Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 9. szám

Fradi műsorlap 1983 84-ES IDÉNY, 9. SZÁM Akkor fogadnak el, ha bizonyítok... Nehezen jött össze az interjú, ugyanis az első megbeszélt rande­vú helyett a Sportkórházba ment. Belázasodott s éppen, hogy meg­úszott egy kezdődő tüdőgyulladást. Két nap múlva azonban már üzent, hogy rendelkezésre áll. Kint a pá­lyán találkoztunk. Kerekes Gyuri, az FTC újdonsült csatára sápadt volt s kissé borostás. — Nem lett volna jobb talán ott­hon pihenni? — kérdeztem, mert azért annyira nem volt sürgős a do­log. 0 Semmi probléma, már alig van lázam, s egyébként is kijöttem vol­na. Egyelőre persze tréningeznem nem lehet. Kicsit jobban megfáz­tam, s hacsak egy nappal később megyek vele az orvoshoz, elcsíp egy alapos tüdőgyulladás. — Hogy érzi magát itt az Üllői úton? 0 Igazán jól. Rendibe jött a sérü­lésem, s végig jól bírtam a mun­kát. Persze eleinte még el-elfárad- tam, ám ezen nem lehet csodál­kozni, hiszen korábban elég sokat kihagytam. — Híre járt, hogy miután eljött Debrecenből, több ajánlatot is ka­pott. Méghozzá kecsegtetőket. 0 Valóban. Hívtak más klubok is, s nyilván nem jártam volna rosszul sehol sem. Hogy miért nem gondoltam meg magam? Csupán egyetlen dolog miatt. Korábban az volt a vágyam, hogy egyszer Fe- rencváros-játékos lehessék. Most végre eljött a nagy alkalom s itt vagyok. A távlati célt tartottam szem előitt, nem pedig a pillanatnyi előnyökkel járó klubcserét. — Mi szólt a zöld-fehérek mel­lett? e Az, hogy patinás klub, a leg­népszerűbb csapat. Ha itt jól ját­szik valaki, az ünnepelt ember lesz, népszerű játékos s egy futballistá­nak a népszerűség az a minden. — ígj/ igaz, de mi van, ha nem játszik jól valaki a legnépszerűbb klubban? Ha nagyon sok ember fütyül egyszerre, azt nem könnyű elviselni. e Ez benne van a kockázatban, ennyit vállalni kell. Tudom jól, hogy fokozott most velem szemben az elvárás, tehát nem számíthatok túl hosszú próbaidőre. Hamar le kell tennem a névjegyem. De azt hiszem, mindenhol hasonlóképpen lenne. Amikor annak ideién Deb­recenben kezdtem, az első három mérkőzésen három gólt szereztem, akkor szinte hősként ünnepeltek. Aztán a következő két találkozón már nem találtam a hálóba, mire páran azonnal felvetették, hogy ugyan miért kellett engem odahoz­ni. Az ilyesmi hozzátartozik az éle­tünkhöz. Az enyémhez az is, hogy gólokban mérnek. Mint minden csa­tárt. Azért keresett a gólerős tá­madó, azért becses, egyszerűen azért fizetik meg. Ugyanis manapság egy­re néhezebb odakerülni a kapu elé. A védők sokan vannak, az edzők többsége azzal küldi hadba játéko­sait, hogy az alapélv: gólt nem kapni. Engem azért igazolt le az FTC, hogy eredményes legyek a sók védő ellenére is. Én akkor va­gyok jegyezhető, ha gólt lövök, vagy gólpasszt adok. Hát ennek szellemében vágok bele az egészbe. — Egy biztos, itt is szem előtt lesz, s a védők megkülönböztetett figyelemben részesítik. 0 Gondolom. Bár nem vagyok egy faltörő típus, de azért az el­múlt időben elég gyakran megfor­dultam a kapuk előtt. S ha lendíti a védő a lábát, én nem kapkodom az enyéméket. Nem félek, igaz, ren­geteg rúgást is kapok, de a gól­nak ez az ára. Bele kell menni a csinnekbe is, mert tized, néha szá­zadmásodpercek döntenek, centimé­tereken múlik, ki éri el a labdát. Debrecenben elég sok gólt rúgtam s fejeltem, noha ott egyedül vol­tam, minden védő tudta, hogy a legtöbb labdát rám játsszák. Itt, azt hiszem, könnyebb lesz valami­vel, mert mégiscsak megoszlik a figyelem. Pölöskeire, Koohra, Po- gányra, Muraira, Szabadira nem elég csak félszemmel lesni. — Milyen időtartamra kötöttek szerződést? © Fél évre. — A klub akarta így? 0 Nem. Én. Ennyi idő alatt ugyanis kiderül, hogy mit érek. Előbb le akarok tenni valamit az asztalra s csak utána kérni. Pilla­natnyilag egy IBUSZ-lakást bérel számomra a klub. Az állandó nyár­ra lesz kész, addig pedig minden ölválik. — Nem volt meglepő, hogy Vin- cze edző az első előkészületi mér­kőzésen a második csapatba jelölte? 0 Tulajdonképpen nem. Géza en­gem nem ismert, először természe­tesen azokat szerepeltette, akikről tudta, hogy futballoznak. Egyéb­ként is, gondolom, lesz még lehető­ségem, hogy mezt szerezzek a kez­dő^ tizenegyben. Döntő fontosságú időszak következik, amit, megmon­dóm őszintén, igen kíváncsian vá­rok magam is. Kíváncsi vagyok ar­ra, végül is mennyit érek egy nagy­csapatban, képes vagyok-e kulcs­szerepre, s méltó arra, hogy számí­tásba vegyenek a válogatott csa­patnál is. Huszonhét éves vagyok, s megvallom, szeretnék én is egyszer külföldön is szerencsét próbálni. De ez még odább van, előbb itt­hon kell bizonyítanom. Legelőször is itt, az Üllői úton s akkor egy­szer a válogatottnál is kapok ta­lán egy kicsivel több lehetőséget. Amikor úgy éreztem, jól megy a játék, akkor nem kerültem oda. Nem voltam kezdő ember, nem próbáltak ki igazán. Három tornán összesen negyvenöt percet játszot­tam. Nem adom fel, megpályázom még egyszer a címeres mezt. — A társak itt a Ferencvárosban elfogadták? 0 Szívélyesek, rendesek a srá­cok, de azt hiszem, akkor fogad­nak el igazán, ha majd bizonyítok. Tavasszal már a tettek beszélnek. Várkonyi Sándor Fradista — Budafokról A Budafok elleni MNK-mérkőzés kapcsán úgy stílszerű, ha Budafok­ról mutatunk be egy törzsszurkolót. Király László borászati technikus, a HUNGAROVIN főművezetője 1967 óta a „pincék atyja”. A Fra­dival kapcsolatban melyik évszám jut először eszébe? — 1936, ugyanis ekkor költöztünk fel Gyöngyösről Budapestre. A bá­tyámmal felszálltunk az 52-es villa­mosra és kérdeztük a kalauzt, hogy hol kell a Fradi-pályához leszállni. ű csak mosolygott, a bajusza alatt dörmögte: — Meglátják, leszáll ott mindenki, legszívesebben én is ma­gukkal mennék... — A Vörösmartys osztálytársak­kal rendszeresen mentünk aztán mi is. Igaz, a klub nem sok hasz­not húzott belőlünk: hátul a Gyáli úti kerítés lécei között másztunk be, hogy azután előrelopakodjunk az állóhelyre ... — Melyik volt a régi időkben a legemlékezetesebb mérkőzése? — 1948 májusában a Fradi Salgótar­jánban vendégszerepeit. A barátok­kal összeálltunk és szereztünk egy régimódi teherautót, hogy azzal utazzunk a meccsre. Sofőrünk azon­ban alaposan eltévedt, mert ki tud­ja, hogy — de már Csehszlovákiá­ban jártunk — Losoncon kötöttünk ki! Mire Salgótarjánba értünk ép­pen vége volt a meccsnek ... Csak az vigasztalt bennünket, hogy a Fradi „távollétünkben” 2-1-re győ­zött. — Még ugyanez év őszén Szeged­re is mentünk — de azt már job­ban megszerveztük. Igaz, Fradi-cí- meres, fellobogózott különvonat vitt bennünket. A megérkezés után Szegeden konflisba ültünk és úgy vitettük magunkat a pályára. Az emlékezetes meccsen a Fradi 7-0-ra győzött, s ekkor bizony Deák ala­posan „berámolt” a szegedieknek: négy bombagólt lőtt! — Hány vidéki városba kísérte el a csapatot? — Nyugodt szívvel állíthatom, hogy mindazon magyar városba, ahol NB I-es csapat volt, vagy van — ott én mindenhol láttam Fradi- meccset... — Külföldre is ilyen rendszere­sen kíséri a csapatot? — Csők egyszer voltam külföldi Fradi-mérközésen: az emlékezetes baseli KEK-döntőn. Barátaimmal majdnem sírtunk. — Kik voltak régen és a közel­múltban a kedvencei? — Polgár „Drumit” nagyon ked­veltem, az ő nyugodt, körültekintő játéka mély nyomokat hagyott bennem. Persze a két Sárosi majd a kis Lukács Ede is nagyon szim­patikus volt. A Kinizsi-korszak fe­lejthetetlen egyénisége Kispéter Miska — ő tartotta a lelket éveken át a fiúkban... Aztán a hatvanas években Flóri játéka felejthetetlen élményt jelentett — azt hiszem, mindenkinek. — A labdarúgáson kívül milyen ferencvárosi sporteseményeket lá­togat? — A csapatsportokat, labdajáté­kokat szeretem. Minden gárdában volt kedvencem. Kézilabdában Elekné, Csiha, Csulikné, Szilágyi. Vízilabdában Kárpáti, Gyarmati, Kiss Egon. A régi jegesek közül Raffa, Pozsonyi, Balogh, Simon. — Idén 10 éves az FTC-stadion. Király Lászlónak, a törzsszurkoló­nak melyik volt a legszebb meccs ezen az új pályán? — Az, amikor 1982-ben 5 -0-ra legyőztük az Ű. Dózsát. Olyan ün­nepi hangulatú, pazar fociparádé­nak az ember csak ritkán lehet a részese. — Most mit vár a Ferencváros— Budafok MNK-mérkőzéstől? — Mi itt a budafoki pincében túlnyomórészt fradisták vagyunk. A két leglelkesebb fradista társam, Sári Kálmán és Takács István a minajp említette, hogy sok gólt lá­tunk majd a budafoki pályán. Sze­rintem is legalább hármat-négyet. Maradjunk egy 3-0-as eredményben. Elfogadjuk, akár a hátralevő ösz- szes MNK-meccsre is. Mert akkor az kupagyőzelmet, sikert jelentene. A siker pedig régen is, ma is él­tetője a klubnak. Az 1948—49-es bajnokcsapatot a Király család in­vitálta az akkor még meglevő Tol- buohin körúti vendéglőjükbe. Ko­csis, Deák, Kéri, Mészáros és a többiek ott énekelgették a Fradi- indulót — ott a Király-fiúkkal együtt örvendtek a sikernek. A kö­zelmúltban már Király Lászlót, a klub családtagját hívták az esedé­kes bajnoki vacsorákra. Idén nem lesz bajnoki vacsora, de a kupa­győztes csapat „lakomája” is fel­emelő esemény. Szeretnénk ott koccintani Király Lacival, a Fe­rencváros „ősszurkolójával” ... Nagy Béla 1984. FEBRUÁR 26 10,30 BUDAFOKI PÁLYA: BMTE-FTC LABDARÚGÓ MNK MÉRKŐZÉS Tájékoztatjuk szurkolóinkat, hogy a pályát az 58-as autóbusszal köze­líthetik meg. A Budafok térről az 5. megállónál kell leszállni. A talál­kozóra jegyek elővételben a Fradi ajándékboltban is kaphatók. A Ferencváros—Budafok mérkőzések történetéből Nagyon kevesen tudják, hogy a Ferencváros első NB I-es ellenfele a Budafok csapaita volt. 1935 augusztusában „rajtolt” az NB I — és a Fradi mindjárt Budafokon kezdte NB-s szereplését. 1935. augusztus 25. Budafok: Ferencváros—Budafok 10-3. G: Sáros! 6, Toldi 2, Kemény, Kiss. Háda — Polgár, Korányi — (Hámori, Móré, Lázár — Ténczos, Kiss, Sárosi, Toldi, Kemény. A Ferencváros tehát az NB I-ben kétszámjegyű győzelemmel raj­tolt. „Ünnepi hangulat, le nem tagadható az elfogódottság a Budafok tanyáján. Róna Márton egyesbíró is belátogat az öltözőbe.. Tőle tudjuk meg, hogy a pályán észlelt “hibákat mind rendbehozták. A Budafok új pályája tehát hiteles.” A pályaavató ünnepség lefolyása után elkezdődött a nagy ér­deklődéssel várt mérkőzés. A Fradi első NB I-es góljára nem kellett sokáig várni. A 6. perc eseményei: Polgár felszabadító rúgását Toldi leteszi, Sárosi kiadja Kemény­nek, a balszélső elfut, beadását Kiss szerzi meg. Ezután Sárosihoz ke­rül a labda. Közben Budai kifutott és Sárosi az üres hálóba gurítja kényelmesen a labdát. Ezután 9 ferencvárosi gól született, a legtöbbet a kitűnő formában levő Sárosi szerezte: hatszor talált a. hálóba! 1936. március 8. Sport u.: Ferencváros—Budafok 6-1. A sok sérülés miatt szinte mérkőzésről-mérkőzésre változott az összeállítás. A Budafok ellen Sárosi felépült és játékáról így írtak: „Ezen a mérkőzésen is bebizonyosodott, hogy milyen nagy a haj a Ferencvárosban, ha Sárosi nem játszik. Az ő óriási tehetsége mindig sok gólt jelent, játszón bármilyen összetételű csapatban is.” Gyurka ekkor négy gólt szerzett, így a budafokiaknak az első két mérkőzésen egy „tízest” lőtt! * 1937. február 7. Millenáris: Ferencváros—Budafok 4-1. 1936 őszéről áthozott mérkőzés a nagy hó után beállt hirtelen ol­vadás következtében siralmas talajon folyt le. Az öltözőben Táncost ünnepelték, aki ekkor volt 32 éves. A pályán már Kemény Tibi kapta a legtöbb tapsot — mesterhármast szerzett! A találkozón — egyébként jogtalanul — kiállították Toldi Gézát. A szurkolok azonban a követ­kező mérkőzés előtt „megmozdultak”. A B-toözép kapitánya összegyűj­tötte a 40 pengős büntetést és átadta a népszerű labdarúgónak. Nem engedték, hogy az imádott játékost — jogtalanul megkárosítsák. Ilye­nek voltak a mi szurkolóink ... 1937. április 18. Hungária út: Ferencváros—Budafok 8-0. Sárosi ezúttal is góllövő formában volt — egy hármast betermelt... 1937. szeptember 22. Üllői út: Ferencváros—Budafok 5-2. A Buda­fok először játszott bajnokit az Üllői úton. A háromgólos 'vereség nem jelentett kudarcot. 1938. május 22. Hungária út: Ferencváros—Budafok 2-1. Izgalmas, forró légkörű mérkőzés volt. A sok kihagyott helyzet után a 10 főre olvadt ellenfelet csak nehezen sikerült legyőzni. Toldi két gólja végül eldöntötte a mérkőzés sorsát. Ezzel a győzelemmel a Ferencváros már megnyerte a bajnokságot. 1938. október 23. Üllői út: Ferencváros—Budafok 2-1. Sárosi és Bíró góljaival nyert, de vért izzadott az Üllői úti gárda. 1939. (március 5. Hungária út: Ferencváros—Budafok 2-2. Az első tavaszi mérkőzésen a Fradi már 2-0-ra vezetett! „A mérkőzés úgy in­dult, hogy mindenki osettintett. A játék elején mindkét csapat reme­kül küzdött, pompás akciók futottak, a legszebb mérkőzéssel biztatott. Aztán a színvonal percről-percre esett. Annyira, hogy a második fél­időben már tobzódott a szürkeség. A döntetlen inkább azok számára meglepetés, akik — látták a mérkőzést! A Ferencvárosnak ezt a küz­delmet gólokkal kellett volna nyernie.” Nem nyerte, viszont megszü­letett az első budafoki pontszerzés! A Budafok ekkor a 7. helyen végzett! A jproflcsapat mellett a két klub amátőrgárdái is rendszeresen (ta­lálkoztak. Ilyen eredmények születtek: 1927, szeptember 25. Budafok: FTC—BMTIE 3-1. Ez Magyar Kupa mérkőzés volt! A Ferencváros mellett az ama­tőr FTC is játszott a Magyar Kupáért! Budafokon a kupameccsen — közel 60 éve — ferencvárosi siker született. A két amatőrgárda bajnoki 'mérkőzései: 1933. szeptember 3. Üllői út: FTC—BMTE 2-1. 1934. október 21. Budafok: FTC—BMTE 2-2. 1935. március 3. Üllői út: FTC—BMTE 3-3. 1935. október 20. Budafok: FTC—BMTE 5-2. 1936. április 5. Forinyák u.: FTC—'BMTE 4-0. 1936. szeptember 13. Budafok: BMTE—FTC 2-1. A kis Fradi első budafoki veresége! Az egyetlen gólt a későbbi válogatott balszélső, Gyetvai szerezte. 1937. június 13. Forinyák u.: FTC—BMTE 4-1. 1937. december 12. Budafok: BMTE—FTC 3-1. 1938. április 3. Forinyák u.: FTC—BMTE 1-0. 1943. október 4. Budafok: BMTE—FTC 2-1. 1944. március 19. Üllői út: FTC—BMTE 6-1. A felszabadulás utáni két bajnoki eredmény: ,1945. november 1. Üllői út: FTC—BMTE 5-2. Gyetvai korai sérülése miatt a Ferencváros 85 percig 10 ember­rel játszott 'és úgy harcolta ki a 3 gólos győzelmet. 1946. március 24. Budafok: FTC—Budafok 6-2. A két csapat utolsó bajnoki meccsén ez a ferencvárosi csatársor játszott: Sipos, Kubala, Mike, Hernádi, Nagy IV. MNK-,, gólkirályok " A kupaselejtezők során gyakran ta­lálkozik alacsonyabb osztályú csapattal a magasabb osztályú. Ezeken a mérkőzé­seken — az erőviszonyok különbözősége miatt — gólzáporos eredmények akadtak és napjainkban is előfordulhatnak. Azonban később, amikor már csak 16 csapat marad versenyben, általában reá­lisabban alakulnak a gólszerzés lehetősé­gei. A „menetrend” közismert: bekerü­lés a legjobb 8-ba, négybe elődöntőbe és végül a döntőbe. Szerencsés esetben tehát négy mérkőzésen gyarapíthatja góljai számát egy-egy játékos. Mindezek alapján elkészítettük az elmúlt évtize­dek — Magyarországon 1926-ban alakult ki a kupa 16-os döntős rendszere — Magyar Kupa majd MNK „gólkirályok” dicsőséglistáját. Ott, ahol az illető já­tékos csapata nyerte a kupát, nevét csillaggal jelöltük. 1926— 27 Dán* (Ferencváros) és Vígh II (Újpest) 6—6 gól 1927— 28 Takács II* (Ferencváros) 7 gól 1929— 30 Teleki* (Bocskai) 6 gól 1930— 31 Turay (Ferencváros) 9 gól 1931— 32 Titkos* (Hungária) 6 gól 1932— 33 Takács II* (Ferencváros) 11 gól Páli* (Soroksár), Sárkány (Szolnoki MÁV) 4—4 gól 1933— 34 Kelemen* (Soroksár), 1934— 35 Cseh II (Hungária) 10 gól 1940— 41 Kolláth* (Szolnoki MÁV) 6 gól 1941— 42 Turbéki (Diósgyőr) 10 gól 1942— 43 Pintér (Komárom) 5 gól 1943— 44 Túrái (Dorog) 6 gól 1951—52 1954—55 Palotás* Csordás' (Bp. Bástya) (Vasas), Kocsis 9 gól 6 gól (Bp. Honvéd) 1955—58 Borsos* (FTC), Bödör (MTK), Palotás (MTK), Szusza (Ü. Dózsa), Vilezsál* (FTC) 4—4 gól Albert (FTC) 5 gól Korsós* (Győr) 8 gól Himmer (Haladás), Szőke (FTC) 5—5 gól Győrfi* (Győr) 7 gól Szuromi* (MTK) 7 gól Bene* (Ü. Dózsa) 5 gól Bene* (Ü. Dózsa) 5 gól Albert* és Kü* (FTC), Becsei (MTK), Wollek (Videoton), Fazekas és Dunai II (Ú. Dózsa), Szabó (Tatabánya) 2—2 gól Várad! (Vasas) 5 gól Branikovits*, Kelemen* és Mucha* (FTC), Csordás és Szurgent (Csepel), Kovács (Vasas), Bálint (PMSC) 2—2 gól 1974—75 Horváth* (Ű. Dózsa), Gass (Vasas) 3—3 gól Nyilasi* (FTC) 5 gól Gass (Vasas) 8 gól (Csoportmérkőzések + csoportdöntők!) 1977— 78 Fazekas és Fekete (Ü. Dózsa) 9—9 gól (Csoportmérkőzések + elődöntők, döntők) 1978— 79 Nyilasi (FTC) 6 gól 1979— 80 Szalai* és Tatár* (DVTK) Stemler (Komló), Váradi (Vasas), Kiss (Nyíregyháza 2—2 gól 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971—72 1972— 73 1973— 74 1975— 76 1976— 77 1980— 81 Kiss L.* (Vasas), Esterházy (Honvéd), Turner (MTK) 3—3 gól 1981— 82 Birkás* és Kardos* (Ü. Dózsa) 3—3 gól 1982— 83 Kurucz (Békéscsaba) 4 gól EGY TUCAT KIVÁLÓ TELJES1TMENY Takács IX (Ferencváros) 11 gól (1932—33) Cseh II (Hungária) 10 gól (1934—35) Turbéki (Diósgyőr) 10 gól (1941—42) Turay (Ferencváros) 9 gól (1930—31) Palotás (Bp. Bástya) 9 gól (1951—52) Fazekas és Fekete (Ü. Dózsa) 9 gól (1977—78) Korsós (Győr) 8 gól (1965) Gass (Vasas) 8 gól (1976—77) Takács II (Ferencváros) 7 gól (1927—28) Győrfi (Győr) 7 gól (1967) Szuromi (MTK) 7 gól (1968) A FERENCVÁROS MNK GÓLKIRÁLYAI Takács II (1927/28 — 1932/33) Nyilasi (1975/76, 1978/79) Turay (1930/31) Albert (1964, 1971/72) Dán (1926/27) Szőke (1966) Borsos és Vilezsál (1958) Kü (1971/72), Branikovits, Kelemen Mucha (1973/74) összesen 18 gól 11 gól 9 gól 7 gól 6 gól 5 gól 4 gól 2 gól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom