUK szurkolóin­kat, hogy a Fradi ajándékbolt min­den munkanapon 11—17 óráig tart nyitva. December 6-án és 27—30. között az ajándékbolt zárva! Irta és összeállította: Nagy Béla kupatörtEnetek A BETÖRÖK NEM TALALTAK A KUPÁT! 1932-ben betörtek a Szövetségi Házba. Szerencsére „csak” a Ví­vószövetség irodáit fosztogatták, pedig csak egy ajtó választotta el a tolvajokat a nagyértékű Magyar Kupától. Igaz, az ajtó elé egy hatalmas szekrényt helyeztek, így végül ez mentette meg az MLSZ irodáját. Mindez a Ferencváros—Hungária kupadöntő előtt egy nappal történt. Három év múlva ismét veszélyben volt a trófea! A Soroksár nyerte a kupát, így az őrzés gondja az övéké volt. Azonban idő előtt visszavitték az MLSZ-be. Mint elmondták, né­hány héttel azelőtt betöritek a Soroksár helyiségébe és már azit a ládát is feszegették, amiben a kupa volt — amikor valaki megza­varta' a rablóikat. így a kupa ismét „megmenekült”. A rabláson kívül más baj is volt a kupával; amit egy kicsit szemrehányóan szóvátettek: — Egyik játékosunk egyszer három korsó sört öntött bele, s ekkor észrevette, hogy a kupa folyik — tehát lyukas volt... Minderről napjainkban már nem tudunk meggyőződni, hiszen köztudott, hogy a régi kupát a hetvenes évek elején az Üllői út— Ferenc körút árkádjai alatt levő kirakatból ellopták! SPORTSZERŰSÉG — 1932 A Hungária—Ferencváros (4-3) megismételt kupadöntőn a fra- disták a 15. percben már 2-0-ra vezettek! A mérkőzés szomorú fi­náléja: Toldi fejesét az üres kapuból a védők kézzel kiütötték, ll­es! A büntetőt Sárosi lőtte — a kapus védte! Így a 100%-os baj­nokság mellé a Magyar Kupa győzelmet már nem sikerült meg­szerezni, pedig szinte az utolsó perceken múlt minden. Az első dön­tőn a Hungária a 90. percben egyenlített, a megismételt döntőn Sárosi a 89. percben hagyta ki a 11-est... A Ferencváros mégis kupagyőztes lehetett volna. Az történt, hogy a Hungáriában két játékos jogosulatlanul szerepelt. Ezért, ha a Fradi megóvta volna a mérkőzést, megsemmisítették volna az eredményt, és a kupát új mérkőzés nélkül a Ferencváros kapja. Mailinger Béla elnökünk azonban hű maradt önmagához és sport­szerű gesztussal csak ennyit mondott: — A pályán elért eredményit ne bolygassuk. Ha a Hungária nyert, legyen övé a kupa. A Nemzeti Sport így összegezte az esetet: „A Hungária tehát csak a Ferencváros lovagiasságának köszönheti azt, hogy ebben az évben védheti a Magyar Kupát.” Tény, hogy a Ferencvárosnak ez a sportszerű gesztusa szinte példa nélküli a labdarúgás történetében. TIZENEGYES HÁROMSZOR — A 90. PERCBEN! Az 1969-es MNK-mérkőzések során Tolna megyében érdekes dolog történt. A Pálfa—Paks találkozó játékvezetője a 90. percben 11-est ítélt a paksiak ellen. A kapus a labda elrúgása előtt nem állt a gólvonalon, s a já­tékvezető figyelmeztette, visszarendelte. A rúgás pillanatában csak az egyik lába ért talajt, s a labdát kivédte. Pozsonyi játékvezető a 11-est megismételtette. A másod­szori rúgásnál a kapus ismét elmozdult, s a labdát ismét kivédte. A játékvezető újra a 11-es pontra mutatott! Harmadszor a labda a kapufáról vágódott vissza. Ekkor a játékvezető sípolt. Sokan azt hitték, gólt ítélt. Pozsonyi azonban a mérkőzés végét jelezte, mert a játékidő letelt, s a harmadik rúgás végre szabályos volt... KUPADÖNTŐ HOSSZABBÍTÁSSAL 1978. augusztus 20-án az FTC—PMSC kupadöntő eredménye a rendes játékidő leteltével 2-2-re állt. A hosszabbítás főbb mozza­natai: a 94. percben Pogány lövése Katzirzról kipattant, és a jókor érkező Szokolai a kapuba vágta a labdát, 3-2! A 97. percben Mé­szöly fejese a felső kapufát találta el. A 119. percben Martos a ki­futó kapus mellett elegánsan a hálóba nyeste a labdát, 4-2! A mérkőzés után nagy ováció közepette Bálint vette át az MNK-t, csapatunk pedig tiszteletkört futva köszönte meg a szur­kolók lelkes buzdítását. A nagyszerű kupasorozat 1972, 1974, 1976 után 1978-ban is folytatódott. Ekkor nyert utoljára MNK-t a Ferencváros... JOGOSAN FELLEBBEZETT A DÓZSA Az 1956-os Bp. Dózsa—Bp. Vörös Lobogó (MTK) mérkőzés a Me­gyeri úton 1-1-es döntetlent hozott. Az MNK szabályai szerint ez a vendégcsapat továbbjutását jelentette. Így gondolták ezt ekkor is, és a Vörös Lobogót tekintették a továbbjutónak. A Dózsa azonban fellebbezett, mondván: igaz, hogy a Megyeri úton volt a mérkőzés, — de a Vörös Lobogó volt a pá­lyaválasztó és csak az MLSZ „tette” a mérkőzést a Megyeri úti pó­lyára, mivel oda több néző befért... A HOSSZÚ KUPAKÜZDELEM ... Az MNK-mérkőzések elkezdődtek 1955-ben és befejeződtek 1958- ban! Alighanem ez a közel négyéves időszak is egyedülálló a kupák történetében. Tologatták a mérkőzések időpontjait, majd közbejött az ellenforradalom. A kupagyőztes: Bp. Kinizsi néven kezdte el a mér­kőzéssorozatot, és mire a döntő elérkezett, már Ferencvárosi Torna Club volt a neve! A sok viszontagságot megélt „hosszú kupaküzdelem” még a végén is rakoncátlankodott. Igaz, erről már nem a rendezők tehettek: az időjárás alaposan megtréfálta a közönséget, s a játékosokat. A mér­kőzés kezdete előtt egy fél órával még kánikula volt, de mire a kez­désre került sor, beborult, szitált az eső, s nagy erővel fújt a szél. A játékot főleg a szél zavarta, mert a felvert vörös sálak ott kavargott a pólya felett. Később zuhogott az eső, és ha góleső nem is volt — de a Fradi 2-1-re győzött a „Stéoé” ellen és története soirán először nyert MNK néven kupát. Mindez a Népstadionban történt 1958. augusztus 20-án.

Next

/
Oldalképek
Tartalom