Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 75. szám
Ahd a házigazda ritkán ment a Fe található otthon ment a Ferencvárosnak, ahogy azt a szurkolók remélték, különösen a jól sikerült igazolások után. Bentről, a pályán, a társak között játszva mindennek miben látja az okát? A távolban a balatoni autópálya fényei viliódznak, amott a budaörsi benzinkút csillapítja az üzemanyagra éhes gépcsodák falánkságát. Itt, fent a domboldalon tízemeletes házóriások adnak új képet a néhány évvel ezelőtt még kihalt, prérihez hasonlító tájnak. Az ablaktenger nagy része már vidáman hunyorog a novemberi estében. Hűvös van, mindenki siet a családi otthon melegébe. Kezemben a megadott cím: Budaörs, Patkó utca 9. II. emelet 11. Nem kell túl sokáig keresgélnem a megszólalásig egyforma betonkolosszusok között, máris repít a nesztelen lift, aztán már ott is az ajtó, rajta a névtábla: POGÁNY LÁSZLÓ Bentről vékonyka nevetés csilingel, majd nyílik a bejárat. A házigazda rövidujjú — zöld—fehér! — trikóban, melegítőben tessékel befelé. Pogány Lászlóné — később már csak Marika — éppen nem tud kezet nyújtani, mert Pogány Bernadett — később többnyire már csak Dettike — a két és fél éves szőkeség mindkét kezét teljes mértékben lefoglalja. Játszanak, innen az önfeledt gyermekkacaj is. íme, egy futballista otthona, ahol csak a legritkább esetben szoktak riportalanyaink lenni, hiszen őket többnyire mezben, sportszárral a lábon, stoplis cipőben faggatjuk igazán, de így, papucsban . . . Miközben Pogi büszkén visz körbe az egy plusz két fél szobás pompás lakásban, Marika is kiszabadul Detti öleléséből, és csatlakozik hozzánk. Amikor a hálószobához érünk, válik igazán érezhetővé, hogy egy ferencvárosi futballista „lakosztályával" ismerkedünk. A polcon ugyanis különböző érmek, arany, ezüst és kevésbé nemes kivitelben, a falon egy hatalmas, kézzel hímzett FTC címer . .. — Csak egy bajnoki bronzérmem nincs kitéve, az annyira nem tetszik a feleségemnek, hogy a fiókban kellett hagynom . . . — mentegetődzik a ház ura. — A címert a nővérem készítette, semmi pénzért nem is válnék meg tőlel Miután az MNK arany és ezüstérmet is megcsodáltuk, majd egy röpki pillantást vetettünk a meglepően tágas, jól felszerelt konyhára, letelepszünk a nagy szobában. Kényelmes homokszínű ülőgarnitúra, szemközt festői szépségű, Finnországra emlékeztető havas hegyi táj tükörsima tóval — mindez a gigant poszter jóvoltából, a sarokban pedig villód- zik a színes televízió, nemsokára kezdődik a Telesport adása. Addig is természetesen mi más lehetne a téma, mint a lakás, no és a foci. • Amikor legutóbb a pályán kívül találkoztunk, ez az otthon még csak szép álom volt a Pogány családban ... — Hát igen, nagyon boldogok voltunk, amikor idén január 22-én beköltözhettünk ide a családdal, mert azért bármennyire is jó volt az anyósoméknál, de így mégiscsak kellemesebb . . . Nagyon sokat köszönhetek Kiss Laci bácsinak, a szakosztály-elnökünknek, aki rengeteget segített abban, hogy itt Budaörsön megvehessük ezt az OTP lakást. * És két edzés között nincs egy kicsit messze ide hazajönni? — Ó, hát olyankor a Nagyvárad téren lakó anyósomékhoz megyek fel ebédelni és pihenni. Hétvégén meg többnyire amúgyis ott vagyunk a gyerekkel, úgy legalább Marika sincs egyedül, amíg én edzőtáborban készülök a meccsre. Marika ezalatt sokatmondóan bólogat, aztán hozzáteszi: — Laci olyan keveset van itthon, hogy amikor hazajön, Detti nem győzi rosszallását kifejezni emiatt ... Én már megszoktam, ezért nem is nagyon szeretem, ha itthon valami nagy munkához fog, ne töltse azzal az idejét. Most éppen minden áron új linóleum padlót szeretne leragasztani az előszobában . . . A gólgyáros balszélső, amint ragasztja a linóleumot ... A fotósoknak sem lenne megvetendő téma . . . Aztán komolyra fordítjuk a szót. • A nyáron Poloskáit mint balszélsőt hozták az Üllői útra . . . — Ezzel én is tisztában voltam, de egy pillanatig sem idegeskedtem. Nem tagadom, volt bennem egy jókora adag dac, hogy megmutassam, nem adom olyan köny- nyen oda a 11-es mezt! Eszem ágában sem volt kikerülni a csapatból, ezért jobban odafigyeltem. A gólszerzésről amúgy sem olyan könnyű leszokni . .. • A válogatottság viszont valahogy nem akar sikerülni Pogány Lászlónak. Annak ellenére sem, hogy immár évek óta úgy emlegetik, mint az egyetlen igazi magyar balszélső, aki ráadásul szorgalmasan termeli a gólokat is. Mi lehet ennek a mellőzöttségnek az oka? — Megmondom őszintén, már nem bánt a dolog, mert megszoktam. Ha nem kellek, hát nem . . . Talán nem bíznak bennem . . . Egyszer voltam ölimpiai válogatott néhány percre, egyszer pedig B válogatott. Ez minden. Huszonhét éves vagyok, de még nem tudok beletörődni abba, hogy a legjobbak között nem jut számomra hely! Ha meg is szoktam ezt az állapotot, azért még nem adom fel, hátha sikerül ... Marika süteményt, gyümölcsöt, kávét tesz elénk, majd egy gyors mozdulattal megment egy mesekönyvet a Detti kezei közt való teljes megsemmisüléstől, közben titkon férje arcvonásait figyeli.. . • Az ősszel eddig nem úgy — Nem lehet úgy kialakítani egy jó csapatot, ha a játékosok fele alig edz együtt a többiekkelI Még nem érezzük igazán egymás gondolatát, emiatt a sok döccenő. De én azt mondom, nincs elveszve még semmi * Ahhoz többek között rendkívül fontos lenne például a Videoton elleni győzelem. Mit gondol, sikerül? — Biztos, hogy győzünk, mert most már nem engedhetünk meg hazai pályán nagyobb botlásokat. Épp elég pontunk úszott el eddig ahhoz, hogy most odafigyeljünk a Vidi-meccsre! Gondolkodom egy darabig, vajon elmeséljem-e Pogány Lacinak a nemrég történt esetet, amikor egy idősebb Ferencváros szurkoló személyesen jött be a szerkesztőségbe, hogy reklamáljon, mert a nyomda ördögének köszönhetően az egyik góllövőlistán eggyel kevesebb találatot tüntettünk fel az FTC balszélsőjének neve mellett? Mondjam, hogy az illető kijelentette: ő szentül hiszi, hogy a jövő nyáron Pogányt aranycipősként üdvözölhetjük? . .. — Aranycipő, nekem? Alighanem csak akkor, ha csináltatnék egyet ... De komolyan: ha megnézzük az utóbbi évek győzteseinek névsorát, szélsőt alig-alig találunk köztük. Miért lennék én a kivétel? . .. Miközben a búcsúhoz készülődök, ott van a nyelvemen a viszontkérdés: de miért — ne?! Hangosan mégsem mondom ki, talán egyszer még visszatérhetünk erre a témára . .. A képernyőn közben már felvillannak a Telesport kockái. A válogatottal készült riport pereg. Mindenkin címeres mez, beszélnek a VB-selejtezők hősei. Pogány nézi őket, nem szól semmit. Érzem, hogy most kell elbúcsúznom . . . Kint, az ajtóban kérdik, hát Ebedli Zoliéket nem nézem meg, ők is itt laknak, két ajtóval odébb. De csak nézném, mert nincs szerencsém, náluk senkit nem találok otthon. És miközben újra elmegyek a lépcsőházban Pogányák zárt ajtaja előtt, bentről megint kihallatszik a már jól ismert kedves gyerekhang: Detti boldogan nevet. Mert most végre nemcsak az anyu, hanem az apu is otthon van! _ .. Zsiday István B L
