Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 78. szám
A mi játékosunk volt Rátkai László R átkai Lászlót, az FTC egykori játékosát levélben kerestük fel, hiszen évek óta Szombathelyen él és dolgozik. Hogyan és mikor kezdődött a foci a Fradiban? — 1950-ben amikor megjelentem az Üllői úton. Nem voltam akkor sem idegen, hiszen bátyám már itt játszott és én minden mérkőzésüket megnéztem. Játszottam a serdülő II. és I. csapatban, majd utána közvetlenül az ifjúsági első csapatba kerültem. Ekkor már azokkal játszottam együtt akiket évekkel ezelőtt az oldalvonal mellől figyeltem. Az ifiben együtt játszottam a bátyámmal, ami remek dolog volt! Ifjúsági játékos voltam még, amikor 1962-ben az NB l-es csapatban is bemutatkozhattam. A Népstadionban a Honvéd volt az ellenfél, és Fenyvesi góljával mi győztünk. Nagyon boldog voltam ... A serdülőktől az első csapatig bizonyára sokan foglalkoztak az ifjú Rátkai Lacival. Megemlítene néhány nevet? — Ezúton is szeretnék köszönetét mondani azoknak az edzőknek és vezetőknek, akik a sport terén és emberileg is mindent megtettek, hogy jó sportember válhasson belőlem. Hajabács Géza, Száger Mihály, Csanádi Ferenc, Zalka András edzők és Balogh Ákos bácsi voltak azok, akikre ezekben az időkben felnéztem és ma is szeretettel gondolok rájuk. Folytatva sport- pályafutásom történetét — több alkalommal játszottam az első csapatban. Egy martfűi összecsapás azonban alaposan keresztülhúzta számításaimat. Komoly térdsérülés lett a kapussal történt összeütközésből, és ez a sérülés azután mindig kiújult. Úgy érzem döntő kihatással volt pályafutásomra. Függetlenül attól, hogy még ezután is játszottam az első csapatban, de a sérülés egyre többet gátolt, s mindig kiújult. Mikor érezte úgy, hogy a Fradiban nincs tovább esélye a csapatba kerülésre, az állandó játékra? — 1967-ben megkeresett a Haladás VSE és én hossza töprengés után igent mondtam. Két okból is: az egyik a már említett sérülés, a másik pedig az volt, hogy válogatott játékosok voltak előttem az első csapatban, akik ráadásul fiatalok is voltak. Varga, Albert, Rákosi mind-mind kitűnő játékos volt és én úgy nem vehettem fel velük a versenyt, hogy két hétig jó volt a lábam, utána két hétig nem. Közben 1967-ben megnősültem és így lakásproblémám is megoldódott Szombathelyen. Szeretettel fogadtak, hiszen az FTC-nek vidéki varosokban is nagy szurkolótábora van. Hát még Szombathelyen . . . 1968-tól 1974-ig játszottam a Haladásban, közben egy évet az NB I B- ben, mert kiesett a csapat. Szombathelyen is voltak szép és emlékezetes mérkőzések, de a sérülés itt is sajnos eléggé gátolt a jó játékban. — Ilyenkor általában azt szokták kérdezni, hogy melyik mérkőzés vagy mérkőzések voltak a legemlékezetesebbek. Bizonyára van ilyen Rátkai Laci életében is? — Több is, nem tudok közülük egyet kiválasztani. Az ifimérkőzések közül az olasz- országi Caligaris torna találkozók, az ünnepélyes díjátadás, ahol, mint csapatkapitány átvehettem a torna megnyeréséért járó tiszteletdíjat. At FTC első csapatában a már említett 1-0-as Honvéd elleni mérkőzés, valamint az operációm utáni első mérkőzés. Ez Rómában volt az AS Róma ellen, s gólommal 2-1-re nyertünk. A Haladásban emlékezetes volt számomra a Vasas elleni 3-1-es győzelem, valamint a Ferencváros ellen 3-2- re elveszített meccs, ahol a Haladás mindkét gólját én szereztem. Ez lenne pályafutásom rövid története, és újra csak azt mondhatom, hogy sérüléseim ellenére, a pályán eltöltött időket soha nem fogom elfelejteni. A külföldön készült diafilmeket sokszor levetítem feleségemnek és Ildikónak, kislányomnak. Ilyenkor lelkesen mutatom nekik a régi játékostársakat, az egykori emlékeket. Es egynek nagyon örülök: ha már egyesületet kellett is cserélnem, de a mez színe mindig zöld-fehér volt. . . COOPTOURIS'E V (J 13
