Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 103. szám
Edzéslesen a birkózóknál Amikor elkészült, új birkózó csarnokról szóltak a híradások, ahol újabb versenyszínhellyel bővült az erős emberek vetélkedésének a lehetősége. A Fradi birkózó csarnok azóta sok jelentős versenynek volt a színhelye, most pedig ... De várjunk a sorára, látogassunk el a közismert nevén Gyáli úti birkózó otthonba egy kora reggeli edzésre, amikor versenyre készülőben az ismert sportolók gyülekeznek. A legnehezebb Bállá József a legfrissebb. Még a takarítónő tesz-vesz a teremben, amikor már mezre öltözve labdát vesz elő. Várja társait, hogy megkezdődjön a gyülekezés ideje alatt az elmaradhatatlan lábtenisz. Bő hely nincs hozzá, hiszen a három szőnyeg is jóformán betölti az egész csarnokot. Bállá, Fodor, Madari, Petrezselyem hamar két padot egymásra rag — ez lesz a térfélválasztó a fal és a szőnyeg között —, kezdődhet a lábtenisz. Közben érkezik Kruj Iván a mester és Tóth József intéző. Ők is készülnek az edzésre. Tóth József a fali táblán elhelyezett értesítéseket rendezgeti. Köztük egy a Magyar Birkózó Szövetség levele a minősítésekről és a novemberi Budapest Csarnokban sorrakerülő Világ Kupa küzdelemről, amelyen szovjet, amerikai, afrikai, japán birkózók is a szőnyegre lépnek magyar ellenfeleikkel szemben. Petrezselyemék azonban más versenyre is készülnek. — Napi két edzést tartunk az első osztályú szabadfogású csapatbajnokság előtt — számol be a közvetlen feladatról Giczi Jenő szakosztály- vezető, aki az edzésre érkezett és készségesen nyújt felvilágosítást a Ferencváros birkózóinak a munkájáról. A hirdetmények mellett az edzői asztaloknál kifüggesztett napra szóló edzéstervet tanulmányozza már Vattai László edző, milyen erőnléti, technikai, versenyzési, küzdő jellegű gyakorlatokat kell végrehajtani. A lábteniszezők egyre nagyobb hévvel és néha vitával próbálják kicsikarni a döntést. — Itt a focistákat annyiszor verjük meg — dicsekszik Fodor János, ahányszor csak akarjuk. Nem nagy kunszt — gondoljuk Nyilasiék néhány gyengélkedésére emlékezve, no meg arra, hogy itt a falról visszapattanó labdák is érnek és ezek a „mandiner" megoldások láthatóan a küzdőfelek technikáját csillogtatják. — Mibe megy a játék? — kérdezzük Bállá Józseftől. — Csak úgy — válaszolja, majd hozzá teszi: — Esetleg pofozkodásba. Hát igen! A birkózás nem kisasszonyoknak való. Itt a legjobb indulat mellett is keményebbre sikerülhet egy-egy ütközés, összecsapás a simoga tásnál. — Sziasztok pancserok! — érkezik Nádasi Attila és ezzel kezdődhet most már a „hivatalos" edzés. A hangulat szemlátomást jó. Négy súlyos medicinlabda kerül elő, és a két szőnyegen széles kapukat jelölnek vele. Ez már igazi bemelegítés lesz. A szőnyegen nem szabad rúgni a labdát, csak kézzel dobhatják egymásnak és egyméterre a kapu vonaltól fejelve kell gólt elérni. Itt azután van ütközés! Sokszor olyan bodicsekkel szerelnek, hogy egy kanadai jégkorongózónak is a becsületére vállna. Csak egyre kell nagyon vigyázni. Az oldalvonalon túljutott labda után nem szabad rohanni, ugrani, mert közvetlenül a sző- nyek mellett az erősítő „inkviziciós" gépek, a súlyemelő rudak és tárcsák mintegy 40 centiméterre foglalják el a helyet. — Egy rossz lépés és mindjárt számolni kell a sérüléssel — panaszolja Vattai László. — Hát igen! Ez a legnagyobb gondunk — teszi hozzá Giczi Jenő —. Nincs kondicionáló termünk. Amikor telt házzal gyakorolunk, rettegünk, nehogy valami baj történjen, hiszen elkerülhetetlen, hogy a szőnyeg mellett follyon az erősítés. Az edző csarnok bizony lassan szűk a 260 fős Fradi birkózó gárdának. Van, amikor négy főfoglalkozású, öt mellékfoglalkozású és két társadalmi edző keres birkózóinak helyet a három szőnyegen és mellette. Közülük egy. Szűcs András van talán a legjobb helyzetben, mert Pestlőrincen, a KISZ lakótelep, Darus utcai általános iskolában foglalkozik 20—30 gyerekkel. A szakosztályban különben sem panaszkodnak az utánpótlásra. Negyedévenként tartanak a ferencvárosi iskolások részére toborzót. Általában két és félszáz fiatal jelentkezik, akiket életkor és testsúly szerint, egymás elleni birkózás közben próbálnák ki és a legjobbak, a legtehetségesebbek vehetnek azután részt a rendszeres munkában. Közülük kerülnek ki azok, akikkel célkitűzéseiket kívánják elérni. A szabadfogású csapatbajnokságot már megnyerték, a kötöttfogású csapat- bajnokságon pedig — amikor ezeket a sorokat kiszedik — a tavalyi ötödik helyről a másodikra szerettek volna előrelépni. Hogy kik az erősségei a szakosztálynak? Gyulai Mihály (48 kg). Szabó Csaba, Bán László (52 kg), Bencze Sándor (57 kg). Vattai László, Simon László (62 kg). Dudás Tibor (68 kg), Nádasi Attila, Fehér István, Komáromi Tibor (74 kg), Suhajda Jenő, Pepó János (82 kg). Fodor János, Petrezselyem Antal (90 kg), Gáspár Tamás (100 kg) és Balta József (+100 kg). Itt ebben a kinőtt teremben a magyar birkózó sport élvonala növekedett az elmúlt években. Mutatja ezt, hogy volt Fradi tanítványok birkóznak a Bp.Spartacusban (öten), a Szondy SE-ben (négyen), most is 17 birkózójuk teljesít katonai szolgálatot és így nem csoda, ha szabadfogásban a Szondy SE színeiben 6 volt ferencvárosi birkózó is szerepelt. Jövőre azonban aligha birkóznak a Gyáli úti csarnokban versenyen, mert a szövetség nem engedélyezi versenyek tartását, így a csébé küzdelmeket kénytelenek lesznek a Népstadion melletti Körcsarnokban bérelt teremben megrendezni. Toldy Ferenc FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa Felelős kiadó: Losonci Tibor Felelős szerkesztő: Nagy Béla Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Lapzárta: 1982. november 8. Készült az MGSZ PRINT gondozásában Felelős vezető: Tulipánt József (824091 IS
